Ez is megvolt

Miavideó - pancsi

14 hetes boldogság

Kicsi Mia ma 7:15-kor már 14 hetes nagylány lesz! Döbbenet, nagyon telik az idő!

Bár olyanról, hogy szigorú rutin továbbra sem számolhatok be, mégis azért alakulnak a napjaink. Nem mindig minden ugyanakkor van, és nem is ugyanúgy zajlik, de ahogy egyre jobban ismerjük egymást, és ahogy Mia egyre jobban nyit a Világ felé, úgy rajzolódik ki valami rutin mag is. Reggelente mindig van extra cukiskodás, és most, hogy Bali szabin van, mindig van reggeli apaidő, amikor egyrészt kettesben lehetnek, másrészt én alhatok még 1-2 órát zavartalanul. Mert bizony olyan nagylány ő már, hogy nem feltétlenül csak anya tudja megvígasztalni. Sőt, ami azt illeti, apának sokkal könnyebben kacag :) Apa elég ha csak fúj egy nagyot a hajas fejbőrére, és a Kicsi Szív máris hangosan nevetgél. Minden nap van séta, és azalatt szerencsére mindig tud aludni is. Mert sajnos itthon, napközben elég nehezen hajtja álomra a fejét. Küzd az elemekkel és önmagával, hogy ébren maradhasson, Szerintem a kívácsiság is belejátszik. A fürdés általában este van 7-8 körül, hacsak napközben nem jön egy nagyobb kaksi, amiből ki kell mosni :) Minden nap tornázik, ülésbe húzódzkodik (a segítségemmel), és (szintén segítséggel) oldalra, illetve hasra fordul. Mindkettő mozdulatsort előre lejátsza magában, mert mikor hozzákezdünk, már húzza is magát. Nagyon ügyes!

Szépen fog, háton fekve püfföli és markolássza a játszószőnyeg állatait, és a kezébe is lehet adni a játékokat, hason emeli a fejét, sőt már fordulás közben maga igazítja a mellkasa alá az egyik kezét (a másikat ugye én húzom, vagyis a segítségemmel már ő húzza magát), hogy aztán jobban alátámaszthassa magát. Talán még a hason töltött időn van mit dolgozni, mert hosszú ideig nem bírja türelemmel. Továbbra is bírja viszont türelemmel, ha karban tartjuk :D De nehéz is letenni egy ilyen cuki csomagocskát, aki már ügyesen megfogja az arcunkat, esetleg belekapaszkodik a hajunkba (apa esetében a karszőrzetbe is, amit apa persze nagyon szeret).

A napokban teszteltük a kishölgyet karácsonyra (az első karácsonyára :)) és nagyobb vendégségre is: mindkettő próba abszolválva, bár kétségkívül van még mit gyakorolni az időbeosztáson és a házigazda szerepen. Vélhetően inkább nekünk, mint Miának, de mindegy. Nagy boldogság vele és a karácsony vele karácsony igazán.

Tavaly ilyenkor még csak egy gondolat, remény volt, illetve hát... Talán akkor már egy kicsivel több, de semmiképpen nem bizonyosság. Akkor még a macsek volt az egyetlen gyerek a családban... Az egyetlen igazán gyerek, na!

Boldog szülinapocskát! Örülök, hogy itt vagy velünk! Hogy épp Te vagy itt velünk!

2015. KARÁCSONYA

Karácsony másnapja, éjfél előtt. Baba ágyban, én még ki akarom használni az időt egy kis... karácsonyozásra. Mert bár a fát 2 nappal előbb felállítottuk, nem tudok betelni vele. Nem annyira a fával (bár kétségkívül szép darab), inkább a karácsonnyal. Nem sikerült rá túl sokat koncentrálni, mert minden idegvégződésemmel a Babára összpontosítok. Tudat alatt is, akaratlanul is. Olyan ez... Nem is tudom... Olyan nagyon akartam, hogy Mia első karácsonya különleges legyen. Aztán mikor eljött, szerettem volna minél kevésbé kizökkenteni őt. A kettő együtt nem megy... Az én idei karácsonyom viszont igazán különleges volt: az első Babácskával! Édes Kicsi Szívvel!

Szenteste alig készültünk el a kajával, mert Babácska volt az első. És ez persze jó is így, de mondjuk a délutáni közös pihim vele pont elég volt, hogy kifussunk az időből. Mire a kaja elkészült, és az etetés is lezajlott, már csak arra volt érkezésünk, hogy az előre szépen megterített asztal helyett a kanapén dobjuk be a menüt :D

25-én vendégek voltak. Az itteni családunk. 3 pár plusz három szóló srác. 

Szocializálódtunk. Jó volt nagyon, mindenki hozott valami finomat, együtt voltunk, volt két pici baba, és egy kislány, azaz igazi karácsony. Az egyetlen baj (ami egyébként minden összejövetelre, találkozásra igaz), hogy mindenki érdekel, mindenre kíváncsi vagyok, kérdezni kérdezek, de ha a válasz "rosszkor" jön, már el sem jut hozzám... Csakis a Baba jelzései jutnak el hozzám, csak az ő igényei fontosak. Zárt kis Világ ez ám! Pont ketten férünk bele. Olvastam egy cikket a babák pszichológiájáról. Aszerint Mia baba mostanában kezdi (majd) felfedezni, hogy mi ketten nem egy személy vagyunk. Én még nem :D
Hiába a terhességet hívják más állapotnak, ez még annál is sokkal másabb. 
Hallottam korábban is az anyák szuperképességeiről, de megtapasztalni más. Hogy előbb hallom meg, hoyg felébredt, mint mások a bébiőr segítségével, vagy hogy miként lehetséges órákig zsibbadt, elgémberedett tagokkal mozdulatlanul kézben tartani a babát. Vagy akár - harmadik kéz híján - lábbal nyúlni a babaágyba, hogy mielőtt leteszem a kicsit, kihalásszam alóla a takarót... Persze mindez a másik fél lábamon egyensúlyozva. Hogy is máshogy? Most már ugyan nehezebben megy, de ide sorolnám, a baba ringatás közben ivást és a telefon nyomkorászását is. De hogy triviálisabbat ne mondjak: hogy miként tesz le valaki egy babát úgy, hogy az lehetőleg utána órákig alva maradjon. Nem vicc :) Persze vannak olyan szerencsések, mint a Miánál 8 nappal fiatalapp Mara baba anyukája, Andi, aki etetés után leteszi a még nyitott szemű babát, aki magától álomba zuhan. Na Mia nem ilyen. Persze Andi szuperereje a két gyerekkel egyensúlyozásban mutatkozik meg gyönyörűen. Ők is itt voltak családilag, készült is pár kép a két kislányról együtt. Már határozottan észlelték egymást. Túl sokat ugyan nem reagáltak, de szemrevételezés volt.

Ma, 26-án csak pihi volt. Mindent kipihentünk, de úgy hogy azért a karácsony jegyében még degeszre ettük magunkat. Kedvemre való nap :)

Apukám névnapja... Nem mellesleg! Illetve egy ideje az augusztusit ünnepeljük. Csak idén nekem valahogy kimaradt :( 

Boldog névnapot, Apa! És Papa :) Bocsánat, hogy ez csak most jutott eszembe... 

Tényleg nem sokminden fér a fejembe. Csakis a Babácska!

Most már mocorog, megyek megnézni, és lassan asszem fel is kell venni :) Édes pici lányka! Ő az igazi karácsonyi ajándék!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Első Szentesténk igazi családként!

Ne tévesszen meg senkit a látszat, még semmivel nem készültünk el. De inkább a baba vidám pillanatait használtuk ki ;)

Három hónapos szülinapi birkózás

Mackó pajtás most szállt alá a polcról. Nem is kellett sokáig mennie, egy méterrel lejjebb, a pelenkázó asztalon rátaláltak egymásra Mia babával. Mackó jó, mert jól l bele lehet kapaszkodni a fülébe :-)

13 hetes, 3 hónapos és negyed éves Mia baba

Ma kicsit korábban megírom a bejegyzést, nehogy véletlenül elmaradjon! Hiszen fontos ez a mai!

El sem hiszem, hogy ennyi idő eltelt kicsi szív születése óta... Mennyire vártam már...

Azóta sokmindent megéltünk, és a hétköznapi nehézségek ellenére egyetlen pillanatát sem adnám oda semmiért sem.

A napokban találkoztam a terheses-babás csoportunk egyik legfiatalabb babájával, ami rádöbbentett, hogy repül az idő, és mennyi mindenen túlvagyunk már. Szeretném a pillanatot megélni, szeretnék minden vele töltött percet kiélvezni, felfedezni a most szépségét! Vele a karomon különösen fontos, hogy ne varjak egy későbbi pontot (amikor felül, amikor átalussza az éjszakát, amikor beszél, amikor jár stb.), hanem a mát értékeljem a maga szépségével, olyannak amilyen.

Úgyhogy nagyon köszönöm, Istenem, az éppen a karomban szuszogó gyermeket. Köszönöm, hogy pont ő az, és hogy pont olyan, amilyen. Nagyon jó baba ő! Az elejétől kezdve mondom! Igazi kezdő szülők minta babája. Keveset sír, jól eszik, egészséges és vidám! Jobbat ember nem is kaphat!

Elhatároztam, hogy megpróbálom minden nap,de legalább minden hét újdonságát feljegyezni. Már így is le vagyok maradva. Hiszen már szépen tartja a fejét, fog, emeli a lábacskáit, pár hete kezd alakulni, hogy amikor úgy tartom, kezdi átölelni a nyakam (még nem teljesen, de kezdi határozottan).

Eheti újdonság, hogy háton fekvésből jobbra fordul teljesen egyedül, néha balra is sikerül, elkezdett csípni :) úgy igazán! És hajat húzni, és megfogni az arcomat! Olyan szépek ezek!!! És míg el nem felejtem, ugye a nevetgélés. Igazi nevetés, nemcsak kóbor kacaj! És kifejezetten figyeli Rosét, a nagy testvért ;)

Nagyon kedves baba, ahogy még terhesen sejtettem :) a legkedvesebb!

Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egészséges, vidám és kiegyensúlyozott gyereket neveljünk belőle, mindene meglegyen, és belőlünk is mindig a legjobbat kapja.

Érdekes ez az anya-gyerek kapcsolat: megállapíthatjuk, hogy Mia nem az én szem-, haj- és bőrszínemet örökölte (igaz, ezek még alakulhatnak), külsőre egyelőre alig hasonlít rám, mégsem állhatna hozzám közelebb. Lehetne bármilyen, szeretném, de azért amilyen (kívül -belül),  még jobban szeretem!

Szeretem, ahogy álmában mosoly fut át az arcán, és persze megrémít, amikor keservesen felsír. Kíváncsi vagyok, mi az az álom, amire egy ekkora baba így reagál. Persze kicsi az esélye, hogy erre valaha fény derül...

Szeretem a hangját! Már a kórházban feltűnt, hogy 1. keveset sír,  2. ha mégis sírna, nagyon szép hangon. Igazi csengő hangja van (ami mellett azért tud mókás hangokat produkálni), és szépen zengeti rajta a magánhangzókat. Mond ő-ket és eő-ket, Máté Péter Ő című slágerét szinte velem énekli :) Nagyon édes.

Szeretem a szájtartását, és azt amikor féloldalasan biggyeszti az alsó ajkát, vagy amikor teljesen ellazul,és egészen kinyílik a szája. És szeretem, hogy olyan rózsaszín. Mintha festve lenne a legszebb pasztell árnyalatokkal :)

Boldog 3 hónapos szülinapot, Kicsikém!

Mer' cicás anya-lánya pizsiben a tuti! >^.^<

Tökéletes éj

Nem szoktam panaszkodni Mia alvásra, mert alapvetően nem rossz alvó, de eddig úgy fogalmaztam volna, van még min tökéletesíteni.

Most, hogy Bali céges karácsonyi vacsizik, azt hiszem, megtaláltam a legnyugodtabb alvása zálogát: Mia itt fekszik mellettem a nagyágyban. Ami csak azért vicces, mert amúgy meg az ágyunkhoz csatlakoztatott next to me bölcsőben alszik, azaz az ő ágya össze van nyitva a miénkkel, és tőlem, a fejemtől kb.10 centire alszik. Aludna, ha nem kezdene el hánykódni (nyugi, nem mindig).

Bezzeg itt, hozzám bújva nyugis. Most már csak nekem kéne tudni aludni, és megnyugodni, hogy nem nyomom össze őt. Ja és külön bónusz és érdekesség, hogy a cica is idebújt a lábamhoz , és karmok nélkül dagasztja a lábfejemet, dörgölőzik hozzám. Mostanában ez igen meglepőnek számít, mert féltékenységében gyakran kapja el a lábam menet közbe, vagy harapja meg a kezem. Megértem, hisz elhanyagolom a "hugicája" miatt.

Igaz, hogy folyamatosan dolgozom a jó kapcsolatunk helyreállításán, mégis kedves meglepetés ez tőle. Mint pár napja, mikor a kanapén magam mellé édesgettem, és végre harapás nélkül állta a simit, és egy perc után fogta magát, és az ölembe ült. Amit ugye eleve nem várok el tőle, mert babacica kora óta nem teszi minden igyekezet ellenére! Szóval ez a tökéletes éj!

Apró örömök!!!

:)

Szelfizősök

Kicsi szív ma 12 hetes

Mielőtt elmarad, gyorsan írok, hiszen ha most ébren vagyunk, remélhetőleg 7:15-kor nem leszünk. Vagy hát meglátjuk, ugyanis ez a Szívecske tegnap óta újra a karban alvást preferálja, amit leginkább úgy fejez ki, hogy szopizás, altatás és 20 perc várakozás (ilyenkor kerül ugyanis a mély alvási fázisba) után abban a pillanatban ébred fel, amikor leteszem. Vagy csak mókázna velem? Édes kicsi babám! 

Amúgy egyre ügyesebb hason is és a pihenőszékben "ülve"; szépen dolgozik a kis kezeivel, vállból indítva kapálózik, fog, nyúl, szájba venni próbál, még ha nem is mindig sikerül. Ami a legeslegeslegfinomabb érzés, hogy néha már átkarolja a nyakam... Igazán olvadós élmény. Az új legeslegcukibb pedig, hogy néha a semmiből olyan kacagást kerekít, hogy az ember maga sem érti, hogy történhetett :-) 

Ha sikerül bekapcsolni a laptopomat, lesznek jobb minőségű képek, ugyanis egyik nap kivonultunk a partra családosan, és lőttünk pár kedves képet. De addig is...

Nevetős nap

Tudom, hogy én is,mint minden anya, elfogult vagyok a babámmal szemben, hiszen ő a legszebb, legjobb, legédibb. Ma viszont objektíve cukkersztár volt, mert kb egy órán keresztül mindenen nevetett, kacagott. Máskor is nevetgélt, de ez most olyan nagyon igazi volt. Utólag esett le, hogy meg kellett volna örökíteni, de most már hiába. Majd igyekszem megegyezni, és remélem, a Kicsi Szív gyakran emlékeztet majd rá az újbóli kacagásával!

A képek maiak, de nem akkorról... Akkor most képzeljétek el, akkor milyen édes volt ;)

Köszönjük Mama

...hogy (ismét) meglátogattál bennünket, pedig előtte ügyesen kerülted a repülést. 
...hogy hoztál és csináltál nekünk csudajó, csudafini dolgokat. 
...hogy oly sokat segítettél a házimunkákban (konkrétan mindent megcsináltál helyettem.
...hogy mindemellett Miust is kényeztetted, engem pedig úgy kipihentettél. 
Köszönünk mindent, Mama!

Jobb dologgal meg sem tudnám köszönni, mint a legkisebb unokád pajkos mosolyával, somolygásával ;)

11 hetes boldogság

Nagyon hihetetlenül repül az idő! Még úgy emlékszem az 1 hetes kép feltöltésére, mintha egy hete lett volna. Azóta Mius nagyot nőtt, szépen kerekedett, kint meg hidegebb lett (már téli kabátot hordok). Egyetlen emléket sem adnék oda a vele töltött időből, legyen az akármilyen kimerültség emléke is, vagy akármennyire valószerűtlenül teli kakis pelus! Na jó, talán a vörösödésig sírások nem a legjobbak, de mára azt is egész ügyesen kezeljük mi ketten, és amúgy is nagyon ritkán fordul elő. Nem adnám a tapasztalatot semmiért sem, belőle pedig sosem elég!
Laza mami azóta sem lettem, de egész szépen összeszoktunk, és talán az aggodalmaim sem görcsösek. Továbbra is számtalanszor nézem meg, lélegzik-e, miközben édesen alszik, de hisz ő a legjobb, legfontosabb az életemben!

Boldog 11 hetes szülinapot és egyben első Mikulást, Kedves kicsi Mia!

Mindenkinek boldog Mikulást ;-)

Hajnali nyuszis móka

Ez az én mosolygós kicsi babám! Boldogságom!

Az első randi Mikulással :-)

Macseklány

Rózi reményt ad arra, hogy egyszer visszatalálunk mi még önmagunkhoz >^.^<

10 hetes szülinapos

Rohan az idő... De legalább ma nem aludtam át 7:15-öt... Ahogy 6:15-öt és 5:15-öt és a többit se nagyon. Vannak ilyen éjszakák na...

Blogajánló

Mint azt talán már említettem, és nyilvánvaló is, mostanság igen sok időm van szoptatás alatt és utána (altatás címén)  a kanapén / hintaszékben internetezgetni. Telefonon, persze, mert arra alig szoktam emlékezni, a laptopomat mikor kapcsoltam be utoljára. Eleinte sokat bújtam a Facebookot, hiszen az app ott virít mindenkinek az okostelefonján, aztán egyszer (úgy egy hete) nagyon berágtam rá, és uninstalláltam (már ha van ilyen magyar szó; ti. leszedtem) az egészet Messingerestül. Így legalább Miáról sem vonhatja el a figyelmemet a sok hülye értesítés, és akinek fontos, hogy elérjen, annak vagy megvan más elérhetőségem, vagy megtalálja a módját.
A lényeg, hogy még a "facebookos időkből" ismerem, de azóta közvetlenül a neten figyelem azt a blogot, ami rendszeresen megnevettet, és ami megérdemli, hogy ajánljam. Egy Hollandiában élő magyar lány írja, aki épp most ment vissza dolgozni a 4 hónapos babája mellől, és akinek ez a szörnyű körülmény cseppet sem vett el a humorérzékéből. Egyes bejegyzéseken sírva röhögtem, így annak ellenére, hogy csak nem régóta követem, már több mint egy évet visszaolvastam.
Olvassátok szeretettel Ti is a Fapiac-ot!

Arcocska, ami rabul ejtett

Mia ma kapta meg a 2 hónapos oltásokat, és igazi hősként viselte, csak röviden sírt nagyon. Ráadásul már 3 napja nem találkoztak az apukájával, és emiatt sem volt látványos kiakadás. Mindezekért, és mert nekem is jól esik, jár a kényeztetés: most akkor is itt alhat a karomban, ha máskor ilyenkor vacsiznék, macskát etetnék, főznék, babaruha súrolnék stb...

Szép dolog látni, ahogy fejlődik! Már ügyesen tartja a fejét, hason fekve átfordítja a másik oldalra, a játszószőnyegen fekve és a pihenőszékben gyakorolja a szem-kéz koordinációt, háton fekve ütemesen rúgdos, mintha muszáj volna (ezt ismerem a pocakomból), a kis kezeit fogva felhúzza (inkább felhúzatja) magát ülésbe, közben szépen tartja a fejecskéjét, és míg pár napja csak észrevette a cicát, most már figyelmesen nézi, ha pár méterre tőle halad el. Rosé egyébként szintén több érdeklődést mutat iránta. Ahogy kinyílik számára a Világ, úgy engedékenyebb velem: ma például már úgy zuhanyoztam (hipergyorsan), hogy ő ébren volt, és a fürdőszoba ajtajába állított pihenőszékben próbálta elérni az ívre akasztott játékokat. Ja, és szabályosan tereferél velem :) Igaz, ezt még csak mi ketten értjük, és viszonylag kis szókincsből gazdálkodunk, de határozottan beszélgetünk. Jó is az, mert egyszer egy repülőre várva néztem egy anyát a tizenéves gyerekeivel igazán értelmesen társalogni, és akkor esett le, mennyire jó ez. Hogy őt (legalább is akkor éppen) nem a tiniknél szokásos "Anya haggyámá!"-val illették, hanem kicsi felnőttként, értelmesen beszéltek vele. Biztos jut nekem majd a haggyámából is, már csak ha magamból indulok is ki (ugye Anya? :)), de talán egyszer majd tőlem is elirigyeli valaki a pici kozmopolita lányommal való viszonyomat egy reptéri váróban!

Messzire jutottam a gyönyörű kis pofit nézve :-D Sokszor történik meg, bevallom, hiszen a kanapéra szögezve van időm gondolkodni :-)

Ma nincs séta

Megbeszéltem egy közös tilitolizást egy kismamatársammal, akivel egyébként is elég nehezen jön össze a találka annak ellenére, hogy egész közel lakunk. Hát ma is már elsoroltam minden bajomat, hogy napos helyre menjünk, mert hideg van,hogy a közös ebéd nem tuti, hogy nem viszem a beígért smoothie-t, mert az plusz tíz perc. Majd ezeken túllépve, babát nyakig bebugyolálva, overálba és babakocsiba téve elindultam. Egészen a liftajtóig jutottam, ugyanis nem jött. Rángattam egy ideig, hátha vki becsukja a nyitva maradt ajtót, majd elterveztem, hogy leüvöltöm annak a fejét, aki úgy hagyta (na persze, spanyolul, mi? :-D). Aztán babakocsi vissza a lakásba, baba (már türelmetlen) kivesz, indulás előbb fel majd lefelé, hogy bezárjam azt az ajtót. A földszinten találtam azt a szívhez szóló üzenetet, amin az áll: veszély, ne használd a liftet, két emelet között maradt!"
Ebből 1) ma nem lesz séta, és 2) egyetlen szomszéd kiosztása sem segít ki... A
Hát szuper... Remélem, a holnap délutáni oltásra már tudom babakocsival vinni Miát (továbbra is egyedül)...

Kanapéfogság :-)

Van az a szituáció, amikor az ember lánya (itt az anyja) a kanapén reked. Szerencsére velem ez nagyon jó társaságban esett meg. Mondjuk azóta beesteledett, és tök sötét lett...

Tiszta ősz lett mára

Mia már 9 hetes

Hihetetlen, hogy telik az idő...

Ezzel a szülinappal kezdetét veszi egy kihívás: Baliapa ma 3 napos céges útra megy London mellé. Mű pedig kettesben vizsgázunk Miussal baba-anya létből. Lesz közben hétvége és hétköznap (nem mintha ez egy ekkora csecsemővel számítana, ha Apa nincs a városban), lesz súlymérés és oltás is, szóval éles próba.

Kicsit izgulok, de tudom, hogy menni fog! Egész héten edzettem, egyedül fürdetést gyakoroltam, mert az volt az egyetlen, amit mindig Bali csinált, méghozzá nagyon jól, és bár Mia nagyon szeret fürdeni, nekem nagy izgalom volt átvenni. Eddig azt magyaráztam be magamnak, hogy Balázsnálam a nagyobb kezei miatt biztonságosabbnak érzi a kicsi,de kiderült, hogy én is jó vagyok ;-)

Balázs gondos férjként tegnap este rántotthúst csinált. Mint kiderült, nekem. Hogy legyen kajám, amit ő távol van. Teljesen meg voltam lepve, főleg hogy nem akart belőle vacsizni sem. Hát nem drága??? (Köszönöm!!! <3)

Biztosan nem lesz könnyű, régen sem volt jó egyedül, de biztosan ügyesek leszünk. Hiszen most már nem vagyok egyedül, itt van velem a kislányom! :-)

A fenti kép (függöny fel! címmel) ma reggel készült, pár perccel a 7:15-ös szülinap előtt, és szerintem hihetetlen. Azóta az ég alja kicsit melegebb sárgára, a "felhúzóban lévő függöny" pedig gyönyörű kékes-lilás-rózsaszínes átmenetbe váltott. Csak megörökíteni nem tudom, mert Mius karban, Bali készülőben...

Boldog születésnapot Mia baba!

Na, nem tudtam megállni, íme egy-egy fotó rólunk most ;)

Két hónapos szülinapos babám

3 óra múlva 2 hónapos lesz a babám, ami nyilván hozzájárul ahhoz, hogy megfeledkeztem a kiköltözésünk 4. évfordulójáról november 17-én. Hát úgy tűnik késik az évi mérleg is, de sebaj idén úgyis cica- és legfőképp babaközpontú lesz az is :-)

Babás cikk :)

Hát ezt a linket most kaptam Esztertől, az egyik itteni mamatársamtól (2 nappal idősebb a fia Miánál), és annyira megnyugtatott, hogy meg kell osztanom:
Cikk, ami felvidít, mert nem rontom el Miust :)

8 hetes mosoly

Reggel, kicsivel 8 óra előtt erre ébredtem :-)
Ez sajnos egyben azt is jelenti, hogy ismét átaludtam Mius születési percét, de nincs mit tenni, ki kell használni minden adandó alkalmat, ha az ember igény szerint szoptat... Ma így jött ki. Boldog 8 hetes szülinapot Mia babának!

Hétköznapjaink BABÁVAL /2. rész (folytatás)

Azt hiszem, sokszor lesz még ilyen, amikor a gondolat közepén kell abbahagynom az írást. De sebaj, ez, az írás végső soron nem szükséglet!

Szóval egy átlagos hétköznapunk (vagy akár hétvégénk) mindenféle rutin nélkül zajlik. Mia már 7 és fél hetes, és bár furcsának tűnhet, hogy nem alakult ki igazi, szoros értelemben vett rutin, velünk ez a helyzet. Mondjuk az is igaz, hogy szigorú vagyok, azt nem veszem rutinnak, hogy mindennap megyünk sétálni, vagy hogy minden nap 6-8 között este füdetés van... Vannak tendenciák, és vannak extrák is, de sebaj, alakul, és addig is jól elagyunk. Nem mondom, hogy mindig móka és kacagás, mert bizony a kialvatlanság és aggodalom gorombaságot szülhet (részemről), de azért egyre jobban értjük és ismerjük egymást.

Múlt héten először és azóta még egyszer séta közbeni kávéra vetemedtem (csak az íze kedvéért, ha már koffeinmentes), ezen a héten pedig 3 mérföldkövet is letettünk Miussal: egyik nap megvolt az első délelőtti főzés, amit gy kiviteleztem, hogy Mia közben édesen szundikált a saját szobácskájában; tegnap ugyanilyen ügyesen végigaludta, hogy kiporszívóztam a fél lakást (a másik fele túl közel volt, és beszűrődött volna a zaj, így csak a legkoszosabbakra koncentráltam); ma pedig 2 adag mosásra és a laptopom bekapcsolására és bankadatok letöltésére használtam az alvásidőt. Ha már itt tartunk, most épp felébredt, de olyan cukin nézelődik, hogy inkább pár percre hagyom még. Mellesleg úgy láttam, nagyon koncentrál, úgyhogy talán meglepit is rejt nekem a pelusba, mire visszanézek rá :)

Ami még menő volt (sokminden más mellett), hogy múltkor éjjel aludt 5 órát egyhuzamban, ami azért nagyon hihetetlen, és tapasztalatlan anyukaként nemcsak meglepő, hanem ijesztő is volt. De jókedvűen ébredt, szóval ez is a haladás jele.

A mit szeret, mit nem kérdésre egyértelmű válasz, hogy a fürdést nagyon szereti, mert sosem sírt még, mindig figyel közben, és eléggé belelazul. Ha sír, az is csak a törölközés közben fordul elő, hiszen vízesen akár fázhat is pár percig.
Már szabad mondani, hogy szereti a babakocsis sétákat, hiszen az esetek 90%-ában elalszik alattuk. Ami ebben különösen nagy dolog, hogy sikerült vele megszerettetni a mózeskosár felsőrészt is, mert előtte csak és kizárólag az autós ülést volt hajlandó elviselni a babakocsi vázán.

Szereti az egri nagyszüleitől kapott játszószőnyeget, és bár igazi játékhoz még elég kicsi, már nagyon próbálkozik a zizegő-csörgő alkatrészek elkapásával.

Közben, jelentem, visszaaludt, így írhatok tovább abban a biztos tudatban, hogy nem tart szörnyű anyának amiért nem vettem fel, hiszen nem sírt egy pillanatot sem. Egyben ez azt is jelenti, hogy már másodszor elaltatta magát a kiságyában, ami szintén nagy dolog!

Szereti még a szobácskájában az ágya fölé akasztott színes lámpafűzért, ami már egészen a kezdetektől feltűnt neki, de ahogy élesedett a látása még inkább látható volt.

Szeret továbbá minket :) amit abból vélek felfedezni, hogy egy hirtelen jött sírást simán el lehet múlasztani egy kis játékos mosollyal, puszi osztással, ölelgetéssel. Felismeri Balázst is, amikor hazajön, és mókázik vele. A B-betű mindenféle magánhangzókkal való megzengetése például irtó jó játék: Bali összevissza, én a magánhangzókat sorba véve mondom, dalolom, neki, hogy bababábá bebebébé bibibíbí...stb, és ezt nagyon szokta értékelni. Szereti az altatók éneklését is, bár ahogy egyre több időt tölt ébren, egyre kevesebb lehetőség marad rá. Szinte nekem hiányzik... Balázs specialitása egyébként a Süsü zenéje és különböző kocsmadalok, amik pont úgy megfelelnek, mint a klasszikusabb dalok.

Szóval mindig van valami új, valami jó, és igen, közben adódnak nehezebb pillanatok, fárasztóbb napok is. A hajnal 3-4 körüli etetés után például egy ideje nehezebben alszik vissza (karban), és letenni elég nehéz: vagy rögtön felébred, vagy átnyöszörög egy félórát félálomban szegényke. Na ilyenkor nehéz kipihentnek tűnni reggel, amikor Balázs felébred, de altalában 10-11 körülre már megerőszakolom magam annyira, hogy sétára induláskor a lépcsőházban szembejövő szomszédokkal elcseverésszek, ha éppen úgy adódik. És hat mióta Mia van, gyakrabban adódik úgy, mert hát a baba vonzza a kéréseket, beszélgetéseket.
A héten egyik nap bevittem Miust Bali munkahelyére meg... bemutatni, és ott is learatta a csodálatot, bár kicsit kevésbé voltak érdeklődők, mint vártam. Balázs szerint más gyerekeivel is ilyen... kimértek, illetve azért nem kezdtek viccelődni, mert tisztelik őt :D Ezt persze csak poénból mondja, sőt egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek, de a házbeli (igaz, idősebb) szomszédok jobban rárepülnek Babácskára.

Rutinunk tehát nincs, de egyre jobban hozzáedződünk (a nulláról) a szülő léthez, és talán azon is kezdjük túltenni magunkat, hogy az első 6 hétben túlzottan sokat segítettek nekünk a nagymamák. Ja, mert előbb az én aztán Balázs anyukája segített nekünk heteken át, így esélyünk sem volt hozzászokni a terheléshez. Ők minden házimunkát átvettek, és még a babát is szuperül ellátták-szórakoztatták (már amikor hagytam ugye), így ma két hete kezdtünk igazán összeszokni , és elkezdeni felnőni a feladathoz. Na ahhoz képest szerintem borzasztó jól haladunk! Bali még fájlalja kicsit, hogy kevesebb idő van sportolni (nekem ez persze fikarcnyit sem hiányzik), de ezen is csiszolunk majd még. Egyelőre meg beérheti apuci is azzal, hogy éjjel alhat, hiszen csak enni kel a pici, általában könnyebben visszazuhan álomországba, abban meg úgysem igazán tud segíteni.

Igazi csoda ez a gyerek (gondolom, mindegyik), és érdekes nézni, ahogy egyre inkább foglalkoztatja a külvilág. Bontogatja a személyiségét, és eddig különösen tetszik, amit benne látok... Igaz ugyan hogy a részre nem hajlással nem vádolhatnak :D Elvarázsol ez a pici lány! Ahogy egyre többet figyel és fog fel a Világból, belőlünk. Ahogy egyre több ruhácskáját növi ki, pedig még nincs két hónapos. Ahogy van, és hagyja magát szeretgetni. Ahogy alszik. Tényleg egy kis tündérlány!

Az anyaság (és nyilván az apaság), bevallom, nem könnyű, de itt ez a kis törpe, aki mindenért kárpótol!

Élni (és ébren maradni) az ilyen pillanatokért!!!

Baba vs. Cica

Nem egyszerű problematika a cica-baba kérdése. Rosét nagyon szeretjük, és egyetlen pillanatra sem merült fel, hogy a babavárás vagy születés miatt neki a továbbiakban ne lenne helye a családban. Viccesen mindig úgy emlegettük, hogy kistestvére születik.
Ugyanakkor viszont terhesség alatt - jobb félni és megelőzni alapon - átadtam Balinak az alomtisztítás feladatát, és elterveztem, hogy milyen korlátokat kell felállítanunk Rosécica számára. Úgy mint a babaszobába lépés tilalma onnantól, hogy megérkezett a szőnyeg, vagy hogy majd nem alhat velünk egy ágyban, ahogy korábban mindig tette. Még azzal is kacérkodtam, hogy visszaszereljük a beköltözéskor levett ajtókat. Hát csúnyán elbuktunk... Az ajtókkal nullánál, az egy ágyban alvást az első Miussal itthon töltött éjjelen, a babaszoba tilalmát pedig azóta folyamatosan. Nem nagy gond ez, hiszen nem csinál ő semmi bajt, de mégis,  nehogy véletlenül ráfeküdjön, vagy a szőrére allergiás legyen a "hugicája".

Ami viszont nagyobb bajom, hogy Rossika lelkét bizony nagyon megviseli a kistesó, illetve, hogy nem ő van már a középpontban, és sokkal kevesebb időt töltünk, elsősorban töltök vele én. Mert hát azért macska után, baba előtt csak kézmosás szükséges, Babácska csak a karomban van kb.... Kb. mindig.

Erre válaszul Rosé spontán szankciókat eszelt ki. Egyrészt nem alszik a lábamnál csak ünnepi alkalmakkor, másrészt letámad. Letámadja a lábamat babaringatás közben, felugrik a kezem után, és ami a legszörnyűbb, időnként (gyakran) már akkor is karmol és harap, amikor direkt vele szeretnék foglalkozni :(

Így most erősen olyan rossz anya érzésem van, meg olyan mintha legalábbis kitettem volna az egykor imádott cicám. Pedig nem, és terveim szerint Babácskával is majd összeeresztem, csak még várjuk ki, amikor Mia kellően nagy lesz, kicsivel nagyobb mint Rosé.

Aludj szépen, Kedves!!!

7 hetes boldogságunk

Történelmi (sajnálatos) pillanat, hogy 7 hete most először átaludtam a vasárnap 7:15-öt, igyekszem most utólag köszöntöttem kicsi Miát a "szülinapján".

Ami viszont erre módot adott, az az az örvendetes tény, hogy Mius a hétvégi két éjszakát 3 x 4 órás etetési közzel aludta át (mármint csak 4 óránként evett, és közben javarészt átaludta az időt).  Az egyetlen gyengébb pont ebben a hajnali 4-es etetés, ami után tegnap is, ma is nehezen aludt vissza, így mi nagyok azért nem alhattunk végig ;-) Gondolni sem merem, hogy ez már mindig így lesz, de fejlődésnek mindenképp jó :-)

Gratulálok kicsi lányom!!!

Szülés előtt - közben - és utána

Mielőtt helytakarékosság miatt törlöm ezeket a képeket a telefonomból (mentés után), hirtelen úgy gondoltam, egy bejegyzést szentelek az ilyen volt- ilyen lett állapotoknak. Bár a pózok közel sem azonosak, mind én vagyok. 

Ez az anyás szelfi a szülés előre kiírt időpontja előtti napon készült: 

Már itt is nagyon szülni akartam legalább egy hete.
A következő már a szülést közvetlenül megelőző (a szülésznő szerint még nem szülési) fájdalmak kezdete után készült. Annyira, hogy ezt követően, 13 órával és 11 perccel később, másnap reggel világra jött Mius.

Itt éppen már epidurális érzéstelenítéssel vajúdok... Egészen tűrhető képpel. És mellesleg az emlék is jó. Ezt követően, nem egészen 3 óra múlva már kibújt Mia. 

 Ez pedig a szülést és a babesz orrának, légcsöveinek leszívására tett halvány kísérlet után közvetlenül készült:

Utána még szívtak párat az orrán, és próbálták felmérgesíteni is a kicsit, hogy jobban sírjon, de ő túl nyugis volt még ahhoz, hogy a tüdejében maradt folyadékot maradéktalanul felsírja. 

Séta a parkban, novemberben

Beköszöntött a november is, egy durván esős nap után rengeteg napsütéssel, kellemes meleggel (éjjel azért már 13-15 fokra hűl), számomra pedig az első babakocsival parkban sétálós koffeinmentes kávéval <3

Különleges emlék, mert a chiringuitós fiú, akitől a kávét vettem egészen kedvesen eldiskurált velem Miusról kezdve azzal, hogy az enyém-e, mert nem látszik meg rajtam, hogy szültem!!! Na itt dőlt el, hogy bizony én még nagyon sokszor visszamegyek oda ;) Nem úgy mint abba a másikba, ahol évekkel ezelőtt két (lány) vendégemmel együtt meghívott minket a csaposfiú egy-egy pohár sangriára, kedvesen elbeszélgetett velünk, majd mikor megtudta, hogy csak a vendégeink turisták, én itt élek, felajánlotta, hogy összebújhatunk néha :-D Mikor mondtam, hogy nade kérem, boldog házasságban élek, mondta, hogy nem baj, nem kell megtudnia. :-D Hoppá! Akkoriban már tudtam, hogy itt nagyon nyíltak (nyílt szívűek)  az emberek,  ráadásul az a fiú dél-amerikai volt.
De a lényeg, hogy ez a mostani csapos fiú a parkban csak nagyon kedves volt.
A kezdő bók (talán nem is annak szánta, de mindegy, jól esett) után folytatta a baba nevével, és mikor meghallotta, hogy Mia, elkezdett viccelődni vele, hogy úgy mint enyém (mia a birtokos névmás női alakja, azaz enyém spanyolul). Mikor mondtam, neki, hogy nem is, mert az enyém, akkor elkezdte mosolyogva ismételgetni. A hab a tortán hogy egy percen belül elkezdődött a rádióban egy dal, aminek a refrénje "Mia Mia Mia miaaa..." volt, így igazi nevetősre sikerült a búcsú, és a fiú hangosan utánunk dalolta, hogy Mia Mia Mia miaaa :-)

Megtaláltam a dalt, Julio Iglesias, Fuiste mia (enyém voltál): Itt meghallgatható ;)

A kép nem ott készült, csak ugyanazon a napon a parton.

Jótanácsok várandósoknak

Nem szoktam ebből a szempontból osztani az észt, és itt sem célom, hogy teljeskörű információt adjak "mit kell tudni a szülés és gyermekágy időszakról" témakörben, de van pár most terhes barátnőm, akiket már most fárasztok a kéretlen jótanácsokkal. 
Nem azokkal, amiket mindenhol megtalálni, hanem azokkal, amiket a tapasztalat szült annak ellenére, hogy az előbbiekben nagyjából mind elolvastam a terhesség utolsó két hetében. 
Leszel mókás és talán megbotránkoztató is, de vállalom.

Kezdem azokkal, amiket már ma megfogalmaztam Móni barátnőmnek:

1. A terhes applikációk után (ez akkor a 0. jótanács) a terhesség vége felé tölts le összehúzódás számláló applikációt. Amikor eljön az idő nehéz arra koncentrálni, hogy épp az órára pillants a kellő időben, a kontrakciók elején és végén is. Más kérdés, hogy nekem például a durvább fájásoknál annyi erőm nem volt már, hogy az app start -stop gombjait nyomogassam.

2. Szülés után (érdemes az első nap) tölts le babatrekkelő (szoptatós, peluscserés) telefonos applikációt, a jegyzetfüzet és /vagy toll sosem lesz kéznél, a telefon meg, ha már úgyis ott van, jó a szülés utáni depresszió ellen, tudniillik nem nagyon mész sehová, otthon ülsz majd legalább félig fedetlen keblekkel. Én csak az etetést, peluscserét, a Baba hőjét és hetente a tiszta súlyt jegyzetelem, többre nem is nagyon lenne érkezésem, de nem hülyeség a gyógyszeradás, séta, alvás, egyéb alapbeállított funkciók követése sem.

3. Rakj órát abba/azokba a szobá(k)ba, ahol szoptatni tervezel, mikor ott a baba már nem lesz időd beszerezni. Mondom ezt annak ellenére, hogy telefonos szoptatós applikációt használok (és nagyon élvezem)

4. Szerezz be szép pizsiket (nem árt ha olyanok, amikben ajtót is nyithatsz) , az első hónapokban a legjobb barátaid lesznek.

5. Amikor pedig cuki rucikat veszel a babádnak, gondolj arra is, hogy kizárólag a térdzokni marad 10 percnél tovább a baba lábán. Legyen egy törpe leggings /farmer / másegyéb lábfej nélküli viselet bármilyen cuki, utálni fogod, amiért a hozzá adott szintén hipercukker zokni folyton leesik az igen mozgékony babalábakról.

6. Pelusból sosem elég! Sem az eldobhatósból, amit ráadsz, sem a textilből,  amit alá vagy rá teszel, törlöd vele, stb. A sima fehér bőven megteszi, ha valamiből, akkor a nagyból érdemesebb a gyönyörű és drága verziót venni. Tökéletes az olcsó fehér is,de ha elcsábulsz, tudd, hogy a lakáson kívül úgyis csak a nagyméretű lesz látható harmadik személyek számára (úgy mint takaró).

7. A papírbugyi (tudniillik szülés után) óriási kincs, és mindig túl kicsi. A kórházi tartózkodásra a lehető legnagyobb méretben érdemes venni, mert az eggyel nagyobb méret még túl kicsi lesz, és az elején mások fognak segíteni felhúzni. Én ezt követően 2-3 hétig (amíg el nem fogyott a készlet) ezt hordtam. Jobb mint mosni...

8. Postpartum betétből van vastag és még vastagabb, szárnyas és szárny nélküli. Én azt gondoltam, a szárnyas, viszonylag vastag lesz a befutó. És tényleg. Két hét múlva!  A kórházban a legeslegvastagabból kettőt raktak az amúgy is kicsinek bizonyult papirbugyiba.

9. A házhoz szállítás király! És ha nem kell a kapuba lemenned, hogy beengedd a szállítót, még jobb! Szóval használd ki a lehetőséget,és rendelj online, néha még olcsóbb is, máskor csak nagyot kényelmes. Én a terhesség végén, amikor már lépni ismerjük nehéz volt, kezdtem el, és most főleg a pelust rendelem. Meg persze a macska almot, de az nem terhestopicba váló.

10. Vegyél a babaszobába mindenből olyat, amit megálmodtál, a babának lehet, hogy tökmindegy, de a te lelkedet megnyugtatja, akárhányszor bemész oda.

11. Ha van rá mód, csináltass babafotókat, hogy emlékezz milyen icipici volt. És a fotózás közben legyenek izzasztó meleg, nehogy megfázzon a legnagyobb kincsed!

+1. Élvezd ki a babázás minden pillanatát, lesd sokat a babád, mert nagyon gyorsan megy az idő és ő gyorsan változik. Mia most 6 hetes, de hogy hová tűnt ez a 6 hét???

Baba vs. Cica

Rosé elfoglalta a vállra vehető babahordozót (a piros izé a háttérben), de Mia baba nem bánja, amíg a kaja színvonalas marad ;-)

Csecsemőkor hajnalán -6 hetes boldogság

Mia perceken belül betölti a 6 hetet, ami egyben azt is jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk az újszülöttkort, és ránk köszönt a csecsemőkor. 

Így tehát Mius nem csak az első ruhácskáit és a nullás pelust nőtte ki (utóbbit hetekkel ezelőtt), hanem egy kort is!!! 

De lehet, hogy rosszul figyeltem Anyura, mert Wikipédia szerint másként vannak a határok. Tökmindegy! 

Boldog szülinapot kicsi babám!

Mia bizony csak elaludt az eddig rettegett nagy kocsiban (mózesben)

Megszenvedtünk ezért a pillanatért. Mindketten, sőt mindkét nagymama is. Mius ugyanis eddig érthetetlen rettegéssel volt a babakocsi mózeskosara iránt; de csak persze ha az az utcán volt. Fent a lakásban gond nélkül sziesztázott benne, viszont ha azzal próbáltunk sétálni, a kocsi minden egyes alkalommal üresen tért haza, Babácska pedig a karomban. Annyira sírt, talán a rázás, talán más miatt, hogy nem lehetett benne hagyni. Ennek megfelelően eddig csak az autós ülést használtuk a kocsi vázával, ami praktikusan kicsi, és Mia első perctől elfogadta. Nem is volna ezzel gond, hiszen, bár hosszú távon nem javasolt, egy-egy óra sétától nem okoz gerincoroblémákat, mégis tél közeledtével szerettem volna őt a nagy kocsiba szoktatni, ahová nem kell bekötni, ezért egy nagyobb overal vagy kinti hálózsák,esetleges extra takaró is belefér.

Nagy feltörés és többszöri próbálkozás után ma délután nyert Anya ötlete, hogy rakjunk benne fészket. Ezzel ugyan pont a mózeskosár azon előnyét zárjuk ki, hogy teljesen lapos (és akár hasra is lehetne benne tenni a babát), de ha ezzel jobban hasonlít az autós ülésre, és Babácska elfogadja, akkor győzzön. És győzött is! Nem mondom, hogy egy percet sem sírt, többször is rákérdezdett,de rövid félpercekre, egyszer sem vigasztalhatatlanul és keservesen, mégis elindultam hazafelé (de nem kellett kivenni a babát), de amikor, még a kapu előtt láttam, hogy leragad a szeme, úgy döntöttem, maradunk. És elaludt!!!!!