Séta a parkban, novemberben

Beköszöntött a november is, egy durván esős nap után rengeteg napsütéssel, kellemes meleggel (éjjel azért már 13-15 fokra hűl), számomra pedig az első babakocsival parkban sétálós koffeinmentes kávéval <3

Különleges emlék, mert a chiringuitós fiú, akitől a kávét vettem egészen kedvesen eldiskurált velem Miusról kezdve azzal, hogy az enyém-e, mert nem látszik meg rajtam, hogy szültem!!! Na itt dőlt el, hogy bizony én még nagyon sokszor visszamegyek oda ;) Nem úgy mint abba a másikba, ahol évekkel ezelőtt két (lány) vendégemmel együtt meghívott minket a csaposfiú egy-egy pohár sangriára, kedvesen elbeszélgetett velünk, majd mikor megtudta, hogy csak a vendégeink turisták, én itt élek, felajánlotta, hogy összebújhatunk néha :-D Mikor mondtam, hogy nade kérem, boldog házasságban élek, mondta, hogy nem baj, nem kell megtudnia. :-D Hoppá! Akkoriban már tudtam, hogy itt nagyon nyíltak (nyílt szívűek)  az emberek,  ráadásul az a fiú dél-amerikai volt.
De a lényeg, hogy ez a mostani csapos fiú a parkban csak nagyon kedves volt.
A kezdő bók (talán nem is annak szánta, de mindegy, jól esett) után folytatta a baba nevével, és mikor meghallotta, hogy Mia, elkezdett viccelődni vele, hogy úgy mint enyém (mia a birtokos névmás női alakja, azaz enyém spanyolul). Mikor mondtam, neki, hogy nem is, mert az enyém, akkor elkezdte mosolyogva ismételgetni. A hab a tortán hogy egy percen belül elkezdődött a rádióban egy dal, aminek a refrénje "Mia Mia Mia miaaa..." volt, így igazi nevetősre sikerült a búcsú, és a fiú hangosan utánunk dalolta, hogy Mia Mia Mia miaaa :-)

Megtaláltam a dalt, Julio Iglesias, Fuiste mia (enyém voltál): Itt meghallgatható ;)

A kép nem ott készült, csak ugyanazon a napon a parton.