2015. december 27., vasárnap

14 hetes boldogság

Kicsi Mia ma 7:15-kor már 14 hetes nagylány lesz! Döbbenet, nagyon telik az idő!

Bár olyanról, hogy szigorú rutin továbbra sem számolhatok be, mégis azért alakulnak a napjaink. Nem mindig minden ugyanakkor van, és nem is ugyanúgy zajlik, de ahogy egyre jobban ismerjük egymást, és ahogy Mia egyre jobban nyit a Világ felé, úgy rajzolódik ki valami rutin mag is. Reggelente mindig van extra cukiskodás, és most, hogy Bali szabin van, mindig van reggeli apaidő, amikor egyrészt kettesben lehetnek, másrészt én alhatok még 1-2 órát zavartalanul. Mert bizony olyan nagylány ő már, hogy nem feltétlenül csak anya tudja megvígasztalni. Sőt, ami azt illeti, apának sokkal könnyebben kacag :) Apa elég ha csak fúj egy nagyot a hajas fejbőrére, és a Kicsi Szív máris hangosan nevetgél. Minden nap van séta, és azalatt szerencsére mindig tud aludni is. Mert sajnos itthon, napközben elég nehezen hajtja álomra a fejét. Küzd az elemekkel és önmagával, hogy ébren maradhasson, Szerintem a kívácsiság is belejátszik. A fürdés általában este van 7-8 körül, hacsak napközben nem jön egy nagyobb kaksi, amiből ki kell mosni :) Minden nap tornázik, ülésbe húzódzkodik (a segítségemmel), és (szintén segítséggel) oldalra, illetve hasra fordul. Mindkettő mozdulatsort előre lejátsza magában, mert mikor hozzákezdünk, már húzza is magát. Nagyon ügyes!
Szépen fog, háton fekve püfföli és markolássza a játszószőnyeg állatait, és a kezébe is lehet adni a játékokat, hason emeli a fejét, sőt már fordulás közben maga igazítja a mellkasa alá az egyik kezét (a másikat ugye én húzom, vagyis a segítségemmel már ő húzza magát), hogy aztán jobban alátámaszthassa magát. Talán még a hason töltött időn van mit dolgozni, mert hosszú ideig nem bírja türelemmel. Továbbra is bírja viszont türelemmel, ha karban tartjuk :D De nehéz is letenni egy ilyen cuki csomagocskát, aki már ügyesen megfogja az arcunkat, esetleg belekapaszkodik a hajunkba (apa esetében a karszőrzetbe is, amit apa persze nagyon szeret).

A napokban teszteltük a kishölgyet karácsonyra (az első karácsonyára :)) és nagyobb vendégségre is: mindkettő próba abszolválva, bár kétségkívül van még mit gyakorolni az időbeosztáson és a házigazda szerepen. Vélhetően inkább nekünk, mint Miának, de mindegy. Nagy boldogság vele és a karácsony vele karácsony igazán.
Tavaly ilyenkor még csak egy gondolat, remény volt, illetve hát... Talán akkor már egy kicsivel több, de semmiképpen nem bizonyosság. Akkor még a macsek volt az egyetlen gyerek a családban... Az egyetlen igazán gyerek, na!

Boldog szülinapocskát! Örülök, hogy itt vagy velünk! Hogy épp Te vagy itt velünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése