45 hetes költözős-utazós-társasági baba

A mai bejegyzés alaposan megcsúszott 7:15-höz képest... Az igazság az, hogy a héten eléggé borult mindenféle rutinszerűségünk a költözésben, tegnap pedig a repüléssel. Mius Pécsett is egész szépen aludt, ami nem csoda, hisz korai kelés után repcsizett, autózott (csodák-csodája, mindkettő során aludt szép hosszan!!!), majd pedig nagycsaládi találkozóba csöppent, ahol millió élmény, inger érte. Remélem, azért a személyem elég folytonosságot, állandóságot kölcsönöz neki!  Ami biztos, hogy tegnap is elbűvölt mindenkit,  légikisasszonytól kezdve az unokatestvéreimig mindenki szívét megmelengette. Voltak nagy talalkozások is, hiszen a legifjabb generációból nemhogy Mius, de én sem láthattam még sokakat. Akit mégis, azt jó régen, úgyhogy tényleg jó bolt nagyon.

Mivel megint kiderült, hogy a szoptatás nem mindenki számára becsülendő, én már csak azért is polgárpukkasztok egy kicsit, mert igenis ez a legjobb, amit egy anya a babájának adhat, és igenis van tápértéke (és ezzel nem azok ellen beszélek, akik nem tehették meg, hanem csak a szoptatásért! Akár a nyilvános szoptatásért is. Földön-vízen-levegőben:

44 hetes tapsi csajszi

Kicsi Mia ezen a héten, konkrétan a hét második felében tapsolóbajnoknő lett. Tapsol, ha hallja, hogy tapsi, ha ügyes volt, ha izgatott, és néha szopizás közben is, ami kevéssé örömteli, de annál aranyosabb.
Ma reggel is megörvendeztetett bennünket egy tapsviharral :) Tényleg ügyes ám, csattan is a tenyere meg minden :)

Nekem van a legszebb kislányom! Szerintem! <3

És ha már "szülinapos", ma költözéssel ünnepelünk. Kicsit nehéz így pakolni, Balit teljesen egyedül hagyom a cipekedéssel :( De nagyon jó lesz már ott aludni... Remélem!

Betöltött 43. hét

Pocakon belül ugye ennyit nem marad a baba, de azon kívül most indul be igazán: Mia lendületesen megy (mászik) mint egy kis golyó. Nagyon jó korban van! Most épp a fejünk fölé magasodik ébredtében, gagyorászik, hogy tátátátotó, visongat, és menne le az ágyról... Fejjel. Csikizésre nevetgél, ha máshogy próbáljuk megállítani, méltatlankodik :)

Pénteken átvettük az új albérlet kulcsait, és Mia tesztelte az állapotokat, valamint megállapította, hogy bizony takarítani kell :)

Nem hiába, egy ekkora bébusz már tapasztalt meós!
Boldog "szülinapot" Babácska!

42 hetes fogzós, olvasó babszi

Elég nehéz éjszaka volt, amit nem tudom a fogzásnak (várjuk a második, valószínűleg a jobb felső egyes fogacska áttörését)  vagy annak a fantasztikus agyi érésnek tudjak-e be, minek köszönhetően Mia "olvas" :D Fejjel lefelé is :D

Mellesleg tényleg olyan kis okoska!  Már nemcsak a tárolóból veszi ki név szerint a megfelelő játékát, de labdázik (kisebb-nagyobb sikerrel), könyvet lapoz (a keménylaposakat), tornyot dönt le, tálkákat illeszt egymásba, és tegnap óta a formabedobós játékot is élvezi, bár igaz, hogy beilleszteni még ritkán sikerül a formákat, de amit odaillesztek, azt örömmel tolja be.

Közben izgulok kicsit, mert költözésre adtuk a fejünket, és hát ez melós lesz... Viszont remélhetőleg jó csere lesz. Más elvek alapján választottunk, mint korábban, most Mia igenyei, a vele való kényelmünk az első. Az eredeti környékünk, Poblenouban lesz az új is. A mostani verhetetlen kilátást elveszítjük, de lesznek más előnyök. Erről majd máskor bővebben.
Addig is örüljünk a 42. hétnek!

Itthon az új lakásban

Végre beköltöztünk az új helyre, és bár még sok van hátra a teljes készültségig, máris nagyon élvezzük!

A hét elején szép lassan kipakoltuk a maradék csomagokat, áthoztuk az utolsó adag cuccot a szépemlékű Espronceda-lakból, visszaadtuk a kulcsokat a régi főbérlőnek, így aztán már teljesen ehhez a lakáshoz kötődünk, nincs is visszaút. Na nem mintha akarnánk, azért nagyon szép itt! Nem mondom, hogy a régi környékünk nem fog hiányozni, de végső soron sétálva is csak 25-30 perc az út odáig, szóval nem megoldhatatlan.

Ide veszegetjük a mindennapi komfortot jelentő dolgokat, van új vasalódeszkánk, szennyestartónk, zuhanyfüggönyünk, bögréink és tányérjaink, megérkezett a mosógépünk, ma délután a csillivilli fibra optica (internet+TV) is bekötésre került, de várjuk még például a TV-t, holnap tervezünk ágyat, matracot venni, és az IKEA barátnőnk látogatása is mellőzhetetlen. Az új dolgok közül a mosógépnek és az internetnek örültem legjobban, valljuk be, ezek nélkül nem igazán lehet meglenni a nagyvárosban, főleg ha az ember lánya még blogolna is...

Rosé cica vasárnap, az utolsónak hitt szállítmánnyal került át az erkélyes-panorámás idillünkbe (azért ezt a kifejezést fenntartásokkal kéretik kezelni!), és viszonylag gyorsan felderítette a terepet az összes apró búvóhellyel együtt. Macskuszlány nagy féltés tárgya az erkély ürügyén, ugyanis korábban az ablakkal is csak módjával próbálkozhatott. Szerencsére fél ő maga is a magasságtól egyelőre, és óvatosan kúszik az erkély széléig, de közben óvintézkedéseket is teszegetünk: beszereztem egy pár hatalmas balkonra való virágládát, amit majd kívülről szándékozunk felfüggeszteni a korlát aljára, így gátolva, hogy akár véletlenül is kibukfencezzen a kedves.

Még egyszer meg kell emltenem, hogy a költözés oroszlánrészét a barátainknak köszönhetjük: a fiúknak, akik végül négy fordulóval áttranszportálták ide a cuccainkat, és a lányoknak, akik egy napon keresztül pakoltak, takarítottak velünk, nekünk; ezúton is köszönjük nekik! Itt volt a baráti társaság apraja nagyja, és a sok munka mellett talán akadt idő égy kis szórakozásra is. A pizzáról nem is beszélve :)

Ismét meg kellett állapítanom, hogy túl sok ruhám van, és sajnos egy jó része nem illik az itteni viseleteim közé: nem hordom a millió fekete, szürke és barna élrevasalt nadrágomat, nem hordom a fehér ingeimet, és csak remélem, hogy nem ok nélkül őrizgetem őket.

A lakásról igazából majd képek beszélnek helyettem, de annyit azért mindenképpen el kell mondani róla, hogy szuperjó, forgalmasabb, de egyben jobban ellátott környéken, egy nem új, de a korábbinál újabb épületben, egy szépen karbantartott/felújított lépcsőházban található, válozatlanul 5. emeleti (ez talán már a védjegyünk). Maga a lakás nem új, és felújítva is régebben lehetett, negatívuma a kőpadló, amitől viszont egy nagyobb szőnyeggel (a nappaliba) el tudok vonatkoztatni, mert ami a nappali ablakából látható, az fantasztikus. Velünk szemben ugyanis nincsen magas épület, így ellátunk Bali munkahelyéig a parton (a tetőről látszik a tenger is, de itt, 2 emelettel lejjebb, csak majdnem), rálátunk a park fáira, halljuk és látjuk a madarakat, az előttünk lévő ingatlanon egy suli/óvoda van, azon túl egy parókia, ahonnan szoktunk harangozást hallani, ha nappal itthon vagyunk.

A lakás elosztása mondhatni ideális, a burkolatokka, valamint bútorokkal viszont lenne mit tenni (főleg kihajítani egy nagyobb mennyiséget), mert eléggé megrakta a tulaj, de szerencsére példál a nappali szekrényei sokkal jobban mutatnak könyvekkel és egyebekkel mint nélkülük. Sokat segített a festés is, és a kiscica, mint kellék is. Az erkély és a kilátás annyira szuper, hogy eldöntöttem, nem kell függöny a nappaliba, nem rejtjük el ezt a kinti kis csodát. Vettem virágládákat és belevalókat, egyelőre kis mennyiségben, de haladunk ezzel is: van már egy nagy cserépnyi füszernővényem és majdnem egy egész méternyi pozsgásom. Majd ha beindul! Hiányzik még a méternyi levendula, és az elmaradgatatlan fácska, de majd

 szép lassan...

Költözés

Ennek a bejegyzésnek is eljött az ideje! Na nem a múltideje, de azért már aktuális, ugyanis  kedden aláírtuk a bérleti szerződést, szerdán és csütörtökön kettesben elkezdtük az átköltözést, de még inkább csak a szükséges előkészületeket, mint festés (szürkésedő olivazöld nappalink és előszobánk volt, most már csak az előszobát kell kifehéríteni, az pedig szerencsére kicsi), a hiányzó háztarási gépek (mosógép, mikró) beszerzése, takarítás (elkezdése, mert volt bizony mit pucerálni); majd az alapok után, az előre bezengett barátos költöztetős eseményt is megtartottuk. Tegnapelőtt óriási pakolófelületű kombi autóval átfuvarozták a cuccaink javát, aztán tegnap heten jöttek az új helyre segíteni, és hihetelen módon olyan szintre hozták nekünk a lakást, hogy akár ott is alhattunk volna. De nem tettük, mert Balázsnak annyi ügyeleti hívása van ezen a héten, mint 3 év alatt összesen nem volt, így szüksége van internetre, én meg kényelmi- és cicás okokból inkább egyedül nem maradtam ott. Igazi jó hangulat kerekedett, mint ahogy az már ebben a társaságban szokásos, kiélveztük a még kissé szegényes berendezésü, de szép reményekkel rendelkező erkélyünk adta lehetőségeket: a pizzaebéd és a kávézás, fagyizás is ott zajlott... Na nem mintha mind a kilencen egyszerre kiférnénk, de a nappalival egybenyitva... Szuper! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy - bár szinte kérték, mégsem hagytam, hogy a ruháinkat is ők pakolják ki helyettünk (sajna abból van a legtöbb). Nem mintha nem bíznék bennük, inkább, hogy mindenről udjam, hova tettem, hol keressem, stb. Azt még nem tudom, hogy fog minden elférni, ugyanis az új hálószobánkban a régi 2/3-ányi beépített szekrény van, így biztosan teszünk ezt-azt a szintén beépített fiókos szekrénybe, sőt nagy eséllyel valamelyik másik szobába is. Nagyon el kell rajta gondolkodnom majd... Illetve akár szortírozhatnék is, mert megint meg kellett állapítanom, hogy óriási mennyiséget halmoztunk fel, a felét nem is hordjuk a ruháinknak.

A lényeg viszont az, hogy hála a barátaink segítségének, a beköltözésközeli állapotra tekintettel úgy döntöttünk, ma már az új lakásban alszunk. Megkockáztatjuk, és reméljük, hogy éjjel nem lesz már több ügyeleti telefon, mert már a padlás is tele van velük...

Képeket is szívesen raknék fel, de ebben a lakásban az interneten, pár ruhán, apróságokon és a hűtő tartalmán kívül csak a macsek maradt, így se fényképező, se adat kábel nem segít ebben a projektben :(

A képekre tehát várni kell, ahogy esélyesen a következő bejegyzésre is, mert ugyan az internet áttételét megrendeltük pár napja, nem úgy tűnik, mintha bárki is szeretné megoldani nekünk... Türelem tehát!

Ami közben kimaradt...

Kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy azóta sem kerítettem sort a kimaradt beszámolók pótlására, ezért csak gyorsan a legfontosabbak:

Április utolsó hetében Éviék látogattak meg bennünket, ezúttal nem csak Matyit, a nagyfiút, hanem Annát, a kislányukat is magukkal hozva. Szerintem megint sikerült jó benyomásokat szerezni a városról, bár ezúttal már közel sem tudtam annyira ellátni a vendéglátói feladataimat. Amikor előzőleg voltak nálunk, bizony még nem dolgoztam, és körbekalauzolhattam őket a városon, míg most nemhogy csak dolgoztam, de hónapzárás lévén alig voltam itthon :(

Azért az egyetlen hétvégi napnak és május 1-jének köszönhetően kicsit mégiscsak együtt lehettünk, remélem, nincs harag, hogy csak annyit. Ahogy elmesélték, azért most is sikerült bejárni a belváros és a Güell Park (immár valóban fizetős részben, ez szívás) környékét, a partunkat és a környékünket, velünk pedig a Montjuïc meghódítása volt a program.

Néhány kép a készletemből :)

 Matyi és az elmaradhatatlan pescadito frito :)

 Játszótér,

 ugribugri a parton

 Supermario

 Telefericezés a Montjuicre

 Bubizás

A látogatás végén Éviékkel együtt utaztunk haza, és kiélveztük anyáink igazi, cuccos húsleveseit, túrógombócait, és válogatott finomságait, a család szeretetét, és lopva pár barát társaságát is. Ezúttal 8-9 napot töltöttünk otthon, megosztva az időt Pécs, Eger és Budapest között, de még ez az idő is elégtelennek bizonyult... Bizonyos szempontból visszasírom azokat az időket, amikor munkanélküliként rá-ráhúztam egy hetet a hazautazós alkalmakra. Kicsit jobban belefértek a dolgok, és főként az emberek. Van olyan barátnőm, akivel 2,5 éve nem sikerül találkoznom (nyilván minden időzítés kérdése, de egész egyszerűen nem lehet jól időzíteni).

Azért az unokaöcsis, -hugis bunkiépítés nagyon bejött, még jó, hogy az belefért az időkeretbe :)

  

Valamint Éviéknél az új kiscica keresése is :) A miénk szerencsére nem olyan szekrénymániás, vagy lehet, hogy ezen képessége még csak most kezd kifejlődni :)

Mióta visszajöttünk, itt váltakozott az "ősz", a tavasz, és végre beköszöntött a nyár is. Most jó itt, kezd igazi nyaralóidő lenni, és a nyár meghozta számunkra a következő nagy változást is: két nappal ezelőtt Balázs lefoglalózott egy új albérletet! Még nem igazán merem elhinni, szerződés ugye még nincs, így itt még nem mondtunk fel, de ha igaz, júliusban költözünk az új helyre. Lesz ott nekünk egy szobával több, a hosszú folyosónkkal kevesebb, egy fürdőkáddal több, és még a konyha is nagyobb, ami viszont a lényeg: lesz végre erkélyünk!!! Nem nagy, de itt ugye semmi nem volt, úgyhogy már nagyon kívántuk, főleg, hogy egy évet töltöttünk az effektív (eredmény szempontjából kevésbé effektív) lakáskereséssel. Sajnos a közvetlen környékünket el kell hagynunk, de ez is a Sant Marti nevű városrész/kerület (barrio) része, szóval azért nem messze. Tegnap elsétáltam onnan ide, és háztól házig kényelmes sétával fél óra. A partunktól is el kell köszönnünk, de lesz másik part, sőt kikötő a közelben, ráadásul a közvetlen szomszédunkban lesz a Parc de la Ciutadella, ami (annak ellenére, hogy egyetlen vendégünkkel sem volt idő még megnézni) az egyik legszebb és legnagyobb park a városban. De hát jut eszembe, írtam én már róla: ez az, aminek egy része park óriási sárkányos szökőkúttal, csónakázó tóval; a másik vége állatkert; és valahol a kettő között található a katalán parlament is :) Fricska a politikusoknak? Nem tudom, de jó lesz nekünk!

Ha valakit jobban is érdekel, ezen a térképen jelöltem a költözés adatait:

innen-ide

Balázs munkahelye még közelebb lesz, ami már szinte pofátlanság, de az enyém is könnyebben, gyorsabban megközelíthető onnan, hiszen a piros metró egyik megállója nagyon közel lesz, így egészen biztosan 1 óra alá csökken az odaút, csak egyszer kell átszállnom, még ha csak buszokkal szeretnék menni, akkor is rövidebb! Izgatottan várjuk! Én pláne, mert csak a hirdetést láttam, mivel csak ebédszünetben lehetett megnézni (még bent lakik az előző szerencsés), így csak Bali dönthetett. Mármint én mondtam, hogy ha neki megfelel, foglalja is le, mert a hirdetés alapján nekem nagyon tetszik.

Bútorzottan béreljük, a bútorok nem a legújabb divat szerintiek, sőt a hidegburklat sem, de úgyis az általunk betett dolgok teszik majd a mi álomlakásunkká :) Ez a tapasztalatunk, és ebben bízunk is.