Karácsony másnapja, éjfél előtt. Baba ágyban, én még ki akarom használni az időt egy kis... karácsonyozásra. Mert bár a fát 2 nappal előbb felállítottuk, nem tudok betelni vele. Nem annyira a fával (bár kétségkívül szép darab), inkább a karácsonnyal. Nem sikerült rá túl sokat koncentrálni, mert minden idegvégződésemmel a Babára összpontosítok. Tudat alatt is, akaratlanul is. Olyan ez... Nem is tudom... Olyan nagyon akartam, hogy Mia első karácsonya különleges legyen. Aztán mikor eljött, szerettem volna minél kevésbé kizökkenteni őt. A kettő együtt nem megy... Az én idei karácsonyom viszont igazán különleges volt: az első Babácskával! Édes Kicsi Szívvel!
Szenteste alig készültünk el a kajával, mert Babácska volt az első. És ez persze jó is így, de mondjuk a délutáni közös pihim vele pont elég volt, hogy kifussunk az időből. Mire a kaja elkészült, és az etetés is lezajlott, már csak arra volt érkezésünk, hogy az előre szépen megterített asztal helyett a kanapén dobjuk be a menüt :D
25-én vendégek voltak. Az itteni családunk. 3 pár plusz három szóló srác.
Szocializálódtunk. Jó volt nagyon, mindenki hozott valami finomat, együtt voltunk, volt két pici baba, és egy kislány, azaz igazi karácsony. Az egyetlen baj (ami egyébként minden összejövetelre, találkozásra igaz), hogy mindenki érdekel, mindenre kíváncsi vagyok, kérdezni kérdezek, de ha a válasz "rosszkor" jön, már el sem jut hozzám... Csakis a Baba jelzései jutnak el hozzám, csak az ő igényei fontosak. Zárt kis Világ ez ám! Pont ketten férünk bele. Olvastam egy cikket a babák pszichológiájáról. Aszerint Mia baba mostanában kezdi (majd) felfedezni, hogy mi ketten nem egy személy vagyunk. Én még nem :D
Hiába a terhességet hívják más állapotnak, ez még annál is sokkal másabb.
Hallottam korábban is az anyák szuperképességeiről, de megtapasztalni más. Hogy előbb hallom meg, hoyg felébredt, mint mások a bébiőr segítségével, vagy hogy miként lehetséges órákig zsibbadt, elgémberedett tagokkal mozdulatlanul kézben tartani a babát. Vagy akár - harmadik kéz híján - lábbal nyúlni a babaágyba, hogy mielőtt leteszem a kicsit, kihalásszam alóla a takarót... Persze mindez a másik fél lábamon egyensúlyozva. Hogy is máshogy? Most már ugyan nehezebben megy, de ide sorolnám, a baba ringatás közben ivást és a telefon nyomkorászását is. De hogy triviálisabbat ne mondjak: hogy miként tesz le valaki egy babát úgy, hogy az lehetőleg utána órákig alva maradjon. Nem vicc :) Persze vannak olyan szerencsések, mint a Miánál 8 nappal fiatalapp Mara baba anyukája, Andi, aki etetés után leteszi a még nyitott szemű babát, aki magától álomba zuhan. Na Mia nem ilyen. Persze Andi szuperereje a két gyerekkel egyensúlyozásban mutatkozik meg gyönyörűen. Ők is itt voltak családilag, készült is pár kép a két kislányról együtt. Már határozottan észlelték egymást. Túl sokat ugyan nem reagáltak, de szemrevételezés volt.
Szocializálódtunk. Jó volt nagyon, mindenki hozott valami finomat, együtt voltunk, volt két pici baba, és egy kislány, azaz igazi karácsony. Az egyetlen baj (ami egyébként minden összejövetelre, találkozásra igaz), hogy mindenki érdekel, mindenre kíváncsi vagyok, kérdezni kérdezek, de ha a válasz "rosszkor" jön, már el sem jut hozzám... Csakis a Baba jelzései jutnak el hozzám, csak az ő igényei fontosak. Zárt kis Világ ez ám! Pont ketten férünk bele. Olvastam egy cikket a babák pszichológiájáról. Aszerint Mia baba mostanában kezdi (majd) felfedezni, hogy mi ketten nem egy személy vagyunk. Én még nem :D
Hiába a terhességet hívják más állapotnak, ez még annál is sokkal másabb.
Hallottam korábban is az anyák szuperképességeiről, de megtapasztalni más. Hogy előbb hallom meg, hoyg felébredt, mint mások a bébiőr segítségével, vagy hogy miként lehetséges órákig zsibbadt, elgémberedett tagokkal mozdulatlanul kézben tartani a babát. Vagy akár - harmadik kéz híján - lábbal nyúlni a babaágyba, hogy mielőtt leteszem a kicsit, kihalásszam alóla a takarót... Persze mindez a másik fél lábamon egyensúlyozva. Hogy is máshogy? Most már ugyan nehezebben megy, de ide sorolnám, a baba ringatás közben ivást és a telefon nyomkorászását is. De hogy triviálisabbat ne mondjak: hogy miként tesz le valaki egy babát úgy, hogy az lehetőleg utána órákig alva maradjon. Nem vicc :) Persze vannak olyan szerencsések, mint a Miánál 8 nappal fiatalapp Mara baba anyukája, Andi, aki etetés után leteszi a még nyitott szemű babát, aki magától álomba zuhan. Na Mia nem ilyen. Persze Andi szuperereje a két gyerekkel egyensúlyozásban mutatkozik meg gyönyörűen. Ők is itt voltak családilag, készült is pár kép a két kislányról együtt. Már határozottan észlelték egymást. Túl sokat ugyan nem reagáltak, de szemrevételezés volt.
Ma, 26-án csak pihi volt. Mindent kipihentünk, de úgy hogy azért a karácsony jegyében még degeszre ettük magunkat. Kedvemre való nap :)
Apukám névnapja... Nem mellesleg! Illetve egy ideje az augusztusit ünnepeljük. Csak idén nekem valahogy kimaradt :(
Boldog névnapot, Apa! És Papa :) Bocsánat, hogy ez csak most jutott eszembe...
Tényleg nem sokminden fér a fejembe. Csakis a Babácska!
Most már mocorog, megyek megnézni, és lassan asszem fel is kell venni :) Édes pici lányka! Ő az igazi karácsonyi ajándék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése