Nyakszorítós

Nem vmi horror story, nyugi, csak a mai BOLDOGSÁG. Így csupa nagybetűvel.
Altatáskor pici Mia a fáradtsága ellenére nagyon aktív volt, és folyton függőlegesbe húzta magát a szopizós pózból. Ez nem új, máskor is csinál ilyet. Ahogy máskor is, egy-egy ilyen alkalommal mondott valami velőset, mondjuk, hogy tik-tak, vagy (l)ámpa. Ám ma nem állt meg itt: egyik felhúzodszkodás alkalmával az arcomat paskolta két oldalról nagyon finoman, szinte símogatva, de a boldogságtól sírás akkor kerülgetett, amikor még feljebb húzta magát az ölemben, és szorosan, de nagyon finoman a nyakam köré fonta S kicsi karjait! Ponton úgy, ahogy kiskorunkban mi adtunk "nyakszorítóst",  ezt a különleges ölelést a szüleinknek. És nem véletlen volt, utána még 3-4x eljátszotta :) Egyszer már csinált ilyet a napokban, de akkor nem voltam benne biztos, hogy nem véletlenül jött-e így ki a mozdulat. Most egyértelműen ezt akarta!
Nagyon finom volt! <3

"Mia"

Ma reggel óta mondja, hogy Mia!!!
Csak hogy félreértés ne essék, semmi félreértés nem esett, a cicát maúnak, illetve 2-3 napja cicának hívja, a Mia nem mást illet :)
Mondjuk még van mit tisztáznunk, mert amikor "ki-kicsodát" játszunk, ő még mindig baba, amikor pedig miázott, rám és Balira is Miát mondott :) De vagy 50x elismételte a nevét!

Fogas kérdés

Kicsi Mia napok óta éjjel újra visítva ébred, és múlt héten a nemevés (szilárd táplálék, mert a szopizás ment) is a tetőfokára hágott. Tudni véltem én, hogy ez újra a fogzás, de mivel a szájába nézni nem engedett, tegnap még elég bizonytalan voltam, valóban egy őrlőfog pár csücskét látom-e. Pláne hogy előtte evett, mondom, simán lehet kajamaradék. Ma benyúlni engedett, és ismét ugyanarra jutottam, hogy elkezdett kibújni az első őrlőfogacska, ami szám szerint a 7.lesz a négy db egyes és a felső két kettes után. Mondták ugyan, hogy ezek nem feltétlenül a nagykönyv szerinti sorrendben jönnek, de azért meglepő. Főleg mivel kb egy hete az egyik szemfog környékén láttam duzzadtabbnak. Hát így már érthető a visítás és az is, hogy ma este fürcsi után hőemelkedést éreztem és igatolta is a mérés. Remélem, ebből nem lesz magasabb hő, hiszen nem tűnik betegnek a kis drága. Itt van az egri nagymamája, és vele naphosszat meséltet, sétál, labdázik. Inkább azt vettem észre, hogy törékenyebb a jókedve, és hamarabb fárad is, ami viszont simán abból is adódhatna, hogy már egész nap talpon van, megy, sétál, néha szinte szalad. Nagyon ügyeske!
Ja, és mellesleg a napokban két új babajelet is elkezdett használni, úgyhogy talán a babajelbeszéd is beindul. Remélem, erről már írtam, mert csudaérdekes és sztem hasznos dolog.
Na szóval ma lehet drukkolni, hogy a hőemelkedés elmúljon, és a magasabb hő elkerülje kicsi Micsit! Én mondtam neki, hogy ebben a családban mi nem betegszünk meg!

Elmaradt szülinapi beszámoló

Annyi sok elmaradásom közül a szülinapit éreztem a legsürgetőbbnek, és egyelőre nem bízom benne, hogy a képeken túl többre jut időm...

 Szóval a reggeli torta

 libázás

 kutyázás

 esti tortázás

Azért azt nem állítom, hogy mind megette a tortát, de határozottan kóstolgatott belőle, trancsírozta, ismerkedett a textúrákkal. Nem is számítottam másra. Az ajándékokat azóta nagyon is birtokba vette, de az átadáskor a kiscipője cetlije kötötte le leginkább.
Szuper nap volt, még ha a reggelére szuperfáradt voltam is... A kimerültségtől bekaptam egy jó kis megfázást is, aminek a maradványköhögését most is nyögöm. Nem fáj már jó ideje semmi, de a legrosszabb pillanatokban kell köhögni... Mindegy, így is megérte a felkészülés, rohanás, ünneplés és élményvadászat :)

Szeptember 20. keddre esett, hétvégén pedig a bababarátokkal is megünnepeltük a közös szülinapot egy közeli parkban.

53 hetes totyogónk

Ma alaposan megcsúszott a nagy szülinap utáni, vasárnapi bejegyzés...
De ha már vártunk vele, Mius produkált is: ma már 3-4 -re bővült a kapaszkodás nélkül megtett lépések száma, és már igazán akarja is, "szalad" felénk, nem csak véletlenül lép kettőt! Fantasztikus érzés! Egyben döbbenet, hogy már ilyet tud az én nagykisbabám...

Ma nem mellesleg találkoztunk, és végre beszélgetni is tudtunk a drága, nászutazós Toncsi barátnőmmel és férjével, akik ma Mia (séta-)tempójához lassultak a rohanós városnézés után. Mia teljesen felpörgött, majd napok óta először rendesen ebédelt és vacsizott is! Hiába, kellenek neki a friss arcok, új élmények!

Este voltunk megint csúszdázni, és ezúttal sikerült felvenni, milyen csudiönálló már :)



Változás lesz a blogon, hogy ezentúl szülinapot évente (vagy max havonta) köszöntök neki ;) De remélem, azért a heti beszámolót tartani tudom!

Tegnap megünnepeltük a barcelonai 1 éves magyar babák közös szülinapját, itt a közeli libás parkban jártunk, és ettünk felnőtt- és babatortákat :)

Továbbra is nagyon élvezzük a babák és mamáik társaságát, még ha többségük mostanság el is kezdi a bölcsit.

Apával kéz a kézben

Az apával való séták romantikája tetten érthető itt. Anya nem igazán erőlteti a kézen vezetést, már csak az egészségügyi vonzatai miatt sem, de mivel az idő nagyrészét mi töltjük kettesben, azért apa vezetgetésének sem lesznek káros következményei.
És hát imádnivaló!!! <3

5. fogacska, első kettes.

Áttört a jobb felső ketteske is, ami már kb két hete mindenórásnak tűnt, és ami feltehetőleg a pár napja tartó nemevésért is felelős. Most bezzeg megette szépen az ebédet, és még utánaküldött vagy 50szem zöldborsót is. Édes ez a gyermek! Ez az ebédelős élmény pedig már nagyon kellett, már kezdtem rosszul lenni tőle.

Kis játékkal később pedig a babát ölelve szopizta álomba magát :)

Édesem édesen alszik - 50 hetesség éjszakáján

Elkezdem írni a vázlatot, hátha átalusszuk 7:15-öt ;)
Kicsi Mia épp alszik, én a kezdeti (igazából már állandósult) fáradtság után úgy felébredtem, hogy így fél 1 táján sem alszom... Szupi! De a lényeg nem ez!

(közben meg is volt az első ébredés egy elég ijesztő "Nenenenenenene"-vel, ami remélem, nem valami szörnyű élmény jele, inkább csak az általános tiltakozás mondjuk a tisztába tétel ellen)

Szóval 50 hetes... Hihetetlen, hogy már majdnem egy éves! Közben olyan ügyes, okos, hogy akár kevésnek is tűnhet.

Ma előszőr Apáját is igazán "megpuszilta Mius: jó nyálasan, de a gyönyörű az volt a dologban, hogy alvás előtt, még a szőnyegen játszott Balival, és levezetésként, a tőle való elköszönéskor mondtuk neki, hogy puszi apának (nekem is még csak kb 2 puszikísérlete volt a csecsemőkoriakon túl szóval inkább csak mantraként), és ő egy kis fáziskéséssel oda is bújt apa arcához, és adta
Olyan szívet melengető!

Alvás terén is ügyesedik, bár pont nem ez a hét a valaha volt legjobb, de határozottan van javulás. Nem mellesleg kezd átállni a nappali egy alvásra, ami egyelőre még kis ügyeskedést igényel a részemről, de rajta vagyunk.

Nagyon gyakorolja az állást, egyre többször engedi el a kapaszkodót, és ügyesen vált pozíciót, ha már elég: letérdel, leül, az esetek nagy többségében nem esik, de tényleg óvatosan is csinálja, úgyhogy büszke lehetek!

Fejlődik a cicával való kapcsolatuk is, Rosé néha engedi magát utolérni és megérinteni, tegnap 5 másodpercnél is tovább tartott ez az engedékenység :)

Gratulálok, Picikém!!!

Nem bírok vasárnapig várni velük

...mert minek a kép, ha nem oszthatom meg? Én pici lányom az elmúlt egy hétben:
Folytatta a szenvedélyes hintázást, immáron a csak "TA" helyett hntát mond, ahogy a lámpa PA-ja is mpára változott kb 2 napja.
Újra belevetette magát a babatalik és a parki óriásbubik világába, amellett, hogy az új játszóterek új ismeretségeket hoznak magukkal.
Tologatja itthon is a székeket, dobozokat.

Megtanult a kb 20-25 centi magas matracunkról secperc alatt le és arra visszamászni,  eme új tudást pedig a játszótéren a csúszda létrájára való felmászásban kamatoztatta: 7 lépcsőfok, és ő még ment volna, ha le nem veszem. 5x.

Borsót eszik. Nem zúzva, szemesen, szemenként :)

Jó tesóként viszi a cica után a labdáját, majd a sajátját is nekiadja.

Újra pancsizott a kerti medencében, és ezúttal nudizott a fűben.

Olvas. Már nem csak meséket és Agatha Crristie-t, de mindent, amit még dobozokban talál.

Ügyesen issza a vizet pohárból, csőrös pohárból, sportkupakos palackból, ez utóbbi az új kedvenc.

Miközben szélsebesen mászik, gyakran feláll, és időnként megfeledkezik a kapaszkodásról, és áll :) Olyan ügyes. És nem elesik ám, hanem ügyesen leül, ha már nem megy, és/vagy megijed.

A labdát ügyesen gurítja, ami nem új, de egyre ügyesebben eltalálja a címzettet is.

Kicsomagolja a bevásárolt dolgokat, és rögtön minőségellenőri feladatait is ellátja. A póréhagyma jobban bejött, mint a répa. Nyersen, közepesen retkesen.
Odavagyok egészen!!!

Ja, ez itt az aktuális polgárpukkasztás, megbotránkoztatás, és magamnak kikérés, mert igen, még mindig szoptatok, és ezt nyíltan vállalom, szégyenérzet nélkül, ha kell, akkor nyilvánosan is, és nem, nem azért,, mert így (nekem??? Ezt nem is értem) egyszerűbb, hanem mert Mia a fontos, és számára az anyatej és az ahhoz való hozzájutás fontos. De nyugi, ahogy az ábra mutatja, már erősen hezitál, hogy víz vagy szopi :D