Mia már két éves - Isten éltesse őt!

A hihetetlen erre a jó szó, akárhányszor is írtam már le... Nem megy a fejembe, hogy múlt el ennyi sok idő a kisasszony születése óta, amire pedig (majdnem) úgy emlékszem, mintha tegnap(-előtt) lett volna. Itt jegyzem meg, a tegnapelőttre talán kevésbé emlékszem.

Szóval 2. Kettő. Két éves a babám, aki valójában már sokkal kevéssé baba, mint kislány. Mit kislány? Kishölgy! Fantasztikus személyisége van, ami feltehetőleg valamennyi kétévesről elmondható, csakhogy mivel Mia beszédfejlődése ennyire előrehaladott, ezt maximálisan meg is tudja mutatni. Tényleg nincsenek rá szavak. Vagyis vannak: az övéi, de nagyon ritka az, hogy rendesen le is tudjam jegyzetelni a dumáit. Egyik délután (még a bölcsiszünetben, azt hiszem, de összefolynak a napok) éppen írtam az aktuális beszólogatásait, és ő közben játszott, úgyhogy elkezdtem real time-ban jegyzetelni: Mia diktált :D Valami fantasztikus, de ezt majd valamikor le is akarom ide jegyezni, mert érdemes... Gyakran kellene ilyet csinálnom. Na meg a videók: nem lehet elég belőlük, noha a képekkel karöltve felemésztenek minden rendelkezésemre álló memóriát. Ma fel akartam írni, de eddig sem sikerült, hogy mondott egy ilyet: "az egészséges kislány azt mondta, nem jöhet ki." Én csak ültem ott előtte, és kérdésekkel próbáltam utána járni, honnan jött ez. Részben sikerült: a honnan nem jöhet ki kérdésre a "toronyból!" választ kaptam, ami egyértelműen az aktuális kedvenc, Aranyhaj lakhelye, de hogy az egészséges honnan jött??? Mostanában megint nem nagyon evett, és egyik reggel bölcsibe menet a gyümölcsökről nyomtam neki a sódert, hogy szeretjük, mert finomak, és ráadásul egészségesek, így jót tesznek a pocinknak, hiszen vitaminok vannak bennük, stb. De hogy vajon innen-e??? Passz. Á, vagy most esik le, hogy tegnap a könyvtárban volt egy betegséges könyv kórházzal, aminek viszont volt szülészete is, és ott beszéltem neki arról, hogy nem, azok a babák nem betegek, hanem csak most születtek. Talán itt jött képbe az egészséges kislány?? Könnyen lehet, hogy ezt már sosem derítem ki. Ami viszont ebből is látszik, hogy minden információra harap, arra is, amire látszólag nem figyel. Van, hogy napokkal később köszön vissza, de egyértelműen kiderül, hogy mennyire figyel.

A két éves Mia okos, kedves, gondoskodó, akaratos, nagyon ügyes, de ha valami nem megy elsőre, könnyen elveszíti a türelmét. Aztán sokszor már egy nagyobb levegő után nekivág újra. Mert csak a tökéletes megoldás az elfogadható számára. Sokszor kér segítséget a számára adott pillanatban kivitelezhetetlen dolgokhoz (tőlem és Balitól csak), aminek kifejezetten örülök, és nagyon remélem, hogy a segítségkérés és elfogadás  megmarad erényének. Nekem ezzel folyton bajom van, szóval ezt tényleg erénynek érzem. 

Könnyen a szívébe fogad embereket és másokat, és akikkel ezt teszi, azokról folyton érdeklődik, felidézi a velük kapcsolatos emlékeket: "kitől kapta azt Mia?; mit csinált Lili?; mit mondott Móni?; hova ment a bácsi?; mit énekelt Sheila; mit evett a póni?"

A bölcsit szereti (apropó, a bölcsisztorival is adós vagyok még), de azt még jobban, ha én is ott vagyok vele. Mostanában tesztelgetem, mit/mennyit érthet, bár nagyon nehéz, mert én egy szót nem beszélek katalánul, ott viszont nem csak spanyolul, de sokszor (talán többször is) katalánul beszélnek a kicsikhez. Na de a lényeg, hogy nem csak egyes szavakat tud már spanyolul mondani (sajnos a bölcsiben még nem), de a "mit csináltok olyankor, amikor azt mondják nektek, hogy...? típusú kérdésekre szinte mindre tudta a helyes megfejtést. Elképesztő! Tényleg az!
Gondoskodó alatt nem csak azt értem, hogy szereti megetetni a cicát, vagy elaltatni, elringatni a játékait, de azt is, hogy amikor mondjuk nekem fáj valami, és előtte megemlítjük, kérés nélkül nyomja a megfelelő helyre a gyógyító puszit.

A szülinapját apjautazás miatt barátokkal előre hozva ünnepeltük vasárnap, amire ezúttal meghívtunk két gyermektelen barátunkat is, hogy ne csak baba social life-ról beszélhessünk. A bulira nálunk került sor, mert az utóbbi hetekben kissé lehűlt kint, és hát mint kiderült, nem lettem sokkal oldottabb háziasszony, de végül is, nem ezen van a hangsúly. Így alakult, hogy "kicsi Mia"[ahogy mostanában hívja magát (kicsit korábban "én kicsi Miám" volt az általános, azelőtt Miuska)] eddig már 3 darab 2 éves szülinapi tortán van túl. A másodikat a bölcsire készítettem, a harmadikat mára, csak nekünk, egy pici tortát, mert azt szeretne Miuska :)

Mindhármat én készítettem, de a harmadik, már megúszós jelleggel készült, szerencsére, ő azt is nagyon élvezte. Főleg a tényt, hogy az ő szülinapi tortája, mert ugye az evés nem az erőssége...
Teszek fel egy videót is arról, milyen cukker táncot lejtett vasárnap: 

És a társaság, bár többen betegség miatt távol maradtak, avagy a tömeg miatt a konyhában buliztak a fotózás alatt:

Nade most elmegyek aludni, mert lecsukódik a szemem...

Karácsonyi cukibaba (videóval)

Jó régen jelentkeztem, sajnálom is, de volt itt rohanás. Pedig nem vittem túlzásba az ünnepi előkészületeket sem, és Mia is volt, hogy szuperül aludt. Persze nem mindig, de ha igen, igyekeztem én is. Aztán persze volt itt még pici Bali-tanfolyam is, de az ünnepekre ott is szünet van.
Lezajlott a Karácsony, előtte babaoltások, kicsi köhi, buszozás közben hányás (csak az utazástól, és szerencsére következmények nélkül), szájra esés, lábikó megnyomás, úgy hogy karácsonyra a kis drága elég sok ponton kékes-lilás lett, én meg úgy éreztem, hogy elsüllyedek, pedig senki nem látta rajtunk kívül, de olyan látvány volt pár napig fürcsi előtt, mintha bántalmaznánk szegényt :(
De a kisasszony kiegyensúlyozott, és elégedettnek, már-már boldognak tűnik, és egyre bővíti a cukiságlistáját.

Az elmúlt 48 órában megtanulta kimondani a cica szót, és bár egyelőre nagyon hasonlít az órát jelentő tik-takra, már nem csak maúúúként emlegeti a Rosét ;) Szintén újdonság, hogy mondja, hogy enni, inni, sőt azt is, hogy ebéd(-d). Valamint további dolgok első két hangját, úgy mint apa do(-lgozik), do(-boz), szóval még keverhetjük is. A labda  dabdából abdává vált, és a lámpa ámpaszerűség névre hallgat. A környéken van pár utca, ahol 3-4 méterenként narancsfák szegélyezik az utat, és amellett, hogy nekem régi kedvenceim, Miának is nagy örömére szolgál, mert a beszédet a jeleléssel kombinálva közli minden 4. méteren, hogy narancsfa, avagy narancs van a fán: mondja, hogy na- és mutatja a fa jelét. Imádnivaló! És ilyenkor természetesen jó gyorsan is haladunk :D
A Karácsony egymás jegyében telt, nem főztem túl a dolgot, bár még így is lesz kidobni való étel, azt hiszem. Tegnap nagyot sétáltunk a belvárosban, ahol Mia megnézte a katedrális nagy Betlehemét tele beeee-kel, és élő (ijesztő) kakassal, és a  népsűrűség ellenére is talált helyet és alkalmat táncizni a harangjáték hangjára :)

Az ő fejlődését követni az igazi Karácsony! Szóval minden nap Karácsony <3

Elmaradt szülinapi beszámoló

Annyi sok elmaradásom közül a szülinapit éreztem a legsürgetőbbnek, és egyelőre nem bízom benne, hogy a képeken túl többre jut időm...

 Szóval a reggeli torta

 libázás

 kutyázás

 esti tortázás

Azért azt nem állítom, hogy mind megette a tortát, de határozottan kóstolgatott belőle, trancsírozta, ismerkedett a textúrákkal. Nem is számítottam másra. Az ajándékokat azóta nagyon is birtokba vette, de az átadáskor a kiscipője cetlije kötötte le leginkább.
Szuper nap volt, még ha a reggelére szuperfáradt voltam is... A kimerültségtől bekaptam egy jó kis megfázást is, aminek a maradványköhögését most is nyögöm. Nem fáj már jó ideje semmi, de a legrosszabb pillanatokban kell köhögni... Mindegy, így is megérte a felkészülés, rohanás, ünneplés és élményvadászat :)

Szeptember 20. keddre esett, hétvégén pedig a bababarátokkal is megünnepeltük a közös szülinapot egy közeli parkban.