A blogra már korábban is felkerült pár jelképnek számító hely, épület, szobor, de most megpróbálom összegezni az eddig látottakat, azok közül is a borzasztó híreseket.
És hogy miért mindez? Hogy ne unatkozzak, hogy megmutassam őket, hogy kedvet csináljak az idelátogatáshoz, hogy akinek már megvan a kedve (esetleg a jegye is), az érezze, hogy jól döntött, hogy aki esetleg rövidebb időre jönne, el tudja dönteni, mit kell mindenképpen megnéznie, hogy ha esetleg nem mindet ismertétek, megismerjétek.
Nem törekszem teljességre, a sorrend pedig olyan eszembejutós lesz, sem az adott hely hírességét, sem a szívemben elfoglalt helyét nem jelképezi, de mivel a bejegyzést én írom, előfordulhat, hogy nem lesz minden ítélettől mentes.
Mielőtt szeptemberben először utaztunk ide, jó előre beszereztem egy Barcelona útikönyvet, konkrétan a National Geographic sorozatból, és – bár ezt elsősorban nem reklámnak szánom – mindenkinek tudom ajánlani, egy csomó szuper ötlet van benne. De még mielőtt mindenki rohanna megvenni, szólnék, hogy ad1 a bookline-on olcsóbb és házhoz is szállítják, ad2 mivel nekünk megvan, minden látogatónknak szívesen rendelkezésére bocsátom :) Csak azért említettem a könyvet, mert bár egyre jobban ismerjük a várost, azért semmiképpen nem nélkülözném a profi irányítást! Apropó irányítás: térképet viszont tényleg nem kell senkinek beszereznie, mert a városban millió helyen ingyen osztogatják őket, még a szállodás időkből nekem is van egynéhány darab, de közben rájöttem, hogy teljesen felesleges volt „halmozni”, tényleg mindenhol lehet szerezni.
(A fotók egy kivételével saját szerzemények, de a nyári és a téli időszakból vegyesen, ne lepődjetek meg a rövidnacis képeken.)
Kezdjük a LA SAGRADA FAMILIAval, Gaudi folyamatosan épülő templomával, amit már most mindenki ismer, hiszen az alapkő letétele (1882) óta volt idő megjegyezni a nevét, és ami a derűlátó becslések szerint 2020-ra akár el is készülhet. Mondhatnánk, hogy hihetetlen, hogy ennyi időn keresztül nem sikerült befejezni, de igaz az is, hogy minden jelképpé avanzsált templomépítés elhúzódott 100évekig… Annak ellenére, hogy a róla készült valamennyi fotóba belerondít néhány daru, tényleg gyönyörű, és – bár engem személy szerint meglep, hogy egy ennyire az átlagostól eltérő, modernista épület terve ilyen támogatottságra talált – kétségtelen, hogy jelkép annyira mint Párizsban az Eiffel-torony. Mese nincs, ezt látni kell!
Maradjunk a híres Gaudinál és az ő színes, vidám PARC GÜELLjénél, amit már láthattatok a blogon, és nekem nagy kedvencem. Nekem nagy kedvencem, és ezzel sokan lehetnek így, mert télen-nyáron tele van. Igaz, a tömeg akár le is vonhatna valamit az élvezeti értékéből, de igazából itt szinte mindenhol rengeteg turista van, amihez azért hozzá lehet szokni.
És Gaudi házai,templomai, pavilonjai itt elég nagy becsben vannak általában is. 
Van még egy hely, amit minden ideutazó ismer, ez pedig a LA RAMBLA, a sétálóutca a Plaza Catalunyától a Colomig.
Itt található a szintén nagyon híres MERCAT DE LA BOQUERIA (piac) is, és még sok más is, de önmagában az utca is nagyon híres. A rambla – az okoskönyv szerint – kiszáradt medret, folyamágyat jelent, és egyébként nem ez az egyetlen Rambla (sugárút), még rengeteg van belőle a városban, pl. itt a közelünkben is a Rambla del Poblenou, viszont kétségtelenül ez a rambla a leghíresebb.
A Rambla tengerpart felőli oldalán találjuk a Colomot (MONUMENT A COLOM), ami egy jó magas oszlop az elméletileg Amerika felé mutató Kolombusszal a tetején (az irány nem stimmel, de az ötlet azért jó). 
Kicsit félve mondom, mert szerintem egy kicsit azért durva, de úgy tűnik, hogy frekventált helye, szépsége és jelentősége ellenére Barcelona már „üzemelő” katedrálisa (CATEDRAL DE LA SANTA CREU I SANTA EULÁLIA) nem igazán tölt be jelkép-szerepet, fogadni mernék, hogy a Barcelona és katedrális szavakra 10 emberből 9,5 a Sagrada Familiára asszociál, holott az még nemcsak hogy nincs felszentelve, de még fel sem épült. Nekem azért az igazi katedrális is beillik a sorba, úgyhogy csak megemlítem, már csak azért is, mert a helyi hagyományba illően elég hosszan tartott az építése (igaz, közben már üzemelt) 1298-1460-ig, de a középső tornyot (eredeti tervek alapján) csak a 19. század végén fejezték be. A katedrálishoz élményéhez hozzá tartozik a környezete, a Barri Gótic szűk utcái, ahol – a tömeggel együtt – remekül lehet andalogni, nyáron pedig különösen nagy élmény egy-egy eldugott, árnyékos kertet felfedezni. 
Akadnak a városnak igen modern jelképei is, ilyen pl. a Torre Agbar, a Plaza Glóries süveg alakú (többek szerint – köztük Balázs is, igaz nem ezt a szót használta – inkább fallikus szimbólum), 38emeletes felhőkarcolója (egyébként viszonylag közel hozzánk), ami esténként még inkább kitűnik a színeivel. 
Van itt nekünk még a W HOTEL is, ami már megannyi fotómon szerepelt, és a Burj al Arab kistestvérének számít a vitorlát idéző alakja miatt, és mert ahhoz hasonlóan ez is a tengerbe nyúló kis „műfélszigeten” áll. Szép-szép, meg nagy is, és jól kiemelkedik az amúgy javában 5-6 emeletes Barceloneta szintjéből!
Szintén a tengerparton, szintén Barcelonetában a beachen (Playa) található ez a „szobor”, amit már ideérkezésünk előtt is láttam képeken, de még most sem tudom igazán ki is ő. Mindenesetre ezt találtam róla: „Rebecca Horn’s “Homenatge a la Barceloneta” is especially cool. It was built for the 1992 Olympics and each of the ‘cubes’ remind us of a typical room in an apartment in Barceloneta where, because of space and legal constraints, the buildings don’t reach more than 5 stories and the typical flat is around 30m2.”
Aztán a naaaagy arany hal, amiről ezt kell tudni: „Frank Gehry’s “Pez de Oro” (Golden Fish) was an attempt to go back to the roots of humanity. It was also commissioned for the 1992 Olympics.”
Tehát mindkettő az Olimpia után maradt itt, és utóbbi, ahogy közeledik hozzá az ember, egyre kevésbé tűnik aranynak és halnak, nézzétek csak!
Aztán vannak itt más csodálnivalók, mint ez a rák, 
meg Roy Lichtenstein El Cap De Barcelonája is, 
és persze a Rambla del Mar szétnyíló hídja a Mare Magnum felé.
A kikötő felé evickélve szemet szúrnak a földből kiálló, óriási KARIKÁK a Plaza de la Carbonerán.
Ne felejtsük el a PLAZA ESPAÑAT se egyik oldalon a bikaviadaloknak szentelt arénából boltkórosok szentélyévé varázsolt épülettel, a másikon pedig a már szintén külön bejegyzést érdemelt térrel, a Font Magicaval és a Palau Nacionallal, mögötte pedig az olimpiai helyszínekkel és a szintén jelkép szoborral, ami igazából torony (Torre Calatrava).
Szintén ezen a környéken van a PARC DE JOAN MIRO a macskával, ami szintén a mintha láttam volna már valahol, mégsem ismertem korábban kategória jeles példája, nekem mindenesetre tetszik! De ha már itt tartunk, tetszik, hogy rengeteg park van, és az emberek ki is használják, nem csak sétálgatnak, kiülnek, de futnak, sportolnak is bennük. 
Még a Parc de la Ciutadellaban is, ettől a városrésztől ugyan messze van és egész más stílusú is, egy igazán szép gyöngyszem.
A tőlünk nem túl távoli Plaza Glóries szomszédságában találtuk meg – egyébként teljesen véletlenül –az immár használaton kívüli (általam bikaeregetőnek nevezett) arénát (PLAZA DE TOROS), ahova bejutni nem lehet, de kívülről azért elég jellegzetes, a kicsit Dalira hajazó tojásokkal a tetején.
Spanyolországban, és Barcelonában különösen nem hagyhatom ki az ESTADIO CAMP NOUt, a Barca arénát, igaz bent még nem voltunk, szeptemberben a városnéző buszról már integettem neki.
Sok szépség, jóság van még, de félek, arra nem lenne türelme senkinek, hogy azokról is mindent elolvasson, nekem meg hosszú lenne leírni. Ja és persze van olyan is, ahol még nem jártunk, de ha már túlleszünk az élményen, mindenképpen írok majd róluk. Ilyen a Tibidado is, amit a közeljövőben már mindenképpen meg kell néznünk!
Aztán vannak azok a Barcelona-közeli helyek, ahova még szintén nem jutottunk el, de ha kipipáljuk az utazásokat, természetesen beszámolok egy-egy bejegyzésben.
