MIA 3 ÉVES

Teljes képtelenség, kérem szépen, hogy 3 év telt el azóta, hogy másodszor is hazaküldtek a kórházból, mondván, ez a baba még nem akar kijönni. És annak, hogy az ezt követő órákban mégiscsak elment a magzatvíz, mert Mia bizony akart jönni. Nem értem, hova repül az idő... Tényleg igaz az, hogy az éjjel ébren töltött percek óráknak tűnnek, de az évek pillanatoknak. 

Így eshet meg az is, hogy a cimkék közül már nem választhatom a Mia babásat, csak a Miásat, mert bizony ő már igazi kislány. Egyenrangú beszélgetőtárs magyarul. Vitapartner a legtántoríthatatlanabb fajtából. Igazi makacsság, főleg amikor arról kell (akar) engem meggyőzni, hogy ő bizony nem fáradt, és bizony soha többé nem alszik. Szó szerint hangzott el ez a szájából. Még 3 perccel elalvás előtt is. Igazán sajnálja az időt a pihenésre. Kijárta a bölcsit, és sokszor ott is kacérkodott a nemalvással, de nyáron itthon igazán elszánt, harcos amazonnak kellett ahhoz lennem, hogy lekaratézzam a délutáni szieszta időben. 

Most elkezdte az iskolát (a jelentkezést, nyílt napokat és az ezzel járó paráimat most hagyjuk, a lényeg, hogy bekerült arra az első helyen megjelölt helyre, ami itt a környék ásza). Igen, iskolát, mert itt nincs külön ovi, hanem 3 éves kortól az iskolába kerülnek a gyerekek, és elkezdik őket betűkre és számokra tanítani. Nekem persze ez is para, mert ilyen korban szerintem csak szabadon kellene játszaniuk, de itt ez van, és nincs választás. Remélem, hogy itt, ebben a legjobb intézményben nem kényszerítik arra, hogy válasszon a jobb és bal keze közül, bár valószínűleg ez a legkevesebb. Főleg mert azért még váltott kezes, kezd látszani, hogy valószínűleg jobb kezes lesz. De most a beszoktatás után (merthogy röpke 3 nappal azt is letudtuk) kezdek megnyugodni, mert a suli (amit a magyar megfelelőjére tekintettel sokszor óvodaiskolának nevezünk itthon) szupernek, és ami fontosabb, Mia tökéletesen oda termettnek tűnik. Számomra félelmetes a tempó, de közben örömteli is, mert a második napon simán mondta, hogy igen, elmehetek, a negyediken pedig teljes időben ott is maradt. Igaz, alvás nélkül, de egyben gond nélkül is.

Ha már mérleg, meg kell említeni, hogy a szókincse magyarból elképesztő, a szövegeiben szinte mindig tökéletesen használja a kifejezéseket, mindent a helyén. Sokszor úgy érzem, hogy nemhogy nagyobb gyerekekével vetekszik verbális téren, de felnőttekkel is. Spanyolul és katalánul szavakat és kifejezéseket tud: a bölcsiben használt, napirenddel kapcsolatosakat (kezet mosunk, elpakolunk, alvás, evés) kifejezéseket, az állatok és egyes kaják, gyümölcsök helyi megfelelőjét, elvileg a köszönéseket, de a gyakorlatban sokszor nem akaródzik neki használni azokat. És az az érzésem, hogy többet ért, mint amennyit elképzelni tudok, csak ahhoz még nem érzi magát elég biztosnak, hogy mondatokban beszéljen.

Nagyon jól fog az agya, és tényleg elképesztő a dumája. Most épp ébredt egyszer, és félálomban síró hangon közölte, hogy "táncolni akarok"! Vele igazi tánc az élet! Néha ugyan az én idegeimen, de az kell :D Ahogy 1 éves kora óta idegeimen táncolás volt az evés témája en bloc, úgy továbbra is az az alvás. Mert azt tényleg nem akar, hiába javult meg (hozzáteszem szakaszosan) az étvágya. 

Szuperül mozog! Amennyire aggasztott, hogy 2 évesen nem ugrott páros lábon, annyira nem kellett volna, mert most kilométereket tenne meg páros lábon ugrándozva, és a csillagokat leígérné az égről egy trambulinozásért. Még akár pisilni is elmegy. szóval remekül közlekedik. Amikor éppen nem viteti magát :) A babakocsi használatunk gyakorlatilag a távoli, sok sétával elérhető helyekre korlátozódik, vagy azokra az esetekre, amikor egyszerűbbnek tűnik a kocsit megpakolnom a vállam helyett. Szépen rollerezik, de a futóbicikli nem izgatja. A pedálos inkább, úgyhogy az egyik ajándéka egy pónis bringa lesz. Merthogy milyen is lehetne egy pónirajongó kislány bicaja? Meglátjuk! Pónink mindenesetre megszámlálhatatlan, lassan kilóban mérhető mennyiségű van. És pici, kedves sárkányunk is.

Idén nyáron megtanult úszógumival és karúszóval úszni, ami, azt hiszem, óriási teljesítmény. Továbbra is nagyon szereti a vizet, bár az utóbbi egy hétben érthetetlen okból sír, ha az arcát mossuk, és kéri, hogy azonnal töröljük meg, bár strandoláskor órákig ázott vígan... Remélhetőleg ez is csak múló szeszély.

Idén januártól fokozatosan elhagyta a pelust, márciusban már bölcsibe is nélküle ment, pár hónapja pedig alváshoz sem kell neki. Az egyetlen, amihez még pelus kell, az bizony a nagy dolog, amit előre jelez, és szinte kivétel nélkül számomra tartogat, így ezzel sincs különösebb gond.

Nagyon szereti a társaságot, a gyerek- és valójában a felnőtt társaságot is, csak vele foglalkozzanak. Különösen a magyar kisbarátaival szeret hancúrozni, és abban a közegben lubickol igazán. Nyilván a közös nyelv teszi. Az unokatesók ötthon még ennél is nayobb slágerek! Rajong értük, és szó szerint csüng rajtuk, hogy öröm nézni! Szuper baráttá nőtte ki magát Rosé cica, aki megtűri az épp nyugodt Miust, és befekszik az épp alvó Mia szobájába. Illetve akkor is, ha nincs itthon. De persze ki tudja űzni a bőréből is, ha épp olyanja van. Közös kedvenc tevékenységük a ceruzák és zsírkréták szétterítése nappali szerte nagy-nagy örömömre... De szupercukik!

De ha mérleg, akkor a gyermekévek száma mellett meg kell említeni más családtagok gyarapodását is, és itt nem a saját sajnálatos kilóimra gondolok, hanem Balázs diplomái/szakképzései számát is, amik idén szeptemberben növekedtek, és szintén Balázs munkahelyeinek számát, amik szintén októbertől növekednek 1-gyel. Szintén szintén és szintén, ha esetleg kevés volna a szintén... :D

Az én munkahelyeim száma (még így passzívan is) valószínűleg fogyatkozni fog, nade ez még a jövő kérdése, mert csak ma reggel 7-kor fog lejárni a 3 évre kért fizetés nélküli szabadságom. 

Ami engem illet, varrogatok a nagy szabadidőmben, de őszintén szólva nehezemre esik Mia említése nélkül definiálnom magam. Pedig ő maga kérdezte egyszer, hogy "Anya, te ki vagy, ha nem az én anyukám?"

Ami viszont mindennek a lényege, hogy leírhatatlanul sokkal gazdagítja az életünket a ma reggel 7-kor 3 éves Mia, akit egészen egyszerűen tökéletesnek, avagy kicsit hosszabban nagyon a szám íze szerintinek tudnék titulálni. Nem lehetne jobb, és nem lehetnénk szerencsésebbek senki mással.

Éljen Mia soká boldogságban, egészségben! Isten éltesse a kis hercenőt, a kis aranyhajat, kicsi Miát, az én kicsi lányomat!

Mia már két éves - Isten éltesse őt!

A hihetetlen erre a jó szó, akárhányszor is írtam már le... Nem megy a fejembe, hogy múlt el ennyi sok idő a kisasszony születése óta, amire pedig (majdnem) úgy emlékszem, mintha tegnap(-előtt) lett volna. Itt jegyzem meg, a tegnapelőttre talán kevésbé emlékszem.

Szóval 2. Kettő. Két éves a babám, aki valójában már sokkal kevéssé baba, mint kislány. Mit kislány? Kishölgy! Fantasztikus személyisége van, ami feltehetőleg valamennyi kétévesről elmondható, csakhogy mivel Mia beszédfejlődése ennyire előrehaladott, ezt maximálisan meg is tudja mutatni. Tényleg nincsenek rá szavak. Vagyis vannak: az övéi, de nagyon ritka az, hogy rendesen le is tudjam jegyzetelni a dumáit. Egyik délután (még a bölcsiszünetben, azt hiszem, de összefolynak a napok) éppen írtam az aktuális beszólogatásait, és ő közben játszott, úgyhogy elkezdtem real time-ban jegyzetelni: Mia diktált :D Valami fantasztikus, de ezt majd valamikor le is akarom ide jegyezni, mert érdemes... Gyakran kellene ilyet csinálnom. Na meg a videók: nem lehet elég belőlük, noha a képekkel karöltve felemésztenek minden rendelkezésemre álló memóriát. Ma fel akartam írni, de eddig sem sikerült, hogy mondott egy ilyet: "az egészséges kislány azt mondta, nem jöhet ki." Én csak ültem ott előtte, és kérdésekkel próbáltam utána járni, honnan jött ez. Részben sikerült: a honnan nem jöhet ki kérdésre a "toronyból!" választ kaptam, ami egyértelműen az aktuális kedvenc, Aranyhaj lakhelye, de hogy az egészséges honnan jött??? Mostanában megint nem nagyon evett, és egyik reggel bölcsibe menet a gyümölcsökről nyomtam neki a sódert, hogy szeretjük, mert finomak, és ráadásul egészségesek, így jót tesznek a pocinknak, hiszen vitaminok vannak bennük, stb. De hogy vajon innen-e??? Passz. Á, vagy most esik le, hogy tegnap a könyvtárban volt egy betegséges könyv kórházzal, aminek viszont volt szülészete is, és ott beszéltem neki arról, hogy nem, azok a babák nem betegek, hanem csak most születtek. Talán itt jött képbe az egészséges kislány?? Könnyen lehet, hogy ezt már sosem derítem ki. Ami viszont ebből is látszik, hogy minden információra harap, arra is, amire látszólag nem figyel. Van, hogy napokkal később köszön vissza, de egyértelműen kiderül, hogy mennyire figyel.

A két éves Mia okos, kedves, gondoskodó, akaratos, nagyon ügyes, de ha valami nem megy elsőre, könnyen elveszíti a türelmét. Aztán sokszor már egy nagyobb levegő után nekivág újra. Mert csak a tökéletes megoldás az elfogadható számára. Sokszor kér segítséget a számára adott pillanatban kivitelezhetetlen dolgokhoz (tőlem és Balitól csak), aminek kifejezetten örülök, és nagyon remélem, hogy a segítségkérés és elfogadás  megmarad erényének. Nekem ezzel folyton bajom van, szóval ezt tényleg erénynek érzem. 

Könnyen a szívébe fogad embereket és másokat, és akikkel ezt teszi, azokról folyton érdeklődik, felidézi a velük kapcsolatos emlékeket: "kitől kapta azt Mia?; mit csinált Lili?; mit mondott Móni?; hova ment a bácsi?; mit énekelt Sheila; mit evett a póni?"

A bölcsit szereti (apropó, a bölcsisztorival is adós vagyok még), de azt még jobban, ha én is ott vagyok vele. Mostanában tesztelgetem, mit/mennyit érthet, bár nagyon nehéz, mert én egy szót nem beszélek katalánul, ott viszont nem csak spanyolul, de sokszor (talán többször is) katalánul beszélnek a kicsikhez. Na de a lényeg, hogy nem csak egyes szavakat tud már spanyolul mondani (sajnos a bölcsiben még nem), de a "mit csináltok olyankor, amikor azt mondják nektek, hogy...? típusú kérdésekre szinte mindre tudta a helyes megfejtést. Elképesztő! Tényleg az!
Gondoskodó alatt nem csak azt értem, hogy szereti megetetni a cicát, vagy elaltatni, elringatni a játékait, de azt is, hogy amikor mondjuk nekem fáj valami, és előtte megemlítjük, kérés nélkül nyomja a megfelelő helyre a gyógyító puszit.

A szülinapját apjautazás miatt barátokkal előre hozva ünnepeltük vasárnap, amire ezúttal meghívtunk két gyermektelen barátunkat is, hogy ne csak baba social life-ról beszélhessünk. A bulira nálunk került sor, mert az utóbbi hetekben kissé lehűlt kint, és hát mint kiderült, nem lettem sokkal oldottabb háziasszony, de végül is, nem ezen van a hangsúly. Így alakult, hogy "kicsi Mia"[ahogy mostanában hívja magát (kicsit korábban "én kicsi Miám" volt az általános, azelőtt Miuska)] eddig már 3 darab 2 éves szülinapi tortán van túl. A másodikat a bölcsire készítettem, a harmadikat mára, csak nekünk, egy pici tortát, mert azt szeretne Miuska :)

Mindhármat én készítettem, de a harmadik, már megúszós jelleggel készült, szerencsére, ő azt is nagyon élvezte. Főleg a tényt, hogy az ő szülinapi tortája, mert ugye az evés nem az erőssége...
Teszek fel egy videót is arról, milyen cukker táncot lejtett vasárnap: 

És a társaság, bár többen betegség miatt távol maradtak, avagy a tömeg miatt a konyhában buliztak a fotózás alatt:

Nade most elmegyek aludni, mert lecsukódik a szemem...

21 hós kistündér (megkésve)

Kicsi, tökéletes babám, köszönöm, hogy az anyukád lehetek! Köszönöm, hogy rád csodálkozhatok, hogy tanítasz arra, mi az igazán fontos! Szeretlek!
Már 3 nap bölcsi után úgy éreztem, hogy elvesznek tőlem, és igazán sajnáltam azt az időt, amit nélküled kell majd eltöltenem. De látom,hogy Neked mekkora örömet jelent oda járni, és nem terhel, inkább leköt az új közeg, úgyhogy megbirkózom a feladattal. ..
Még jó, hogy spanyol bölcsibe jársz, így nem derül ki rögtön, hogy a betűmágnesekből már kirakod a neved, és felismersz sok másikat is. 21 hónaposan... Hihetetlenül repül az idő! Nemrég még a pocakomban voltál. Annyira nemrég, hogy még mindig nem adtam le a nyomát. Ami nem a Te hibád, Te mozgatsz annyit, hogy már rég modellalkat lehetnék. Ha persze ez prioritás lenne. De nem az! Inkább kiélvezek minden Veled töltött pillanatot, még azokat is,amikor Te etetsz engem :)

Szeretem a nevetésed, az ölelésed, a bizalmadat, szeretem, ahogy itt szuszogsz mellettem, és szeretem, ahogy kiköveteled a figyelmem. Szeretem a pici anyajegyed a szád és az állad között félúton, pont középen. Olvastam ugyan a szűzekről, milyen fontos a precizitás, de hogy még az anyajeggyel is a szimmetriára törekszel... Szeretem, hogy folyton jár az agyad, és amikor fáradásig sokmindenen jár egyszerre, akkor még a beszéded is belelaasul.  Szeretem a választékos beszédedet, amit Babócáéknak is nagymértékben köszönhetünk, és szeretem azt, amikor rötyögsz azon, amikor pontosan tudod,hogy csúnya szót ismételtél.
Szeretlek mindennel együtt!

Csak gyógyulj meg gyorsan ebből az ijesztő hányós izéből, mondjuk MOST!

Szeretlek Mianyuszi!

20 hónap+2 nap

Ismét "átaludtam" Mia hónapfordulóját. Igazából pörgős napokat élünk, mert készülünk a hazaútra esküvőkkel. Izgi így, babával üzletekbe járni, próbálni. Ahol kettesben jártam Miussal, és épp nem bírta a babakocsiban, ott már megismernek, és nevén szólítják Miust. Mia ugyanis a május eleji hosszúhétvégén a trambulinban igazán ráérzett a szaladásra (úgy igazán felrugaszkodva), és azóta is gyakorolja. Ott és akkor is, amikor épp egy szál fehérneműben állok a próbafülkében. Igazi élmény. Mondjuk csak utólag vicces :D

Most éppen egészen jól eszik, eszi azt a pár féle favoritot, amit felderítettünk. És egy-két hónap kihagyás után újra eszik mangót is, jippííí!
Az alvás továbbra is egészen jó, általában egyszer ébred éjjel, de volt átaludt éjjel is és 2-3 kelés is.
Maga alkotta mondatai egyszerűen gyönyörködtetnek. Őszinte felismerései pedig néha nagyon kényelmesek itt spanyol közegben magyarul: például amikor az amúgy mélyhangú,magas eladónőre mutogatva fennhangon mondja, hogy bácsi... Na ja. Ha ilyenkor megkérdezik, mit mondott, akkor persze "a szemüveg/nyaklánc tetszik neki" :D

Nagyon kedvemre való baba ;)

Mia 19 hónap+2 napos

Olyan remekül sikerült ez a nemköszöntömfelmindenhéten projekt, hogy már a 19.hónapjára sem írtam... Micsoda anya vagyok én... Az a baj, hogy annyit pötyögök mindig, hogy a blogra már alig írok, mert mindent kiírtam magamból.
Ma aztán ünnepeltük, hogy nincs semmi extra, de minden nagyjából rendben van.
Kicsi Mia újra eszeget, de nagyon változó, hogy mit, hogy, hol és miként fogad el éppen. Az alvás 2 napja (éjjel) csoda, először fél hatkor kelt, és picit még vissza is aludt.

A beszéd nagy erőssége Miusnak: gyönyörű, jól összerakott mondatokban, helyes toldalékokkal és ragozással beszél, hihetetlen! Az emlékezetes beszólásait bővítette olyanokkal, mint "Három... Szeme... Van... Anyának!" (alvásból ébredve, félálomban). De nagyon édesen emlegeti fel a mesehősöket (az ősrégi, otthonról elcsent Vidám mesék mostanában újra nagy kedvenc): "óriásinagy medve mondja meg, kié legyen almám!", "sünikém állj meg, hová viszed almám, Miamia almáját?"
Igen, sokszor emlegeti magát Miamiaként: "Miamia mit csinál?",  néha aggaszt is, hogy az én számonkérő hangsúlyomat hallom viszont. Amúgy persze, hogy azt, egészen meglepően visszaadja az aggódó, vagy épp nem túl kedves szóösszetételeimet is a Jézusmáriától kezdve sorolhatnám őket... De épp aludnom kéne, úgyhogy remélem, máskor eszembe jut, mert kár volna nem leírni.

Jártunk ma bababarátokkal a labirintusban, amiből a gyerkőcök leginkább a porban homokozást és a bottal víz/szökőkútpisztergálást élvezték. Csodásak ezek a kicsik!

Nem mellesleg ők azok a fiúk, akiktől Miust csak 2-2 nap választja el, Dávid 18-án, Nimrod pedig 22-én született. És mellesleg az anyukáikkal naponta sokszor rongyosra chat-elem az ujjaimat. Jó kis délután volt! 

Másfél éves Gyönyörűségem!

Ugyan csak reggel 7:15-kor tölti be, de muszáj felköszöntenem a VILÁG LEGESLEGESLEGTÖKÉLETESEBB EMBERÉT:
MIA, TE VAGY A MINDENEM! SZERETLEK, BOGÁRKÁM <3

16 hónapos Bababa

Mia tegnap töltötte be a 16.hónapját, amit azzal ünnepeltem, hogy a barátnőimmel töltöttem az altatást megelőző 2 órát. Nem szándákos volt, épp így alakult, ha már Pécsen vagyunk, és épp péntek este is volt, sőt a Csajok már Miával is találkoztak. Érdekes kísérlet, nem mondom, hogy teljesen ellazultam, de állítólag ügyes voltam, csak alig észrevehetően nézegettem a telefonomat :)
Ma reggel már új módi van, ma mindenki egy szótaggal hosszabb: én anyanya vagyok, ő bababa, a Mama pedig mamama. Hát ez is egy új korszak.

14 hónapos, fogzós kismanó (kismana)

Ma ismét vasárnapra esik 20-a. Mia természetesen ébren már 6-tól, nemhogy 7:15-kor. Ezúttal a pécsi Mamával, úgyhogy "nyanyaaa" kicsit később koszönti. Most meg aludna, de nem nagyon bír... Hallja a kismanáját gurigatós kutyust huzigálni a nappaliban. Arany szívem!
Kicsi Mia, ha ezt egyszer olvasod, remélem, tudni fogod, hogy milyen nagyon szeret Téged a "nyanyád". Boldog vagyok, hogy Téged küldött nekünk a Jóisten. Köszi, hogy megmutatod, milyen csodás a Világ. Köszi, hogy gyűjthetek Veled faleveleket! Köszi, hogy az én nyakam öleled át! Te maga vagy a boldogság!

Ja, közben 2 fogacska jön, jobb felsők... ennek megfelelően (alig) alszunk...
De mit számít ez, hamarosan túl leszünk rajta.

13 hónap együtt

Oké, hogy 1 éves kor felett vegyek vissza a hetente szülinapozásból, de ne felejtsem már el, ha 13 hónapos lesz az egyszem gyermekem!!!
Merthogy Mia az lett ma! És mint komoly nagylány, ma a saját ágyában ébredt (általában hajnalban, de van, hogy már éjjel átviszem magunk közé), és sírás nélkül, a nyusziját lóbálva, állva várta, hogy végre kikapjam onnan :) Arról meg jobb helyeken nem tennének említést, hogy éjjel 5-6x kelt szegénykém. Azt hiszem fogzik, de mivel nem engedi megnézni, csak a jeleket olvasom ekként.

Hát boldog 13. hónapot, kicsi Mia!

Aki ízléstelennek, gáznak gondolja, ne nézze tovább, de én azért csak nagyon nagyon büszke vagyok rá, hogy 13 hónapja ügyesen szopizik... Most is éppen ;)
És tudom, hogy ezzel a legjavát adom neki :)

Elmaradt szülinapi beszámoló

Annyi sok elmaradásom közül a szülinapit éreztem a legsürgetőbbnek, és egyelőre nem bízom benne, hogy a képeken túl többre jut időm...

 Szóval a reggeli torta

 libázás

 kutyázás

 esti tortázás

Azért azt nem állítom, hogy mind megette a tortát, de határozottan kóstolgatott belőle, trancsírozta, ismerkedett a textúrákkal. Nem is számítottam másra. Az ajándékokat azóta nagyon is birtokba vette, de az átadáskor a kiscipője cetlije kötötte le leginkább.
Szuper nap volt, még ha a reggelére szuperfáradt voltam is... A kimerültségtől bekaptam egy jó kis megfázást is, aminek a maradványköhögését most is nyögöm. Nem fáj már jó ideje semmi, de a legrosszabb pillanatokban kell köhögni... Mindegy, így is megérte a felkészülés, rohanás, ünneplés és élményvadászat :)

Szeptember 20. keddre esett, hétvégén pedig a bababarátokkal is megünnepeltük a közös szülinapot egy közeli parkban.

53 hetes totyogónk

Ma alaposan megcsúszott a nagy szülinap utáni, vasárnapi bejegyzés...
De ha már vártunk vele, Mius produkált is: ma már 3-4 -re bővült a kapaszkodás nélkül megtett lépések száma, és már igazán akarja is, "szalad" felénk, nem csak véletlenül lép kettőt! Fantasztikus érzés! Egyben döbbenet, hogy már ilyet tud az én nagykisbabám...

Ma nem mellesleg találkoztunk, és végre beszélgetni is tudtunk a drága, nászutazós Toncsi barátnőmmel és férjével, akik ma Mia (séta-)tempójához lassultak a rohanós városnézés után. Mia teljesen felpörgött, majd napok óta először rendesen ebédelt és vacsizott is! Hiába, kellenek neki a friss arcok, új élmények!

Este voltunk megint csúszdázni, és ezúttal sikerült felvenni, milyen csudiönálló már :)



Változás lesz a blogon, hogy ezentúl szülinapot évente (vagy max havonta) köszöntök neki ;) De remélem, azért a heti beszámolót tartani tudom!

Tegnap megünnepeltük a barcelonai 1 éves magyar babák közös szülinapját, itt a közeli libás parkban jártunk, és ettünk felnőtt- és babatortákat :)

Továbbra is nagyon élvezzük a babák és mamáik társaságát, még ha többségük mostanság el is kezdi a bölcsit.

Na jó, úgysem bírom magamban tartani...

Bizony Mia első szülinapját üljük ma... Mostanában még alusszuk, már aki. De úgy izgulok! És közben emlékezek... Hihetetlen, hogy már egy éve történt mindaz... Hihetetlen, hogy ma, nem egészen 5 óra múlva betölti az egy évet az én édes kicsi lányom!!!
Biztosan mindenki ezt érzi a sajátjánál, de azért csak elmondom, hogy mindjárt kiugrom a bőrömből. Várom, hogy felköszönthessem, várom, hogy lássa az ajándékait, várom, hogy szétkenje a bababarát tortáját... Tortáit. Merthogy dehogy tudtam lefeküdni, amíg el nem készültem a nem egy, hanem mindjárt két tortájával. Ja és nem várunk senkit :D Csak nem igazán bíztam benne, hogy elsőre sikerül valamelyik recept, plusz ma érkezett a nászutas Toncsi barátnőm által leszállított meggy, amiből gyorsan kigondoltam egy második variációt.
Így most készült egy zabtejbegrízes-meggyes és egy avokádó-banános almarózsákkal. Mindkettő tojásmentes, csökkentett cukortartalmú, egyik nád- másik barnacukorral készült. Ja és az egyik a szuperegészséges quinoalisztből (képek az előző bejegyzésben). Szóval igyekeztem kitenni magamért, de arra vagyok igazán kíváncsi, Mia mit szól mindehhez.
Tik-tak... Most persze megint olyan lassan telik az idő, mint epidurállal a hátamban telt...

52 hetes, majdnem szülinapos kiscsibe

Mekkorát változhat az ember élete egy év alatt...
Lehet, hogy hagytam el jó szokásokat, de biztos, hogy ezért a fantasztikus kis Különbségért megérte! Van egy 52 hetes, 2 nap híján 1 éves, tüneményes kislányom, aki ma 7:15-kor is a karomban van, szopizva alszik, és édesen szuszog. Mia babám, te vagy a legnagyobb ajándék, akivel az élet, a Jóisten megörvendeztethetett!

Kicsi csibészkém! Kicsi Szív! Boldogságom!
Remélem, tudok elég jó lenni Neked!

Játszótéri meglepetés party

Bali szülinapjára egy kis meglepi bulit szerveztem a ház mögötti játszótérre, hogy ne legyen gyanús, és bár -ahogy az ilyenkor lenni szokott - a vendégek késtek, Bali aznap előbb ért haza, azért nagyon jól sikerült.
A helyzet fonákja, hogy fénykép alig készült, mert én ugráltam, Bali meg méltán élvezte, hogy van kivel beszélgetni.
Mindegy, a gesztitorta, ami előtte délelőtt felvitte a vérnyomásom, mert két tejszín is kicsapódott,  végül tök más krémmel készült, mint terveztem, de mindenki kérte a receptet ;)
Ilyen szörnyű kreatív dologra, hogy tortát süssek, is már régen vállalkoztam, de megérte, mert így kipróbáltam egy tojásmentes piskóta receptet Mia szülinapi tortájához is, és az ünnepelt is csípte nagyon.
Isten éltessen, Bali!