Ma kicsit korábban megírom a bejegyzést, nehogy véletlenül elmaradjon! Hiszen fontos ez a mai!
El sem hiszem, hogy ennyi idő eltelt kicsi szív születése óta... Mennyire vártam már...
Azóta sokmindent megéltünk, és a hétköznapi nehézségek ellenére egyetlen pillanatát sem adnám oda semmiért sem.
A napokban találkoztam a terheses-babás csoportunk egyik legfiatalabb babájával, ami rádöbbentett, hogy repül az idő, és mennyi mindenen túlvagyunk már. Szeretném a pillanatot megélni, szeretnék minden vele töltött percet kiélvezni, felfedezni a most szépségét! Vele a karomon különösen fontos, hogy ne varjak egy későbbi pontot (amikor felül, amikor átalussza az éjszakát, amikor beszél, amikor jár stb.), hanem a mát értékeljem a maga szépségével, olyannak amilyen.
Úgyhogy nagyon köszönöm, Istenem, az éppen a karomban szuszogó gyermeket. Köszönöm, hogy pont ő az, és hogy pont olyan, amilyen. Nagyon jó baba ő! Az elejétől kezdve mondom! Igazi kezdő szülők minta babája. Keveset sír, jól eszik, egészséges és vidám! Jobbat ember nem is kaphat!
Elhatároztam, hogy megpróbálom minden nap,de legalább minden hét újdonságát feljegyezni. Már így is le vagyok maradva. Hiszen már szépen tartja a fejét, fog, emeli a lábacskáit, pár hete kezd alakulni, hogy amikor úgy tartom, kezdi átölelni a nyakam (még nem teljesen, de kezdi határozottan).
Eheti újdonság, hogy háton fekvésből jobbra fordul teljesen egyedül, néha balra is sikerül, elkezdett csípni :) úgy igazán! És hajat húzni, és megfogni az arcomat! Olyan szépek ezek!!! És míg el nem felejtem, ugye a nevetgélés. Igazi nevetés, nemcsak kóbor kacaj! És kifejezetten figyeli Rosét, a nagy testvért ;)
Nagyon kedves baba, ahogy még terhesen sejtettem :) a legkedvesebb!
Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egészséges, vidám és kiegyensúlyozott gyereket neveljünk belőle, mindene meglegyen, és belőlünk is mindig a legjobbat kapja.
Érdekes ez az anya-gyerek kapcsolat: megállapíthatjuk, hogy Mia nem az én szem-, haj- és bőrszínemet örökölte (igaz, ezek még alakulhatnak), külsőre egyelőre alig hasonlít rám, mégsem állhatna hozzám közelebb. Lehetne bármilyen, szeretném, de azért amilyen (kívül -belül), még jobban szeretem!
Szeretem, ahogy álmában mosoly fut át az arcán, és persze megrémít, amikor keservesen felsír. Kíváncsi vagyok, mi az az álom, amire egy ekkora baba így reagál. Persze kicsi az esélye, hogy erre valaha fény derül...
Szeretem a hangját! Már a kórházban feltűnt, hogy 1. keveset sír, 2. ha mégis sírna, nagyon szép hangon. Igazi csengő hangja van (ami mellett azért tud mókás hangokat produkálni), és szépen zengeti rajta a magánhangzókat. Mond ő-ket és eő-ket, Máté Péter Ő című slágerét szinte velem énekli :) Nagyon édes.
Szeretem a szájtartását, és azt amikor féloldalasan biggyeszti az alsó ajkát, vagy amikor teljesen ellazul,és egészen kinyílik a szája. És szeretem, hogy olyan rózsaszín. Mintha festve lenne a legszebb pasztell árnyalatokkal :)
Boldog 3 hónapos szülinapot, Kicsikém!
Mer' cicás anya-lánya pizsiben a tuti! >^.^<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése