Párizs

Kicsit nehezen ment, de most álmatlanság ürügyén rávettem magam, hogy behozzak valamicskét a lemaradásomból...

Szóval Párizs... PÁRIZS! Gyönyörű volt! Elég sok arcát láttuk, és tetszett :) Be kell valljam, nem értek egyet azokkal, akik szerint Párizs esőben a legszebb, de azt is jó volt tesztelni. Nekem a napos oldal itt is jobban tetszett, de ez - mint mindig - borzasztóan szubjektív.

Nem hiszem, hogy Párizzsal kapcsolatban hosszasan kéne taglalnom bármit is, sőt azt sem gondolom, hogy bármelyik fényképünk újat tudna mutatni ebből a méltán nagyhírű városból, de azért csak teszek fel pár fotót.

Például a szállásunk szomszédságában álló Sorbonne-ról, ami előtt napi kétszer, de sokkal inkább négyszer biztosan elmentünk (teszem hozzá, hogy az sem sok az összesen ott töltött 3,5 napra tekintettel), ami esőben és napsütésben is tetszett a mellette kipakolt kávézóval együtt, és ami előtt - hála a (direkt vagy sem???) rosszul tájolt szökőkútnak - minden alkalommal eláztattam a nadrágszáramat. :)

Itt kell megjegyeznem, Balázs ismeretlenül is mennyire ügyesen választott szállást: a Latin negyedben, nagyon hangulatos részen, közlekedés, vásárlás és nézelődés szempontjából is megfelelő helyen. Az ember csak kapkodja a fejét Párizsban, annyi nevezetes hely van, és nekem a környékünk tetszett a legjobban. Ebben persze az első nap, napsütésben tett naaaaaaagy séta is közrejátszott, megalapozta a miniszabi alaphangulatát. Igazából előre rákészültünk kicsit, hogy nehogy véletlenül elmenjünk a nevezetességek mellett, de ha csak úgy sétálgattunk volna 3 napot, akkor sem veszett volna kárba egy pillanat sem.

Ehelyett mi persze frankón lejártuk a lábunkat, de megérte, hiszen, ki tudja, mikor megyünk legközelebb. Azt hiszem, ennél intenzívebbre nem szerettük volna a programot! Nyilván azokat a kihagyhatatlan helyeket jártuk be, amiket mindenki először, nyilván csak olyan helyeken voltunk, ahol nyüzsögtek a városnézők, de mit tehettünk volna?

Nagyon tetszett a szintén Latin negyedbeli Saint Severin templom, ahol Párizshoz mérten állati kevés turista volt , és azt hiszem, pont ezért lett a kedvenc is annyira, hogy utolsó nap még egyszer vissza kellett mennünk oda. Hát a kép az tuti nem adja vissza a látványt, de hihetetlenül szép, megható - vagyis a megfelelő szó hajnali 2kor nemigen ugrik be - élmény volt, ahogy az ablakok színe a szemközti falra vetült. Na meg sokminden más is, amiről talán felesleges a fotó, mert azt élőben is érdemes megnézni.

Nyilván nem hagyhattuk kis a napsütéses Szajna-partot, sem a Notre-Dame-ot, ami szintén percenként 10 fénykép készítésére ösztönzött, de mivel ide válogatni kell, álljon itt a híresebbik fele.

Be kell valljam, az egyik leghíresebb párizsi épület minden (külső, belső, történelmi és irodalmi) gyönyörűsége ellenére engem nem kevésbé nyűgözött le a mögötte lévő park sem, ahol egyik ámulatból a másikba estünk annyira, hogy a végére muszáj volt letelepednünk egy helyes kis padra.

Az első nap tehát óriási - részben célzott, részben céltalan - sétával telt, csupa újdonság, csupa izgalom, de mégsem múlhatott el anélkül, hogy közvtlen közelről, oldalról, alulról, Szajna-túlpartról, parkból, mindenhonnan meg ne nézzük az Eiffel-tornyot. Persze ezzel is úgy van az ember, hogy már annyi képet látott róla, hogy talán azt gondolja, nagy meglepetés nem érheti, nade tényleg az a fontos, hogy eddig nem látott képet készítsünk róla? Szerintem ez nem is igazán lehetséges, de maga az élmény, hogy ott voltam... És az az emlék, hogy annyira lenyűgöző, hogy nem bírom eltenni a fényképezőgépet, holott tudom, hogy bármilyen remek géppel csak a sokmilliomodik el nem híresült képet lőhetem róla... Na szóval tetszett, hát jóhogy! Csalódás is lett volna, ha bármi nem tetszik vele kapcsolatban!

Ha már Barcelonában nincs az az igazi ősz, amit otthon megszoktunk, és ami (a nem is annyira hiányzó) hűvösével) indokolttá teszi a forraltbort, ezt az érzést is pótolnunk kellett, és mi sem alkalmasabb erre, mint a Tuileriák kertje?!

Ez a nap aztán sűrű esővel folytatódott, ami ugyan nem vette el a kedvünket a további sétától, de ennek köszönhetően a Champs-Élysées-n már nemigen vettük elő a fényképezőgépeket. Ugyanígy a Sacré-Coeur környékén is csak elvétve fotóztunk, ami Benneteket, akik ezt olvassátok, most megment pár érdektelen képtől.

Másnap viszont, a Louvre felszínes megtekintésére szánt egy-két-három-négy órában megsokszoroztuk az addig képekre pazarolt gigabájtokat, de ebből is csak a rengeteg turista-, reklám-, propaganda- és egyéb anyagból jól ismert piramist emelném ki, esetleg megfűszerezve egy két csajjal, mint Vénuszunk, vagy a - részben méretei, részben az elécsődülő turistatömeg miatt gyakorlatilag élvezhetetlen - Lisa... Illetve annyit még elmondanék az utazást latolgató blogolvasónak, hogy bár a hónap első vasárnapja ingyenes belépést biztosít a múzeumba, nem biztos, hogy ezt kívánjátok. Őrült nagy sor volt, ami ugyan gyorsan haladt, és bent az óriási térben a tömeg egész szépen eloszlott, mégis azt mondanám, hogy a belépő ára megéri a viszonylagos nyugalmat.

 Barcelonai közbicikli használóként szégyen rám nézve, hogy nem nekem jutott eszembe lefotózni a párizsi "bicinget", ami hasonlóan jó találmánynak tűnik ott, mint itt. Szépek, sik van belőlük, gyakran szaladtunk bele az állomásaiba, szóval ha ott élnék, tuti használnám. Nade vajon szívesen élnék ott? Érdekes, mert alapvetően elég hülye kérdés, jóhogy szívesen élnék ott alapban... Viszont összehasonlítva Barcelonával... Nem! Gyönyörű és szép, és én még az embereket sem láttam olyan őrölten gőgösnek, de az itteni viszonyokhoz képest... Hát nem jobb, na! Az a helyzet, hogy Barcelona annyira élhető nagyváros, hogy - amint azt már többekkel megbeszéltük - azok számára, akik valaha éltek itt, elég magasan a léc.

De még mielőtt ilyen, már majdnem negatív kritikával zárnám a beszámolót, el kell árulnom, hogy tetszett Párizs. Tetszett lentről, tetszett bentről, tetszett esőben és napsütésben (utóbbiban jobban), és még fentről, az Eiffel-torony legtetejéből is tetszett. A rövid, ízelítő utazásból megsejtettük, miért a fény városa, és hogy miért vonzott, és vonz ma is annyi embert rövid- és hosszútávra.