A mindenszentek idén Katalóniában óriási esővel indult... Igazából egy ideje olyan az idő, hogy bármikor lehet felhőszakadásra számítani, hideg is van (na nem annyira, mint otthon), és általában is olyan áprilisiasan kiszámíthatatlan minden.
Viszont! Van itt egy jónak tűnő mindenszentek-hagyomány, amit Castanyada-nak hívnak. Ahogy a neve is mutatja [merthogy megtanultuk spanyolon, hogy gyakorlatilag bármely kajaféle után egy "-ada"-t függesztve alkothatunk olyan szavakat, ami aztán egy olyan napot jelöl, amikor azt a bizonyos kaját "ünnepeljük". Nem olyan bonyolult ez, csak így általánosan nehéz volt megfogalmazni; gyakorlatilag ha kolbászsütést tervezel, akkor a butifarra (=katalán kolbász)+ -ada (=kb. "-ozás") összetételéből pl. "butifarrada" (=kb. kolbászozás/kolbászsütés lesz. Így van ez a gesztenyével (=castanya katalánul, castaña spanyolul) is, amiből aztán a castañada (katalánul castanyada) kialakult], alapjában véve gesztenyézésről van szó. Gesztenyét, édesburgonyát sütnek, desszertként pedig a "panellets" szolgál, ami különféle magokkal/szárított gyümivel készült, kör alakú süti, tradicionálisan fenyőmagos, így ez a fajtája a legdrágább is. Ja, és moscatellt (egyfajta édes bort) isznak hozzá. Eddig nem teszteltük, majd ma lesz a napja, hogy ezeket így együtt kipróbáljuk, de végülis mi baj lehet? A sültgesztenye finom, az édesburgonya nekem ízlett, Balázs elviselte, a panellets várhatóan édes, mint a bűn (már csak ahogy errefelé minden édesség), szóval szerintem éhen nem maradunk :)
Hogy illusztráljam is mai legütősebb szellemi termékem (képzeljétek csak el, a többi milyen lehet :)), szerepeljen itt pár kép. Elsősorban azok kedvéért, akik azt hitték, hogy az édesburgonya az a csicsóka. Hát nem az! Ez egy vastag gyökér-krumplikeverék kinézetű "zöldség", ami belülről pont olyan narancssárga, mint a sütőtök. És mellesleg az íze is emlékeztet arra, ezért állítólag szokták is egyiket a másikkal helyettesíteni/sűríteni/higítani, kinek hogy tetszik.
A Castanyada jelképkajái, a gesztenye és az édesburgonya nyersen:
A gesztenyével semmi flikkflakk nincs, ugyanúgy utcai árusok is sütik (meg az advanced változat szerint akár otthon is megoldható), tradicionálisan újságpapírba csomagolva árulják (megjegyzem, elég drágán). Ezt már ki is próbáltuk a hétvégén, mint kiderült, Bali először. Hát ismét leküzdöttünk egy sohát (mármint egy olyan kijelentést, hogy "én még sosem.... itt: ettem sültgesztenyét"), és semmi baj nem lett belőle.
Ez itt én vagyok, amint teli szájjal (arccal) egymás után küldöm be a gesztikéket... Hát igen, még mindig készülnek rólam előnytelen képek :)
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az "intercambiósok" szerveztek egy vacsit, amire minket is hívtak, azonban nem volt túl meggyőző: a hely a magyar étterem, a menű inkább magyaros mintsem katalán, de még csak nem is az ilyenkor szokásosnak nevezhető, pl. lángossal kezdődik; a fent említett tipikus édesség beszerzését pedig valamiért nem vállalták, így azt a srácok maguk veszik, és viszik majd be. Szóval nem nyerte el a tetszésünket, és bár az mellette szólt volna, hogy katalánok/spanyolok/kolumbiaiak között költhettük volna el a vacsinkat, nyert a lustaság. Azaz spanyolóra után sipirc haza, és kipróbáljuk ezeket az ízharmóniákat. Bali valószínűleg jól meglepődik majd, mert amennyit ő a blogot olvassa, biztos erről a tervemről sem értesül. :) Ellenkező esetben - ha mégsem sikerülne beszerezni a hozzávalókat elkésettség okán - én lepődöm majd meg nagyon :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése