Hazautazás

Ez a mai nap jóhíre: ha nem jön közbe valami váratlan, akkor december 13-tól január 5-ig otthon leszünk :) Illetve én január 12-ig.

A menetrend még messze nem alakult ki, így azt még ne kérdezzétek, de ez azért magában is nagyon jól hangzik :)

Castanyada - a katalán mindenszentek

A mindenszentek idén Katalóniában óriási esővel indult... Igazából egy ideje olyan az idő, hogy bármikor lehet felhőszakadásra számítani, hideg is van (na nem annyira, mint otthon), és általában is olyan áprilisiasan kiszámíthatatlan minden.

Viszont! Van itt egy jónak tűnő mindenszentek-hagyomány, amit Castanyada-nak hívnak. Ahogy a neve is mutatja [merthogy megtanultuk spanyolon, hogy gyakorlatilag bármely kajaféle után egy "-ada"-t függesztve alkothatunk olyan szavakat, ami aztán egy olyan napot jelöl, amikor azt a bizonyos kaját "ünnepeljük". Nem olyan bonyolult ez, csak így általánosan nehéz volt megfogalmazni; gyakorlatilag ha kolbászsütést tervezel, akkor a butifarra (=katalán kolbász)+ -ada (=kb. "-ozás") összetételéből pl. "butifarrada" (=kb. kolbászozás/kolbászsütés lesz. Így van ez a gesztenyével (=castanya katalánul, castaña spanyolul) is, amiből aztán a castañada (katalánul castanyada) kialakult], alapjában véve gesztenyézésről van szó. Gesztenyét, édesburgonyát sütnek, desszertként pedig a "panellets" szolgál, ami különféle magokkal/szárított gyümivel készült, kör alakú süti, tradicionálisan fenyőmagos, így ez a fajtája a legdrágább is. Ja, és moscatellt (egyfajta édes bort) isznak hozzá. Eddig nem teszteltük, majd ma lesz a napja, hogy ezeket így együtt kipróbáljuk, de végülis mi baj lehet? A sültgesztenye finom, az édesburgonya nekem ízlett, Balázs elviselte, a panellets várhatóan édes, mint a bűn (már csak ahogy errefelé minden édesség), szóval szerintem éhen nem maradunk :)

Hogy illusztráljam is mai legütősebb szellemi termékem (képzeljétek csak el, a többi milyen lehet :)), szerepeljen itt pár kép. Elsősorban azok kedvéért, akik azt hitték, hogy az édesburgonya az a csicsóka. Hát nem az! Ez egy vastag gyökér-krumplikeverék kinézetű "zöldség", ami belülről pont olyan narancssárga, mint a sütőtök. És mellesleg az íze is emlékeztet arra, ezért állítólag szokták is egyiket a másikkal helyettesíteni/sűríteni/higítani, kinek hogy tetszik.

A Castanyada jelképkajái, a gesztenye és az édesburgonya nyersen:

 Édesburgonya sütve:

 A panellets (feltehetőleg ez a fenyőmagos):

A gesztenyével semmi flikkflakk nincs, ugyanúgy utcai árusok is sütik (meg az advanced változat szerint akár otthon is megoldható), tradicionálisan újságpapírba csomagolva árulják (megjegyzem, elég drágán). Ezt már ki is próbáltuk a hétvégén, mint kiderült, Bali először. Hát ismét leküzdöttünk egy sohát (mármint egy olyan kijelentést, hogy "én még sosem.... itt: ettem sültgesztenyét"), és semmi baj nem lett belőle.

Ez itt én vagyok, amint teli szájjal (arccal) egymás után küldöm be a gesztikéket... Hát igen, még mindig készülnek rólam előnytelen képek :)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az "intercambiósok" szerveztek egy vacsit, amire minket is hívtak, azonban nem volt túl meggyőző: a hely a magyar étterem, a menű inkább magyaros mintsem katalán, de még csak nem is az ilyenkor szokásosnak nevezhető, pl. lángossal kezdődik; a fent említett tipikus édesség beszerzését pedig valamiért nem vállalták, így azt a srácok maguk veszik, és viszik majd be. Szóval nem nyerte el a tetszésünket, és bár az mellette szólt volna, hogy katalánok/spanyolok/kolumbiaiak között költhettük volna el a vacsinkat, nyert a lustaság. Azaz spanyolóra után sipirc haza, és kipróbáljuk ezeket az ízharmóniákat. Bali valószínűleg jól meglepődik majd, mert amennyit ő a blogot olvassa, biztos erről a tervemről sem értesül. :) Ellenkező esetben - ha mégsem sikerülne beszerezni a hozzávalókat elkésettség okán - én lepődöm majd meg nagyon :)

A katalán zászló

Most megint akad pár téma, amiről egy ideje fontolgatom az írást, ezek egyike a katalánok zászlaja:

Nem vagyok túl jó ebben a tudományágban (például többször kellett utánanéznem annak is, hogy mi a különbség a zászló és a lobogó között, aki hozzám hasonlóan zavarban van: "Zászló az, amely egy rúdhoz van rögzítve, lobogó pedig az, amelyet egy rúdra felvonnak. A „zászlófelvonás” kifejezés tehát félrevezető, de így vésődött be a köztudatba. Helyesebb lenne a „lobogófelvonás”. ld. wikipédia jegyzetek), és bevallom Spanyolországba költözésünkkor elég mélyről indultam, ugyanis azzal is gondom volt, mi a különbség a spanyol és a katalán zászló között. Ez még csak-csak könnyű menet volt.

A spanyol zászló:

A katalán zászló:

Ehhez aztán sztori is társult:

"A Senyera (katalán) vagy Señera (spanyol) egy zászlótípus, melyen arany mezőben négy vörös pólya található. A zászlón Katalónia középkori címerének sávjai találhatók vízszintes elrendezésben. Ma ez a zászlaja Katalóniának, és ez az alapja Aragónia, Valencia és a Baleár-szigetek autonóm közösségeinek is.

Álítólag a Senyera a világ legidősebb zászlója (1159). Egy XIV. századi legenda alapján a zászló eredete a IX. századig nyúlik vissza. Valószínűbb azonban, hogy szimbólumok a pre-heraldikus időkig, a XI. vagy XII. századig vezethetők vissza. Eredetileg a Senyera a Barcelonai grófság címere volt, ahol a sávok függőlegesen futottak, a zászlón azonban vízszintesek. A legenda szerint I. Wilfried barcelonai úr egy csatában súlyos sérülést szenvedett. Ekkor II. (Kopasz) Károly római császár beledugta az ujját a sebbe, hogy elállítsa a vérzést. A seb széleiből kibuggyanó vér vörös csíkokat hagyott Wilfried arany páncélján. Miguel Primo de Rivera (1923-1930), majd Franco (1939-1975) diktatúrája alatt használata illegálisnak számított, mint katalán nemzeti szimbólum." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Katal%C3%B3nia_z%C3%A1szlaja)

Aztán jött szeptember 11-én a katalánok naaaaagy nemzeti ünnepe, amikor elkezdtek sűrűsödni a katalán zászló addig számomra ismeretlenebb megjelenési formái, és én kicsit megint kétségbe estem. Na nem nagyon, a mindennapokban ez nem okoz túl nagy problémát, de arra azért kíváncsi lennék, ha rákérdeznék egy katalára, mit szólna a tudatlanságomhoz.

Az "újonnan felfedezett" zászlók:

Hát most utánanéztem, és végülis nem ért extra nagy meglepetés: Divatos téma mostanában a katalán függetlenségi törekvés, rengeteget hallani róla tévében és az utcán is, én a nyelvcseréken hallok róla többet, Balázs a munkahelyén. Erről most külön írhatnék egy bejegyzést, sőt sokat is, de egyrészt érzelmileg sem szeretnék elköteleződni egyik álláspont mellett sem, másrészt a politizálás nagyon nem kenyerem, harmadrészt akarattal nem nyilvánítok róla véleményt. Mondjuk mert nem az én dolgom, én csak élvezem a spanyol/katalán vendégszeretetet és befogadókészséget, amit szerintem példaértékűnek lehet nevezni. Márpedig ha írnék róla, abból biztosan kiolvasható lenne valami, amit még igazán meg sem fogalmaztam magamban. 

De amiért ezt szóba hozom, az maga a zászló "új" változata, annak is elsősorban a kék háromszögben fehér csillag típusú kivitele.

A csillagos zászló, ahogy becézik, amiről az infókat a http://www.crwflags.com/fotw/flags/es%7Dct.html oldalon találtam. A lényeg, hogy ezt a változatot az 1904 környékén Kubából visszatért katalán nacionalisták tervezték a kubai zászló alapján, és ami a rövidéletű Katalán Köztársaság 1931-es kikiáltásakor használt kétféle zászló egyike volt. Az infó alapjául szolgáló angol szöveg szerzője maga sem biztos benne, de lehet benne valami, hogy ez a zászló ma a függetlenséget jelképezi, és a függetlenségi törekvéseket magukénak vallók ennek használatával fejezik ki nézeteiket. 

Én, ahogy említettem, először Katalónia napján találkoztam vele (amikor egyébként az az óriási elszakadáspárti tüntetés is volt), de akkor az utcán sétálgatók 3/4-e ebbe burkolózott, és azóta is rengeteg erkélyen/ablakban lóg ott.

Igazából ezzel pont ennyit szerettem volna mondani... Nem többet! Egyszerűen csak élvezem, amikor egy-egy jelkép töltődik meg tartalommal, és hátha valakit még érdekel...

És még pár felhős (stb) kép ma estéről... azaz csak úgy

Tornádó (vagymi)

Ma estefelé megláttuk az ablakból, hogy gyönyörű szürke felhők gyűlnek felettünk, amiről Balázsnak eszébe jutott, hogy akár tesztelhetnénk az új fényképezőt viharban is.

Amellett, hogy gyönyörű képek készültek a felhőkről, igazi különlegességgel is készült a parton sétálóknak az időjárás: először csak egy tölcsért láttunk, ahogy néztük, az egyik külső kikötő felett. Aztán láttuk, hogy ugyan a tölcsér nem ér le a vízig, viszont csak felkapja a vizet. Előbb azt gondoltuk, hogy itt egész mindennapos lehet az ilyesmi, de egyre csak gyűltek körénk a hozzánk hasonló "katasztróf(ácsk)aturisták" , úgyhogy talán mégsem annyira megszokott jelenség. Kicsit később még két tölcsért láttunk, mindkettőt határozottan a tenger felett. A fényképező jónak bizonyult, azonban megállapítottuk, hogy bizony kell még hozzá egy "távollátó" objektív ahhoz, hogy megfelelően illusztráljuk a látottakat...

Hazaérve persze utánanéztem a dolognak, pontosan mit is láttunk, mert rémlett a gimis föciórákról a tornádó-hurrikán különbség, de azt talán jobb derengésnek nevezni.

A "kutatás" eredménye: "A tornádó és a többi között nagy különbségek vannak: gyakorlatilag két különféle jelenségről beszélhetünk. Tornádó csak a szárazföldön keletkezik, egy-két perccel a keletkezése előtt értesülnek róla a meteorológusok, így nehezebb védekezni ellene, ellenben fél óránál ritkán tartanak tovább, úgyhogy kevesebbet is tudnak pusztítani, mint a hurrikánok. Tornádó kapta fel például Dorothyt az Ózban, vagy ilyeneket láthattunk a Twister című filmben is. 

A hurrikán (és a tájfun is) ellenben a vízen keletkezik, méghozzá elég komótosan (minden relatív) ahhoz, hogy napokkal előre jelezzék születését, és valószínű útvonalát (bár ez utóbbit sokkal bizonytalanabbul). 

A hurrikán és a tájfun között csak elnevezésbeli különbség van: hurrikánnak hívják az amerikai, míg tájfunnak a délkelet-ázsiai vízi forgószeleket. 

És ha már az elnevezéseknél tartunk... Hivatalosan akkortól nevezzük hurrikánnak a képződményt, amikor eléri a 35 m/s-os sebességet. Ez alatt (19-34 m/s-os sebességnél) trópusi viharról, 18m/s alatt pedig trópusi nyomási depresszióról beszélhetünk." (http://www.edis.hu/?pageid=tudastar_hurrikan_keletkezes)

Ami persze csak még jobban összezavart: ezek egyértelműen a víz felett keletkeztek, viszont a három egymásután kialakult tölcsér összesen nem volt látható fél óráig... Na sebaj, én azért csak tornádónak fogom nevezni, ahogy a körénk gyűlt spanyolok is a parton.

Eszti nálunk

Az anyuék után következő pár nap Esztié volt, vele 3 nap alatt, nagyon gyorsan vándoroltuk be a legfontosabb helyeket. 

Megvolt a kötelező gótikus túra, a Rambla, a Parc Güell, és még sokan mások.

Első este találtunk egy helyes kis éttermet az el Born nevű városrészben, ahol egyelőre csak a tapas-ozás szellemével ismerketett a kedves vendég, de utolsó vacsira a tipikus tapasokat is megkóstolhatta. Ez utóbbi miatt különösen azok lesznek meglepve, akik tudják, hogy 1. Eszti nem szereti a halakat, 2. a tipikus tapasok tengeri ketyerék. :) Itt jegyzem meg, nekem még három nap után is tele van a hasam azzal a búcsúvacsis menüvel, amit választottunk. Remélem, Eszti, nem feküdte meg a gyomrod! 

Jajj, nagyon sok élmény ért bennünket, amiből csak szemezgetnék: Eszti megtudta, milyen az, amikor 10 méterenként kötelező ellőnöm egy fényképet - ezt, "azt hiszem", nagyon nem élvezte, mintha még meg is próbált volna elbújni előle... De nem sikerült :) Séta és lábáztatás az októberi tengerparton, abban a vízben, amiben még egyesek most is fürdenek. A Casa Batllo megnézése belülről is (nekem is első alkalommal, de erről majd máskor). Utolsó esti "találkozás" a Barca-Celtic meccsre igyekvő Messivel (meg mellesleg az egész csapattal, de Messit még fel is ismertük), és a nagyon nagy Celtic-fan csoporttal.

Ahhoz képest, mennyi idő állt rendelkezére, egész jól kihasználtuk! De azért maradtak ki dolgok, így szükség lesz egy újabb ideutazásra, lehetne Tibivel is :) És megígérem, hogy a következő alkalommal, nem fogom erőltetni a churrost!

 Az ott maga Gaudi mester, amint búcsút int Esztinek a Casa Batllo padlásán :)

:) És a bizonyíték a halas/kütyüs vacsiról:

Anyuék Barcelonában

Eljött ennek is az ideje, kicsit ugyan késve, de semmiképpen nem elfeledve...

Párizs után máris a szüleimet vártuk hozzánk. Kicsit féltem, mert mindig úgy éreztem, hogy mindkettőnk szüleinek extra elvárásai vannak azzal a hellyel kapcsolatban, ami így rabul ejtette a gyerekeiket. De ha Balázs szüleinek úgy tetszett, akkor - gondoltam - az enyémek is megszeretik majd.

Az első nehézséget, a távolságot repülőúttal, nagyon egyszerűen leküzdötték, semmi gondjuk nem volt, hacsak az nem, hogy az amúgy is korai géphez nagggggyon korán érkeztek ki. De hát a Pécsről utazás márcsak ezzel jár... Nagyon örültem, hogy Anyu végre nem csak elhitte, hogy a repcsi olyan mint egy nagy busz, de még kicsit talán úgy is érezte.

A következő állomás most is a mi környékünkkel való ismerkedés volt, első nap csak egy kis laza séta a tengerpartra és a környékbeli utcácskákba.

Azt hiszem, itt máris megtetszett a város, és a Barri Gotic, a La Rambla, a Parc Güell még előttünk állt. Bejártuk a belvárost, megnéztük a Katedrálist, egy másik napon meg még a Sagrada Familiát is, csak hogy legyen mit összehasonlítani. 

A tengerparton a karikásfiúval is találkoztunk, hát, élőben most láttam először, de nagyon ügyes ő is, és a lány partnere is!

 A Güell Parcban is tettünk egy jóóóó nagy kört.

 ... és ezen a fotón majdnem látszik a házunk is, csak egy nagyobb "eléugrott". Látszik viszont az egy saroknyira lévő hotel oldala :) Apa, jól elkaptad! :)

Ez már a La Rambla egyik édességboltja:)

 Ez itt lent pedig a kihagyhatatlan Maremagnum-tükörfal :)

 Nagyokat sétáltunk, megjárattuk Apa fájós térdét, de a sokezer fotóért, amit készített, azt mondják, megérte :) A sok városnézés között teszteltük, itt is tudunk-e shoppingolni Anyuval, de csak olyan felesre sikerült (miért lehet az, hogy én mindig találok valami szépet magamnak?)

Utolsó nap még a Montjic-et is begyalogoltuk/bemozgólépcsőztük, úgy hogy utána még egy kis szuvenírvásárlás is belefért.

Az egész idő alatt egész jó idő volt, csak az érkezésre és az indulásra eredt el az eső, igaz, akkor nagyon. De alapvetően igazi városnézőidő volt :)
Én megint feltöltődtem, és kicsit pótoltuk a nyár óta hazanemutazás miatti hiányaimat is. Köszi, hogy jöttetek, és mindenért köszi!

Párizs

Kicsit nehezen ment, de most álmatlanság ürügyén rávettem magam, hogy behozzak valamicskét a lemaradásomból...

Szóval Párizs... PÁRIZS! Gyönyörű volt! Elég sok arcát láttuk, és tetszett :) Be kell valljam, nem értek egyet azokkal, akik szerint Párizs esőben a legszebb, de azt is jó volt tesztelni. Nekem a napos oldal itt is jobban tetszett, de ez - mint mindig - borzasztóan szubjektív.

Nem hiszem, hogy Párizzsal kapcsolatban hosszasan kéne taglalnom bármit is, sőt azt sem gondolom, hogy bármelyik fényképünk újat tudna mutatni ebből a méltán nagyhírű városból, de azért csak teszek fel pár fotót.

Például a szállásunk szomszédságában álló Sorbonne-ról, ami előtt napi kétszer, de sokkal inkább négyszer biztosan elmentünk (teszem hozzá, hogy az sem sok az összesen ott töltött 3,5 napra tekintettel), ami esőben és napsütésben is tetszett a mellette kipakolt kávézóval együtt, és ami előtt - hála a (direkt vagy sem???) rosszul tájolt szökőkútnak - minden alkalommal eláztattam a nadrágszáramat. :)

Itt kell megjegyeznem, Balázs ismeretlenül is mennyire ügyesen választott szállást: a Latin negyedben, nagyon hangulatos részen, közlekedés, vásárlás és nézelődés szempontjából is megfelelő helyen. Az ember csak kapkodja a fejét Párizsban, annyi nevezetes hely van, és nekem a környékünk tetszett a legjobban. Ebben persze az első nap, napsütésben tett naaaaaaagy séta is közrejátszott, megalapozta a miniszabi alaphangulatát. Igazából előre rákészültünk kicsit, hogy nehogy véletlenül elmenjünk a nevezetességek mellett, de ha csak úgy sétálgattunk volna 3 napot, akkor sem veszett volna kárba egy pillanat sem.

Ehelyett mi persze frankón lejártuk a lábunkat, de megérte, hiszen, ki tudja, mikor megyünk legközelebb. Azt hiszem, ennél intenzívebbre nem szerettük volna a programot! Nyilván azokat a kihagyhatatlan helyeket jártuk be, amiket mindenki először, nyilván csak olyan helyeken voltunk, ahol nyüzsögtek a városnézők, de mit tehettünk volna?

Nagyon tetszett a szintén Latin negyedbeli Saint Severin templom, ahol Párizshoz mérten állati kevés turista volt , és azt hiszem, pont ezért lett a kedvenc is annyira, hogy utolsó nap még egyszer vissza kellett mennünk oda. Hát a kép az tuti nem adja vissza a látványt, de hihetetlenül szép, megható - vagyis a megfelelő szó hajnali 2kor nemigen ugrik be - élmény volt, ahogy az ablakok színe a szemközti falra vetült. Na meg sokminden más is, amiről talán felesleges a fotó, mert azt élőben is érdemes megnézni.

Nyilván nem hagyhattuk kis a napsütéses Szajna-partot, sem a Notre-Dame-ot, ami szintén percenként 10 fénykép készítésére ösztönzött, de mivel ide válogatni kell, álljon itt a híresebbik fele.

Be kell valljam, az egyik leghíresebb párizsi épület minden (külső, belső, történelmi és irodalmi) gyönyörűsége ellenére engem nem kevésbé nyűgözött le a mögötte lévő park sem, ahol egyik ámulatból a másikba estünk annyira, hogy a végére muszáj volt letelepednünk egy helyes kis padra.

Az első nap tehát óriási - részben célzott, részben céltalan - sétával telt, csupa újdonság, csupa izgalom, de mégsem múlhatott el anélkül, hogy közvtlen közelről, oldalról, alulról, Szajna-túlpartról, parkból, mindenhonnan meg ne nézzük az Eiffel-tornyot. Persze ezzel is úgy van az ember, hogy már annyi képet látott róla, hogy talán azt gondolja, nagy meglepetés nem érheti, nade tényleg az a fontos, hogy eddig nem látott képet készítsünk róla? Szerintem ez nem is igazán lehetséges, de maga az élmény, hogy ott voltam... És az az emlék, hogy annyira lenyűgöző, hogy nem bírom eltenni a fényképezőgépet, holott tudom, hogy bármilyen remek géppel csak a sokmilliomodik el nem híresült képet lőhetem róla... Na szóval tetszett, hát jóhogy! Csalódás is lett volna, ha bármi nem tetszik vele kapcsolatban!

Ha már Barcelonában nincs az az igazi ősz, amit otthon megszoktunk, és ami (a nem is annyira hiányzó) hűvösével) indokolttá teszi a forraltbort, ezt az érzést is pótolnunk kellett, és mi sem alkalmasabb erre, mint a Tuileriák kertje?!

Ez a nap aztán sűrű esővel folytatódott, ami ugyan nem vette el a kedvünket a további sétától, de ennek köszönhetően a Champs-Élysées-n már nemigen vettük elő a fényképezőgépeket. Ugyanígy a Sacré-Coeur környékén is csak elvétve fotóztunk, ami Benneteket, akik ezt olvassátok, most megment pár érdektelen képtől.

Másnap viszont, a Louvre felszínes megtekintésére szánt egy-két-három-négy órában megsokszoroztuk az addig képekre pazarolt gigabájtokat, de ebből is csak a rengeteg turista-, reklám-, propaganda- és egyéb anyagból jól ismert piramist emelném ki, esetleg megfűszerezve egy két csajjal, mint Vénuszunk, vagy a - részben méretei, részben az elécsődülő turistatömeg miatt gyakorlatilag élvezhetetlen - Lisa... Illetve annyit még elmondanék az utazást latolgató blogolvasónak, hogy bár a hónap első vasárnapja ingyenes belépést biztosít a múzeumba, nem biztos, hogy ezt kívánjátok. Őrült nagy sor volt, ami ugyan gyorsan haladt, és bent az óriási térben a tömeg egész szépen eloszlott, mégis azt mondanám, hogy a belépő ára megéri a viszonylagos nyugalmat.

 Barcelonai közbicikli használóként szégyen rám nézve, hogy nem nekem jutott eszembe lefotózni a párizsi "bicinget", ami hasonlóan jó találmánynak tűnik ott, mint itt. Szépek, sik van belőlük, gyakran szaladtunk bele az állomásaiba, szóval ha ott élnék, tuti használnám. Nade vajon szívesen élnék ott? Érdekes, mert alapvetően elég hülye kérdés, jóhogy szívesen élnék ott alapban... Viszont összehasonlítva Barcelonával... Nem! Gyönyörű és szép, és én még az embereket sem láttam olyan őrölten gőgösnek, de az itteni viszonyokhoz képest... Hát nem jobb, na! Az a helyzet, hogy Barcelona annyira élhető nagyváros, hogy - amint azt már többekkel megbeszéltük - azok számára, akik valaha éltek itt, elég magasan a léc.

De még mielőtt ilyen, már majdnem negatív kritikával zárnám a beszámolót, el kell árulnom, hogy tetszett Párizs. Tetszett lentről, tetszett bentről, tetszett esőben és napsütésben (utóbbiban jobban), és még fentről, az Eiffel-torony legtetejéből is tetszett. A rövid, ízelítő utazásból megsejtettük, miért a fény városa, és hogy miért vonzott, és vonz ma is annyi embert rövid- és hosszútávra.