Hétvégére hazautaztunk, hogy baráti körben élvezhessük Petrus és HZs fesztiválhangulatú esküvőjét és még inkább lagziját.
Pénteken indult a menet, hazaröppentünk a Wizzairrel, egy fél nap alatt letudtuk a kihagyhatatlant: turné egyik lakásból a másikba, beugrani az át nem vett levelekért a postákra, bankokba (de nem Bangkokba), könyvesboltba, az itt nem jellemző DM-be, hogy a saját igényeinken túl néhány más barcelonai magyar vágyait is kielégítsük egy-egy apróság erejéig... Estére kicsit lefáradtunk, de egy-egy baráti találka így is belefért: nekem a hosszú idő után hazautazó Klári, Balázsnak Tamás volt a soros, többekkel sajnos nem fért bele, részben miattunk, részben a Balaton Sound miatt :) De olyan jó volt így is, csak azt sajnálom, hogy Klári nem hozhatta magával a csapat legfrissebb kiscsaját, Jázmint. Na persze nem éppen babának való időpontra tettük a találkozót, és azt hiszem így is óriási logisztikai csoda, hogy ez a találka összejöhetett! Ezúton is köszönöm a nagyszüleinek, hogy lehetővé tették ezt a csajos estét nekünk!
Aztán szombaton kezdődött az igazi túra: anyuék segítségével hipp-hopp lent voltunk Móron, a Soundnak méltó vetélytársat jelentő fesztiválesküvőn, ahol a menyasszony gyönyörű, sudár és szexi, a vőlegény pedig elegáns, vidám és bevállalós, a szertartás ünnepi, de mégis laza, hitvesi pacsit sem nélkülöző, a logisztika brilliáns, a vacsi "fényűző", a dekoráció és a bevetett hangulatfokozó elemek összessége pedig naaaagyon ötletes volt. Nem kevés örömet jelentett az asztaltársaság is, melynek keretében lőször találkozhattunk Bori és Feri Blankájával és Rita és Ádám Szonjájával. A kissrácok, Marcell és Bence ugyan nagyobb lázba jöttek a nagymamával eltölthető este gondolatától, de ezen nem is kell csodálkozni, ha a rendelkezésre álló motorok számát is figyelembe vesszük, illetve azt a lakodalmakat jellemző helyhez kötöttséghez mérjük. Én minden esetre megértem őket is! Mi viszont nagyon jól elmulattunk, amiben a remek rosé is segítségünkre sietett :) Jó választás a Hárer-házaspártól! Elszöszöltünk továbbá a szuper parókákkal és a jenga-jókívánságok kitalálásával (ami a rosé után nem is olyan egyszerű ám). Mindenkitől elnézést a következő sorokért, de be kell valljam, hogy személyes kedvencem, és számomra az este legóriásibb, felejthetetlenebb élménye a vőlegénnyel, sőt ifjú férjjel elzúzott lambada volt, amit a később leszavazott zsűri ugyan kiszavazással díjazott, de enélkül nem éreztem volna teljesnek az estét!
Ágyba nagyjából fél négykor kerülhettünk, de inkább talán mégis négykor, ami viszont a vasárnap további részére egy icipicit tompítólag hatott. Reméljük, ebből Bali szülei és a nővére családja nem vett észre semmit, mert próbáltunk helytállni :) Annácskának ezúton is boldog szülinapot kívánunk!
Most viszont éppen elkések az intercambioról, úgyhogy nem ragozom tovább! Mindenkinek puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése