Rákattantam erre a nyelvcserére

Annyira türelmes vagyok (hisz dolgozom rajta :)), hogy képtelen vagyok visszaolvasni az előző bejegyzéseimet, hogy mennyit írtam azóta az intercambióról. Az igazság az, hogy bár a vasárnapi időpont vállalhatatlannak bizonyult, a keddi intercambiók bizony a heti táncrendem szerves részévé váltak. Eddig összesen négy alkalommal voltam, és már kezdem ismergetni az oda járókat, sőt, a legutóbbira már meginvitáltam az épp pihenő spanyoltanfolyamunk résztvevőit is. Igaz, csak az indiai srác jött el, de neki is örültem, szerintem neki is hasznára válik. Ma este megyek az ötödikre, és már izgatottan várom. Ezúttal talán tényleg eljön velem Bali is... Eddig szegénykémnek nem sok kedve volt, de hétről hétre ígéri, hogy most már jön :)

Arra nem emlékszem, írtam-e arról, hogy a légkondiszerelő Leonardoval is elkezdtünk intercambiózni: először eléggé meglepődtem, hogy tényleg megjelent ilyen céllal, de kedves, aranyos, én meg nyilván tanulok belőle. Ezt a nyelvcserét viszont nem annyira szeretem, mert Leonardo nagyon nincs tisztában vele, hogy mennyire nem tud angolul... Az az elképzelése, hogy kifejezések, mondatok (lehetőleg jó nehezek) fordításával lehet frankón nyelvet tanulni, merőben eltér az éttermi (a rendes nyelvcsere az egyik barcelonai magyar étteremben van) módszertől, és nem kevés kellemetlenséget okoz. Egyrészt azért, mert míg ő a saját anyanyelvére fordít, addig én akár oda, akár vissza fordítok, nem az anyanyelvemet használom; másrészt borzasztó lassú. Főleg amióta kitalálta, hogy még írja is az angol kifejezéseket. Nem mintha ezzel alapban lenne a gond, de amikor valaki szavanként elcsodálkozik az egyes szavak írásmódján és/vagy kiejtésén, akkor az erősen visszavet.

Igazából örömmel segítek neki, mert szeptemberben/októberben Németországban kell dolgoznia, és ott majd az angolját kellene használnia, de nem úgy veszem észre, hogy ez rám építő jelleggel hatna. A végére mindig borzasztó fáradt vagyok agyilag, volt amikor végig dübörgött a fejfájásom, és csak a végén kezdett múlni.

De azt hiszem, ez így nem annyira érthető példák nélkül. Nem akarok rajta élcelődni, de az egyik legkeményebb eset az volt, amikor az általam fordított "I would like to...." (mindegy is a folytatás) kifejezést elkezdte a következőképpen leírni: "I good luck..."; majd amikor kijavítottam, és elmagyaráztam a kettő közötti óriási különbséget, akkor elkezdte - talán kissé szemrehányóan - mesélni, hogy érdekes, pedig amikor ő azt mondja az angoloknak, hogy "good luck", akkor azt mégis megértik... És szinte nekem volt kellemetlen felhívni a figyelmét arra, hogy habár mindkettő létezik, merőben mást jelent, és talán akkor mást értettek, mint amit ő mondani szeretett volna.

De egyébként ismerve az általános borzasztó spanyol angol kiejtést, ezen nem is csodálkoznék, és nem is érezném problémának vagy idegesítőnek, ha nem azzal jelentkezett volna, hogy ő hosszú évekig tanult angolul, vannak is angolul kommunikáló barátai, és csak felfrissíteni szeretné.

A másik aggodalomra okot adó érv Leonardo tanítási módszereivel szemben, hogy előszeretettel használ az európai spanyolban nem szereplő argentín kifejezéseket, mint például a "tu" (=te) helyett "vos"-t, és a "vosotros" (=ti) helyett is "ellos"-t (=ők), amit ugyan az elején elmagyarázott azzal, hogy ezeket nem tudja levetkőzni, illetve a "ll", európai spanyolban "j"-nek, esetleg helyenként "lj"-nek ejtett hang helyett olyan lágy zsét mond, ami nekem ugye nem igazán könnyíti meg a helyzetem.

Na, de nem is ez a lényeg, mert a másik intercambion viszont van alkalmam mind spanyolokkal, mind más külföldiekkel gyakorolni. Vannak érdekes figurák! Ott van például Salva, barcelonai srác (Balival egykorú), aki meglepő módon ismeri, sőt nagyon szereti is Magyarországot, főleg Budapestet és a magyar kultúrát. Szeretne megtanulni magyarul, de addig is beszél (a spanyol és katalán mellett) angolul és franciául, és még ki tudja... Amikor azt mondom, ismeri a magyar kultúrát, arra gondolok, hogy beszélgettünk már költészetről, Petőfiről, akitől van kedvence is, de ezt majd csak ma árulja el állítólag; zenéről: lelkes híve Máté Péternek és Ihász Gábornak, tetszik neki Cserháti Zsuzsa és Koncz Zsuzsa is, sőt énekelget a dalaikból sorokat! Ja, és kicsit úgy is néz ki, nagyon kemény! :)

A múltkoti alkalommal a magyar-spanyol csoportba osztottak be, mert egy szlovák fiú, Jan, szeretne magyarul tanulni, ha már úgyis annyi közös van a történelmünkben, és annyi szó ragadt rá a határ közelsége miatt ("menjünk a kukoricásba"). Meglepő, mi?! Szerencsére viszont ez a csoport hamar szertefoszlott, így csatlakozhattam az általam meghívottakhoz (mert végül Leonardo is megjelent ott) és ahhoz az egy-két ismerőshöz, akiket az előző két alkalommal "ismertem meg".

A kiemeltek között kell szerepelnie az olasz srácnak, Bartnak, akivel ugyan csak két alkalommal találkoztam, de kétségtelenül vele beszéltem legtöbbet spanyolul, ami annak is köszönhető, hogy bevallása szerint nehezére esne angolul beszélni. Ja, meg hát a facebookon mindig megkérdezi, hogy megyek-e, ami igazából nagyjából felesleges szokott lenni, mert egyrészről megnézheti a csoportban, ki "csekkolt" be aznapra, másrészt meg ő nem jött egy ideig, csak az első és az ezelőtti utolsó alkalommal. De kedves, és legalább írásban is gyakorlok spanyolt :)

Aztán van egy Piotr/Pjotr nevű lengyel fiú is, akivel a második alkalommal keveredtünk egymás mellé, és mikor már kellően lefáradtunk agyilag, akkor kb. félszavakból is megértve egymást ecseteltük a kelet-európai szemeinknek meglepő spanyol valóságot. Vele mondjuk segít az angol is, de mivel ő is régebben kezdte a spanyolt, tud nekem bőven újat mondani spanyolul is.

Visszaolvasva talán kicsit férfias sportnak tűnik ez a nyelvcsere, pedig mindig vannak lányok is, csak valahogy a lányok jobban cserélődnek, és/vagy nem annyira fújunk egy követ. Nyilván ebben az játsza a főszerepet, hogy ők a vicces-helyes angol fiúk körül ülnek, nem értem miért, hacsak nem azért, mert ők nyilván angolt szeretnének gyakorolni :) Mindenesetre ez a fiúdominancia Balázsnak is lejött már az elbeszéléseimből, és mindig huncut mosollyal meséli másoknak, hogy "Szilvike jár ismerkedni" :) Persze, ha egyszer eljönne, talán elejét vehetné a saját találgatásainak, hogy "Szilvike miért is szeret annyira ott lenni". Nem is értem, miért nem jön... Ja, mert hogy most ért haza, és azt mondta, inkább mégsem jön ma, "inkább majd vasárnap". VASÁRNAP??? Amikor még nekem sem sikerült egyszer sem eljutnom??? Nem értem! Na, most abbahagyom az írást, hátha az indulásig hátralevő egy órában még rá tudom beszélni!

(Nem sikerült rábeszélni - a szerk. :))

Olimpiát nézünk

Igaz, nem minden nehézség nélkül, de nézzük az olimpiát. A nehézség abban áll, hogy a helyi tv-ben "érthetetlen" módon kevésbé koncentrálnak a magyar vonatkozású eseményekre, a neten viszont eddig csak csapnivaló minőségű közvetítést találtam :( Megesik, hogy csak egy-egy tárolt videót tudok megnézni, de annak is nagyon örülök. Jajj, én olyan büszke vagyok rájuk! Már most is 10-12. Magyarország az éremtáblázaton, pedig még alig történt valami. És ahhoz képest, milyen kicsik vagyunk... Hajrá magyarok! (És persze azokban a számokban, ahol nem Magyarországgal vetélkednek, ott kicsit hajrá spanyolok is!)

Képek mostanában / csakúgy

Depitlenség

Mielőtt az előbbieket még többen félreértenétek: nem vagyok depis, és szerdán nem vágott a fejemhez senki durva kritikát, amitől magamba kellett volna szállnom. Nem, csak ugyebár az ember agyal dolgokon, beszélget másokkal, ötletel, és még olvasgat is... ennyi!

Néha befelé is fordulok...

Ma két beszélgetés is afelé terelt, hogy egy picit magamba nézzek, hogy milyen vagyok, mit akarok, mit kéne akarnom, mit teszek érte, stb. Na persze szoktam én ilyet, talán túl sokat is, nem olyan különleges ez. Csakhogy mivel mostanában annyira mások a körülményeim mint általában (úgy értem, mint 2011. novembere előtt mindig), annyira mást csinálok (nem csinálok), annyira mások a lehetőségeim, és annyira nem tudom, milyen a fogadtatásom, hogy most inkább nem magamban lélekbúvárkodom, hanem segítségül hívom a horoszkópot, ami az egyok beszélgetésben szintén szóba került, igaz, nem velem kapcsolatban. Na nem mintha Bibliaként olvasgatnám, főleg nem ami a jóslatokra vonatkozik, de azért izgis. Igazából azt szeretem, hogy elolvasgatom a "jellemzőimet", összevetem a különbözőket, és mindegyikből leszűröm 1.) a jókat, hogy önbizalmat adjon, mert valljuk be, a horoszkópok mindig túloznak a jóban és nem elég őszinték a negatívumokban, 2.) a negatívumokat/kritikát, hogy tisztában legyek velük, és akár dolgozhassak is rajtuk. Kivéve, ha nem értek velük egyet, mert azért ilyen is van.

És akkor ezen a helyen szólnék, hogy nekem most borzasztó sok időm van gondolkodni, és aki ezt nem bírja, az most hagyja abba az olvasást, mert sok hülyeség lesz benne, cserébe a végletekig lelkizős és egyáltalán nem informatív lesz :) Komolyan! Nem sértődöm meg, ha még a mindent elolvasók is feladják, mert ez most elsősorban nekem szól, de azt akartam, hogy a szó ne szálljon el, hanem az írás megmaradjon.

Nézzük: kezdjük a kínaival, mert konkrétan ez került ma szóba.

Aki ezt olvassa, az nagy eséllyel nagyjából tisztában van a korommal, aki meg mégsem, annak még egy adalék, amit felhasználhat ellenem :)

1982-es születésűként a kutya jegyébe sorolódom.

A hűség és a megbízhatóság a Kutya legjellemzõbb tulajdonsága. A legnagyobb állóképességgel, állhatatossággal rendelkezik, ami csak elképzelhetõ. Igen család szerető. Ha megbomlik a családi harmónia, boldogtalan, és igyekszik a békét gyorsan helyreállítani. A legnagyobb idealisták közöttük találhatók. Önzetlenek, nemcsak saját magukra gondolnak. és fáradságot nem ismerve dolgoznak, hogy elérjék a közös célt.
Hibájuk: gyakran önfejûek és konokok. Nehezen viselik el a bírálatot. Ha valami nem a kedvük szerint történik, ingerlékenyek és harapósak lesznek. De csak rövid időre. A következő pillanatban segítenek - akár az ellenségeiknek is. Nincs még egy olyan állatjegy, amelyik. Segítőkészebb lenne nála. A Kutyára mindig lehet építeni. Feláldozza magát másokért. A külsőségek nem érdeklik, nem dicsekvők. Ragaszkodnak kedves tárgyaikhoz, ruháikat évekig hordják, nehezen válnak meg tőlük. A Kutya-nők a legagresszívabb férfiakkal is kijönnek, nyugalmukat megőrzik. Mindig készek a vigasztalásra, a kiengesztelésre.
A Kutya-gyerekek szeretik, ha kényeztetik őket. Mindig van egy csendes sarkuk, ahová egyedül visszahúzódnak, ahol álmodoznak. Kedvenc játékukat sokáig megőrzik. Hivatásukban nem nagyra törők, kiegyeznek a második hellyel is. Nem halmoznak fel nagy anyagi javakat, kevesebbel is beérik. Szívesen morfondíroznak. Minden kutyában rejtőzik egy kis filozófus.
A Kutya-nő, a Kutya-férfi szerény, azt hangsúlyozzák hogy a boldogsághoz kevés is elég az életben. Nem anyagiasak, de a pénzre azért szükségük van, hogy másokat kényeztessenek, boldoggá tegyenek. Kissé bizalmatlanok, ezzel aztán a maguk és mások életét megkeseríthetik. A Kutya alapos, amit tesz, azt mindig meggondoltan teszi. Szorgalmas de ezt környezete nem mindig ismeri el. Borúlátó. Állandó félelemben, riadókészültségben él. Általában nem bőbeszédű. Állhatatossága miatt a szerelemben majdnem mindig célhoz ér, pedig nem sieti el a dolgot. Ha a Kutya partnere is türelmes, ideális házasság jöhet létre. A Kutya-nőre nyugodtan rá lehet hagyatkozni, hű, rendszerető, kiváló háziasszony, gyerekeiről lelkiismeretesen gondoskodik. Nagyon igazságos. Magánál és másoknál is magasra teszi a mércét - az erkölcs terén is. Gyakran választ olyan pályát, ahol a szegényeken, betegeken, gyengéken segíthet. Szívesebben ad, mint kap. Nagyvonalú, és hálát soha nem vár el jócselekedeteiért. Akinek Kutya a partnere, ne felejtse el, hogy a legnagyobb szerelem idején is szüksége van egy zugra, egy csendes sarokra, ahol zavartalanul egyedül lehet. A Kutya ugyanis individualista, olykor félénk, néha valóságos különc, de a legkedvesebb fajtából.

A konklúziót igyekszem a végén, és javarészt inkább magamban levonni, ezért haladjunk tovább a "normál" horoszkópra, kos vagyok:

Általában alacsony, vékony termetű, de ellenálló. Bátor, vakmerő, céltudatos. Szelíd, érzékeny, egész életében keményen meg kell dolgoznia álmai megvalósulásáért. Az egyik legerősebb, leghatározottabb típus. Rendkívül erős személyiség, igen ambiciózus, főleg, ha magáról vagy családjáról van szó. Romantikus és nem túl házias, temperamentumos és féltékeny. Magatartásával is gyakran vált ki irigységet és féltékenységet. Roppant büszke, elegáns, szép, nyílt, szüntelenül tettrekész, tisztában van értékeivel. Igen adakozó, de másoktól is sokat vár. Családjához és barátaihoz igen nemeslelkű és szeret mindig a figyelem középpontjában állni. Nyílt és gátlástalan, őt uralni tudó, férfias férfira van szüksége. Igaz, hogy a kapcsolat létrejöttét követően önmaga is részben uralma alá hajtja a szeretett férfit, ez azonban nem csökkenti iránta érzett csodálatát.Csak a kellő bátorsággal és tulajdonságokkal felruházott férfi képes megfelelő kapcsolatot teremteni ezzel az erélyes asszonnyal. Férjének nagyszerű támasza, de csak akkor, ha férje erős férfi, aki tudja, mit akar. Már már azt mondhatnánk, imponálóan férfias vonásokkal rendelkezik. A Kos nő pontosan tudja mit akar, konkrét elképzelései vannak és célját általában el is éri. Hibája, hogy nemigen befolyásolható, ha valamit elhatároz, nehezen téríthető el szándékától. Konokul megy előre a maga által választott úton. S ha ez egy idő után nem járható? Erre saját tévedései árán jön rá, vagy olykor még akkor sem.Mégis a Kos nő általában sikeres, hiszen van esze, van bátorsága, mersze, hogy utat vágjon magának. Lehet ez egy hivatás, amelyben igen magasra juthat az útja, vagy lehet ez egy házasság, amelybe szívósan határozottan beevez. A Kos nőt nem szokták kiválasztani, mint egynémely gyengébb, nőiesebb csillagkép típusát. Ő maga választ, és ha döntött, tűzön, vízen át kitart elképzelése mellett.Rendkívül jó feleség, aki nemcsak gyermekeinek gondos anyja, de társa férjének is jóban, rosszban. Hűségesen kitart szerettei mellett a legnehezebb körülmények között is, ha kell, keményen dolgozik, küzd értük. Hűséges és becsületes, de csak addig, amíg ezt hasonló érzelmekkel viszonozzák. Igazságérzete rendkívül fejlett. Ha bántódás éri, ha szerelmét, szeretetét nem értékelik eléggé, kitör a házasságból és bátran, merészen új partnert keres magának. Kitűnő szerető. Van elég fantáziája és bátorsága mindazt megvalósítani, ami egy jó kapcsolatot szilárddá, tartóssá tehet. Otthonát szereti, de számára nem a konyha a legfontosabb, az egyhangú, szürke háztartási teendőket szívesen engedi át másnak. Rendkívül melegszívű, segítőkész. Nagyon jó barát, bár érdekes módon szívesebben veszi a férfiak, mint a nők társaságát. Lenézi azokat a nőket, akik nem elsősorban eszükkel, tehetségükkel, inkább kisebb-nagyobb csalafintasággal, trükkökkel kívánnak előrejutni. Az egyenes, már-már férfiasan szókimondó, éles nyelvű Kos nő számára az “alacsonyrendű” asszonyi praktika gusztustalan dolog.Ha megfelelő partnert választ, egy életen át remek társ lesz számára, mert van képessége, tehetsége az állandó megújulásra szellemi téren éppúgy, mint a szexualitásban.

Egyfelől kérem szépen, nagyon hízelgő ez mind, másrészről kezdenek kirajzolódni mind a horoszkópok között különbségek, mind pedig a kettőben közös jellemvonásaim. Nade ne álljunk meg itt, van nekem aszcendensem is, bár arra azért nem esküdnék, hogy pontban fél 10-kor szölettem, de úgy nagyjából betájolva skorpió aszcendensű vagyok (amennyire eddig tudom, nem a legszerencsésebb, de nézzük):

Intellektuális területen nagyszerű sikereket képes elérni, de bármilyen poszton megállja a helyét, mert mindent el tud sajátítani. Mivel önnek a halál természetes dolog, szívesen kockáztatja akár az életét is, ha kell. Akaratereje legyőzhetetlen. Ebből fakad, hogy olyan munkát is elvállal, ami látszólag meghaladja az erejét, és aztán sikeresen elvégzi a környezete nagy csodálkozására. Egyébként is az alaptermészetéhez tartozik, hogy imádja a kihívásokat. Sokszor nem is másoknak, hanem önmagának akar bizonyítani. Lebilincselő társalgó, magnetikus egyénisége van, gyakran veszedelmesen hipnotikus a megjelenése. Mindenki észreveszi átható tekintetét. Az emberek vonzódnak önhöz, mert felismerik, milyen nagy rejtett tartalékokkal rendelkezik. Mindig képes megújulni, akár a legnagyobb trauma után is. Ez a képessége önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse mások irigységét. Szeret vitatkozni, imád kritizálni, és általában győztesként kerül ki minden szópárbajból.

Nem is olyan szörnyű, mint amilynre számítottam.
Na ezeket (és az utóbbihoz tartozó "nap a kosban", "hold a mérlegben", "merkúr a kosban", "vénusz a halakban" stb. jellemzéseket olvasva meg kell állapítanom magamról, hogy:

a külsőségek számomra nem fontosak, de ugye mégis; nem kívánok vezető pozícióra törni de mégis; házias vagyok és mégsem; viszont egyértelműen a hülyeségig önzetlen és naív, férfias és mégis romantikus (he???), valamint sajnos elég türelmetlen és konok vagyok, a bírálatot tényleg nem igazán kedvelem, de ami jó, hogy küzdök azért, hogy nem kapjak negatív kritikát, és az utóbbi időben szugerálom, hogy ha kapok, azt építő jellegűnek fogjam fel. Érdekes, hogy borzasztó sok tulajdonság üti egymást, de basszus ez bennem is így van... Amint ezeket olvasom, tökéletesen biztos vagyok abban - nem mintha valaha is kételkedtem volna benne -, hogy tökéletes helyen vagyok a Bali mellett, és hogy az ő végletekig türelmes jelleme és kiegyensúlyozottsága nélkül totálisan zizi lennék, mert ő kezeli és tartja bennem a helyükön az extráimat. Látom, hogy a szakmaválasztás során sem feltétlenül tévedtem akkorát, mint ahogy azt általában gondolni szoktam (a hidegburkolással például most sokkal könnyebben elhelyezkednék, és talán egyszerűbben, többet is kereshetnék, de talán mégsem az az ideális számomra). Tudom, hogy a türelmetlenség az egyik legnagyobb defektusom, amin dolgoznom kell, ami egyelőre sok helyen kiütközik még: most éppen gyorsan akarok spanyolul tudni (haha, nem tanulni, hanem tudni!!), gyorsan akarok elhelyezkedni itt, egyes dolgokon gyorsan szeretnék túlesni, rövid és intenzív agyalás után inkább cselekedni akarok, és általában gyorsan döntök, bár azért ebben a "magabizonytalanságom" kicsit fékez, és ugyan sokáig inkább csak hallgatok, de aztán gyorsan ítélek/ítélek meg embereket, igaz viszont, hogy a rossz élmény felett is hajlandó vagyok elsiklani, ha a változás jelét látom.

Egy dolog van, amit mindezek után sem annyira értek: ha én alapvetően "hűbeleszilvi" vagyok a kellő határozottsággal és fékezhetetlen idealizmussal (amit azért a pesszimizmus fűszerez a fentiek szerint), akkor miért telik ennyi időbe itt külföldön újra kitalálnom magam? Oké, hogy a diplomám nem annyira kompatibilis, és eddig nem voltam a most hivatássá fordítandó hobbik embere sem, nade mégis! Beszélek nyelveket, és még antiszociális sem vagyok. Buzog bennem a tettvágy és a már-már dicsvágyba hajló elismerés utáni vágy. Hasznos akarok lenni! Szeretek segíteni és beszélgetni, szeretek problémát megoldani és konfliktust elsimítani. Kitartó vagyok. ... muszáj lesz a segítőkészségemet magam "ellen" fordítanom, és az alaposságommal sorra venni, hogy mit akarok, és mire vagyok képes (és nem képtelen), aztán fejjel menni a vélt vagy valós falnak, mert a türelmetlenség megint kicsit eluralkodik rajtam...

Sitgesben kirándultunk

Ma először vonatoztunk Spanyolországban - a metrót leszámítva persze :) -, a Rodalies nevű elővárosi járatok egyikét választottuk Sitges felé (és vissza). Nagyon tuti járat, nincs nagyon olyan, amihez az otthoniak közül hasonlítani tudnám...

Sitges helyeske város, nagyon tetszett a nyugalma és a tengerpartja is. Itt sokkal finomabb szemű a homok, és a tengerbe jó sokáig lehet besétálni úgy, ahogy az Anyu szereti :)

Ez itt a Barcelona környéki melegparadicsom, az utóbbi évtizedekben erről lett nagyon híres, de mi nem láttuk feltűnőbbnek őket (igaz, lehet, hogy Barcelona már megedzette a szemeinket az elmúlt hónapokban). Nyilván nem ez a véleménye azoknak, akik a Carnival vagy a Gaypride jeles napjain látogatnak ide, de egy ilyen átlagos szombati napon semmi megbotránkoztatót nem tapasztaltunk. Na persze alapban sem sok gondunk van a más irányultsággal egész addig, amíg nem tolakodóan büszkék rá.

A városról regélhetnék, de inkább fényképeket teszek fel, azt is inkább hangulatokról meg rólunk. Múzeumban ma sem jártunk ugyan, de hátha majd egy következő alkalommal...

A sétafika és nézelődés (Szilviből haladóknak: nézegelődés) után muszáj volt mártóznunk egyet-kettőt-hármat, hogy teszteljük a fincsi homokot... Nem bántuk meg! És megbeszéltük, hogy nemcsak hogy visszamegyünk még majd oda, de más környékbeli városkákba is ellátogatunk, hogy hasonlóan szép tengerpartokat teszteljünk és "kisvonatozó" élményeket szerezzünk.

képek csak úgy

Elindultam egy sétára...

Szembejöttek a szomszédok:Nem terveztem fényképezést, de néha csak előkaptam. Pl. itt, hogy megmutassam, milyen egy átlagos lakóház:Ez is egy lakóház... volt és lesz. Nekem úgy tetszenek ezek a "homlokzatmegtartásos bontások" :)Betévedtem egy parkba, ahol eddig csak átutazóban jártamÉs ha már élő levendulát nem találtam, legalább megörvendeztettem magam egy illatos fréziacsokorralÉs azok kedvéért, akik még a virágom, viiirágom fenntartható fejlődését is figyelemmel kísérik:Szerintem egyébként elképesztő, micsoda ütembn fejlődik, illetve hogy április elejétől kezdve folyamatosan virágzik, amíg a többi pályázó sorban kihal mellőle!

Levendula

Mutattam már, milyen szép levendulamező van a házunk és a part között félúton? (Azok kedvéért, akik már jártak nálunk, azon a naaagy görkorizós "placcon", ami a soksávos út, a Ronda előtt van) Igazából a város már kezd túllenni a levendulaszezonon, ami oly nagy kellemetlenségekkel jár, mint hogy pl. ma a lábamat is lejártam, mégsem tudtam cserepes levendulát szerválni... Végülis tudom, hgy cserépben hamar kihal, de volt egy olyan romantikus elképzelésem, hogy kiteszem a hálószobánk ablakába, és az esti szellők behozzák az illatát... Ez nem jött össze, pedig 2-3 hete még a helyet is kinéztem, ahol akkor tele voltak a pultok helyes kis levendulákkal... Na mindegy!

Jajj, és még egy "hír" a margóra: Leonardo ismét visszatért: ma tartottuk az első one-to-one intercambiónkat, immár nem a légkondiszerelés témakörében, hanem a nyelvtanulás kedvéért. Vicces volt, mert szerinte egy-egy frázis spanyolról angolra, illetve angolról spanyolra fordításával lehet a legnagyobb lépésekben haladni, ezért ezt követtük, de ez azért borzasztó nehéz. Mert (szerintem) mindig sokkal nehezebb vmit (szóról szóra) lefordítani, mint azt a bizonyos valamit a saját szavaimmal "valahogy" elmondani idegen nyelven. Azért nyilván lesz haszna!

La boda de Petra y HZs (ejtsd: la boda de Petra i Ácsezse :) azaz a Petra és HZs esküvője)

Hétvégére hazautaztunk, hogy baráti körben élvezhessük Petrus és HZs fesztiválhangulatú esküvőjét és még inkább lagziját.

Pénteken indult a menet, hazaröppentünk a Wizzairrel, egy fél nap alatt letudtuk a kihagyhatatlant: turné egyik lakásból a másikba, beugrani az át nem vett levelekért a postákra, bankokba (de nem Bangkokba), könyvesboltba, az itt nem jellemző DM-be, hogy a saját igényeinken túl néhány más barcelonai magyar vágyait is kielégítsük egy-egy apróság erejéig... Estére kicsit lefáradtunk, de egy-egy baráti találka így is belefért: nekem a hosszú idő után hazautazó Klári, Balázsnak Tamás volt a soros, többekkel sajnos nem fért bele, részben miattunk, részben a Balaton Sound miatt :) De olyan jó volt így is, csak azt sajnálom, hogy Klári nem hozhatta magával a csapat legfrissebb kiscsaját, Jázmint. Na persze nem éppen babának való időpontra tettük a találkozót, és azt hiszem így is óriási logisztikai csoda, hogy ez a találka összejöhetett! Ezúton is köszönöm a nagyszüleinek, hogy lehetővé tették ezt a csajos estét nekünk!

Aztán szombaton kezdődött az igazi túra: anyuék segítségével hipp-hopp lent voltunk Móron, a Soundnak méltó vetélytársat jelentő fesztiválesküvőn, ahol a menyasszony gyönyörű, sudár és szexi, a vőlegény pedig elegáns, vidám és bevállalós, a szertartás ünnepi, de mégis laza, hitvesi pacsit sem nélkülöző, a logisztika brilliáns, a vacsi "fényűző", a dekoráció és a bevetett hangulatfokozó elemek összessége pedig naaaagyon ötletes volt. Nem kevés örömet jelentett az asztaltársaság is, melynek keretében lőször találkozhattunk Bori és Feri Blankájával és Rita és Ádám Szonjájával. A kissrácok, Marcell és Bence ugyan nagyobb lázba jöttek a nagymamával eltölthető este gondolatától, de ezen nem is kell csodálkozni, ha a rendelkezésre álló motorok számát is figyelembe vesszük, illetve azt a lakodalmakat jellemző helyhez kötöttséghez mérjük. Én minden esetre megértem őket is! Mi viszont nagyon jól elmulattunk, amiben a remek rosé is segítségünkre sietett :) Jó választás a Hárer-házaspártól! Elszöszöltünk továbbá a szuper parókákkal és a jenga-jókívánságok kitalálásával (ami a rosé után nem is olyan egyszerű ám). Mindenkitől elnézést a következő sorokért, de be kell valljam, hogy személyes kedvencem, és számomra az este legóriásibb, felejthetetlenebb élménye a vőlegénnyel, sőt ifjú férjjel elzúzott lambada volt, amit a később leszavazott zsűri ugyan kiszavazással díjazott, de enélkül nem éreztem volna teljesnek az estét!

Ágyba nagyjából fél négykor kerülhettünk, de inkább talán mégis négykor, ami viszont a vasárnap további részére egy icipicit tompítólag hatott. Reméljük, ebből Bali szülei és a nővére családja nem vett észre semmit, mert próbáltunk helytállni :) Annácskának ezúton is boldog szülinapot kívánunk!

Most viszont éppen elkések az intercambioról, úgyhogy nem ragozom tovább! Mindenkinek puszi!

Jóga - pipa

Ma érkezett Wanda, akire ráfér a nap-terger-jóga kúra :) Ennek a triónak az utolsó eleme (és egyben az első barcelonai jógaórám) ma este esett meg velünk egy kellemes tetőn, melyhez a remek díszletet Tibidabo és a naplemente szolgáltatta! Nem rossz, élni tudni kell!

Sent from my Xperia

Jóga

Úgy tűnik, a jóga mára ugrott, mert rajtam kívül más nem jelentkezett, annyira meg nem vagyok - hm, hogyismondjam? - elszánt, hogy egyedüli tanítványként felhívjam a figyelmet a kezdőségemre. Szombaton mindenképp megyek!

Mézgáék

Csak most esett le, hogy nem is írtam Mézgákról... Nem M. Géza négytagú kis családjáról van szó, hanem a hétvégi vendégeinkről, akik amilyen hirtelen érkeztek, úgy tűntek is tova az naaagy Spanyolországba. Ők Balázs barátai barátai :) Ez pedig most vagyon szóismétlés? :) A lényeg, hogy a két srác, Mézga és Ernő péntek este érkezett, de nekik aztán tuti nem a lakásban tartózkodás volt a fő céljuk, mert gyakorlatilag kizárólag aludni tértek be hozzánk. A péntek esti érkezés után, miután szerencsétlenek végigcipelték a városon a brutálisnehéz csomagjukat, és miután puszta jószándékból megvárattuk őket a kapu előtt (eléjük mentünk ugyanis, de közben más úton elénk kerültek...), jött a melegre is tekintettel megváltónak bizonyuló ötlet, hogy húzzunk le a partra, és akkor már naná, hogy fürödjünk is. Így esett, hogy péntek éjfél magasságában, gyrost (igazából dönert) majszolva a part homokjában ücsörögtünk, amikoris egy kb. 20 perces tüzijáték kezdődött tőlünk kb. 1 km-re a parton! Mondták is a fiúk, hogy ez azért túlzás volt részünkről, meg hogy nem kellett volna :), de mi szeretjük mindenkivel megszerettetni a várost :) Valójában viszont nem tudjuk az okát: egy sima kis szülinapi tüzijátéknak sok volt, különösebb ünnepről viszont nem tudunk. A lényeg, hogy bizony nagyon szép volt!

Aztán jött az elmaradhatatlan éjjeli fürdőzés! Pár karcsapás után jó melegnek éreztük a tengert is!

Szombat reggel Ernő éppen itt nyaraló Betti barátnőjével találkoztunk, és derítettük fel a Barri Gotic kis utcáit. A kedvenc kávézómban sikerült reggelizni (tízóraizni), ott lőttem ezt a képet is:

Óriási sétafikáltunk,

Egy szuperhangulatos söröző-tapasbárban iszogattunk, a kikötőben bagett-sonka-olivabogyó-tengeriherkentyű tapasoztunk, és mi személy szerint jól lefáradtunk.

Nekem vasárnapra olyan lábfájásom és izomlázam volt, mintha egy elefántcsorda vonult volna át a tagjaimon. Holott mi csak fél 10-től négyig jártuk a várost, ők onnan még feltúráztak / Telefericeztek a Montjuicre is.

Azért az még hozzátartozik az igazsághoz, hogy pár órás lazítás után egy koncertre voltunk hivatalosak Barcelona egyik (metróval megközelíthető) elővárosába, ahonnan alkoholos befolyástól sem mentesen értünk haza (de hiszen egy Jack Daniel's pubban volt, na!). Az is jó volt, de ezzel együtt aztán esélyünk nem volt időben ágyba kerülni, és reggel, mikor a srácok már indultak, mi még alig dörzsölgettük a csipáinkat...

A koncert is bejött, Tori Sparks, egy nashville-i énekesnő dalolászott, míg mögötte-mellette Joe, Adél barátnénk spanyol-amerikai barátja, basszusgitározott, és a már szintén hallott Rubio gitározott. Ügyik voltak! Tori főleg saját dalokat énekel, de volt egy spanyol dal is, amit feldolgozott, ráadásként pedig egy általam nagyon kedvelt Halleluját nyomtak. Sajnos videót nem bírtam feltölteni...

A tőlünk vasárnap reggel frissen-fitten távozó Ernő és Mézga előtt előzetesen is le a kalappal, Pamplona felé vették az irányt, félig autóval, félig gyalogtúrázva (a gyalogolós rész javában Tamásra marad egy Ernő által még otthon összeszedett, szerencsétlen bokaszalag szakadás miatt)! Nagyon nem semmi még akkor is, ha csak autókáznának! De ők azért eléggé benne vannak a túráséletben az alapján, amiket meséltek... Kicsit aggódtam értük, mert pont vasárnap érkezett a vihar, de úgy rémlik, a gyalogos szakasz csak mostanában kezdődött... Az ismét dögmeleg szárazságban... Ők tudják!

Intercambio de idiomas, azaz a nyelvcsere

Tegnap vettem a bátorságot (elég drága volt egy olyan nyúllánynak mint én vagyok), és elmentem az első nyelvcserémre. Barcelonában nagyon divatosnak számít, és véletlenül a magyar étterem szervez is ilyet. Az elejétől szimpatikus volt az ötlet, de azt gondoltam, spanyoltudás nélkül nincs nekem mit kicserélnem, illetve nem profitálhatok belőle sokat. De hogy mi is ez pontosan? Elvben eddig annyit tudtam róla, hogy olyan emberek mennek oda, akik egy nyelvet szeretnének megtanulni/gyakorolni anyanyelvi szinten beszélőkkel vagy más külföldiekkel. A szervezési elv az, hogy írsz az étterem oldalára, hogy szeretnél részt venni az eseményen, leírod, milyen nyelveken tudsz, és milyen nyelvet szeretnél gyakorolni/megtanulni. Az étterem ebből leszűri, hogy kb. hány asztaltársaságot kell összeállítania, és így áll össze a dolog. Tegnap viszonylag kevesen, velem együtt 10-en voltunk. Volt 3 spanyol, 2 angol, 2 magyar (a másik nem Balázs volt, így nem is támaszkodhattam rá :) ), 1 olasz, egy svéd (vagy svájci, ezen azóta is vívódom) és még egyvalaki, aki későn érkezett, és se nem nagyon hallottam, se nem nagyon értettem a bemutatkozását, ráadásul alig beszélgetett... A viszonylag alacsony számból egy asztalt raktak össze spanyol-angol felirattal, de ez végülis nekem teljesen megfelelt. Így, hogy ennyien voltunk lehetett, de nem feltétlenül kellett minden témához hozzászólni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szükségem is van ilyen helyzetekre, mert régóta tudatosult bennem, hogy nehezemre esik angol anyanyelvűekkel angolul, német anyanyelvűekkel németül beszélni. Az ok nyilvánvalóan az, hogy ők pontosan tisztában vannak minden általam ejtett nyelvi hibával, és ezt nem kicsit szégyellem. Visszás helyzet ez, mert a nem anyanyelvi szinten lévőkkel mindig bátrabban kommunikáltam a számomra is éppúgy idegen nyelven, holott nekik nyilván nehezebb megérteni azt, amit esetleg valóban hibásan mondok, míg az anyanyelvi szinten beszélők még ilyen helyzetben is sokkal könnyebben kihámozzák a mondanivalóm lényegét. (Más szempontból meg azért visszás, mert a nem anyanyelvűeket idegennyelven nehezebben lehet megérteni is. Pl. Sateesh, az indiai spanyolostársunk úgy beszél angolul, hogy kifejezetten koncentrálnom kell, hogy a szavak többségét felfogjam, és abból kikövetkeztessem a többit. Talán azt mondanám, hogy ha németeket hallok angolul beszélni, azzal nincs gond, és beszélni is merek velük gond nélkül.) A lényeg, hogy ha valamit mondani szeretnék, azt mindig tökéletesen szeretném, és megriadok, ha nem találom a megfelelő szót, és kicsit blokkol is ez a szitu... Tudom, hogy ez hülyeség, és erről minden olyan alkalommal megbizonyosodom, amikor másokat hallgatok külföldiül nem tökéletesen beszélni, és hallom azt, hogy mások akár helytelen nyelvtannal, és nem tökéletes szavakkal is képesek elmondani, amit akarnak, én meg a viszonylag alapos nyelvtanommal is képes vagyok bénázni, néha inkább meg sem szólalni, minthogy hibát ejtsek...

A hangsúly a bátortalanságomon van, és azon, hogy az intercambio iszonyatosan jó gyakorlás nemcsak spanyolból, ami ugye az elsődleges célom, hanem ennek a bátortalanságnak a leküzdésében is. Merthogy muszáj leküzdeni! Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ez az iszonyom kifejlődjön a spanyollal kapcsolatban is, és igen, ha itt külföldiül szeretnék dolgozni, akkor ideje, hogy a többi akadályt is elhárítsam magam elől.

Az intercambio a gyakorlatban nagyon jó volt! Azt hiszem el fogok járni akkor is, ha a következő alkalom előtt ismét megriadnék. Az elején kicsit nehézkesen indult: kik vagytok? mivel foglalkoztok? hogy telt a hét? Na erre a kérdésre nem válaszoltam, ugyanis lévén kedd, a mondanivalóm nagy részére az indefinido nevű múltidőt kellett volna használni, ami nemcsak szerintem a legnehezebb múltidő. De nem is baj, mert végülis ez nem terápiás jellegű kezelés, ahol mindenki mindenről véleményt kell, hogy nyilvánítson. Tanultam pár szót, bár bevallom, nem feltétlenül jegyeztem meg, mert egy-két említésre csak a legkülönösebbek ragadnak meg. De megmaradt, hogy a fociban a kapust is porteronak hívják pont ugyanúgy, mint az éttermek előtt strázsáló behívóembereket. Igaz, erre van valami "hivatalos" kifejezés is, amit a sportriporterek elejtenek néha, de a köznyelvben a porterot használják. A lényeg azon volt, hogy beszéltem! Nagyon kell ez nekem, mert spanyol ismerősben nem bővelkedünk, a szomszédokkal folytatott liftbeli csacsogásról néha még azt sem tudjuk megállapítani, hogy épp katalánul vagy spanyolul kérdeztek-e, a tanfolyam meg most épp szünetel.

Vicces (főleg az anyanyelviekkel kapcsolatos, és ezzel a gyakorlattal is igazolt aggodalmaim ismeretében), de a legtöbbet egy olasz sráccal beszélgettem, aki ugyan iskolában sosem tanult spanyolul, ráadásul kevesebb ideje is él itt, de egyértelműen magasabb szinten áll :) Nagyon segítőkész volt, és kijavított, ha szarvashibát vétettem, meg sok szót is kérdeztem tőle, holott neki meg angolul esik nehezére beszélni. De talán így volt a legjobb. Érdekes egyébként, hogy ugye az olaszoknak nem jelent nagy kihívást a spanyol nyelv, ő is jól beszél spanyolul, mégis annyira egyértelműen be lehetett azonosítani az olaszságát abból, ahogy szinte énekli a szavakat. Szép és ritmusos (meg persze hihetetlen gyors is) a spanyol is, de az olaszok olyan összetéveszthetetlenül ritmizálnak, hogy még egy olaszul nem is beszélő is elsőre levágja, holott igyekezett egyetlen olasz szót sem használni :)

Szóval találtam egy heti két alkalmas elfoglaltságot!

És akkor még nem is említettem, hogy ma este megyek az első itteni jógámra. Egy magyar jógaoktató srác tartja, és hónapok óta ígérem, hogy én is kinézek a tetőjére (mert háztetőn tartja), de most elhatároztam, legalább kipróbálom!

Leonardo visszatért

Tegnap volt a napja, hogy ebben a szezonban talán utóljára láttam Leonardot, a légkondiszerelőt. A végén azért mégsem kapkodták el olyan nagyon ezt a dolgot, ahogy elsőre tűnt, de tény, hogy az üvegesek és a hűtőszerelő is sokkal lassabban értek ide annak idején.

A posztolt látogatása után Leo (ő mondta, hogy úgy írja, mint a DiCaprio) megígérte, hogy akkor holnap megcsinálja. ...na "holnap" nem jött, és nem is jelentkezett, inkább holnapután bejelentés nélkül érkezett egy kis pajtásával, akivel még egyszer meghallgatták a motort... De ez sem volt elég, nem lehetett elkapkodni, mondták, hogy akkor ¡Hasta Lunes!, és tegnap jöttek is. Előbb csak Leo egyedül, bütykölt kicsit, végigasszisztálta, amíg elkészült a süti, ami végül felkerült az előző bejegyzésbe, majd megkérdezte, meddig érek rá. Itt kellett volna gyanússá válnia! Mondtam, hogy hétkor el kell mennem, mire mondta (6 óra magasságában), hogy oké, az bőven királyság. Majd elment azzal, hogy rögtön jön... Végül háromnegyed hétkor jött vissza a kis pajtással, aki - mint kiderült - a gázzal való feltöltésért volt felelős. Bárcsak értenék hozzá! Mindegy, végül negyed nyolcra lett kész minden, kifizettem a 180 Eurós díjat!!! Ez meglepett, mert az otthoni eljárás - igaz, az nem is jelent ennyi "munkát" - emlékeim szerint a töredéke szokott lenni. Ja, az hozzá tartozik, hogy egyetlen készülék van a lakásban, tehát ez nem lehet ok az árra. Végülis nem bánom, mert a főbérlő minden szó nélkül vállalta, hogy fizeti, holott én csak azt kérdeztem tőle, ismer-e szakembert. Tartsa meg jó szokását!

Említettem, hogy vasárnap jó kis vihar hozott enyhülést a vízért sóhajtozó pálmafáknak. Na, ennek a hűvöse - az azóta is kitartóan tűző nap ellenére - azóta is kitart. Tegnap este a parton kifejezetten hűvös volt a szélben. De hogy miért is mondom ezt? Mert Leonardo javasolta, hogy a szerelés után 2 órán keresztül hagyjuk bekapcsolva, hogy a "circulacion" rendben legyen, mondta, hogy ez "muchissima importante". Hát, ha ennyire fontos, mi jók voltunk, és persze úgy is hagytuk. ...és mikor két óra múlva - kicsit libabőrösen - felértem a lakásba, 1.) itt találtam Balázst kockára fagyva, 2.) nekem sem esett olyan csudijól a megváltó tény, hogy kifogástalanul működik a légkondink :)

A ma esti terv a nyelvcserén való részvétel a magyar étteremben, ha már Leo így felhozta. Izgatottan várom! Remélem, lesznek, mert talán nem a tipikus szabadságidőben kellene benevezni az ilyenekre...

Azt azért még elmondom, hogy egy héten belül 2 spanyolajkú mondta, hogy az itt töltött 6-7 hónaphoz képest jól beszélek spanyolul! Valamiféle örömmel és büszkeséggel tölt el, bár nem hiszek ám nekik! Mindkettőnek fizettem ugyanis :)

Mami "rózsatésztája" helyett

Anya, lécci küldd el a rózsatészta receptjét, mert addig csak az internetről tudok töltögetni. Most pl. ilyet, mint a képen. Se nem kakaós, se nem fahéjas, de azért remélem, ehető lesz...
Sent from my Xperia

Vihar volt minálunk

...és nemcsak a foci eb-re gondolok! Tegnap jött egy kis enyhülés a 30 fok körüli hőkre: már reggel sem volt igazi napsütéses, de csak dél körül/koradélután kezdett el óriási cseppekben esni nagy égzengés közepette. Mi csak estefelé merészkedtünk le, akkor a járdán már nem látszott semmi, de a földes részek/homok még jó vizes volt. És persze a zuhé utolsó hulláma haza is kergetett bennünket. Így az EB-döntőt itthon néztük, és a közben/utána kitört bulit is csak bentről hallgattuk. Úgy tűnik, a petárdák és hasonló efektek még egy jó darabig nem fogynak el :)
Az elmúlt 7 hónap alatt most először érezhettük azt, hogy a katalánok egy kicsit azért mégiscsak spanyolok is... Illetve részben csak a Barca-játékosok miatt boldogok az eredménnyel. Megkérdeztem Zsanit Jaume véleményéről, aki azt mondta, elsősorban katalán, másodsorban spanyol :) Most ő is nagyon örül a győzelemnek! Még spanyol zászlót is vettek az ablakra az EB idejére, amire az apja megjegyezte, hogy az övékre kirakhatják, csak hozzá ne merjék becsempészni... :) De állítólag azért ő sem az olaszoknak drukkolt :)