És aztán kedvesen mosolygós volt a napunk, nagyon egymásra hangolódva Miussal. Igyekszem nem rágörcsölni erre az alvás témára, és talán ezért még délután is aludt egyet a babakocsiban. Amiből már a sportkocsit használjuk tegnap óta. A mózesben kezdett dühös lenni rám. Persze lehet, hogy nem attól volt, de ebből jobban kilát, még ha teljesen elfektetem is. Reméljük, bejön! ;)
Nem február 29. örömére, de azon is elgondolkodtam, hogy mennek vissza dolgozni ilyen idős babák mellől az itteni anyukák... Nekünk se rendes napirendünk nincs, se átaludt éjszakánk. És nem mellesleg, be kell vallanom, én nem érzem magam olyan f@sz@ csajnak, hogy ennyi alvás mellett nemhogy dolgozni eljárjak, de még csak heti egy időre odaérős programot nem vállalok be :D Nyilván lehetne, de akkor talán kevésbé tudnék mindent Mia igényei szerint csinálni. Na nem a házimunkát, mert abban sem ígérek sose biztosat... Lesz ez még jobb!
Van abban valami, hogy az anyák csak a gyerekükről tudnak beszélni. Vagy mindent a gyerek viszonylatába helyeznek. Én is. Bocsi. Ez van. Most ez vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése