Ezúttal sikerült Miát és Marát a babasarokban összeereszteni (karácsony óta először), és hát az eredmény egy pár tündéri kép, és az emlék, hogy bizony a Lányok jól szórakoztak együtt, most már igazán nyitnak egymás felé, amit ma odáig sikerült fokozni, hogy megfogták egymás kezét ;)
Arról sajnos nem készült kép, ahogy egymás szájába nyúlnak, de hát minden egy pillanat műve volt.
Jó volt kicsit újra társasági életet élni, még ha ezek az alkalmak egyre babaközpontúbbak is :)
Ami viszont a legjobb, látni, hogy Miára milyen jó hatással van a társaság, ilyenkor még egy kevésbé jól evős, alvós napon is úgy felpörög, hogy egy kicsit se sír, nem ijed meg, hanem végtelenül nyitottá válik a külvilágra, közben ha muszáj elfogad egy biztonsági etetést, de hosszan azzal sem időzik, szerintem tudja már, és bízik benne(m), hogy lesz alkalma utána kényelmesen bepótolni. Nagyon örülök ennek :)
Ami még új, hogy erre a rövid távra kipróbáltuk a vadiúj, szuperszép népmesés Liliputi mei-taiunkat, ami nem egy koktél, hanem egy eredetileg ázsiai babahordozó eszköz, amit egy magyar gyártó készített, és a nagyszülők hozták ki nekünk. A hosszú (vagy 10 folyóméter) pánt ellenére nagyon szuper, könnyen kezelhető cucc, csak ajánlani tudom (igaz, ez a szerkezet 3-4 hónapos kortól ajánlott a kendőkkel ellentétben, amihez én nem éreztem magam elég origami bajnoknak. Ennyi kötözés után (mert a mei-tai eredendően egy téglalap négy hosszú kötöző pánttal) mondjuk lehet, hogy a kendőt is kipróbálnám, de ezt már elszúrtam, az újszülött korban a legjobb. Mindegy, nem bánom, Mia nagyon szerette a banán hordozót is, amit egyébként később más formában még lehetne használni, de vmi azt súgja, hogy a mei-tai kényelmesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése