2016. február 21., vasárnap

A náthán túl

Sajnálom, hogy ilyen negatív bejegyzéseket írok... Igazából Mia a nátha és rossz alvás ellenére is egész vidám, sőt amikor épp jól szelel a nózija, pajkos, huncut, lókötőcske.

Elkezdte például gyakorolni a majdani kúszás előzményét, amit mi csak lárva mozgásnak becézünk, és amivel Mia mondjuk egy telefonért akár fél métert is képes haladni.

Merthogy a telefonok már most a gyengéi, amikkel a kocka és a PET palackok képesek csak felvenni a versenyt.
Itt pl a kocka után kepeszt nagyon.


Tipikus még, hogy hason fekve és haladva hangosan kiabál és sikongat.


Hátról hasra barmely irányba fordul, vissza még nem. Amit újabban nehéz: hátról hasra fordítani, ha ő nem akarja. Régebben annyi volt a feladat,hogy kinyújtsam a kezem, ő belekapaszkodott, és akaratlanul is ment a "gurula-gurula". Ehhez képest most oldalra tárja a karjait, és akadályozza a műveletet.

Tegnap a folyadékvesztős náthára tekintettel kapott vizet. Hozzá kell tenni, hogy a cumis üveget hónapokkal ezelőtt próbáltam utoljára (egyébként sikertelenül),  most meg két kezébe fogta, és ugyan nem szívta, de szépen csócsálta.



Az van, hogy ez a baba tényleg mindent tud, csak meg kell érnie rá, és akkor tanítgatás nélkül csinálja.

Amúgy valami mindig a szájában kell, hogy legyen: mindegy hogy a keze, egy játék, pelus, az én kezem, vagy a ruhája, de az ínyét non-stop macerálni kell. Életkori sajátosság, na...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése