Én tudom, hogy 100 kép az irdatlanul és indokolatlanul sok, de hát ez van, amikor a képek beszélnek helyettem (na jó, csak lusta vagyok írni :))
Az étterem, ahol végképp megtanultuk, hogy jó étteremben sem rendelünk ételt pusztán az alapanyag-állat ismerete alapján :) Mondjuk úgy, hogy nem véletlen, hogy a dekort, a bort és a desszertet fényképeztük :) Apukáink büszkék lennének ránk a főétel láttán :)
sooook gólya sem csinál nyarat! Otthonról már elköltöztek? Nem tudom, hogy itt most átutazóban voltak, avagy itt van Dél?!?
Felhívnám a figyelmet Lleida város lakóira... akiket ezeken a képeken nem láthattatok :) Mert estig, a siesta végéig úgy elbújtak, hogy színüket se (nagyon) láttuk, hogy aztán utána a meglepetés erejével lepjék el az addig valóban az ürességtől pangó utcákat. Ami még feltűnk, ha már a színük így szóba került, hogy nagyon sok a fekete idénymunkás. Meglepő, mert voltak olyan környékek, ahol szinte kizárólag az afrikaiakkal találkozhattunk.
Hoppá, a korábban már lefotózott utca emberek hadával ugyanaznap este...
Másnap reggel irány Camarasa felé, majd tovább Cellersbe, gyönyörű tájak következnek hegyekkel, folyóval, mezőkkel, kék éggel és napsütéssel.
Hódolva a legújabb úri passziónak, a padonülvebicajozásnak :)
A hegy gyomrában és a duzzasztógát tetején
barátunk, a don'go ibericus
Megtaláljátok a falmászókat? Sokan vannak ezeken a képeken is!
Pincelátogatás Castell del Remeiben
búcsúséta a lleidai Segre-parton vadkacsákkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése