Két éve

Bizony, pontosan ma van két éve, hogy leszállt velünk, négy óriás, illetve két kézipogyi méretű bőröndünkkel a repülő :) Vicces, nem tűnik ennyinek, pedig ha jól számolok, akkor tényleg eltelt ez a két év... 2011. november 17. csütörtök volt!

Mi is történt azóta címszavakban?

- két hét szállodában lakáskereséssel fűszerezve, alapvető adminisztráció lebonyolítása, közben Balinak még egyszer haza is kellett ugrania otthoni banki ügyintézés miatt, csak hogy egyszerűbb legyen;

- a remélt, megtalált és azóta is jól szolgáló lakás belakása (beköltözésre kb. három óránk volt, másnap Bali munkába is állt), szépítgetése, vagy inkább csak otthonosabbá tétele, amibe Ikea barátnőnk itt is nagy segítségünkre sietett;

- Balinak munka, nekem munkakeresés (eleinte, illetve borzasztó sokáig minden eredményt nélkülözve, amiről persze nem akartam írni, nehogy az otthoniak aggódjanak);

- ismerkedés Barcelonával és a környékkel;

- a Barcelona, a klíma és a tegner adta előnyök kiaknázása: szeretünk itt élni. Szép, tiszta, európai... még a sok "cerveza, beer, coca-cola, agua"-kiabáló paki, és rengeteg más bevándorló és turista mellett is. És azok a pálmafák! És a tengerszag, sirályok. Hogy télen sem kell folyton fűteni (sokan egyáltalán nem is fűtenek, de hát én ugye fázós vagyok..), meg hogy akkor is süt a nap, ha tél van, és nincs az utcán lagyak sem. Gyönyörűek a parkok és egyáltalán a növényzet: amit otthon a lakásban tartva óvunk, abból itt sövényt csinálnak az autópálya mellett.

- ismerkedés a helyiekkel, illetve (a facebook közreműködésével) az itt élő magyar népességgel, akik között találtunk egy csapatnyi azóta is kitartó barátot - viszonylagos zárkozottságom ellenére már merem ezt mondani, mert ha nem is mindenkivel azonos intenzitással tartjuk a kapcsolatot, azért a rendszeresség tagadhatatlan, és alapvetően pozitív közös emlékeink vannak velük. Sőt! Volt itt a társaságon belül már mindenféle élethelyzet, nem csak csillivilli, és mégis összetartottunk. Nem vártam, nem hittem, de azt hiszem, most már tényleg barátok vagyunk. Most épp azt tervezzük a karácsonyra szintén itt ragadókkal, hogy tartunk közös karácsonyt. Lenne/lesz töltött kápi, rántott hal krumplisalival, meg nyilván más tipikus kari-kaja, karácsonyfa, meg Borsóbaba személyében még csodálattól csillogó gyermektekintet is... És ha már nem is a saját családunk körében ünnepelünk, legalább az egyik napra összejövünk. De vissza a listámhoz...

- utazások: közösen "ismerjük meg Spanyolországot/Katalóniát" (...és Párizst) szellemben, Balinak ezenkívül "utazzuk keresztül ismét a fél Világot egy hét (turistáskodásmentes) USA-ban dolgozásért" mottóval is... 2x... Továbbá 1x Németországba, más alkalommal Hollandiába is "ellátogatott" a kevesebb élvezet, több munka kedvéért. És persze utaztunk haza is, főleg amíg még a párosunk szerencsésebbik (?) tagja, én, munka nélkül tengette hétköznapjait;

- látogatók: jött hozzánk szülőpár, testvér, barát, barát barátja, kolléga kollégája, rég látott/hallott osztálytárs, ismerős és ismeretlen. Büszkék vagyunk arra, milyen jófejek vagyunk :D és örülünk annak, hogy pozitív meglepetések értek bennünket. Még akkor is, ha alig vagy egyáltalán nem ismert "ismerős" jött hozzánk, mégis pár nagyon vidám napot töltöttünk aktuális látogató(i)nkkal. Szeretjük megszerettetni a várost, nekem legalábbis igazi örömet jelentett, ha elégedettséget láttam a vendégeink arcán, és mindig arra törekedtem, hogy a következő napon még lenyűgözőbb helyre vigyem az illetőt. De ezzel együtt is, azt már több ízben megbeszéltük, hogy lakótársat huzamosabb itt lakásra nem keresünk, még ha el is férne plusz egy fő a lakásban. Ehhez már túl öregek??? Megállapodottak, túl kényelmesek vagyunk. Más lenne persze mondjuk még egy fürdőszobával, de talán még úgy se, max ha nagyon rászorulnánk valami miatt. Mostanában a látogatások csökkennek ugyan, és az érdeklődőket is talán kicsit elriasztja a hír, hogy egy ideje lakáscserét fontolgatunk. Pedig nem kéne, mert csak nézelődünk, és a sokféle igényünknek elég nehéz megfelelni, így nagy eséllyel változatlanul itt lakunk majd.

- fotók: a helynek, az utazásoknak, a látogatóknak és az itteni barátainknak is köszönhetően a számítógépem ismét nyögdös lassan a kezelhetetlen mennyiségű fénykép súlya alatt. A gigabájtok csak úgy röpködnek, ha Szilvi kezébe fényképező kerül...

- hobbikeresés: ez leginkább részemről, ugye amíg a szinte hihetetlenül hosszú ideig tartó átmeneti munkanélküliségem tartott, kerestem kicsit magam: nem lettem hivatalos kagylófűző vagy dekupázsmesternő sem, sőt a székújjáteremtős projektem is megállt (eddig) kettőnél, de azért voltak próbálkozásaim, míg végül egy valószínűleg nagyon tartós hobbira leltem a varrásban. Pont tegnap gondolkodtam el rajta, hogy a vágyakozás, ábrándozás és a tett közötti gátat pont az egyik itteni barátnővel, Zsanival folytatott chat-elés szakította át, amikor küldött egy linket azzal, hogy pl. itt tudsz varrógépet venni. Addig is már majdnem elhatároztam magam... többször is :D De az a link vezetett a matri oldalára, ahol hosszas keresgélés után kiválasztottam az én kis holland barátnémat :)

- kinyílás: kiscit a Világra, kicsit az emberek felé, mert ugyan Balival elég jó kis egységet képezünk, és valószínűleg csak kettesben is tökéletesen boldogok lennénk itt, ilyen távol is, de a túl sok szabadidő lökött az azelőtt csak hallomás szintjén (igazából mondjuk havi egy belépés szintjén) ismert facebook és az ott szerveződő barcelonai magyarok felé. És a nyelviskola által sem csak nyelvvel gazdagodtunk, hanem némi nyitottsággal (még ha ez a jelző továbbra sem igazán alkalmazható ránk). Ja, és nyelvcseréltünk is, ami egy időben kifejezetten nélkülözhetetlennek tűnt. Na, most már nem így van, de ott is szocializálódtunk kicsit.

- spanyoltanulás: merthogy a megszerzett tudás, még ha néhol bizonytalan lábakon áll is, azért elvitathatatlan. Legalábbis nem adnak el, és nem halunk éhen, ami kifejezetten hasznos. De hogy ne menjek tovább, már csak az is nagyon hasznos skill, hogy értem mit jelent, hogy "Besame, besame muuuuuuucho" vagy hogy "Tengo la camisa negra" vagy hogy "Me duele tanto" :D Igen, nagyon vicces, hogy a korábban ugyan énekelt, de sohasem értett dalok szövegét, legalábbis részben megértjük, és időnként el is csodálkozunk.

- aztán a hosszú-hosszú-hosszú semmit követően (avagy mondhatnám, hogy "a semmittevésen túl, még néhány takaró megvarrásán is túl, ahol a kurta farkú malac is túr") megtaláltam a munkámat is. Nem vártam én hogy itt, külföldön a szakmámban helyezkedjek el, és bár mondtam, hogy vállalnám, nem lett volna a kedvencem sem a pizzafutárkodás sem, sem pedig a call centeres munka sem. Valójában az ideális lehetőség talált rám, és ha lassan is, de talán kezdem kapizsgálni már azt is, hogy itt nem kell mindent aznap. Persze itt is vannak szituk, amikor jó lenne tegnapra, stb, de alapvetően azért nem kell (nem kéne legalábbis) belehalni. Lassan eltelik a fél évem, és volt már elbeszélgetésem is, és akarnak munkaszerződést hosszabbítani is, ami persze jól esik. Csak persze lehetne ez a cég egy kicsit közelebb is, hogy lassabb ütemben olvassam ki a könyveimet. Reggel és este 1-1 óra azért sok utazás, főleg, hogy az 1 óra minden alkalommal kevésnek is bizonyul. Sokat utazom, na! De hát ez van, majd ha megtanulok robogózni...

Olyan sokat sorolhatnék még, de hát a lényeg, hogy eltelt két szép év, és jó sok élményt gyűjtöttünk. Már most tudjuk, hogy amikor majd eldöntjük, hogy elég volt, nagyon nehéz lesz itthagyni ezt a helyet, de gyönyörű emlékeket viszünk majd magunkkal!