Zumba

Jelentem, zumba kipróbálva, tetszett, de jelentem, mégiscsak izomlázas a hasam, csak engem ez a jelenség szokás szerint 2 nappal később ér el... Alig bírtam "kikelni" az ágyból :)

Itthon: Budapest - Pécs - Eger

Múlt csütörtökön felültünk a repülőre, és eljöttünk otthonról haza :)

Az első pár nap témája Budapest volt, vasárnap estétől Pécsen (vagyis a nyelvtankönyvek szerint Pécsett, ha így jobban tetszik) vagyok. Kicsit sűrű, de nagyon jó a program, és ezúton is köszönöm mindazoknak, akikkel már találkozhattam, és elnézést kérek azoktól, akikre csak nagyon rövid időm jutott.

Ez a blog nem Magyarországról szól, de úgy érzem, be kell számolnom a számomra hiánypótló dolgokról:

1. találkozás a családdal

2. találkozás egy csomó barátunkkal

3. forraltbor már-már lassan vödörszámra (az ugyanis Barcelonában nem jellemző, bár köszönhetően egy-egy jeles alkalomnak, azért fellelhető, mi több akár el is készíthető, csakhogy nem szoktam nekiállni, hiszen a feelinghez nekem nagyon hozzátartozik a hideg utca is)

4. krémtúró, túrórudi, sültkolbász, krumplis tészta és töltött káposzta evés (és hasonló "magyarságok"

Nem annyira hiánypótló talán, de mindenképpen nagyon magyar, hogy élvezhetjük a BKV minden finomságát kiégésközeli metrókocsikkal és lerobbanó buszokkal,  nem is beszélve a diáktüntetés miatt késő "négyes-hatossal", na és persze - ha már szóba került - itt vannak a tüntető tömegek is, akik ötletesen "télirózsás forradalomnak" keresztelték akciójukat, melyet a felsőoktatási reform (vagy reformtervek) és az ellenállók miatti kormányoldali válaszreakció váltott ki. Én nem vagyok egy politikus alkat, de azt a hülye is látja, hogy valami nagyon rossz vágányra került ebben az országban. Akikkel találkozom, mindenki mélységesen szomorú a kilátástalanság miatt vagy dúúúúrván (és ez az a helyzet, amelyben én a durva u-betűjét bizony nem véletlenül hosszú ú-val írom) agymosott, akik valószínűleg ettől kezdve kommunistának bélyegeznek engem is. Először és talán utóljára rögzíteném, nem vagyok az, csak látok. És látom a kontrasztot az állítólag óriásibb gazdasági válságban lévő spanyol és a magyar közhangulat között. Elszomorító! Komolyan! Én ugyan nem politikai okból/elégedetlenség okán kerültem külföldre, de bizony nagyon örülök, hogy ez a hangulat és elkeseredettség nem ér, és nem döngöl a földbe évi 365 napon...

Bevallom, az itthon tapasztalható légkör kissé lenyom, de egyrészt nincs arra elég időm itt, hogy ezt hagyhassam, másrészt egyidejűleg felvillanyoz az, hogy egy pártoktól (remélem valóban) független tömeg végre amolyan spanyolosan végre az utcára vonul (merthogy kint ezeknél akár kisebb jelentőségű ügyek miatt tombol a huelga general"), és elmondja, hogy baj van. Valóban!

De ennyit a politikáról! Élvezem a családom!

Már most mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!!!

Események mostanában

Igazából azokat a dolgokat próbálom összegyűjteni, amikről valahogy elmaradt a beszámoló... Esetleg azért mert nem tartottam extrafontosnak, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki (mert pl. nem is volt neki), de most mégis megemlíteném, csak hogy nyoma legyen.

Az első a sorban egy vacsora volt a Gracia városrészben található Teatre Neu nevű helyen, ami egy hangulatos beülős hely, nem számítva, hogy van vagy 3 kisebb (moziszerű)terme, ahol filmvetítés, kis színjátszósdi folyhat. Hát mi csak ettünk-ittunk, de erre is tökéletesen alkalmas a hely.

Jött ezután egy vacsi volt, ahol a házigazda rakottkrumplival várt bennünket, és ahova végül sokan nem is tudtak eljönni, mi mégis jól éreztük magunkat, gyakoroltuk a spanyolt, mellesleg az angolt is, és született egy-két kifejezés, amire jó szájízzel gondolunk vissza... nem mellesleg az akkori szájízünk is elég jó volt, mert a magyarhoz meglepően hasonlító rakottkrumpli sikerült :) 

A sorban következő egy házibuli, amire szintén egy (másik) kedves magyar ismerősünk hívott meg minket, és még vagy 15 másik magyart. Ezúttal a többi vendég is ráért, és - bár a közös krumplipucolásról "sajnos" lemaradtunk - a pálinka közösségformáló hatásának is köszönhetően szintén elég jól sikerült az alkalom... A vége talán túlzottan is, mert befutott még egy adag pálinka (a gazdájával), amit talán jobb lett volna kihagyni, de sebaj, egy vasárnapunk bánta az igazán magyaros virtusú estét. Megjegyzem az ezúttal is terítékre került rakottkrumpli szintén nagy szerepet kapott, de a másnapot tekintve (és megélve) még így is sokkal kisebbet, mint az italok...

Voltunk eztán egy spanyol/katalán fiú (a szülei idetelepültek valahonnan Spanyolország más régiójából, ő már itt született, de a gyökereire fittyet hányva iegenigen katalán beállítottságú, az elszakadás nagy híve, és a katalán nyelv, kultúra és irodalom óriási rajongója) szülinapi vacsoráján Barcelonán kívüli otthonában. Ezzel kapcsolatos legmarkánsabb emlékem, hogy annyira új környéken lakik, hogy a GPS a következő város azonos nevű utcájához navigált bennünket, ahol csak azért nem kopogtunk be "hozzá", mert az adott emeleten nem 1, 2, 3... számú, hanem A, B, C... betűjű ajtójelzések voltak, és ez egy kicsit gyanús lett...  Ezen kívül egyébként jó volt, jófej figurákkal találkoztunk, és sokat gyakoroltuk a spanyolt, de főleg a szövegértést, mert - lévén a katalán választások előtt két nappal a vacsi - azért felmerültek azok a témák, amelyekhez akkor sem mernék hozzáokoskodni, ha a nyelv már tökéletesen menne.

Tartottunk az itteni magyar lányokkal egy elvileg karácsonyi dísz barkácsoló, de gyakorlatilag sokkal inkább bagolyvarróvá vált szakkör-estet, amiben voltak aradandó élmények bőven. Készültek itt valódi díszek, de így utólag azért bevallom, sajnálom, hogy hagytam elmenni a varró irányba a dolgokat, az ugyanis nekem nem az erősségem (teszem hozzá, ekkor még a kézi varrásban villogtathattam volna a tehetségem, varrógéppel bizonyára ez is teljesen más lett volna). Biztos vagyok benne, hogy az elvitt, de elő nem vett ragasztópisztollyal ekkor is sokkal hasznosabb mütyűrök születtek volna :) Persze-persze a "házigazda" kívánágát tiszteletben tartottuk, meg az is egy érv, hogy minek is csinálnánk karácsonyi díszeket, ha nem is leszünk itt karácsonykor... De még így is, aki igazán ügyes, az varrva is tudott karácsonyfadíszeket alkotni. (Én ugyan nem tartozom közéjük, csupán egy tűpárna bagoly, és egy hasznavehetetlen macskafej megalkotóját tisztelheti bennem a... ki is???)

Egyik nap végre megnéztük magunknak a barcelonai labirintust, amit már igazából május óta tervezek (legigazából már tavaly december óta, de Petrusákkal talán igazán is tervbe vettük), és nem kellett csalódni, ez is jó mulatság :) Balival és Mónival mentünk hármasban, és jól szórakoztunk (kissé a saját szórakozottságunkon is). A labirintusból azért ki lehet találni, de vicces dolog, a kert pedig csodaszép, erről majd teszek fel fényképeket.

A tegnapi este újabb "eventet" hozott, ezúttal egy magyar párnál, Andiéknál forralt boroztunk, csipegettünk, és élveztük egymás társaságát. Tényleg mint egy kis (ugyan széthúzó) család. Bali épp az elább kérdezte, hogy "na és te kivel beszéltél arról, hogy hogy megy a sora?", és most jövök rá, hogy pont azt élveztem leginkább, hogy ezúttal gyakorlatilag senkivel nem erről beszéltem. Közrejátszik ebben valószínűleg az is, hogy kifordult volna a falat a számból, ha egy viszontkérdésre ugyanebben a társaságban 3 héten belül ötödször is válaszolni arra a kérdésre, hogy "na és hogy megy a munkakeresés?", de nem kellett! Nem tudom, hogy azért-e mert volt bőven elég közös téma, filmélmény és "aktuálszociológia" a közelmúltból, amit kibeszélhettünk, vagy szerencsére ők is megunták hallgatni, hogy folyton ugyanaz a válaszom, mindenesetre azt hiszem attól volt olyan könnyű és kellemes számomra ez az este, hogy ez a téma kimaradt. Persze ez csak közrejátszik, a fontos, hogy a társaságban tényleg érdekes és szórakoztató emberek vannak, és most már az én kritikus szemeimmel is látható némi összetartás, egymásnak segítési szándék, ilyesmi. Merthogy én alapjában véve kicsit talán túl szkeptikusan állok ehhez, és nem szeretneém túlmisztifikálni a dolgokat. De most valahogy talán tényleg kezdődik valami. Ha nem csak a partonröplabdázásokra tudunk összeszervezni egy össznépi találkát...

Új korszak hajnalán :)

Még nem is újságoltam itt, csak a szerencséseknek telefonon: mivel idén hosszú magyarországi kiruccanást terveztünk karácsony körül, Jézuska esetünkben kénytelen az ajándékokat a különböző helyek és a megfelelő idő szerint szortírozni, így történhatett az is, hogy egy ajándék már meg is érkezett! Én vagyok a szerencsés, aki máris élvezheti a karácsonyi költekezés gyümölcseit: varrógépet kaptam, ami csillivillicsodaszép, nagyon erős, okos kis gép; íme:

Márkáját illetően Matrimatic Jubilee 4, egy holland varrógépforgalmazó saját márkája, amit azért mertem megrendelni, mert az egyig varrós blogoló videóin felismertem, és ő is nagyon dicsérte (már tudom, hogy nem hiába).

Kicsit a kisszobát (polgári nevén "lyuk") is átrendeztem, hogy beférjen :)

Valójában teljesen kezdő vagyok a varrás terén, és mindig elvesztegetett időnek tartottam, jobbnak véltem a profikra bízni az efféle precíz munkát, de be kell látni, nekem most akarva-akaratlanul (de mindenképpen elfogadóan) rengeteg szabadidőm lett, annyi, amivel nem is sejtettem, hogy lehet mit kezdeni. Kár lenne ezt az időszakot továbbra is elvesztegetnem arra hivatkozva, hogy "áááá, ez csak átmeneti állapot, bármelyik pillanatban elkezdhetek dolgozni!" Persze nem arról van szó, hogy erről letettem volna, most is küldözgetem az önéletrajzaimat, de be kell lássam, nem kapkodnak utánam. Itt a blogon nem igazán érintettem ezt a témát, mert pillanatnyilag a külföldi munkakeresés eddig nem életem legnagyobb sikertörténete, ráadásul itt annyi-annyi felfedeznivaló van, és nyáron egy halom látogatónk is volt, szóval ha írtam, inkább másról írtam. De ez nem jelenti azt, hogy nem kezdtem minden reggelt azzal, hogy átnéztem az álláskereső portálok ajánlatait. Kerestem, keresek, és bízom benne, hogy majd találni is fogok egy helyet, ahol kölcsönösen jól jövünk egymásnak, de annyian mondták/mondtátok, hogy nem kell erre rágörcsölni, hogy igyekszem ezt meg is fogadni.

De visszatérve a real story-hoz: Már kb. májusban kitaláltam, hogy szeretnék varrni tanulni, de mint annyi mindent, ezt is halogattam ezerrel, csak a jövőbeli (remélhetőleg nem csak képzeletbeli) kézimunkáimat tervezgettem, nézegettem a mindenféle DIY-fórumokat, majd kb. egy hónapja - rögtön az online lakberendezési tanfolyam indulásával egy időben - elkezdtem az online varrótanfolyamokat is. Nade-nade mire megy az ember az elméleti tudással, ha ki sem próbálhatja a varrógépén? Ezért segítettem Jézuskának kitalálni (praktikusan típusra pontosan), hogy idén mit hozzon (a holland postával karöltve). Jó választás volt! Kedden érkezett, és csak azért nem számoltam még be róla, mert egyrészt elvileg még meg se kaptam (((teszem hozzá, még most sem))), másrészt alig bírok felállni előle. Ha mégis, akkor tuti, hogy az online varrósuli (esetleg lakbersuli) miatt, néha a használati útmutató böngészése kedvéért, és hihetetlen módon még a spanyolóra ürügyén is megszakítottam kezdeti alkotómunkámat :)

Talán furcsa lehet ez így, kérdezték is egyesek (rosszul is esett), hogy "nem tudsz varrni, és rendeltél egy varrógépet? Nahát!" De könyörgöm, szült már anya embert úgy, hogy az rögtön varrni kezdett, miután lemosták róla a magzatmázat? És könyörgöm, tanult már meg valaki géppel varrni gép nélkül? És oké, láttam olyan varrótanfolyam hirdetést, ahol biztosítják a varrógépet, de a legtöbb helyen a varrógépet maga viszi az ember... Szóval nem igazán hallgatok a rosszindulatra/kétkedésre, igenis, hogy belevágok, mert eddig amit igazán akartam, és tettem érte, az minden sikerült, ezzel is így lesz! (Na erre persze rávághatják, hogy minden sikerült, kivéve állást találni; de erre most inkább nem is kanyarodnék vissza.)

Leszögezném, hogy a terveim között egyelőre nem szerepel a divattervezés, pillanatnyilag nem ruhákat szeretnék varrni, egyelőre megelégszem azzal, ha a lakásba varrok praktikus, esetleg tetszetős kiegészítőket, közben elsajátítom az alapokat (tudni kell ugyanis, hogy egyenesen varrni és kanyarodni is meg kell tanulni, hogy az igazán szép lehessen), aztán jövő karácsonyra van egy nagy vállalásom, amit reményeim szerint majd 2014. januárjában fel is posztolok, de addig titok övezi ;) (persze akad olyan, akinek már beszéltem róla, Bali a tervemet is látta, de nagy nyilvánosság elé majd csak 2013. karácsonya után tárom.

Szóval ennyi! Ezt szántam mára.

De hogy még többet adjak magamból (és eddig elég primitív próbálkozásaimból), megmutatom, hogy tegnap mire jutottam az itt szokásos 500-700 ml-es tusfürdőkre méretezett fürdőszobai rendező kivitelezésével:

Tudom, leginkább kezdetlegesnek lehet nevezni (egyben jelezném, hogy a cérna(szín)választás tudatos volt, azt ne tessék kritizálni!), de ÉN MAGAM CSINÁLTAM! ;)

Ma (csak úgy)

Már tegnap belekóstoltunk a jóvilágba, reggelizni mentünk az egyszer már kipróbált Paris Caféba (ami nagyon közel van, és ahol ráadásul meglepően keveset fizettünk), aztán ma úgy döntöttünk, elmegyünk ebédelni. Pontosabban Bali azt mondta, ma inkább ne főzzek nagyot, majd séta közben beülünk egyet tapasozni. Így indult! Majd inkább megmutatta nekem a munkahelye közelében lévő kedvenc salátázós-tésztázós helyét, ahol benyomtunk egy-egy vájling (de furcsa ez a szó, így leírva...) salit. Nagyon jó hely, és azt kívánom, bár előbb ismertem volna, hogy az eddig idelátogatókat is mind elvigyem... Na, legalább most már biztosan van miért visszajönni ;)

Amúgy pedig nagyot sétáltunk, Balázs kattintgatott, és ha már nála volt a szerkentyű, hát csatolok pár képet:

a park

egy vaú

 mi

egy étterem

homokozó menyasszony

lufi&denevér

lámpasor avagy égig érő lajtorja

Múlt hétvégén

Most jutott eszembe, hogy ez ide fel sem került, pedig igenis itt lenne a helye :)

Múlt hétvégén átjöttek Zsaniék, és amíg mi, lányok beszélgettünk, addig a fiúk is elfoglalták magukat: nem tévedés, a Wii-n Supermarioztak :D

A fotó talán nem ábrázolja elég jól, de egy-egy pálya alatt olyan komolyan koncentráltak...

:)

ez+az

Először is, a kiselőadások hétfőn rendben lementek, lezavartuk 5-5 perc alatt, és mivel hárman vagyunk Magyarországról (ahogy gépeltem, az M-betű lemaradt, és csak miután kijavítottam, jutott eszembe, hogy ez milyen találó volt...), elég átfogó képet adtunk kishazánkról.

Barbara Budapestről beszélt, és a prezentáció végére belinkelte a magyar találmányokról készített klippencskét (ha még nem láttátok, nézzétek meg, mert nagyon szép, szerintem... http://youtu.be/09pMJWOfEX8), amit ugyan persze nem volt idő megnézni, de bennem így is elindított egy gondolatsort. Valahogy úgy kezdődött, hogy mi magyarok milyen büszkék vagyunk a szomorkás történelmünkre, a "magyar" találmányokra. És ekkor csatlakozott be Bali a gondolatmenetbe, azzal a sajnos nagyon igaz ötlettel, hogy szép-szép, nade miért kell nekünk azzal híressé válni, hogy a magyar agyaknak - tisztelet a kivételnek - el kell mennie az országból, ahhoz, hogy valami nagyot alkossanak??? Mert nem csak az a nagy baj, hogy amikor valaki golyóstollal jegyzetel a Világban, általában gőze sincs arról, hogy azt egy magyar, Bíró László nevű ember találta ki (egyébként a golyós dezodorral és borzasztó sok más dologgal együtt), hanem az is elgondolkodtató, hogy Bíró László is Argentínában jegyeztette be a szabadalmát, mert el kellett hagynia az országot. Neki mondjuk a zsidó származása miatt, de sok más, feltalálók, zeneszerzők, írók, költők, gondolkodók ennél prózaibb okokat hoznának fel.

A vicces az, hogy a hétfői órán pont egy pár, a mindennapokat gyökeresen megváltoztató találmányról, köztük pont a golyóstollról is. És kitaláljátok, hogy a 3 mondatos kis összefoglalóba mi minden fért bele?

Ad1 Argentínában a spanyol "boligrafo/boli" elnevezéssel szemben "birome"-nek hívják, a feltalálója "señor Biro" után.

Ad2 A stílusos és luxuscikk számba menő hagyományos töltőtollat váltotta fel.

Ad3 Jövője megkérdőjelezhető az emberek megváltozott írási szokásai, a számítógép és egyéb elektronikus eszközök miatt.

Az utolsóval azért én még nem teljesen értenék egyet, bár való igaz, hogy kicsit mintha kezdene eltűnni a kézírás az életünkből...

De ami nekem elsősorban leesett, hogy egy találmány ismertetésekor sok esetben teljesen felesleges infó az, hogy a feltalálója milyen nemzetiségű volt is...

És akkor ehhez kapcsolódik még egy gondolat, ami kb. egy hete fogalmazódott meg bennem egy ismerős által a facebookon megosztott kép és idézet kapcsán:

Ez volt az:

Maga az idézet tetszik, mert persze jól esik az embernek az ilyen, mert mindenkinek jól esik, ha különlegesnek érezheti magát, még ha éppen nincs is tehetsége semmihez... Szóval maga az idézet tetszik. Kedves, aranyos, az ő és sokak esetében persze igaz is. Mégis! Pont előtte pár nappal néztem meg a Hemingway és Gellhorn című filmet, ahol Capa szájából Nicole Kidmant okítva szintén elhangzott ez az idézet. És a kettő egyben már sok volt nekem. Igen, ő is magyar volt, igen, ő is külföldön boldogult, és lett világhírű fotós, de hogy nekünk ezt a képet kellen osztogatnunk a facebookon, mert ez minket, magyar átlagembereket tenne különlegessé... na ezt már nagyon nem gondolom. Különben is, a Capának tulajdonított mondások közül vannak még más legalább ennyire jók (na nem mintha én ezt alapból tudnám, de akkor már utána kellett néznem). Tetszik például az, amelyik saját, végletesen nyers fordításomban kb. ez: "Ez a háború olyan mint egy öregedő színésznő. Egyre kevésbé fotogén és egyre inkább veszélyes."

Nem mintha ez fontos lenne, de ahogy az otthoni híreket hallom, olvasom, most sokkal inkább szégyellem magam, hogy magyar vagyok (nade a jobbik zsidózásába inkább nem fogok belemenni, pláne nem az általános politikai, társadalmi, gazdasági helyzetünkbe...)

Na, messze jutottam, csak járatom az agyam, ha már van :)

Prezi spanyolra

Képzeljétek, a hétfői spanyolórára olyan házifeladatot kaptunk, hogy csináljunk egy prezentációt az otthoni városunkról. Képekkel, szöveggel, aztán persze adjuk is elő. Hoppá!

Alapjában véve jó kis feladat ez, Ainhoánk jól kitalálta :) Mivel új versenyzőként érkezett még egy magyar lány Budapestről, úgy döntöttünk, Balázs Egerről, én Pécsről írok (és remélhetőleg elő is merjük adni). Persze alkalmazva a sokat próbált és mindig bevált elvet, miszerint "ha nem lenne határidő, soha semmi sem készülne el", ma (vasárnap) volt a napja, hogy (összeszedjük magunkat és) összeállítsuk az előadásanyagot. Jelentem, elkészült, pendrive-ra mentve várja, hogy holnap extramultimédiásan (merthogy egy hiperszuper technikával felszerelt teremben leszünk) bemutassuk, honnan jöttünk. Hm... és teszteljük, hogy melyik technika válik be jobban: a 23 slide-on 100 képet bemutató, grafomán; avagy a max. 10 oldalas, címszavakra korlátozódó és a spontaneitásra hagyatkozó - szerintem úgyis kitaláljátok, melyik ki terméke :) Na jó, de mentségemre szolgáljon, hogy azért írtam bele mindent, mert nem bízom benne, hogy az olyannyira gyűlölt előadásszituációban spontán beugranak majd a korábban még sosem használt kifejezések, mint pl. a "mezquita" (=dzsámi). És már megint ott tartunk, hogy a fenének jött hozzánk a török, így most nekem kell kutakodnom, hogy a török eredtű magyar dzsámit mégis hogy hívják spanyolul... Ráadásul még óvatosnak is kell lennünk, mert Onur személyében továbbra is van török csoporttársunk :D Tudom, tudom, irigylitek a problémáimat! :D

Egy éves mérleg

Nagyon telik az idő...

Most éppen azért jutott eszembe ez a közhely, mert tegnap volt egy éve, hogy négy nagy és egy pici bőrönddel körítve felszálltunk egy gépre, ami egy egészen új életbe repített minket.

Egy év...

Elég sokminden történt azóta, és bár sok nehéz a kategorizálás, és néha még azt sem könnyű eldönteni, pouitív vagy épp negatív-e az adott esemény, érzek egy icipici vágyat arra, hogy mérlegszerűen vegyem számba a dolgokat. Na persze most a fejlettebb közgáz-érzékkel bíró barátaink nyilván röhögni fognak (és külön kérem Klári elnézését, akit annyiszor nyaggattam hülyébbnél hülyébb mérleg-kérdésekkel; sajnálom, de nem fogott rajtam a nevelés), mert a munkához feltétlenül szükségesnél mélyebben sosem merültem el a könyvelősdiben. Maradjunk inkább abban, hogy megpróbálok most +/- jeleket rakosgatni az eltelt év eseményei, dolgai, tényei elé, nem minden esetben erkölcsi értékelés lesz ez, néha csak darabra +/-.

Az első hetek:

+ 1 repülőút (az első, amikor nem foglaltunk visszautat)

+ 1 költözés (az elején bizony egy szállodába, ami azért nagyon furcsa érzés)

+ 1 blog nyitása (ez persze akár "-" is lehetne, hiszen visszaolvasva nem feltétlenül értem, mire fel oly nagy a közlési vágyam :))

+ 1 külföldi ideiglenes letelepedés (sokan képesek voltak ennél nagyobb ugrásra, hiszen Bp-Barcelona nem a Világ, de nekünk ez az első, leszámítva persze a Pécs/Eger-Budapest költözést)

+ 1 új idegennyelv elsajátítása (ez azóta is folyamatban, mondjuk azt, hogy azóta is folyamatosan ismerkedünk)

+ 2 hét lakáskeresés idegennyelvi környezetben

+ 1 lakás + környék felfedezése, amit igazán magunkénak érzünk

-------------------------------------

- 2 magyar munkahely

- 2 család (fizikai/geográfiai) közelsége

- "100" barát otthonhagyása

Összességében: Bár most is úgy érzem, hogy alaposan és elvben hosszan mérlegeltünk, és végül - ugyan a konkrét elhatározás nagyon rövid idő alatt született meg - jó döntést hoztunk, a kiköltözésünk valamilyen szinten mégiscsak fejesugrás volt az ismeretlenbe.

Az első hónapok:

+ 1 külföldi munkahely (a Balié ugye, ami ugyan nagyjából a régi és legfőként fix volt, de egy picit csak ijesztő, hogy Európa túlsó csücskéig jöttünk miatta)

+ 1 új évszak felfedezése: a "barcelonai tél"

+ 1 kultúra ízlelgetése

+ 1 bérelt lakás otthonosítása (persze ez is mindig folyamatban van)

+ 1 közösségi oldalban rejlő lehetőségek kiaknázása, ezáltal néhány virtuális ismerős helyben

----------------------------------------

- 1 karácsony otthon (és úgy általában is, milyen karácsony az, ahol nemhogy hó, de hideg sincs igazán?)

- 1 Újév otthon

Összeségében: Úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, és bár az otthoniakkal csak a rövidke hazautak alkalmával tud(t)unk találkozni, az internet óriási találmány, ami azért jóval elviselhetőbbé teszi a távolságot.

Az eltelt egy év:

+/- nagyon sok szabadidő egyikünknek (na melyikünknek??? :))

+ 1 város felfedezése (Spanyolországé még ezután következik)

+ sok barát és családtag látogatása

+ 1 tengerpart minden előnye (az még nem derült ki, vannak-e hátrányai annak, hogy 5 perces sétával leérhetünk a partra, de remélem, ha eddig nem találtunk ilyet, ezután sem fogunk)

+ néhány új barát (mert a virtuális amigokból lassan-lassan tényleg barátok válnak)

--------------------------------------------

- egyetlen negatívum, hogy még mindig nem tudom pontosan, ki leszek én itt, azonkívül persze, hogy boldog és ráérős feleség, igyekvő spanyoltanuló, az online-világ lelkes kiaknázója, időnként a "csúnya-" és szépirodalomba belefeletkező olvasó, főként csak a személyes megfigyeléseit, érzéseit leíró blogger, hajdan és majdan jogász, hobbikreatívkodó hobbilakberendező és újonnan talán egy kicsit nyitottabb, be- és elfogadóbb valaki.

Összességében egészen jól állunk, és ami önző módon fontosabb, jól érezzük magunkat, egy szuper klímájú, csodaszép és nyüzsgő városban. Nem panaszkodunk! Nem érezzük a spanyol válságot, ami kétségkívül létezik ugyan, látjuk, és meg is éljük, mert munkát találni azért nem akkora élmény itt sem... de ha a spanyolok tudnának máshoz is viszonyítani, mint amit szeretnének, talán ők sem éreznék olyan kínzónak... Az elmúlt egy évben belefutottunk itt számos kisebb és kettő általános sztrájkba (huelga general), amiről nekem csak az jut eszembe, hogy - még ha itt is történtek "balesetek" sztrájk és tüntetés közben - itt még a sztrájknak is van kultúrája. Az emberek hiszik, hogy tudnak változtatni, illetve hogy van értelme kinyitni a szájukat. Na, hát ez is egy új tapasztalat, új élmény... Hogy pozitív-e? Jó kérdés. Talán ha majd látom mindezek eredményét, meg tudom mondani. De ezzel kissé elkalandoztam...

A lényeg, hogy tényleg jól érezzük  itt magunkat, főleg annak tudatában, hogy kevesebb mint egy hónap múlva kicsit hosszabban hazalátogatunk, és reményeink szerint sok elmaradt találkozót pótolni tudunk majd!

Egy hét "magány"

Holnap reggel (illetve most már ma) lejár a Balinélküliségem :) Merthogy Balit elkapta a gépszíj, már lassan menetrendszerűen dolgozik az amerikai csapatnak... naja, Amerikában. Egyrészről nagyon megtisztelő dolog, hogy a cég "szülőhazájában" nem találnak hozzá fogható szakembert, kollégát, másfelől viszont kellemetlen egy-egy hétre áttenni a székhelyét Irvine-ba. Márcsak azért is, mert ennyire rövid idő alatt még a jó kis jet lag sem múlik el teljesen (se oda, se visszafelé), másrészt mert mindig úgy küldik, hogy véletlenül se sikerüljön megismernie LA-t. Az olyan mákos potyautasoknak persze, mint amilyet tavaly én játszottam, elég az egy hét nagyjából, de neki sajnos eddig mindig a munka dominált :( 

Szegény, ezúttal is alaposan bejárja a Világot, hogy célt érjen, ezúttal - a New Yorkon is végigsöprő Sandy miatt - Londonban, visszafelé Miamiban szállt át. De más alkalommal Frankfurtban vagy éppen Torontoban várakozott egy picit. Micsoda világutazó lett a férjem! :)

Az elmúlt egy hétben azért véletlenül sem maradtam egyedül: hétfőn és szerdán ugye szokás szerint spanyolra mentem, a keddi intervambió viszont kimaradt. Mivel keddet Zsanival és Jaumeval töltöttem náluk, Cervelloban. Nagyon szép kis hely! Jártunk már ott ugyan, de akkor sötétben érkeztünk, és a hosszú főutcán kívül nem sok minden maradt meg. Azonban most! Micsoda hegyek, dombok, erdők! Gyönyörű! Sétáltunk is egyet, és felmentünk az ősrégi templomhoz és a kastélyromhoz, ahonnan még a tengerig is ellátni. Ezt az állítást én is megerősíthetem, mert megmutatták, hogy hol kéne látnom, de talán a fényviszonyok, talán a páratartalom, talán a szemeim miatt én annyira nem tudtam kivenni.

Sajnos fényképezőt nem vittem, és Zsaninak sem hagytam, hogy meggyőzzön az ő gépe használatáról, de a telefonnal azért lőttem pár - semmit sem mutató - képet, íme:

Láttam viszont a Montjuicen álló jellegzetes alakú, fehér antennát, amit ugyan nem magamtól vettem észre, de miután rámutattak, felismertem :)

Itt teszem hozzá, hogy nagyon ügyesek voltak a séta felvezetésével, mert sétáról volt szó, de még majdnem másztam is, ami esetemben kezdi kimeríteni a túra fogalmát :) Nem csak vízszintesen lehetett volna mérni a távot, de vertikálisan is! Jó kis kirándulás volt, jól esett mozogni picit! Na ennek alapvetően az is lehet az oka, hogy előtte teleettem magam. És nem is akármivel, mert (ciki, nem ciki, mindegy!) életemben először kipróbáltam az articsókát. Megtöltötték, és megsütötték ("és ez az icikepicike mindmegette"), és állítom, hogy még Balázsnak is ízlene. Azaz ha elég bátor vagyok a kísérletezéssel, akkor ízleni is fog neki, amikor reprodukálom.

Csütörtökre szerveztünk egy vacsis-dumcsis estét pár magyarral, ami nagyon jól sikerült. Az eredeti tervvel ellentétben nem a környékünkön volt, hanem a Graciában (abban a városrészben, ahol augusztusban Ágotával teszteltük a Fiesta Major de Graciát, amikor az ünnep alkalmából az utcákat is a megadott tematikának megfelelően öltöztették), úgyhogy ott is megismertem egy jó kis helyet. Teatre Neu, ami a beszélő nevének eleget téve különböző előadásoknak, vetítéseknek is helyet ad. Nameg a sok szomja és éhes katalánnak és betelepülőnek, köztük nekünk.

A többi napra ugyan nem szerveztem konkrét programot, de jól teltek: minden napra jutott mozgás, bicajozás, séta, és egyszer még futni is elindultam. ... jajj, lelkiismeret furdalásom lesz, ha ezt ennyiben hagyom: sajnos nem sikerült lefutnom a szokásos távot, valahogy (szerintem inkább lelkileg) nem voltam rákészülve. Nade azt már nem árulom el, mekkora a "szokásos" táv, mert akkor még a végén körberöhögnétek, hogy azt se sikerült lefutni... Hiába, nekem még mindig nem jött el a futásfanatizmus kora :( Pedig akarom ám!

Ja, meg ugye a kreativitás :) Hát persze! A kagyicsengő után még dekoráltam ezt-azt, de nem érdemelnek fotót :D

És már el is repült az egy hét, most készült el a Baliváró kaja, rakottkrumpliszerűség némi kényszerhozta változtatással. Remélem, azért tetszeni fog neki egy hét Subway és Xburger (nem emlékszem a hely nevére sajnos) után...

Kézügyetlenség :)

Erről pedig régen álmodoztam, hogy megcsinálom. A hétvégén találtam hozzá nagyobb kagyikákat, és a magam "eccerű" módján összeraktam :)
Hát azt nem merném rámondani, hogy szép, de szépen forog, néha még "cseng" is a szélben; nekem jó lesz!
És hogy mire ez a sok séta meg kreatívkodás? Nagyon egyszerű, Bali elutazott, időm még a tengernél is több...

Szívderítő

Már tavasz óta szemeztem ezzel a kis gyönyörűséggel, de most - bár eredetileg nem érte indultam - nem bírtam otthagyni :)

Most ismerkedünk: a cserép szerint Calluna vulgaris/Marlies a neve, majd csekkolom, de addig is remélem, hogy kedvemre valóan igénytelen :)

Szép, ugye?

"Bréking nyúz": megtudtam, hogy a drágát közönséges csarabnak hívják magyarul, hangaféle, évelő, télálló törpecserje, bírja a balkonládát (remélem a párkánycserepet is), Skóciában szerencsehozónak tartják, Norvégiában pedig egyenesen nemzeti virág :) Egy ilyen kis egyszerű valami...

Emlékezés

Kicsit álságosnak tűnik ezt interneten intézni, hiszen akiknek szól, legkevésbé sem szörfölnek errefelé, de maradjon mégis itt egy kép az ő emlékükre!

Nagy- és dédszüleinknek!

Hazautazás

Ez a mai nap jóhíre: ha nem jön közbe valami váratlan, akkor december 13-tól január 5-ig otthon leszünk :) Illetve én január 12-ig.

A menetrend még messze nem alakult ki, így azt még ne kérdezzétek, de ez azért magában is nagyon jól hangzik :)

Castanyada - a katalán mindenszentek

A mindenszentek idén Katalóniában óriási esővel indult... Igazából egy ideje olyan az idő, hogy bármikor lehet felhőszakadásra számítani, hideg is van (na nem annyira, mint otthon), és általában is olyan áprilisiasan kiszámíthatatlan minden.

Viszont! Van itt egy jónak tűnő mindenszentek-hagyomány, amit Castanyada-nak hívnak. Ahogy a neve is mutatja [merthogy megtanultuk spanyolon, hogy gyakorlatilag bármely kajaféle után egy "-ada"-t függesztve alkothatunk olyan szavakat, ami aztán egy olyan napot jelöl, amikor azt a bizonyos kaját "ünnepeljük". Nem olyan bonyolult ez, csak így általánosan nehéz volt megfogalmazni; gyakorlatilag ha kolbászsütést tervezel, akkor a butifarra (=katalán kolbász)+ -ada (=kb. "-ozás") összetételéből pl. "butifarrada" (=kb. kolbászozás/kolbászsütés lesz. Így van ez a gesztenyével (=castanya katalánul, castaña spanyolul) is, amiből aztán a castañada (katalánul castanyada) kialakult], alapjában véve gesztenyézésről van szó. Gesztenyét, édesburgonyát sütnek, desszertként pedig a "panellets" szolgál, ami különféle magokkal/szárított gyümivel készült, kör alakú süti, tradicionálisan fenyőmagos, így ez a fajtája a legdrágább is. Ja, és moscatellt (egyfajta édes bort) isznak hozzá. Eddig nem teszteltük, majd ma lesz a napja, hogy ezeket így együtt kipróbáljuk, de végülis mi baj lehet? A sültgesztenye finom, az édesburgonya nekem ízlett, Balázs elviselte, a panellets várhatóan édes, mint a bűn (már csak ahogy errefelé minden édesség), szóval szerintem éhen nem maradunk :)

Hogy illusztráljam is mai legütősebb szellemi termékem (képzeljétek csak el, a többi milyen lehet :)), szerepeljen itt pár kép. Elsősorban azok kedvéért, akik azt hitték, hogy az édesburgonya az a csicsóka. Hát nem az! Ez egy vastag gyökér-krumplikeverék kinézetű "zöldség", ami belülről pont olyan narancssárga, mint a sütőtök. És mellesleg az íze is emlékeztet arra, ezért állítólag szokták is egyiket a másikkal helyettesíteni/sűríteni/higítani, kinek hogy tetszik.

A Castanyada jelképkajái, a gesztenye és az édesburgonya nyersen:

 Édesburgonya sütve:

 A panellets (feltehetőleg ez a fenyőmagos):

A gesztenyével semmi flikkflakk nincs, ugyanúgy utcai árusok is sütik (meg az advanced változat szerint akár otthon is megoldható), tradicionálisan újságpapírba csomagolva árulják (megjegyzem, elég drágán). Ezt már ki is próbáltuk a hétvégén, mint kiderült, Bali először. Hát ismét leküzdöttünk egy sohát (mármint egy olyan kijelentést, hogy "én még sosem.... itt: ettem sültgesztenyét"), és semmi baj nem lett belőle.

Ez itt én vagyok, amint teli szájjal (arccal) egymás után küldöm be a gesztikéket... Hát igen, még mindig készülnek rólam előnytelen képek :)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az "intercambiósok" szerveztek egy vacsit, amire minket is hívtak, azonban nem volt túl meggyőző: a hely a magyar étterem, a menű inkább magyaros mintsem katalán, de még csak nem is az ilyenkor szokásosnak nevezhető, pl. lángossal kezdődik; a fent említett tipikus édesség beszerzését pedig valamiért nem vállalták, így azt a srácok maguk veszik, és viszik majd be. Szóval nem nyerte el a tetszésünket, és bár az mellette szólt volna, hogy katalánok/spanyolok/kolumbiaiak között költhettük volna el a vacsinkat, nyert a lustaság. Azaz spanyolóra után sipirc haza, és kipróbáljuk ezeket az ízharmóniákat. Bali valószínűleg jól meglepődik majd, mert amennyit ő a blogot olvassa, biztos erről a tervemről sem értesül. :) Ellenkező esetben - ha mégsem sikerülne beszerezni a hozzávalókat elkésettség okán - én lepődöm majd meg nagyon :)

A katalán zászló

Most megint akad pár téma, amiről egy ideje fontolgatom az írást, ezek egyike a katalánok zászlaja:

Nem vagyok túl jó ebben a tudományágban (például többször kellett utánanéznem annak is, hogy mi a különbség a zászló és a lobogó között, aki hozzám hasonlóan zavarban van: "Zászló az, amely egy rúdhoz van rögzítve, lobogó pedig az, amelyet egy rúdra felvonnak. A „zászlófelvonás” kifejezés tehát félrevezető, de így vésődött be a köztudatba. Helyesebb lenne a „lobogófelvonás”. ld. wikipédia jegyzetek), és bevallom Spanyolországba költözésünkkor elég mélyről indultam, ugyanis azzal is gondom volt, mi a különbség a spanyol és a katalán zászló között. Ez még csak-csak könnyű menet volt.

A spanyol zászló:

A katalán zászló:

Ehhez aztán sztori is társult:

"A Senyera (katalán) vagy Señera (spanyol) egy zászlótípus, melyen arany mezőben négy vörös pólya található. A zászlón Katalónia középkori címerének sávjai találhatók vízszintes elrendezésben. Ma ez a zászlaja Katalóniának, és ez az alapja Aragónia, Valencia és a Baleár-szigetek autonóm közösségeinek is.

Álítólag a Senyera a világ legidősebb zászlója (1159). Egy XIV. századi legenda alapján a zászló eredete a IX. századig nyúlik vissza. Valószínűbb azonban, hogy szimbólumok a pre-heraldikus időkig, a XI. vagy XII. századig vezethetők vissza. Eredetileg a Senyera a Barcelonai grófság címere volt, ahol a sávok függőlegesen futottak, a zászlón azonban vízszintesek. A legenda szerint I. Wilfried barcelonai úr egy csatában súlyos sérülést szenvedett. Ekkor II. (Kopasz) Károly római császár beledugta az ujját a sebbe, hogy elállítsa a vérzést. A seb széleiből kibuggyanó vér vörös csíkokat hagyott Wilfried arany páncélján. Miguel Primo de Rivera (1923-1930), majd Franco (1939-1975) diktatúrája alatt használata illegálisnak számított, mint katalán nemzeti szimbólum." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Katal%C3%B3nia_z%C3%A1szlaja)

Aztán jött szeptember 11-én a katalánok naaaaagy nemzeti ünnepe, amikor elkezdtek sűrűsödni a katalán zászló addig számomra ismeretlenebb megjelenési formái, és én kicsit megint kétségbe estem. Na nem nagyon, a mindennapokban ez nem okoz túl nagy problémát, de arra azért kíváncsi lennék, ha rákérdeznék egy katalára, mit szólna a tudatlanságomhoz.

Az "újonnan felfedezett" zászlók:

Hát most utánanéztem, és végülis nem ért extra nagy meglepetés: Divatos téma mostanában a katalán függetlenségi törekvés, rengeteget hallani róla tévében és az utcán is, én a nyelvcseréken hallok róla többet, Balázs a munkahelyén. Erről most külön írhatnék egy bejegyzést, sőt sokat is, de egyrészt érzelmileg sem szeretnék elköteleződni egyik álláspont mellett sem, másrészt a politizálás nagyon nem kenyerem, harmadrészt akarattal nem nyilvánítok róla véleményt. Mondjuk mert nem az én dolgom, én csak élvezem a spanyol/katalán vendégszeretetet és befogadókészséget, amit szerintem példaértékűnek lehet nevezni. Márpedig ha írnék róla, abból biztosan kiolvasható lenne valami, amit még igazán meg sem fogalmaztam magamban. 

De amiért ezt szóba hozom, az maga a zászló "új" változata, annak is elsősorban a kék háromszögben fehér csillag típusú kivitele.

A csillagos zászló, ahogy becézik, amiről az infókat a http://www.crwflags.com/fotw/flags/es%7Dct.html oldalon találtam. A lényeg, hogy ezt a változatot az 1904 környékén Kubából visszatért katalán nacionalisták tervezték a kubai zászló alapján, és ami a rövidéletű Katalán Köztársaság 1931-es kikiáltásakor használt kétféle zászló egyike volt. Az infó alapjául szolgáló angol szöveg szerzője maga sem biztos benne, de lehet benne valami, hogy ez a zászló ma a függetlenséget jelképezi, és a függetlenségi törekvéseket magukénak vallók ennek használatával fejezik ki nézeteiket. 

Én, ahogy említettem, először Katalónia napján találkoztam vele (amikor egyébként az az óriási elszakadáspárti tüntetés is volt), de akkor az utcán sétálgatók 3/4-e ebbe burkolózott, és azóta is rengeteg erkélyen/ablakban lóg ott.

Igazából ezzel pont ennyit szerettem volna mondani... Nem többet! Egyszerűen csak élvezem, amikor egy-egy jelkép töltődik meg tartalommal, és hátha valakit még érdekel...

És még pár felhős (stb) kép ma estéről... azaz csak úgy

Tornádó (vagymi)

Ma estefelé megláttuk az ablakból, hogy gyönyörű szürke felhők gyűlnek felettünk, amiről Balázsnak eszébe jutott, hogy akár tesztelhetnénk az új fényképezőt viharban is.

Amellett, hogy gyönyörű képek készültek a felhőkről, igazi különlegességgel is készült a parton sétálóknak az időjárás: először csak egy tölcsért láttunk, ahogy néztük, az egyik külső kikötő felett. Aztán láttuk, hogy ugyan a tölcsér nem ér le a vízig, viszont csak felkapja a vizet. Előbb azt gondoltuk, hogy itt egész mindennapos lehet az ilyesmi, de egyre csak gyűltek körénk a hozzánk hasonló "katasztróf(ácsk)aturisták" , úgyhogy talán mégsem annyira megszokott jelenség. Kicsit később még két tölcsért láttunk, mindkettőt határozottan a tenger felett. A fényképező jónak bizonyult, azonban megállapítottuk, hogy bizony kell még hozzá egy "távollátó" objektív ahhoz, hogy megfelelően illusztráljuk a látottakat...

Hazaérve persze utánanéztem a dolognak, pontosan mit is láttunk, mert rémlett a gimis föciórákról a tornádó-hurrikán különbség, de azt talán jobb derengésnek nevezni.

A "kutatás" eredménye: "A tornádó és a többi között nagy különbségek vannak: gyakorlatilag két különféle jelenségről beszélhetünk. Tornádó csak a szárazföldön keletkezik, egy-két perccel a keletkezése előtt értesülnek róla a meteorológusok, így nehezebb védekezni ellene, ellenben fél óránál ritkán tartanak tovább, úgyhogy kevesebbet is tudnak pusztítani, mint a hurrikánok. Tornádó kapta fel például Dorothyt az Ózban, vagy ilyeneket láthattunk a Twister című filmben is. 

A hurrikán (és a tájfun is) ellenben a vízen keletkezik, méghozzá elég komótosan (minden relatív) ahhoz, hogy napokkal előre jelezzék születését, és valószínű útvonalát (bár ez utóbbit sokkal bizonytalanabbul). 

A hurrikán és a tájfun között csak elnevezésbeli különbség van: hurrikánnak hívják az amerikai, míg tájfunnak a délkelet-ázsiai vízi forgószeleket. 

És ha már az elnevezéseknél tartunk... Hivatalosan akkortól nevezzük hurrikánnak a képződményt, amikor eléri a 35 m/s-os sebességet. Ez alatt (19-34 m/s-os sebességnél) trópusi viharról, 18m/s alatt pedig trópusi nyomási depresszióról beszélhetünk." (http://www.edis.hu/?pageid=tudastar_hurrikan_keletkezes)

Ami persze csak még jobban összezavart: ezek egyértelműen a víz felett keletkeztek, viszont a három egymásután kialakult tölcsér összesen nem volt látható fél óráig... Na sebaj, én azért csak tornádónak fogom nevezni, ahogy a körénk gyűlt spanyolok is a parton.