Egy éves mérleg

Nagyon telik az idő...

Most éppen azért jutott eszembe ez a közhely, mert tegnap volt egy éve, hogy négy nagy és egy pici bőrönddel körítve felszálltunk egy gépre, ami egy egészen új életbe repített minket.

Egy év...

Elég sokminden történt azóta, és bár sok nehéz a kategorizálás, és néha még azt sem könnyű eldönteni, pouitív vagy épp negatív-e az adott esemény, érzek egy icipici vágyat arra, hogy mérlegszerűen vegyem számba a dolgokat. Na persze most a fejlettebb közgáz-érzékkel bíró barátaink nyilván röhögni fognak (és külön kérem Klári elnézését, akit annyiszor nyaggattam hülyébbnél hülyébb mérleg-kérdésekkel; sajnálom, de nem fogott rajtam a nevelés), mert a munkához feltétlenül szükségesnél mélyebben sosem merültem el a könyvelősdiben. Maradjunk inkább abban, hogy megpróbálok most +/- jeleket rakosgatni az eltelt év eseményei, dolgai, tényei elé, nem minden esetben erkölcsi értékelés lesz ez, néha csak darabra +/-.

Az első hetek:

+ 1 repülőút (az első, amikor nem foglaltunk visszautat)

+ 1 költözés (az elején bizony egy szállodába, ami azért nagyon furcsa érzés)

+ 1 blog nyitása (ez persze akár "-" is lehetne, hiszen visszaolvasva nem feltétlenül értem, mire fel oly nagy a közlési vágyam :))

+ 1 külföldi ideiglenes letelepedés (sokan képesek voltak ennél nagyobb ugrásra, hiszen Bp-Barcelona nem a Világ, de nekünk ez az első, leszámítva persze a Pécs/Eger-Budapest költözést)

+ 1 új idegennyelv elsajátítása (ez azóta is folyamatban, mondjuk azt, hogy azóta is folyamatosan ismerkedünk)

+ 2 hét lakáskeresés idegennyelvi környezetben

+ 1 lakás + környék felfedezése, amit igazán magunkénak érzünk

-------------------------------------

- 2 magyar munkahely

- 2 család (fizikai/geográfiai) közelsége

- "100" barát otthonhagyása

Összességében: Bár most is úgy érzem, hogy alaposan és elvben hosszan mérlegeltünk, és végül - ugyan a konkrét elhatározás nagyon rövid idő alatt született meg - jó döntést hoztunk, a kiköltözésünk valamilyen szinten mégiscsak fejesugrás volt az ismeretlenbe.

Az első hónapok:

+ 1 külföldi munkahely (a Balié ugye, ami ugyan nagyjából a régi és legfőként fix volt, de egy picit csak ijesztő, hogy Európa túlsó csücskéig jöttünk miatta)

+ 1 új évszak felfedezése: a "barcelonai tél"

+ 1 kultúra ízlelgetése

+ 1 bérelt lakás otthonosítása (persze ez is mindig folyamatban van)

+ 1 közösségi oldalban rejlő lehetőségek kiaknázása, ezáltal néhány virtuális ismerős helyben

----------------------------------------

- 1 karácsony otthon (és úgy általában is, milyen karácsony az, ahol nemhogy hó, de hideg sincs igazán?)

- 1 Újév otthon

Összeségében: Úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, és bár az otthoniakkal csak a rövidke hazautak alkalmával tud(t)unk találkozni, az internet óriási találmány, ami azért jóval elviselhetőbbé teszi a távolságot.

Az eltelt egy év:

+/- nagyon sok szabadidő egyikünknek (na melyikünknek??? :))

+ 1 város felfedezése (Spanyolországé még ezután következik)

+ sok barát és családtag látogatása

+ 1 tengerpart minden előnye (az még nem derült ki, vannak-e hátrányai annak, hogy 5 perces sétával leérhetünk a partra, de remélem, ha eddig nem találtunk ilyet, ezután sem fogunk)

+ néhány új barát (mert a virtuális amigokból lassan-lassan tényleg barátok válnak)

--------------------------------------------

- egyetlen negatívum, hogy még mindig nem tudom pontosan, ki leszek én itt, azonkívül persze, hogy boldog és ráérős feleség, igyekvő spanyoltanuló, az online-világ lelkes kiaknázója, időnként a "csúnya-" és szépirodalomba belefeletkező olvasó, főként csak a személyes megfigyeléseit, érzéseit leíró blogger, hajdan és majdan jogász, hobbikreatívkodó hobbilakberendező és újonnan talán egy kicsit nyitottabb, be- és elfogadóbb valaki.

Összességében egészen jól állunk, és ami önző módon fontosabb, jól érezzük magunkat, egy szuper klímájú, csodaszép és nyüzsgő városban. Nem panaszkodunk! Nem érezzük a spanyol válságot, ami kétségkívül létezik ugyan, látjuk, és meg is éljük, mert munkát találni azért nem akkora élmény itt sem... de ha a spanyolok tudnának máshoz is viszonyítani, mint amit szeretnének, talán ők sem éreznék olyan kínzónak... Az elmúlt egy évben belefutottunk itt számos kisebb és kettő általános sztrájkba (huelga general), amiről nekem csak az jut eszembe, hogy - még ha itt is történtek "balesetek" sztrájk és tüntetés közben - itt még a sztrájknak is van kultúrája. Az emberek hiszik, hogy tudnak változtatni, illetve hogy van értelme kinyitni a szájukat. Na, hát ez is egy új tapasztalat, új élmény... Hogy pozitív-e? Jó kérdés. Talán ha majd látom mindezek eredményét, meg tudom mondani. De ezzel kissé elkalandoztam...

A lényeg, hogy tényleg jól érezzük  itt magunkat, főleg annak tudatában, hogy kevesebb mint egy hónap múlva kicsit hosszabban hazalátogatunk, és reményeink szerint sok elmaradt találkozót pótolni tudunk majd!