ez+az

Először is, a kiselőadások hétfőn rendben lementek, lezavartuk 5-5 perc alatt, és mivel hárman vagyunk Magyarországról (ahogy gépeltem, az M-betű lemaradt, és csak miután kijavítottam, jutott eszembe, hogy ez milyen találó volt...), elég átfogó képet adtunk kishazánkról.

Barbara Budapestről beszélt, és a prezentáció végére belinkelte a magyar találmányokról készített klippencskét (ha még nem láttátok, nézzétek meg, mert nagyon szép, szerintem... http://youtu.be/09pMJWOfEX8), amit ugyan persze nem volt idő megnézni, de bennem így is elindított egy gondolatsort. Valahogy úgy kezdődött, hogy mi magyarok milyen büszkék vagyunk a szomorkás történelmünkre, a "magyar" találmányokra. És ekkor csatlakozott be Bali a gondolatmenetbe, azzal a sajnos nagyon igaz ötlettel, hogy szép-szép, nade miért kell nekünk azzal híressé válni, hogy a magyar agyaknak - tisztelet a kivételnek - el kell mennie az országból, ahhoz, hogy valami nagyot alkossanak??? Mert nem csak az a nagy baj, hogy amikor valaki golyóstollal jegyzetel a Világban, általában gőze sincs arról, hogy azt egy magyar, Bíró László nevű ember találta ki (egyébként a golyós dezodorral és borzasztó sok más dologgal együtt), hanem az is elgondolkodtató, hogy Bíró László is Argentínában jegyeztette be a szabadalmát, mert el kellett hagynia az országot. Neki mondjuk a zsidó származása miatt, de sok más, feltalálók, zeneszerzők, írók, költők, gondolkodók ennél prózaibb okokat hoznának fel.

A vicces az, hogy a hétfői órán pont egy pár, a mindennapokat gyökeresen megváltoztató találmányról, köztük pont a golyóstollról is. És kitaláljátok, hogy a 3 mondatos kis összefoglalóba mi minden fért bele?

Ad1 Argentínában a spanyol "boligrafo/boli" elnevezéssel szemben "birome"-nek hívják, a feltalálója "señor Biro" után.

Ad2 A stílusos és luxuscikk számba menő hagyományos töltőtollat váltotta fel.

Ad3 Jövője megkérdőjelezhető az emberek megváltozott írási szokásai, a számítógép és egyéb elektronikus eszközök miatt.

Az utolsóval azért én még nem teljesen értenék egyet, bár való igaz, hogy kicsit mintha kezdene eltűnni a kézírás az életünkből...

De ami nekem elsősorban leesett, hogy egy találmány ismertetésekor sok esetben teljesen felesleges infó az, hogy a feltalálója milyen nemzetiségű volt is...

És akkor ehhez kapcsolódik még egy gondolat, ami kb. egy hete fogalmazódott meg bennem egy ismerős által a facebookon megosztott kép és idézet kapcsán:

Ez volt az:

Maga az idézet tetszik, mert persze jól esik az embernek az ilyen, mert mindenkinek jól esik, ha különlegesnek érezheti magát, még ha éppen nincs is tehetsége semmihez... Szóval maga az idézet tetszik. Kedves, aranyos, az ő és sokak esetében persze igaz is. Mégis! Pont előtte pár nappal néztem meg a Hemingway és Gellhorn című filmet, ahol Capa szájából Nicole Kidmant okítva szintén elhangzott ez az idézet. És a kettő egyben már sok volt nekem. Igen, ő is magyar volt, igen, ő is külföldön boldogult, és lett világhírű fotós, de hogy nekünk ezt a képet kellen osztogatnunk a facebookon, mert ez minket, magyar átlagembereket tenne különlegessé... na ezt már nagyon nem gondolom. Különben is, a Capának tulajdonított mondások közül vannak még más legalább ennyire jók (na nem mintha én ezt alapból tudnám, de akkor már utána kellett néznem). Tetszik például az, amelyik saját, végletesen nyers fordításomban kb. ez: "Ez a háború olyan mint egy öregedő színésznő. Egyre kevésbé fotogén és egyre inkább veszélyes."

Nem mintha ez fontos lenne, de ahogy az otthoni híreket hallom, olvasom, most sokkal inkább szégyellem magam, hogy magyar vagyok (nade a jobbik zsidózásába inkább nem fogok belemenni, pláne nem az általános politikai, társadalmi, gazdasági helyzetünkbe...)

Na, messze jutottam, csak járatom az agyam, ha már van :)