De nem erről akartam írni, hiszen írtam erről régen, és hát csak mi vagyunk itt a bevándorlók, ők meg jogosan érzik itthon magunkat. Mia végülis egész jól tűrte a dolgot, jobban zavarta a meleg, úgyhogy be is fogom, nehogy én neveljem rendszeridegennek :)
Lévén szabadnap, szép nyugisra vettük, reggel lementünk kávézni, és azon túl, hogy itt 9 előtt kávézóból is gyér a felhozatal alapból is, most még az utcán is alig járt valaki. Szembeötlően nyugdíjas és gyerekestöbbség uralkodott az amúgy tényleg kihalt placcokon. Mia rendre beleivott a narancslénkbe és eldobálta a kávéskanalainkat, de hát mi másért is szeretne ő még kávézóba járni?! Nyugiban meghintáztattuk, majd a reggeli szunyája után igen kényelmesen ebédvadászatra indultunk. Nem is jutottunk túl messze, a közeli csirkeéttermet teszteltük immár előszőr gyerekkel. Volt ott nagyobbaknak való gyereksarok, ahol kevésbé ért minket a légkondi, viszont nem kaptunk etetőszéket (spanyolul trona, ami elég találó egy ilyen kiskirálylány esetében), szóval nem fogunk sokszor odamenni. Készültem bébiétellel, amiből fogyott is, de Miát jobban lenyűgözte a puhára sült pipihusi cafatokban és a helyben sült kenyér morzsikái. Hát kapott.
Olyan jó érzés, hogy már így élvezi az éttermezést. Voltunk már párszor pizzázni, olyan helyen, ahol kint ültünk, ergo senkit nem zavart, hogy Mia ledobál ezt-azt, vagy hogy szabad kéz híján kézzel ettem a pizzát. Na ott volt etetőszék is, és Mia azzal szórakoztatta magát és a teljes vendégsereget, hogy angyali mosolyt vetve az idegenek felé addig-addig fixírozta a legérdektelenebb embereket is, amíg azok vissza nem mosolyogtak, vagy több esetben gratuláltak is a cukiságához :)
De visszatérve a tegnaphoz, ebéd után partoztunk, később pedig állatkerteztünk is. Azt hiszem, ilyesmi egy tökéletes nap. Néha még arra is volt érkezésem, hogy a fák lombjain átszűrődő fények játékában gyönyörködjek. Meg ugye a csodás kislányunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése