Pedig az elején mindketten majdnem sírtunk, hogy ebből mi lesz...
2016. június 30., csütörtök
Hozzátáplálás
Hű, ma nagyon döcögősen indult az ebéd, már a 3.féle kaját vettem elő és majdnem sírtam, mert semmi nem kellett neki, pedig ma narancs hiányában elmaradt a reggeli narancslé, aztán idő hiányában a délelőtti tasakos gyümipüré is. Aztán elővettem a 3. kiskanalat is (1 etetéshez, 1 játszásra való általában), és annyira lefoglalta, hogy egy kézbe két kanalat tartson, és hogy másodpercenként ledobálja őket, hogy szép lassan mindhárom kaja felét megette...
Na jó, talán egy kevés mellé is ment...
Pedig az elején mindketten majdnem sírtunk, hogy ebből mi lesz...
Pedig az elején mindketten majdnem sírtunk, hogy ebből mi lesz...
2016. június 27., hétfő
Korszakváltás???
Anélkül, hogy bármit is elkiabálnék, pusztán csak a tényt írom meg, aztán majd alakul.
Mia tegnap összesen kétszer ébredt csak éjjel, amiből a második hajnali fél 6-ra esett. Nem mertem szinte elhinni sem, csak szimplán örültem a hihetetlen szuper éjszakánknak, hiszen ez az. Elmondom hozzá a mostanában szokásos (volt) menetrendet is, hogy világos legyen, milyen óriási dolog is ez. Szóval Mia december végén a háta mögött hagyta az addigra nagy nehezen kialakult egyszerre 5-6-7 órás kezdő alvását, ami ugyan nekem nem volt mindig akkora pihi, mert este 7 körül kezdte, így én biztos nem kezdtem vele az alvást, de mivel a nagykönyv szerint a babák szótárában 6 óra átalvása jelenti az éjszaka átalvását, egészen jónak nevezhető. Nem tartott sokáig ez az időszak, de amilyen rövid volt, olyan örömteli is! Előtte, alatta és utána is csak szopizva aludt be, ez azóta sem változott, bár időnként éjjeli ébredéskor egyszer-egyszer működik/működött az álomba ringatás is. Azutan következett egy idő, amikor tudtunk Balival váltva is cselekedni, visszaaltatni, de addig "romlott" a helyzet, míg volt olyan időszak, amikor éjjel fojtott hangon, "hangos" szóváltásba keveredtünk Balival, hogy szoptassak-e, mert szerinte nem éhes, ezért nincs is rá szüksége, ergo húzzak vissza aludni, annyira gyakran kelt Mius. Veszekedtünk mi már alvástréningről is, de mint azt sokszor hangoztattam, én arra képtelen is vagyok, nem hagynám sírni a kicsit, főleg miután alaposabban utánaolvastam. Aztán a kérdés azzal "oldódott meg", hogy Mia egy jó ideje csak a karomban tud visszaaludni, tehát Balinak felesleges is volna felkelnie, mert csak sír nála, amíg át nem veszem. Én persze a hosszú hónapok alatt olyan zombivá váltam, aki egy pár perc alvás reményében, azonnal felvettem a babát, és "cicit tömtem a szájába ", hisz erre volt igény... Mindkettőnk igénye. Egy jó ideje úgy toljuk, hogy a néha több órás állva-ringatva-szoptatásos altatás után Miát a saját ágyába teszem le, ott alszik az első -második vagy sokadik ébredésig attól függően, mennyire bírom ébren, és ha sikerül sokadszorra is visszaaltatni, vmikor hajnalban (javában 2-3-4 órakor, de volt ez már fél 1 is) magunk közé veszem a nagyágyba. Igaz, olyan is volt, hogy nem tudtam máshogy visszaaltatni, csak órákig karban tartva, olyankor örültem, ha a hintaszékembe le tudtam vele ülni.
Máig, mert a tegnapi szuper alvás után ma még jobban teljesített a babám: kelt fél 3 körül, azután csak 6:10-kor, ami egészen fantasztikus, sőt egy hosszabb ringatós szoptatás után még kicsit vissza is tudtam tenni. A saját ágyába!
Iszonyú nagy hálával tartozom ezért neki! És amiért ez mindenképp korszakváltás, az az hogy már elképzelhetőnek tartjuk ezt is, mert megmutatta, hogy tudja, és hogy megéri az igényeire maximálisan odafigyelni, válaszolni ;)
Meglátjuk, hogyan alakul ezután :)
Mia tegnap összesen kétszer ébredt csak éjjel, amiből a második hajnali fél 6-ra esett. Nem mertem szinte elhinni sem, csak szimplán örültem a hihetetlen szuper éjszakánknak, hiszen ez az. Elmondom hozzá a mostanában szokásos (volt) menetrendet is, hogy világos legyen, milyen óriási dolog is ez. Szóval Mia december végén a háta mögött hagyta az addigra nagy nehezen kialakult egyszerre 5-6-7 órás kezdő alvását, ami ugyan nekem nem volt mindig akkora pihi, mert este 7 körül kezdte, így én biztos nem kezdtem vele az alvást, de mivel a nagykönyv szerint a babák szótárában 6 óra átalvása jelenti az éjszaka átalvását, egészen jónak nevezhető. Nem tartott sokáig ez az időszak, de amilyen rövid volt, olyan örömteli is! Előtte, alatta és utána is csak szopizva aludt be, ez azóta sem változott, bár időnként éjjeli ébredéskor egyszer-egyszer működik/működött az álomba ringatás is. Azutan következett egy idő, amikor tudtunk Balival váltva is cselekedni, visszaaltatni, de addig "romlott" a helyzet, míg volt olyan időszak, amikor éjjel fojtott hangon, "hangos" szóváltásba keveredtünk Balival, hogy szoptassak-e, mert szerinte nem éhes, ezért nincs is rá szüksége, ergo húzzak vissza aludni, annyira gyakran kelt Mius. Veszekedtünk mi már alvástréningről is, de mint azt sokszor hangoztattam, én arra képtelen is vagyok, nem hagynám sírni a kicsit, főleg miután alaposabban utánaolvastam. Aztán a kérdés azzal "oldódott meg", hogy Mia egy jó ideje csak a karomban tud visszaaludni, tehát Balinak felesleges is volna felkelnie, mert csak sír nála, amíg át nem veszem. Én persze a hosszú hónapok alatt olyan zombivá váltam, aki egy pár perc alvás reményében, azonnal felvettem a babát, és "cicit tömtem a szájába ", hisz erre volt igény... Mindkettőnk igénye. Egy jó ideje úgy toljuk, hogy a néha több órás állva-ringatva-szoptatásos altatás után Miát a saját ágyába teszem le, ott alszik az első -második vagy sokadik ébredésig attól függően, mennyire bírom ébren, és ha sikerül sokadszorra is visszaaltatni, vmikor hajnalban (javában 2-3-4 órakor, de volt ez már fél 1 is) magunk közé veszem a nagyágyba. Igaz, olyan is volt, hogy nem tudtam máshogy visszaaltatni, csak órákig karban tartva, olyankor örültem, ha a hintaszékembe le tudtam vele ülni.
Máig, mert a tegnapi szuper alvás után ma még jobban teljesített a babám: kelt fél 3 körül, azután csak 6:10-kor, ami egészen fantasztikus, sőt egy hosszabb ringatós szoptatás után még kicsit vissza is tudtam tenni. A saját ágyába!
Iszonyú nagy hálával tartozom ezért neki! És amiért ez mindenképp korszakváltás, az az hogy már elképzelhetőnek tartjuk ezt is, mert megmutatta, hogy tudja, és hogy megéri az igényeire maximálisan odafigyelni, válaszolni ;)
Meglátjuk, hogyan alakul ezután :)
2016. június 26., vasárnap
A második 40. hét
Mia 7:15-kor 40 hetes! Volt közel 33 évem nélküle, egy nap híján 41 hetem vele a pocakomban és most eltelt egy újabb terhesség ideje, 40 hét vele a karjainkban. Nem mondom, hogy könnyű, sőt, rohadtul fárasztó, de (eddig) egyértelműen a legboldogabb 40 hét volt! Nagyszerű dolog őt azzal párhuzamosan megismerni, hogy ő a Világgal ismerkedik.
És mivel nem gondoltam, nem hittem, csak nagyon reméltem, hogy tudom őt szoptatni, főleg nem, hogy ilyen tartósan (ezért őt illet minden dicsért), következzen egy (remélem, visszafogottan) polgárpukkasztó kép.
Róla mintázták a szépen szopizó baba fogalmát ;)
És íme az (alkoholos) ital, amiből hosszú ideje most előszőr ittam (majdnem fél decit).
És mivel nem gondoltam, nem hittem, csak nagyon reméltem, hogy tudom őt szoptatni, főleg nem, hogy ilyen tartósan (ezért őt illet minden dicsért), következzen egy (remélem, visszafogottan) polgárpukkasztó kép.
Róla mintázták a szépen szopizó baba fogalmát ;)
2016. június 25., szombat
Szép nap
Tegnap szabad péntek volt, ünnep, előestén petárdarengeteggel, hiszen a San Joan (spanyolosan San Juan) erről szól. Meg arról, hogy akár 6-8 éves forma kislányok is dobálhatják a petárdákat a játszótér mellett békésen hintázgató babák közvetlen közelében. És hogy ez a szülőket nem hogy nem háborítja fel, de tök normális nekik, hisz az ünnep előtt akár a suliban is oktatják a kicsiknek, hogyan biztonságos...
De nem erről akartam írni, hiszen írtam erről régen, és hát csak mi vagyunk itt a bevándorlók, ők meg jogosan érzik itthon magunkat. Mia végülis egész jól tűrte a dolgot, jobban zavarta a meleg, úgyhogy be is fogom, nehogy én neveljem rendszeridegennek :)
Lévén szabadnap, szép nyugisra vettük, reggel lementünk kávézni, és azon túl, hogy itt 9 előtt kávézóból is gyér a felhozatal alapból is, most még az utcán is alig járt valaki. Szembeötlően nyugdíjas és gyerekestöbbség uralkodott az amúgy tényleg kihalt placcokon. Mia rendre beleivott a narancslénkbe és eldobálta a kávéskanalainkat, de hát mi másért is szeretne ő még kávézóba járni?! Nyugiban meghintáztattuk, majd a reggeli szunyája után igen kényelmesen ebédvadászatra indultunk. Nem is jutottunk túl messze, a közeli csirkeéttermet teszteltük immár előszőr gyerekkel. Volt ott nagyobbaknak való gyereksarok, ahol kevésbé ért minket a légkondi, viszont nem kaptunk etetőszéket (spanyolul trona, ami elég találó egy ilyen kiskirálylány esetében), szóval nem fogunk sokszor odamenni. Készültem bébiétellel, amiből fogyott is, de Miát jobban lenyűgözte a puhára sült pipihusi cafatokban és a helyben sült kenyér morzsikái. Hát kapott.
Olyan jó érzés, hogy már így élvezi az éttermezést. Voltunk már párszor pizzázni, olyan helyen, ahol kint ültünk, ergo senkit nem zavart, hogy Mia ledobál ezt-azt, vagy hogy szabad kéz híján kézzel ettem a pizzát. Na ott volt etetőszék is, és Mia azzal szórakoztatta magát és a teljes vendégsereget, hogy angyali mosolyt vetve az idegenek felé addig-addig fixírozta a legérdektelenebb embereket is, amíg azok vissza nem mosolyogtak, vagy több esetben gratuláltak is a cukiságához :)
De visszatérve a tegnaphoz, ebéd után partoztunk, később pedig állatkerteztünk is. Azt hiszem, ilyesmi egy tökéletes nap. Néha még arra is volt érkezésem, hogy a fák lombjain átszűrődő fények játékában gyönyörködjek. Meg ugye a csodás kislányunkban.
De nem erről akartam írni, hiszen írtam erről régen, és hát csak mi vagyunk itt a bevándorlók, ők meg jogosan érzik itthon magunkat. Mia végülis egész jól tűrte a dolgot, jobban zavarta a meleg, úgyhogy be is fogom, nehogy én neveljem rendszeridegennek :)
Lévén szabadnap, szép nyugisra vettük, reggel lementünk kávézni, és azon túl, hogy itt 9 előtt kávézóból is gyér a felhozatal alapból is, most még az utcán is alig járt valaki. Szembeötlően nyugdíjas és gyerekestöbbség uralkodott az amúgy tényleg kihalt placcokon. Mia rendre beleivott a narancslénkbe és eldobálta a kávéskanalainkat, de hát mi másért is szeretne ő még kávézóba járni?! Nyugiban meghintáztattuk, majd a reggeli szunyája után igen kényelmesen ebédvadászatra indultunk. Nem is jutottunk túl messze, a közeli csirkeéttermet teszteltük immár előszőr gyerekkel. Volt ott nagyobbaknak való gyereksarok, ahol kevésbé ért minket a légkondi, viszont nem kaptunk etetőszéket (spanyolul trona, ami elég találó egy ilyen kiskirálylány esetében), szóval nem fogunk sokszor odamenni. Készültem bébiétellel, amiből fogyott is, de Miát jobban lenyűgözte a puhára sült pipihusi cafatokban és a helyben sült kenyér morzsikái. Hát kapott.
Olyan jó érzés, hogy már így élvezi az éttermezést. Voltunk már párszor pizzázni, olyan helyen, ahol kint ültünk, ergo senkit nem zavart, hogy Mia ledobál ezt-azt, vagy hogy szabad kéz híján kézzel ettem a pizzát. Na ott volt etetőszék is, és Mia azzal szórakoztatta magát és a teljes vendégsereget, hogy angyali mosolyt vetve az idegenek felé addig-addig fixírozta a legérdektelenebb embereket is, amíg azok vissza nem mosolyogtak, vagy több esetben gratuláltak is a cukiságához :)
De visszatérve a tegnaphoz, ebéd után partoztunk, később pedig állatkerteztünk is. Azt hiszem, ilyesmi egy tökéletes nap. Néha még arra is volt érkezésem, hogy a fák lombjain átszűrődő fények játékában gyönyörködjek. Meg ugye a csodás kislányunkban.
2016. június 20., hétfő
2016. június 19., vasárnap
Apák napja
Bizony az a bizonyos első fogacska, a bal alsó egyes csak áttört Mia 39. heti "szülinapjára"/egy nappal a 9 hónapos "szülinap" előtt /mint kiderült, apák napjára!
És volna itt egy apuka, akit meg szeretnék köszönteni!
Nem mellesleg sok szeretettel köszöntjük Isti papát és Sanyi papát is a távolból, akikről viszont sajnos nincs aktuális közös képem :( De igyekszünk nyáron szépíteni, és pótolni ezt a hiányosságot.
Boldog apák napját!
És volna itt egy apuka, akit meg szeretnék köszönteni!
Nem mellesleg sok szeretettel köszöntjük Isti papát és Sanyi papát is a távolból, akikről viszont sajnos nincs aktuális közös képem :( De igyekszünk nyáron szépíteni, és pótolni ezt a hiányosságot.
Boldog apák napját!
39 hetes kisasszony
Hajnalban épp (feltehetőleg fog miatt) visítva felsírás volt a programunk, ezért kesett eddig a "szülinapi" bejegyzés. Cserébe utána költöztünk a reggelihez.
És meglátni véltem egy fogacska tetejét. A bal alsó egyeske. Talán. De Mia nem az a fogmutogatós, úgyhogy simán lehet, hogy csak halucináltam...
Azt mondják, ilyen korban már erős az íny, ezért jobban gyötri a fogzás. No és Mia eddig egyetlen fogacskát sem engedett kibújni... Hát nem csoda, hogy fáj neki :(
Kicsi boldogság!
És meglátni véltem egy fogacska tetejét. A bal alsó egyeske. Talán. De Mia nem az a fogmutogatós, úgyhogy simán lehet, hogy csak halucináltam...
Azt mondják, ilyen korban már erős az íny, ezért jobban gyötri a fogzás. No és Mia eddig egyetlen fogacskát sem engedett kibújni... Hát nem csoda, hogy fáj neki :(
Kicsi boldogság!
2016. június 12., vasárnap
38 hetes cukiságbomba
Amellett, hogy fáradt és néha mindenre mérges vagyok a nemalvástól, meg kell mondanom, hogy nagyon boldog vagyok, hogy pont Miuska anyukája lehetek, hogy pont minket választott, és hogy pont őt küldték nekünk. Nem állítom, hogy minden pillanat könnyű, de bizony egyiket se cserélném el semmiért, és ugyan vágynék néha 5 percre egyedül, de a 4.-ben már szörnyen hiányozna. Beszélnek a babák szeparációs szorongásáról, de vajon az anyáknak is lehet olyan?
Ő ad értelmet mindennek!
Tegnap amúgy nagyon szuper kis délutánunk volt, az Ikeába mentünk etetőszéket venni, és ha már ott voltunk, kajálni egy jót. Ami nagy szó, hogy Mius is élvezte, és ő is evett! Talán az etetőszék-újdonság varázsa, de nem bánom, nagyon relax délután volt!
Ő ad értelmet mindennek!
Tegnap amúgy nagyon szuper kis délutánunk volt, az Ikeába mentünk etetőszéket venni, és ha már ott voltunk, kajálni egy jót. Ami nagy szó, hogy Mius is élvezte, és ő is evett! Talán az etetőszék-újdonság varázsa, de nem bánom, nagyon relax délután volt!
2016. június 9., csütörtök
Így mosunk mi...
...tudniillik fogat! :) Mármint Miának nincs, viszont van fogzáskönnyítő fogkefe szettje, amit most kezdett el a mi fogkefénkhez mérni ;)
2016. június 5., vasárnap
37 hete együtt
Továbbra is felfoghatatlan hova szalad az idő... Néha megijedek, hogy kifolyik a kezemből. Több mint 4,5 éve élünk itt. Pár hete van 3 éve annak, hogy Barcelonában dolgozni kezdtem. Pár hét múlva 1 éve lesz, hogy itthon vagyok. MIA 37 HETES. Felfoghatatlan! Milyen irdatlan hosszúnak tud tűnni egy 5 perces szoptatás is az éjszaka közepén, és mennyire rövid 8 hónap /1 év /3 év, vagy akár 6, amióta Balival házasok vagyunk. Döbbenet!
Mia napról-napra cukibb, okosabb és szebb. Nem szoktam nagyon produkálták is (minél?), de tegnap beérettnek láttam a belefektetett "munka" gyümölcsét, konkrétan a válasz nélkül átbeszélt hónapokat, amikor egy nagy tálból, vagy 20 játék közül Mia kérésre kivette a zenélős nyuszit, majd a kiskutyát és az oroszlánt. Annyira lenyűgöző.
Nem meséltem még hosszasan róla, de Pécsett részt vettünk a Beszélő babakezek alaptanfolyamon, ahol az amerikai jelnyelvre alapozva babákra szabott jelelést tanultunk. Én. Mert ugye Miának 6 hónaposan azért nem lehet 6 órába zsúfolni egy ilyet. Meg nem is azonnal kell sikert várni. Én azóta mutatom neki a kezdő csomag jelet (nem lehet sok jellel kezdeni), és pár hete Mia szépen mutatni kezdte a szopi jelét. Meg van egy saját jele az izgatottságra. És a babajeles mesekönyvekből, amit minden nap kell mesélni, mert kéri, ugyan nem mutatja az orrszarvú jelét, de tartja a kis nóziját, hogy az övén is mutassuk :)
Amúgy meg mászik ezerrel, ma a konyháig szökött 1-1 zoknival a pici kezeiben.
És tovább gyakorolja a felállást.
Hintázni minden nap megyünk, mert az fejleszt, de sokkal inkább, mert szereti.
Tényleg ez a boldogság. Sajnos sokszor nem veszünk bele ennek a boldogságnak a rózsaszín ködébe a fáradtság, kialvatlanság, esetleg idő szűke miatt, pedig ezek azok az idők, amit igazán ki kell élvezni. Ahogy feltétlen bizalommal fordul felénk, ahogy szavak nélkül megérteti magát, és ahogy babamamát mantrázva bemosolyogja a napunkat :)
Szeretem a ma 7:15-kor 37 hetes Kicsi Szívemet!
Mia napról-napra cukibb, okosabb és szebb. Nem szoktam nagyon produkálták is (minél?), de tegnap beérettnek láttam a belefektetett "munka" gyümölcsét, konkrétan a válasz nélkül átbeszélt hónapokat, amikor egy nagy tálból, vagy 20 játék közül Mia kérésre kivette a zenélős nyuszit, majd a kiskutyát és az oroszlánt. Annyira lenyűgöző.
Nem meséltem még hosszasan róla, de Pécsett részt vettünk a Beszélő babakezek alaptanfolyamon, ahol az amerikai jelnyelvre alapozva babákra szabott jelelést tanultunk. Én. Mert ugye Miának 6 hónaposan azért nem lehet 6 órába zsúfolni egy ilyet. Meg nem is azonnal kell sikert várni. Én azóta mutatom neki a kezdő csomag jelet (nem lehet sok jellel kezdeni), és pár hete Mia szépen mutatni kezdte a szopi jelét. Meg van egy saját jele az izgatottságra. És a babajeles mesekönyvekből, amit minden nap kell mesélni, mert kéri, ugyan nem mutatja az orrszarvú jelét, de tartja a kis nóziját, hogy az övén is mutassuk :)
Amúgy meg mászik ezerrel, ma a konyháig szökött 1-1 zoknival a pici kezeiben.
És tovább gyakorolja a felállást.
Hintázni minden nap megyünk, mert az fejleszt, de sokkal inkább, mert szereti.
Tényleg ez a boldogság. Sajnos sokszor nem veszünk bele ennek a boldogságnak a rózsaszín ködébe a fáradtság, kialvatlanság, esetleg idő szűke miatt, pedig ezek azok az idők, amit igazán ki kell élvezni. Ahogy feltétlen bizalommal fordul felénk, ahogy szavak nélkül megérteti magát, és ahogy babamamát mantrázva bemosolyogja a napunkat :)
Szeretem a ma 7:15-kor 37 hetes Kicsi Szívemet!
Ez épp most készült!!!
Itt pedi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)