"Mia"

Ma reggel óta mondja, hogy Mia!!!
Csak hogy félreértés ne essék, semmi félreértés nem esett, a cicát maúnak, illetve 2-3 napja cicának hívja, a Mia nem mást illet :)
Mondjuk még van mit tisztáznunk, mert amikor "ki-kicsodát" játszunk, ő még mindig baba, amikor pedig miázott, rám és Balira is Miát mondott :) De vagy 50x elismételte a nevét!

Karácsonyi cukibaba (videóval)

Jó régen jelentkeztem, sajnálom is, de volt itt rohanás. Pedig nem vittem túlzásba az ünnepi előkészületeket sem, és Mia is volt, hogy szuperül aludt. Persze nem mindig, de ha igen, igyekeztem én is. Aztán persze volt itt még pici Bali-tanfolyam is, de az ünnepekre ott is szünet van.
Lezajlott a Karácsony, előtte babaoltások, kicsi köhi, buszozás közben hányás (csak az utazástól, és szerencsére következmények nélkül), szájra esés, lábikó megnyomás, úgy hogy karácsonyra a kis drága elég sok ponton kékes-lilás lett, én meg úgy éreztem, hogy elsüllyedek, pedig senki nem látta rajtunk kívül, de olyan látvány volt pár napig fürcsi előtt, mintha bántalmaznánk szegényt :(
De a kisasszony kiegyensúlyozott, és elégedettnek, már-már boldognak tűnik, és egyre bővíti a cukiságlistáját.

Az elmúlt 48 órában megtanulta kimondani a cica szót, és bár egyelőre nagyon hasonlít az órát jelentő tik-takra, már nem csak maúúúként emlegeti a Rosét ;) Szintén újdonság, hogy mondja, hogy enni, inni, sőt azt is, hogy ebéd(-d). Valamint további dolgok első két hangját, úgy mint apa do(-lgozik), do(-boz), szóval még keverhetjük is. A labda  dabdából abdává vált, és a lámpa ámpaszerűség névre hallgat. A környéken van pár utca, ahol 3-4 méterenként narancsfák szegélyezik az utat, és amellett, hogy nekem régi kedvenceim, Miának is nagy örömére szolgál, mert a beszédet a jeleléssel kombinálva közli minden 4. méteren, hogy narancsfa, avagy narancs van a fán: mondja, hogy na- és mutatja a fa jelét. Imádnivaló! És ilyenkor természetesen jó gyorsan is haladunk :D
A Karácsony egymás jegyében telt, nem főztem túl a dolgot, bár még így is lesz kidobni való étel, azt hiszem. Tegnap nagyot sétáltunk a belvárosban, ahol Mia megnézte a katedrális nagy Betlehemét tele beeee-kel, és élő (ijesztő) kakassal, és a  népsűrűség ellenére is talált helyet és alkalmat táncizni a harangjáték hangjára :)

Az ő fejlődését követni az igazi Karácsony! Szóval minden nap Karácsony <3

Babóca

A bejegyzés címe ezúttal nem Miára utal, hanem az ő kis kedvencére, Babócára (ahogy ő mondja Babó), a katicalányra. Épp nem a legalvósabb éjszakának indul ez a mai, mert idáig már 2x ébredt a ded, az utóbbi alkalommal már nagyjából visszaaltattam, mire észleltem, hogy tocsog a rugi, elcsúszhatott a pelusa, így nekiláttam a pelus és ruhacserének. Az elején meglepő módon még aludt, ami nála eleve fura, hiszen mozgattam, aztán amikor felébredt, azonnal vadul mutatta a katica jelét :) Egy ideje már jeleli, de ez volt az első alkalom, hogy valószínűleg az álmába engedett bepillantást... najó, csak közölte, miről álmodik, de ez olyan szép! Egészen meghatódtam.

És hogy honnan a szerelem? HÁT bizony, talán ebből a szempontból (is) megbuktam, de bizony Bogyó és Babóca rajzfilm formában lett sztár nálunk, és első alkalommal függőséget okozott. Nem vagyok a tv híve, sőt, és korlátozom is, de egyszerűen muszáj megengednem, hogy nézze, mert ott áll, mutogat, és sírva mondja, hogy Babó, amíg be nem adom a derekam.
Két tervem van: az egyik, hogy a BogiTimitől kapott Bogyó és Babócás babaétkészlettel terelek, amit már el is kezdenék, de mivel nálunk repkednek a babatányérok, inkább halogatom. A másik, hogy legközelebb hozok sok-sok BésB mesekönyveket, ezzel viszont várnom kell még egy picit.

Beszédfejlődés

Mikor megígértem, hogy továbbra is próbálom hetente megírni az újdonságokat, nem tudtam mit beszélek. Semmit sem csinálok, mégsincs időm...
Pedig történnek a dolgok: kicsi Mia összeszedte az eddigi legtöbb -itist : laringitis, Otitis és bronchitis. Szerencsére most már sokkal jobb, a kedve is a régi, és a tünetek is múlnak. Eddig kedvem sem volt semmi máshoz, de most már muszáj összeírnom a szókincset! Fantsztikusan fejlődik, nap(szak)ról napra többet mond, jelel, kommunikál.
Ő és a babái baba, már én se nyanyaaa  vagyok, hanem anya, esetleg aja, Bali régóta apa, a mamák mama a papák papa hívószóra hallgatnak. Elég zavaró módon sok szó kezdődik ma-val /má-val és pa-val pá-val, de nagyon kis ügyes. Megy a papu tudniillik a papucsból, és ha pipacsot lát a mesekönyvekben, hozza a papucsot ;) A cipőre is elkezdett papucsot mondani, de ennyi talán belefér. Állatokból nagy kedvenc a maú és a vavava, valamint a beee és a nyu(szi). Ha kaja közben vadul mutatta hűtőszekrényre, hogy má, akkor hűtőmágnest kér, ha tortát mond, általában a tortilla de patatasra gondol, amit szeret nagyon. Kajatémánál maradva továbbra is nagy sztár a bó(rsó), de szereti a baba(nánt),  a ma(zsolás panettonét) is, amiből gyakorlatilag csak a mazsit csipegeti ki mint egy modernkori hamupipőke, de szerencsére ha a szájába csipkedem, a kalács is jöhet. Megszerette a tésztát, amit kis akcentussal majdnem tökéletesen ejt is.
Imádja az el- igekötős igéket, és ki gondolná, hogy vki vagy vmi folyton edőt, ebújt, etűnt. Pedig így van.
Mesekönyvekből meséltet magának, és tudja mondani, hogy a maúsból, a vavavásból vagy épp a Pá(lKataPéteres) mondókásból. Igen gyakori még, hogy Bori(bon)t kéri. De szemen kell hogy köpjem magam, mert a tévéellenességem dacára már van, hogy én magam kapcsolok neki (Bogyó és) Babó(cá)t. Egyszerűen muszáj, mert képes kitartóan sírni, ha terelni próbálom mondjuk Bó(bitá)val, amit csak zene formájában szoktunk. Mond me-t, ha megy/menjünk, és hasonlókat. De ki ne hagyjam a hintát, a dabdát, ami labda és az ebbő(l) abbó(l)t. Szezonális újdonság a gyógyu(l), és ha már kifigyelte a gy-t, néha mondja a Bogyót is.
Jajj és mondja, hogy néni és bá (utóbbit a Mikulásra is.
Közben meg jelel szopit, még-et, fát, kukacot, tegnap este a katicát és az alvást. Meg ami még nem jut eszembe. Állati aranyos, és szerintem elfogulatlanul is értelmes!

Nemnem!

Ez Mius egyik kedvenc szavajárása, mégpedig ujjrázással kísérve.

Azt hiszem, nem megy túl jól ez a pozitívan nevelés...

Amúgy Mia most beteg, úgyhogy tessék neki drukkolni és pozitív energiákat küldeni, hogy minél előbb meggyógyuljon!

5 éve Barcelonában

Ki gondolta volna 2011. november 17-én, hogy az eredetileg tervezett 2-3 éves barcelonai kiruccanás még 5 év múlva is tart?!
Rögtön az elején leszögezném, hogy önként, mindenféle kényszer nélkül jöttünk és maradtunk, és azt is, hogy továbbra is úgy tervezzük, hogy hazaköltözünk.
Szívesen vagyunk itt, mert jó. Élhető a város, tele programlehetőségekkel, érdekes és eléggé megunhatatlan helyekkel, az utca embere kedves, még ha 5 év alatt azért mással is találkoztunk. Nagyon kedvező a klíma, bejön, hogy nincs fagy :) Balázsnak meg nyáron bejön a légkondi :)
Anyukám "önkéntes számüzetésnek"  hívja, pedig azért már ő is tisztában van vele, hogy nem senyvedünk/szenvedünk itt. Én különösen odavagyok érte, és tudom, hogy kicsit (nagyon) a szívem szakad majd meg, amikor itt kell hagynom a várost. Persze hazalátogatni nagyon jó, de mindig jó ide hazajönni.
Hogy miért szép itt, azt lehetetlen, amiket itt felhozok, messze nem kimerítő jelleggel sorolom, és biztosan nem fontossági sorrendben. De azért csak hadd soroljam :)
Szeretem a város átláthatóságát, közlekedését és hiperszuper tömegközlekedését. Az időjárást már említettem, és szeretem, hogy bár most épp esik, biztos lehetek benne, hogy ha nem is feltétlenül ma vagy holnap, de biztosan 4 napon belül gyönyörű napsütés lesz. Nagyon ritka, hogy több napig húzza a csúnya idő, de az volt a leghosszabb idő, és a saját elméletem, mely szerint max 4 nap eső után verőfényes napsütés következik, többször beigazolódott.
Szeretem az utca emberét, azt hogy (néha már-már idegesítően) ráérősek, alapvetően derűsek, és ehhez az elmúlt 14 hónapban az a tapasztalat is társult, hogy borzasztóan gyerekcentrikusak: a babához, gyerekekhez mindenkinek van egy-két jó szava, kedves mosolya. Az a fajta nyíltság és közvetlenség, ami itt jellemző, az otthon már gyanús. Persze én nem élveztem, amikor a pár napos Miát mindenki megsimogatta volna az utcán, de hát nekem meg úgyis abban (is) kell fejlődnöm, hogy határozott nemet tudjak mondani. Ha magam miatt nem is, Mia miatt mindenképpen.

Jó az egészségügyi rendszer, amit így gyerekszülés után volt szerencsém tesztelgetni. Kicsit idegesítő, hogy mindenre paracetamolt javasolnak, de ez sok helyen van így. Ismeretlen viszont a hálapénz és mindennemű pénzdugdosás. Magánkórházban szültem, de még ott sem kellett fizetni az apukának is bentalvást biztosító szobáért, és a 3féle választékot kínáló menüért sem, hiszen arra van a biztosítás. Az otthoni állapotokkal összehasonlíthatatlanul jobb az intézmények infrastruktúrája. Nem csak a magánkórház épülete, de a szimpla körzeti orvosi rendelőé is.
Visszatérve az utcára, van és jó a köztisztaság. Rendezettek a parkok, amiket az emberek használnak is, nem úgy mint otthon. A parkokban mindig virágzik valami, szezonálisan cserélik a virágágyásokba ültetett növényeket. Anya azon van fennakadva, hogy az utcai ágyásokba most fehér cikláment ültettek százszámra. "De hiszen az otthon legalább egy ezres tövenként!" Ha már a növényeknél tartunk: pálmák, narancsfák és bouganville-ek között azért vidámabban telnek egy kontinentális éghajlaton nevelkedett ember hétköznapjai.

Az emberek eljárnak otthonról reggelit, ebédelni, vacsorázni, csak úgy kávézni és sörözni is. Ennek itt kultúrája van. És nem kell hozzá kiöltözni, mert annyira mindennapos. Nem mondom, hogy mi is minden étkezést házon kívül költünk el, de az otthoninál lényegesen gyakrabban ülünk be.
Ezer dolgot sorolhatnék anélkül, hogy a végére érnék, de ha már mérlegelek, meg kell említeni, hogy 5 éve nem gondoltuk, hogy itt születik és cseperedik majd Mia, akiért szintén nagyon hálás vagyok. Igen, a városnak is :)
Száz szónak is egy a vége, szeretem!

"Még, még!"

Már meséltem a babajelbeszédről. Sajnos olyankor sosincs ott a telefonom, vagy ha mégis, mással van tele, ezért egyelőre azt a videót tudom megmutatni, amit apa, azaz Mia pécsi papája készített, és véletlenül pár "még" is lencsevégre került.

Szerintem rém cuki, még ha nem is a szabályos kéztartással mutatja. Az oktatónk szerint ez tipikus a kicsiknél, úgyhogy nem ijedezem, nem igazgatom :)

14 hónapos, fogzós kismanó (kismana)

Ma ismét vasárnapra esik 20-a. Mia természetesen ébren már 6-tól, nemhogy 7:15-kor. Ezúttal a pécsi Mamával, úgyhogy "nyanyaaa" kicsit később koszönti. Most meg aludna, de nem nagyon bír... Hallja a kismanáját gurigatós kutyust huzigálni a nappaliban. Arany szívem!
Kicsi Mia, ha ezt egyszer olvasod, remélem, tudni fogod, hogy milyen nagyon szeret Téged a "nyanyád". Boldog vagyok, hogy Téged küldött nekünk a Jóisten. Köszi, hogy megmutatod, milyen csodás a Világ. Köszi, hogy gyűjthetek Veled faleveleket! Köszi, hogy az én nyakam öleled át! Te maga vagy a boldogság!

Ja, közben 2 fogacska jön, jobb felsők... ennek megfelelően (alig) alszunk...
De mit számít ez, hamarosan túl leszünk rajta.

Az igazsághoz hozzá tartozik

...ugye az is, hogy ha jön egy tündér foga, akkor qvára nem tud pihenni, de az anyja annál inkább sem. Ma például 2-ig 5x kelt, amikor is átvittem magam mellé az ágyban, ahol szanaszét forgolódott, és többször fájdalmasan felsírt, míg végül "5-kor" betelt a pohár, és újra karban kezdtem ringatni
Beletelt pár percbe, míg leesett, hogy elnéztem az órát, és az 5 igazából 4 volt. Most fél órája ringatom, hintázunk, de legalább egy ideje nyugodt.
Én mondjuk sokkal kevésbé.
Közben megint furdal a lelkiismeret, mert tudom, hogy nem jókedvében csinálja, sőt fájdalmai vannak, én meg puffogok. Csak hát nem könnyű, na.
Fáradt vagyok, hiszen ha ő alszik is, én ringatom, vagy éppen igyekszem úgy behajtogatni magam az ágyba, hogy finoman hozzá bújva nyugtathassam, vagy kedvére szopizhasson... És akkor mégsem alszik, hanem fetreng, ficánkol, gyötrődik. Én meg felváltva őrlődöm, hogy nem tudok neki érdemben segíteni, vagy dühös vagyok, amiért tuti akkor sír fel, amikor végre elaludnék. Hát nehéz ez a babalét. Fogzáskor különösen. De "nyanyának" lenni sem gyerekjáték, főleg, ha az ember lánya a válaszkész gondoskodás mellett teszi le a voksot...
Az egészben az a legdühítőbb/legfájdalmasabb, amikor az ember rájön, hogy a feltételezett 5 helyett csak 4 óra van. Ergó az amúgy is keveset alvó dednek még legalább 2,5 óra alvást kell biztosítani valahogy. Akár ölben. Hiszen Mia szinte sosem aludt 12 órákat. Nemhogy éjjel, de 24 óra alatt is borzasztó ritkán. Így hát ki kell bekkelni 6-7-ig. De már 3/4 5. Haladás...

Szebb a Világ...

...pusztán attól, hogy benne van:

Talán nyálas kijelentés, de biztosan nem túlzás!  Nekem semmiképp sem.

Másik Mama, másik Papa

Egri Mama után most a pécsi nagyszülők látogattak el Miushoz, aki ezt kitüntető figyelmével és fáradhatatlan aktivitással honorálja. Egri Mama nagyot lendített a a nagy kedvenc mesélésen, azóta ugyanis hozza a könyveket, és az ember ölébe veti magát, hogy olvassunk. A pécsi nagyszülőzés még javában tart, de már most előrébb tartunk a játékhuzigálós, precíziós készségekben: a különböző fonálon húzható játékok lassan vonattá összeállva is bombabiztosan kerekeznek kicsi Mia után ;)
Papa óriási sztár a háznál, ami - bár őszintén örülök neki - azért meglepő, mert legutóbb kellett pár nap a totális feloldódáshoz. Hát most nagyjából fél perc meglepetés után ölbebabámat játszhattak.
Azóta négyesben játszózunk, sétálunk, rohangálunk a lakásban fel és alá.
Merthogy mióta elindult, Mia bizony meg sem áll. igazi távokat sétál kint és bent is. Egyre többet beszél és jelel is anya nagy örömére! Szupercuki kölykőce! Igazi cserfes kislány.

Cukilányom

Tudom, hogy eddig mindig épp odavoltam a lányomtól meg vissza, de most pláne! Fantsztikus korban van! Okosodik és ügyesedik mindenben! A járás alap.  Reggeltől estig! Hihetetlen kis energiabomba. Hetekkel ezelőtt, amikor egyre több formába talált bele a formabedobón, azt gondoltam, napról napra fejlődik. De nem! Óráról órára is.
Itt volt az egri Mama két hétig, és újabb boostot adott a mesélésnek: most mesékkel kelünk és velük fekszünk, közben pedig ezerszer is végiglapozzuk a mesekönyveket nemcsak a meséért, de hogy végigmutogassuk és végigmondjuk, ki kicsoda és mit mond.
Közben Mia a babajelekkel is bővíti a repertoárt: a fa és a még után már a halacska is megvan. Ügyesedik a kismotoron, és annyira kifejezően kommunikál, hogy általában a napnál világosabb, mit akar: ma reggel odaállt a babakocsi elé, nem tágított mellőle, mutatta a cipőjét, és mondta, hogy hinta. Mit tehetnék ilyenkor? Pizsiből ki, utcai rucit fel, vizet töltök, és ellenőrzöm, van-e bőven keksz és egyéb jóság, aztán, ahogy a jelelős mesekönyv után szabadon mondani szoktam "lábikóra kiscipő,séta,séta, indulás!"
Minden nap táncolunk is, hiszen odaáll a képernyő elé (ahol ugyan csak a media player felület látszik),  billegeti a fenekét, és mondja, hogy tánti. Ebéd közben kinyújtott kézzel ledermed, elutasítja a kaját, és mondja, hogy tete, és amíg a kajás dobozka vagy épp a joghurtos doboz tetejét meg nem kapja, nem oldódik a póz. Ugyanez a má(gnes) szóval a hűtőszekrény előtt... Egyszerűen nem lehet nem megérteni, és imádni. A legváratlanabb pillanatokban hoz egy könyvet, a kezünkbe adja, és szinte beleveti magát a nyakunkba: az ölünkbe ülve szeretne mesét hallgatni. Ennyi!
Csodálatos kis teremtmény!

Szeretem a kicsi babám!

Ja és tegnap egyszer kelt csak éjszaka!!! <3

Fogas kérdés

Kicsi Mia napok óta éjjel újra visítva ébred, és múlt héten a nemevés (szilárd táplálék, mert a szopizás ment) is a tetőfokára hágott. Tudni véltem én, hogy ez újra a fogzás, de mivel a szájába nézni nem engedett, tegnap még elég bizonytalan voltam, valóban egy őrlőfog pár csücskét látom-e. Pláne hogy előtte evett, mondom, simán lehet kajamaradék. Ma benyúlni engedett, és ismét ugyanarra jutottam, hogy elkezdett kibújni az első őrlőfogacska, ami szám szerint a 7.lesz a négy db egyes és a felső két kettes után. Mondták ugyan, hogy ezek nem feltétlenül a nagykönyv szerinti sorrendben jönnek, de azért meglepő. Főleg mivel kb egy hete az egyik szemfog környékén láttam duzzadtabbnak. Hát így már érthető a visítás és az is, hogy ma este fürcsi után hőemelkedést éreztem és igatolta is a mérés. Remélem, ebből nem lesz magasabb hő, hiszen nem tűnik betegnek a kis drága. Itt van az egri nagymamája, és vele naphosszat meséltet, sétál, labdázik. Inkább azt vettem észre, hogy törékenyebb a jókedve, és hamarabb fárad is, ami viszont simán abból is adódhatna, hogy már egész nap talpon van, megy, sétál, néha szinte szalad. Nagyon ügyeske!
Ja, és mellesleg a napokban két új babajelet is elkezdett használni, úgyhogy talán a babajelbeszéd is beindul. Remélem, erről már írtam, mert csudaérdekes és sztem hasznos dolog.
Na szóval ma lehet drukkolni, hogy a hőemelkedés elmúljon, és a magasabb hő elkerülje kicsi Micsit! Én mondtam neki, hogy ebben a családban mi nem betegszünk meg!

13 hónap együtt

Oké, hogy 1 éves kor felett vegyek vissza a hetente szülinapozásból, de ne felejtsem már el, ha 13 hónapos lesz az egyszem gyermekem!!!
Merthogy Mia az lett ma! És mint komoly nagylány, ma a saját ágyában ébredt (általában hajnalban, de van, hogy már éjjel átviszem magunk közé), és sírás nélkül, a nyusziját lóbálva, állva várta, hogy végre kikapjam onnan :) Arról meg jobb helyeken nem tennének említést, hogy éjjel 5-6x kelt szegénykém. Azt hiszem fogzik, de mivel nem engedi megnézni, csak a jeleket olvasom ekként.

Hát boldog 13. hónapot, kicsi Mia!

Aki ízléstelennek, gáznak gondolja, ne nézze tovább, de én azért csak nagyon nagyon büszke vagyok rá, hogy 13 hónapja ügyesen szopizik... Most is éppen ;)
És tudom, hogy ezzel a legjavát adom neki :)

Esős nap

Tegnap esett, így csak babakocsizni mentünk ki délelőtt, aztán újra esik, így ma itthon töltöttük az időt: áthívtuk Mia egy kis barátját és az anyukáját, de amíg megérkeztek,  Mia az ölembe ültette az óriás  plüssöket, majd beült ő is. A nap során többször :) szerencsére egyik alkalommal kéznél volt a telefonom.

Elmaradt szülinapi beszámoló

Annyi sok elmaradásom közül a szülinapit éreztem a legsürgetőbbnek, és egyelőre nem bízom benne, hogy a képeken túl többre jut időm...

 Szóval a reggeli torta

 libázás

 kutyázás

 esti tortázás

Azért azt nem állítom, hogy mind megette a tortát, de határozottan kóstolgatott belőle, trancsírozta, ismerkedett a textúrákkal. Nem is számítottam másra. Az ajándékokat azóta nagyon is birtokba vette, de az átadáskor a kiscipője cetlije kötötte le leginkább.
Szuper nap volt, még ha a reggelére szuperfáradt voltam is... A kimerültségtől bekaptam egy jó kis megfázást is, aminek a maradványköhögését most is nyögöm. Nem fáj már jó ideje semmi, de a legrosszabb pillanatokban kell köhögni... Mindegy, így is megérte a felkészülés, rohanás, ünneplés és élményvadászat :)

Szeptember 20. keddre esett, hétvégén pedig a bababarátokkal is megünnepeltük a közös szülinapot egy közeli parkban.

Ki mit kap...

Azt mondtam, innentől nem köszöntöm itt hetente a kicsi lányom, és így is van, de nehéz levetni a szokásokat: ma éjjel is notoszkált a fejemben, hogy elő "kell" készítenem a reggeli bejegyzést. Persze sosem kellett, csak így alakult, és megtetszett az ötlet. Aztán arra is gondoltam, mennyi témával el vagyok maradva: már a második magyarországi utunkról nem számoltam be, Mia szülinapját sem dokumentáltam,ami igazi szégyen, és azóta egyéb is kimaradt. De ez most más!
Most nem köszöntöm, most nem számolok be semmi eseményről, most csak le kell írnom, nehogy a gondolat elszálljon, mert fontos.

Hogy sosem volt még senki Mia előtt az életemben, aki őszintén hitte (már pocakon kívül is), hogy mi ketten egyek vagyunk. És ez -bár olyan természetes, mivel minden baba így éli meg az első heteket - talán a legtöbb, amit kaphatok. Kell, igen kell a mosoly, kell az ölelés, kell a vele együtt nevetés, de azt hiszem, ez az elképzelés, most hogy kellő távolból tudok erre tekinteni, ez az, ami anyává tesz. Szerethet engem bárki barhogy, ezt csak a gyermekem érezheti irántam. És ha már túl is vagyunk ezen a képzeten, erre mindig úgy szeretnék gondolni, mint ami megkülönbözteti a kettőnk kapcsolatát bárki mással való kapcsolatomtól.
Érzelgős, tudom, de ez van. Most ezt érzem fontosnak, és nem akarom elfelejteni.
Vagy lehet, hogy csak onnantól érzelgős, hogy én ezért hálás vagyok Miának? Mindegy! Akkor is így van. Tök mindegy, én mit meg nem adnék neki, az fontosabb, mennyi mindent kapok tőle, kezdve ezzel az érzéssel!
Amúgy tényleg fantasztikus korban van most is, már egyértelműen különálló egyéniség, jó a humora, nyitott és vidám. Olyan fantasztikus reakciói vannak, hogy az ember lehidal. Ma vacsi közben olyan kacagást rendezett, hogy azt öröm volna visszanézni, kár hogy csak az emlékezetembe véshettem. Okos és érzékeny, figyelmes. Imádja a kutyákat, és ebből a szempontból már most olyan, mint én kislányként: a környék összes gyerekkompatibilis kutyáját összetaperolja, ha hagyják :) Már nem egy kutyatulajdonos utalt rá, hogy hamarosan kutyánk is lesz a cica mellé :)

Élvezt nézni, ahogy egyre kifejti az egyéniségét, megmutatja magát, ügyesedik, okosodik. Sokszor kell a türelem is persze, most volt pár nap, amikor minden etetés közelebb vitt az idegösszeroppanáshoz, de hát tanul a lelkem, és a határokat is feszegeti. Hiszen gyerek. De még milyen gyerek!!! Tényleg fantasztikus kislány!
Azért imádkozom, hogy tudjuk őt jól inspirálni, megmutatni neki az általunk ismert Világot, óvni őt, és a Világot legalább egy hajszálnyit megpróbálni jobbá tenni, hogy neki jó legyen. Önbizalmat és magabiztosságot adni neki, olyan biztos alapot adni neki, amire mindent építhet, és amihez bármikor visszanyúlhat.

Olyan alapot szeretnék adni neki, mint amilyennek a Szívek szállodájában Rory kapott, de még inkább olyan kapcsolatot szeretnék vele, vagy olyat mint amit a Muzsika hangja Mária nővére adott, alakított ki a gyerekekkel. És olyat, amilyet én kaptam a szüleimtől, amit nem mellesleg köszönök nekik. Vicces, hogy a legfontosabbat és legvalódibbat írtam utóljára, de nem mindennel így vagyunk? Hogy a filmekben látottat idealizáljuk a valóssal szemben? Pedig így hogy már nekem is gyerekem van, látom, mennyire jól csinálták, csinálják a szüleim a dolgukat, és hogy ez milyen kutyanehéz lehetett...
Istenem, de szeretném én ezt a szülőséget jól csinálni!

53 hetes totyogónk

Ma alaposan megcsúszott a nagy szülinap utáni, vasárnapi bejegyzés...
De ha már vártunk vele, Mius produkált is: ma már 3-4 -re bővült a kapaszkodás nélkül megtett lépések száma, és már igazán akarja is, "szalad" felénk, nem csak véletlenül lép kettőt! Fantasztikus érzés! Egyben döbbenet, hogy már ilyet tud az én nagykisbabám...

Ma nem mellesleg találkoztunk, és végre beszélgetni is tudtunk a drága, nászutazós Toncsi barátnőmmel és férjével, akik ma Mia (séta-)tempójához lassultak a rohanós városnézés után. Mia teljesen felpörgött, majd napok óta először rendesen ebédelt és vacsizott is! Hiába, kellenek neki a friss arcok, új élmények!

Este voltunk megint csúszdázni, és ezúttal sikerült felvenni, milyen csudiönálló már :)



Változás lesz a blogon, hogy ezentúl szülinapot évente (vagy max havonta) köszöntök neki ;) De remélem, azért a heti beszámolót tartani tudom!

Tegnap megünnepeltük a barcelonai 1 éves magyar babák közös szülinapját, itt a közeli libás parkban jártunk, és ettünk felnőtt- és babatortákat :)

Továbbra is nagyon élvezzük a babák és mamáik társaságát, még ha többségük mostanság el is kezdi a bölcsit.