Cukilányom

Tudom, hogy eddig mindig épp odavoltam a lányomtól meg vissza, de most pláne! Fantsztikus korban van! Okosodik és ügyesedik mindenben! A járás alap.  Reggeltől estig! Hihetetlen kis energiabomba. Hetekkel ezelőtt, amikor egyre több formába talált bele a formabedobón, azt gondoltam, napról napra fejlődik. De nem! Óráról órára is.
Itt volt az egri Mama két hétig, és újabb boostot adott a mesélésnek: most mesékkel kelünk és velük fekszünk, közben pedig ezerszer is végiglapozzuk a mesekönyveket nemcsak a meséért, de hogy végigmutogassuk és végigmondjuk, ki kicsoda és mit mond.
Közben Mia a babajelekkel is bővíti a repertoárt: a fa és a még után már a halacska is megvan. Ügyesedik a kismotoron, és annyira kifejezően kommunikál, hogy általában a napnál világosabb, mit akar: ma reggel odaállt a babakocsi elé, nem tágított mellőle, mutatta a cipőjét, és mondta, hogy hinta. Mit tehetnék ilyenkor? Pizsiből ki, utcai rucit fel, vizet töltök, és ellenőrzöm, van-e bőven keksz és egyéb jóság, aztán, ahogy a jelelős mesekönyv után szabadon mondani szoktam "lábikóra kiscipő,séta,séta, indulás!"
Minden nap táncolunk is, hiszen odaáll a képernyő elé (ahol ugyan csak a media player felület látszik),  billegeti a fenekét, és mondja, hogy tánti. Ebéd közben kinyújtott kézzel ledermed, elutasítja a kaját, és mondja, hogy tete, és amíg a kajás dobozka vagy épp a joghurtos doboz tetejét meg nem kapja, nem oldódik a póz. Ugyanez a má(gnes) szóval a hűtőszekrény előtt... Egyszerűen nem lehet nem megérteni, és imádni. A legváratlanabb pillanatokban hoz egy könyvet, a kezünkbe adja, és szinte beleveti magát a nyakunkba: az ölünkbe ülve szeretne mesét hallgatni. Ennyi!
Csodálatos kis teremtmény!

Szeretem a kicsi babám!

Ja és tegnap egyszer kelt csak éjszaka!!! <3