Lezajlott a Karácsony, előtte babaoltások, kicsi köhi, buszozás közben hányás (csak az utazástól, és szerencsére következmények nélkül), szájra esés, lábikó megnyomás, úgy hogy karácsonyra a kis drága elég sok ponton kékes-lilás lett, én meg úgy éreztem, hogy elsüllyedek, pedig senki nem látta rajtunk kívül, de olyan látvány volt pár napig fürcsi előtt, mintha bántalmaznánk szegényt :(
De a kisasszony kiegyensúlyozott, és elégedettnek, már-már boldognak tűnik, és egyre bővíti a cukiságlistáját.
Az elmúlt 48 órában megtanulta kimondani a cica szót, és bár egyelőre nagyon hasonlít az órát jelentő tik-takra, már nem csak maúúúként emlegeti a Rosét ;) Szintén újdonság, hogy mondja, hogy enni, inni, sőt azt is, hogy ebéd(-d). Valamint további dolgok első két hangját, úgy mint apa do(-lgozik), do(-boz), szóval még keverhetjük is. A labda dabdából abdává vált, és a lámpa ámpaszerűség névre hallgat. A környéken van pár utca, ahol 3-4 méterenként narancsfák szegélyezik az utat, és amellett, hogy nekem régi kedvenceim, Miának is nagy örömére szolgál, mert a beszédet a jeleléssel kombinálva közli minden 4. méteren, hogy narancsfa, avagy narancs van a fán: mondja, hogy na- és mutatja a fa jelét. Imádnivaló! És ilyenkor természetesen jó gyorsan is haladunk :D
A Karácsony egymás jegyében telt, nem főztem túl a dolgot, bár még így is lesz kidobni való étel, azt hiszem. Tegnap nagyot sétáltunk a belvárosban, ahol Mia megnézte a katedrális nagy Betlehemét tele beeee-kel, és élő (ijesztő) kakassal, és a népsűrűség ellenére is talált helyet és alkalmat táncizni a harangjáték hangjára :)
Az ő fejlődését követni az igazi Karácsony! Szóval minden nap Karácsony <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése