...ugye az is, hogy ha jön egy tündér foga, akkor qvára nem tud pihenni, de az anyja annál inkább sem. Ma például 2-ig 5x kelt, amikor is átvittem magam mellé az ágyban, ahol szanaszét forgolódott, és többször fájdalmasan felsírt, míg végül "5-kor" betelt a pohár, és újra karban kezdtem ringatni
Beletelt pár percbe, míg leesett, hogy elnéztem az órát, és az 5 igazából 4 volt. Most fél órája ringatom, hintázunk, de legalább egy ideje nyugodt.
Én mondjuk sokkal kevésbé.
Közben megint furdal a lelkiismeret, mert tudom, hogy nem jókedvében csinálja, sőt fájdalmai vannak, én meg puffogok. Csak hát nem könnyű, na.
Fáradt vagyok, hiszen ha ő alszik is, én ringatom, vagy éppen igyekszem úgy behajtogatni magam az ágyba, hogy finoman hozzá bújva nyugtathassam, vagy kedvére szopizhasson... És akkor mégsem alszik, hanem fetreng, ficánkol, gyötrődik. Én meg felváltva őrlődöm, hogy nem tudok neki érdemben segíteni, vagy dühös vagyok, amiért tuti akkor sír fel, amikor végre elaludnék. Hát nehéz ez a babalét. Fogzáskor különösen. De "nyanyának" lenni sem gyerekjáték, főleg, ha az ember lánya a válaszkész gondoskodás mellett teszi le a voksot...
Az egészben az a legdühítőbb/legfájdalmasabb, amikor az ember rájön, hogy a feltételezett 5 helyett csak 4 óra van. Ergó az amúgy is keveset alvó dednek még legalább 2,5 óra alvást kell biztosítani valahogy. Akár ölben. Hiszen Mia szinte sosem aludt 12 órákat. Nemhogy éjjel, de 24 óra alatt is borzasztó ritkán. Így hát ki kell bekkelni 6-7-ig. De már 3/4 5. Haladás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése