A kép (amúgy nem túl jó vagy extra) különlegessége, hogy azt a percet örökíti meg, amikor Mia először alszik el egyedül a nagyágyában!
Most csak azért tettem le,hogy addig elnézelődjön, amíg kicserélem a babakocsi felső részét (t.i. az autós ülést a mozesre, amit bár még utál, meg kéne vele szerettetnem), és lassan szépen elaludt :-)
Én ügyes pici babám! Azt se bánom, ha most nem tudunk még sétálni menni ;-)
Most persze talán páran utána számoltok, és igaz, mia közel 6 hetes, és a fenti wow talán túlzásnak tűnik ennek fényében, de két dolog azért árnyalja a dolgot. Az első, hogy Mia éjjelente nem a rácsos (nagy) ágyában alszik a saját szobájában, hanem a mi szobánkban, egy a mi ágyunkhoz kapcsolt mini ágyikóban. És a másik, hogy igen, eléggé ölbe babázós vagyok, nem hagyom sírni Miust, és hát ennek köszönhetően a kórház, azaz 2 napos kora óta vagy a karunkban aludt el, és úgy tettük le valamelyik ágyikóba, esetleg nem is tettük le, vagy babakocsiban (kizárólag az autós ülésben), vagy a vállra vehető hordozóban aludt el.
Nem állítom, hogy ettől nekem könnyebb, mert való igaz, hogy fárasztó, de igenis állítom, hogy nekem jobb attól, ha a kicsi nem sír, hanem valaki vígasztalja, álomba ringatja. Én is nyugodtabb vagyok, és hát nyilván ő is...
Most persze rögtön kiteregettem, megfőztem a mai adag szopis teát, kicseréltem a babakocsi felszőrészt, ha már ezért tettem le a kicsit (nem sírva, hanem nézelődve-gügyörészve), és mivel még mindig alszik, bekapcsoltam a laptopot, mert már olyan régóta akarok 2 mondatnál többet írni a blogra. Nem könnyű, ha egyáltalán lehetséges, újszülött mellett blogot írni, illetve képek mellett gondolatokat is közölni. Persze ez nem is tűnik már olyan fontosnak. Hiszen a nagyszülők a képeknek, videóknak talán még jobban is örülnek, és én is viszonylag elégedett vagyok, ha legalább vizuálisan hírt adhatok Miusról. Nem is beszélve arról, hogy a képeket, videókat telefonról töltöm fel, java részt szoptatás közben (főként csak bal mellből szoptatás közben, hiszen jobbkezesként amúgy meg vagyok lőve). Hiszen a telefon mindig kéznél van már csak a szoptatós applikáció miatt is.
Ezen (szoptatós app) ne tessék megrökönyödni, Mia is hagyományos módon szopizik, nem a ciber-térben, de kisgyermekes barátaink ajánlására bizony papír helyett telefonos applikációban jegyzem Mius evéseit, peluscseréit (és - tartalmát), hőjét és hetente a tiszta súlyát. És imádom! Nem, imádni Miát imádom, az appot csak szeretem. Ez jó ürügyet szolgáltat arra, hogy - lévén a telefonom mindig karnyújtásnyira - viszonylag szocializált maradjak. Na nem állítom, hogy minden téren, de van nekünk az itteni egyszerre terhesekkel egy facebook csoportunk, ahol azóta is megosztjuk tapasztalatainkat, de még inkább kérdéseinket, kételyeinket és ha kell, lelki támogatást is nyújtunk egymásnak. És naná, hogy ha már facebook, a többi "hírt" is megnézem, nagyon ritkán még egy-egy igazi hír is eljut ezen keresztül hozzám. Erre szükségem van! Nemrég az egyik kismamatárssal, az itt már terhesen látott Esztivel, épp azon vernyogtunk (persze online, telefonon keresztül), hogy a babáinknak vajon nem ártunk-e ezzel (t.i.: elektromos szmog vagymi), és vajon hogy lehetne ezt kikerülni, és nekem is erős lelkiismeret furdalásom lett, de aztán deklarálnom kellett, hogy talán még így is jobb ez, mintha szülés utáni depresszióba zuhannék az elszigeteltségtől, és mondjuk elmenne a tejem. Szóval a telefon marad. És marad az online segítségkérés a védőnő (vérprofi) anyukámtól, ha valami újat fedezek fel a babán, vagy bármilyen kételyem támad. És marad az online képküldözgetés, megosztás és feltöltés a blogra, ha valami "fontos" (igen relatív fogalom) történik.
Na megyek, és megnézem a kicsi Miát. Ha még alszik egy fél órácskát, lehet, hogy belekezdek abba a bejegyzésbe is, ami miatt bekapcsoltam a laptopot :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése