Nagyon sok hétkoznapok című bejegyzést írtam már, de eddig egyet sem arról, milyen az élet Babácskával. Márcsak azért sem, mert nemigen van időm írni. Amit Miáról posztolok, küldök, megosztok, azt mindent telefonról teszem, szopiztatás közben, lopva, de a laptop bekapcsolása igen nagy luxus ám. Talán ez az első leszögezendő tény. Csakúgy mint a zuhanyzás, hajmosás és - ha kettesben vagyunk itthon - bizony a WC-használat is, legyen az bármennyire rövid.
Ami viszont megy, azok a félkézzel, különösebb erőkifejtés nélkül végezhető teendők, úgymint ivás, evés (de csak ha történetesen a jobb kezem szabad, különben a kanalazás esetleg a baba leevésével végződhet - tapasztalat!), teavíz forralás (a teafilterek leöntése a forró vízzel már nem annyira egyértelmű, hiszen mégsem kockáztat az ember egy icergő-ficergő újszülöttel a kezében), teregetés (erre különösen büszke vagyok).
Nagyon fontos, hogy élvezem, igazán élvezem...
... de most mennem kell az ébredő újszülöttemhez, és majd máskor megírom, mit tudunk még...
Nagyon fontos, hogy élvezem, igazán élvezem...
... de most mennem kell az ébredő újszülöttemhez, és majd máskor megírom, mit tudunk még...
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése