2013. augusztus 18., vasárnap

Itthonka-szoknya és társai, avagy varrás kompenzálásképpen, dühből

Továbbra is a kreativitás jegyében ma összedobtam egy itthoni szoknyát a pólótakaró hátsó feléből visszamaradt strech pamutból. Igazából csak magam köré tekertem az anyagot, beszegtem és tettem a derekába egy gumit. Borzasztó kényelmes, 20 perc alatt elkészült, és így már arra is van esély, hogy hétvégén a besötétített lakásban ne csak bugyiban és pólóban rohangáljak :) Sőt, amilyen jólsikerült darab, még akár a szemetet is leviszem benne, vagy bikinivel kombinálva akár egy strandolásra is el tudom képzelni :D
Amúgy varrtam még egy varrógéptakarót is a gyári nylon helyett, amitől szintén nem megyek a falnak, annyira azért nem jó, de mindenképpen jobb, mint az eredeti... És ugye én csináltam :)
De hogy mire fel ez a fékezetlen alkotás? Ma délelőtt durci voltam, mondhatni ideges a tehetetlensegtől. Már amikor Bali otthon volt Egerben, a székfestéssel egyidőben elkezdtem egy fogast barkácsolni. Egy kreatív boltból jött az alapötlet: fadarabra dekoratív szekrényfogantyúkat fúrni, és mehet a falra. Kicsit továbbfejlesztve ezt én decoupage-oltam egy fadarabot (amit négy másikból ragasztottam össze, mert a kívánt méretű deszka nem volt itthon. Szép lett, mert szép volt a szalvéta és előtte fehérre festettem a deszkámat, szépek lettek az illesztések is, már csak a fogantyúk kellettek rá. Pár nap múlva azt is levadásztam: kétórás kitérőt téve a munkából hazafelé kiválasztottam, megvettem, elterveztem. Két hétre rá tegnap fúrónk is lett végre, így reméltem, be tudom fejezni. Hát nem: a fogantyúk csavarja hosszabb a kelleténél. Sebaj, a már pöpecre kezelt deszkát megvastagítottam egy hulladékdeszkából fűrészelt darabkával, ahogy Bali kitalálta. De így sem volt jó, ezért új ötletünk támadt, amihez viszont az újonnan illesztett fadarab nagyon nem kellett. Nekiestem, hogy ha már ilyen hosszan, sokat dolgoztam vele, akkor ha a fene fenét eszik is, leszedem és megvalósítom az új tervet, de az a hipiszupi faragasztó bizony nem engedett. Egyszerűen nincs ilyen! Hát létezik az, hogy amit másfél éve tervezek megcsinálni, az alapanyagokat kínos gonddal válogatom, az egy ilyen hülyeségen csúszik el??? Hogy van az, hogy egy teljes apaféle garázs felszerelése kell egy ilyen kis semmiség megvalósításához??? Hogyhogy a pinteresten posztolgatók képesek megcsinálni, én meg nem??? Válságba jutott a projekt, egyszerre voltam dühös, sértett, gyenge, de főleg tehetetlen és őrülten bosszús!

Dühömben végül a deszkámat törtem szét, és úgy határoztam, jövő hétvégén az egészet ügyesebben csinálom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése