Egyedül a városban

Bali kedden hazautazott.

Kedd és szerda voltak nálunk a munkahelyen az ehavi (ahavi, óhavi = júliusi) zárás miatti hosszú napok, amikor reggel fél 9-től este fél 8-ig dolgozunk. Ez általában 2 vagy 3 nap havonta... Elég nagy szívás, de mindenképpen fárasztó. Főleg így, hogy már élesben csinálom a dolgokat, amikbe még mindig beletanulok... Azaz ott tartok, hogy az alapok és az elmélet, az elvek megvannak, a kivitelezéssel vannak még problémáim. Napról napra fejlődök, érzem, de még mindig csiga a tempóm Edináéhoz képest, aki tegnap és ma különösen meglepett egy skilljével, vagyis az egyik feladatunkban tanúsított borzasztó gyors tempójával. Mert nem lehet, hogy én csak marha nehezeket választok ebből a bizonyos fajta feladatból... Basszus, sokat kell még dolgoznom ezen a felpörgésen! Pedig nem pihenek, nem igazán relax-hangulatúak a napjaink. Sőt mostanában komoly volt a feszültség. Pedig bennem még csak ezután kezd majd igazán növekedni a feszkó, ahogy fogynak a napok Edina esküvőiszabijáig...

Na ennyit a munkáról!

Mert más is van ám! Nem is igazán a munkán kívül: csak annyi, hogy kitaláltam, hogyan fogom magam visszatartani a kéretlen (és természetesen fizetetlen) túlóráktól, legalábbis amíg Bali nincs itthon. Nagy találmány, mint a spanyol viasz, amit újból és újból fel lehet találni. Szóval a nagy újítás, hogy programot szervezek. Mára, a MEC-es (hóvégi zárás) napok utáni első napra például fodrászt terveztem. Ja, és el is mentem! A magyar fodrászfiúnál, Krisztiánnál már egyszer jártam, és akkor igazán meg voltam elégedve, mert szakmáján belül a párját ritkítja abból a szempontból, hogy ha azt kéri az ember, ne vágjon sokat, azt meg is fogadja :) Olyan érzésem támadt a vágás után, a tükörben hátulról is alaposan megnézegetve a frizurám, hogy még talán hosszabb is lett. Pedig nem, hiszen az jóval több időbe telt volna :) És pénzbe is... Na mindegy, mostanában szeretem, ha hosszú (nemcsak félhosszú vagy ilyesmi) a hajam, úgyhogy ez dicséret ám, nem gúnyolódom, még ha úgy is tűnik, akkor sem!

Úgy terveztem, hogy tényleg időben el kelljen indulnom a munkahelyről, hogy odaérjek az időpontomra, és ez bevált, még ha kb. negyed órát rá is húztam a munkaidőre.

Vágás után sétálgatni támadt kedvem, ami nagy eséllyel úgy jött, hogy egyik bolt csábított a másik után, és mire felocsúdtam, hogy haza is kéne menni, már eljutottam a Placa Espanyától a Placa Catalunyáig (mivel hiányzik a spanyol "ny" a magyar billentyűzetemről, inkább katalánul írtam, azért a c a placában, holott az sem helyes, hiszen a katalán sz-hangot a "farkas"C betűvel írják, ami viszont szintén hiányzik a billentyűzetemről... Nem is érdemel ennyi szót, de nem akartam, hogy szó érje a ház elejét helyesírásilag, holott amúgy is mindig hemzseg az irományom a hibáktól, mivel nincs kedvem visszaolvasni... Mintha elkalandoztam volna ebben a rövidke zárójelben...), ami egyszerűen kifejezve hosszú távnak számít. Mellesleg időben sem volt kevés, hiszen fél 10-re értem haza, így azt hiszem, fényesen sikerült a "Balihiányt pótló" estém. 

Bali közben ma Egerben strandolt az unokaöccsével, -hugával, és gyakorolt azokra az időkre, amikor majd mi is gyerekkel járjuk a várost :) Igazán szívesen lettem volna velük inkább!

Holnapra valami kis shoppingot tervezek, mert ma annyi üzlet kirakatán lestem csak a százalékjeleket :) Az igazi leárazások mondjuk szerintem még egy kicsit később kezdődnek, de már most is sok szépséget lehet jóval olcsóbban kifogni! Valami helyes lábbelit még el tudok képzelni. Illetve a 120. kis felsőcskémet, avagy a 35. sálacskámat is... Na, majd meglátjuk! Lehetséges, hogy inkább kiegészítem a sminkes alapfelszerelésemet a Mónitól ellesettek alapján. Merthogy hétvégén volt megint "sminktanfolyam", ezúttal Móniéknál friss limonádéval, sok sminkfortéllyal és a végén egy az én arcomra Móni keze által varázsolt sminkkel.

Hétvégére alapos és átfogó lakáspucerálást tervezek, és remélem, hogy esténként majd az itteni barátokkal szervezünk valamit, illetve hát biztos, mert az egyik lányzó haza-/elköltözik, és hát el kell búcsúzni méltón, nincs itt mese!

Dejó, hogy a péntek igazi mesebeli rövidnap a munkahelyemen: mindösszesen 3-ig dolgozunk, és azt már a múlt héten elhatároztam, hogy ha hétköznap túlórázom is néha, a péntekeket megtisztelem, és bizony lelépek időben!

Jaj, még a munkáról annyi, hogy ma este odajött hozzánk a menedzserasszony (amúgy egy igazi nagszájú, de szerintem abszolut jóindulatú és kedves nő, aki az átlag spanyolhoz képest legalább 4 nyelvvel többet beszél folyékonyan!), hogy közölje, értékeli az igyekezetünket, az extra effortot, amit tettünk, és a számok szerint jobb hózárást sikerült kerekítenünk, mint az előző hónapban! Ez marha jól tud ám esni! Még úgy is, hogy tudom, ez nem elsősorban nekem köszönhető, hiszen ha csinálom is, lassan amit csinálok, mégis jó sokat tettem hozzá :) Örülök!

És annak is, hogy - akár a munkának, akár a kicsit mérsékeltebb cukorfogyasztásomnak köszönhetően - mintegy 4 kilóval könnyebb lettem az elmúlt 2 hónap során. Nem mintha ez látszana rajtam, vagy ha látszik is kicsit, csak annyi, hogy nem extrapufi vagyok, mint 4 kilóval ezelőtt. Főleg az a jó (és egyben meglepő is) ebben, hogy nem volt megterhelő, talán azért, mert nem erre koncentráltam :)

"Bréking nyúz": most kaptam a hírt, hogy megvan a holnapi shoppingpartnerem Móni személyében, ami duplán jó hír: egyrészt folytatjuk a hagyományt, hogy amikor Bali kiteszi a lábát a városból, mi vásárolni indulunk, másrészt így tuti időben le kell lépnem a munkából! Csúúúcs :)

Illusztrációként pedig fogadjatok el egy képet a mai sétámról, vagyis a sétám során megörökített épületről, ami mellet 600-szor is elmentem már, mégsem fotóztam még sosem. Pedig hangulatos!

Ó, ahogy elnézem, meg kell törölgetnem a telefonom lencséjét, ez a kép már-már annyira homályos, mint pl. most a kontaktlencsém, 18 óra viselés után...