"Melegrekordok"

Ezekben a napokban, amikor otthon sorra dőlnek az április végi-május elejei hőmérsékleti rekordok (és végre nem minuszban!), itt Barcelonában éppencsakhogy eléri a március hőmérsékletet... Kissé csalódásként élem ezt meg, mert sokan mondták korábban, hogy "ez még csak a kezdet, április-májusban a tengerben fogunk fürödni", de igyekszem pozitívan felfogni (mint mostanában oly sok minden mást is), és azt tartani a szemem előtt, hogy ha már a nyár pukkasztóan meleg lesz, legalább nem kezdődik ilyen hamar... Csekély vígasz...

A múlt héten volt olyan nap, amikor a szemerkélő eső ellenére már azért fogtam magam és mentem le a partra, mert mégsem bírhatok ki 3 napot a lakásban! És ugyan az akkor készült fotókon az ég meglehetősen szürke, a tenger pedig igencsak tarajos-habos lett, mégsem bántam meg. Nem mintha erre is különösebb okom lett volna, de szedtem pár kagylót, találkoztam cuki kutyusokkal,

megláttam, hogy felépült a vursli a Forumon,

láttam játszani a sárga-kékeket a piros-zöldek ellen,

és hazafelé megint belefutottam a görkoris edzésbe.

És ezeknek is miért ne örülnék? Mellesleg szuper tengeri levegőn voltam, hallhattam a tenger morajlását, és összességében egy szuper városban lakhatok (manapság az átlagosnál változékonyabb időjárással).

Egyébként a változákonyságról még csak annyi, hogy pont ezután a borús, szomorkás színű parti séta utáni, egyébként szikrázó napsütéses napon épp vasaltam itthon, amikor csak a hangra kaptam fel a fejem: esett, sőt zuhogott, ami önmagában még meg sem lepett volna, de felettünk nem volt felhő. Erről talán csak a három darabos sorozat tudna mesélni:És utána mesélték mások, akik nagyjából 6 utcával laknak arrébb, hogy látták ők is, hogy nagyjából nálunk, de csak egy foltban zuhog az eső. Meglepő élmény volt!

Tegnap, május 1-jén ismét délutáni röplabdázás volt a program, ezúttal csak pár magyar ismerőssel. Megint nagyon jó volt! A part tele volt, mert mégiscsak május 1., végre a nap is gyönyörűen sütött, és egy kis partondöglés után a mozgás iránti vágy is legyőzte a lustaságot, és felállítottuk a kis pályánkat. Most konkrétan minden izmom fáj megint. Tudtam én, tudtam, mert mondták, hogy még nekem is van bicepszem, meg sejtettem, hogy deréktájon is kell lennie izmoknak, de most aztán érzem is, mintha jól megvertek volna... Pedig nem vertek ám, csak egy alkalom volt, amikor az orrom bánta a labda keménységét, de akkor is én ütöttem :) Na igen, a profizmus :) Be kell valljam, az esetek nagy többségében lutri, hogy hova ütöm a labdát :), de ennek ellenére tegnap voltak egész ügyes megmozdulásaim is! A többieknek kicsit több, de az a jó ebben a kis tásaságban, hogy nem igazán ciki a bénaság, mert nagyjából ugyanolyan szinten játszunk.

Azért egy kicsit lehangol, hogy Budapestre előbb ért oda a nyár, mint Barcelonába, de azzal nyugtatom magam, hogy habár hőmérsékletileg nem, de (hm... hogy is mondjam?) érdeklődésileg egészen biztosan Barcelona is dönt melegrekordokat. És azt nem csak a év bizonyos szakaszában :)