2012. május 30., szerda

Szögezzük le...

... azt, hogy Barcelonaban nyár van. A partok már nemcsak hétvégén vannak tele turistákkal, hanem úgy általában is. A hőmérők higanyszála nem megy 20 fok alá, este 11-kor jöttünk hazafelé tegnap, és még akkor is annyit mutattak az utcai kijelzők (a blog hőmérője bolond, február óta változatlanul 12 fokot mutat... a miénk most éppen 38 fokot, de azért azt sem mondanám valósnak). Igaz, hogy késő este az ember el tud viselni egy vékony pulcsit esetleg (Balázs például nem), de kabát már egyértelműen nem kell.




... azt, hogy Balázs munkakezdése óta hat hónap telt el, és fél év elteltével még mindig van itt mit felfedeznünk (még a városon belül is, nemhogy a környéken...). Igazából azt kell mondanom, hogy egyre jobban szeretünk itt lenni. Ahogy kezdünk belemenni a nyárba, egyre inkább érzem, hogy jó lesz ez itt! Holott azért nyilván nincs kolbászból a kerítés...




... azt, hogy Szilvi még mindig háztartásbeli... Mondom én, hogy nincs itt még a Kánaán... Hát igen: nem hiába mondják, hogy Spanyolországban őrült nagy a munkanélküliség, utánam sem kapkod senki. Na azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem a legjobb piac ez itt nekem: a város hivatalos nyelveit nem beszélem, a diplomám egyértelműen hazaköt, és - bár ezt nehezemre esik bevallani - derogálna szobalánynak szegődni. Van ugyan egy jó nagy halom multicég, ahol az angolommal és / vagy németemmel megállnám a helyem, de erről eddig senkit nem volt alkalmam meggyőzni. Majd ez is lesz valahogy! Addig pedig igyekszem rászolgálni a feleségek, sőt háziasszonyok gyöngye címre: főzök, mosok, takarítok, VASALOK (valaki tudja, miért szedtem csupa naggyal), és mindezt egyre jobban. ...csak sajnos egyre kisebb lelkesedéssel, mert néha ez mind nem elég ahhoz, hogy helyén értékeljem magamat. (Köszi szépen szüfrazsettek! Nélkületek mindezt a Világ legtermészetsebb állapotának érezhetném...)




... azt, hogy a rajtam néha eluralkodó dolgozhatnék ellenére igenis jól érzem magam! Persze-persze, a család és a barátok hiányoznak, de hála a fapadosoknak, egyre többen látogatnak el hozzánk (és szeretik meg Barcelonát), akik még nem szántá rá magukat az útra, azokkal marad a skype, amit azóta is remek találmánynak tartok! Most még az azóta Svájcba költözött Klárival is tudunk így beszélni, és ha minden jól megy a skype-konferenciás baráti csevegések köre egyre csak bővül majd! Mellesleg már itt is elég sok ismerősünk van, akikkel - ha még nem is hamarkodnám el a barátság szó használatát - egyre többször találkozunk, a nyári hónapokban a part igazi közösségformáló erővé is változik, úgyhogy bizakodom e téren is.




... azt, hogy a külföldön élésben az a legijesztőbb (számomra, mert ez semmiképpen nem lehet objektív), hogy sokmindenről lemaradhatok, amiből csak otthon vehetném ki a részem. És akkor itt megint a családra és a barátokra utalnék, de - anélkül, hogy ezzel bárkit meg akarnék bántani - most elsősorban az merült fel bennem, hogy lemaradunk az unokaöcsikéink és unokahugicáink első lépéseiről, szavairól, karate-edzéséről, fodrásznénis hajvágásáról, stb. És bizony egyáltalán nem meglepő, ha a kisebbek (a másfél-kétéves korosztályra gondolok) nem emlékeznek ránk, amikor hazalátogatunk. Mert mennyi az az 1-2 nap/vagy inkább csak pár óra egy olyan picikének?




Hogy valami pozitívval fejezzem be, azt is leszögezném, hogy haladunk a spanyol nyelvvel is. Igaz, most éppen az egyik múltidőn akadozom (az indefinidon), mert igazán nem könnyű, pedg ez még csak a második múltidő... De határozottan egyre többet értünk, és használgatjuk is. Persze megesik (miért is ne esne meg???), hogy a fagyizóban una bola helyett una bolsa fagyit kérek a néni nagy mulatságára (magyarul egy gombóc helyett egy szatyor); vagy hogy a Burger Kingben spanyolul leadott rendelésem felvételéhez a pultos srác odaküldi az angolul beszélő munkatársát (tszem hozzá, ez azért lehet, hogy a spanyolok angol kiejtése miatt esik meg); vagy hogy az előre begyakorolt, és azt gondolnám, tökéletes spanyolsággal kiejtett 2-3 mondatom után a liftben a szomszédok megkérdezik, hogy és ugyan honnan jöttem :) Nade e nélkül nem is érezném, hogy "englischman vagyok New Yorkban". Ezeket nem csk a mulatság kedvéért írtam le, hanem azért is, hogy az idelátogatók ne gondolják, hogy én leszek a tökéletes megoldás a spanyol (vagy pláne katalán) étlap elolvasására vagy a piaci kofákkal való alkudozásra... Hát az még nem! Illetve nem kifogástalanul és főleg egyáltalán nem zökkenőmentesen.




És szögezzük le azt is, hogy most éppen szorgoskodnom kellene Bali szülei érkezésére, ehelyett pedig jól elírkáltam az időt...

2012. május 29., kedd

A napról napra látható növekedés

Kár, hogy az ablakunkban csak ő élte túl a magyarországi kiruccanást

Sent from my Xperia

2012. május 28., hétfő

Petráék nyaralása és azóta

Azon tűnődtem, hogy ha már megint úgy kezdem a bejegyzést, hogy ismét nagyon régen írtam, akkor van-e egyáltalán értelme írnom, de végül arra jutottam, hogy ha nem írok, akkor krónikus facebook-postolgatásban fog kitörni rajtam a közlési vágy, úgyhogy a blog marad :)
A Petrának a blogon keresztül is beígért jóidő annyira nem jött be, legalábbis ami a nyaralás első felét illeti. Vagy a nyaralás első 2/3-át... Ők így ismernek engem, úgyhogy nem hazudtolom meg magam: bocsánat ezért, én tényleg jóidőt akartam!!! De (még ha de-vel nem is kezdünk mondatot) azért így is akadt mit csinálni, remélem, élveztétek! Mi mindenképpen, mert ismét csináltunk olyan dolgokat, amiket előtte nem: Az első ilyen, hogy a Montjuic-en (Placa España, Mágikus kút, a MNAC előtti mozgólépcsős panoráma, olimpiai stadion, Jardi Botanic) töltött nap végén elsétáltunk a Miramarhoz, ahol egyrészt remek kilátásban volt részünk a tengerre, a városra, a kikötőre, másrészt onnan indul a Teleferic a kikötőn keresztül a Barceloneta strandja elejéig. A Teleferic egy libegőféle cucc, ami az otthonihoz képest kicsit magasabban lóg. Máshonnan nem élvezhető kilátást kaptunk a pénzünkért, és ami engem illet, némi frászt is, de mikor ismét fix talaj volt a talpam alatt, már csak a szépsége maradt az útnak.








Az estét egy jó kis koncerttel, az azon résztvevő magyarokkal és pár chupitos-szal csengettük le, majd másnap jó sokáig aludtunk, annyira, hogy ki kellett próbálni a spanyolos, késői reggeli menüt egy környékbeli kávézóban.


További számomra is új dolog volt a La Pedrera (aka. Casa Mila), Gaudi egyik híres háza nemcsak kívülről, de belülről és felülről is. Az is egy igazi élmény, főleg mivel az önmagában is különleges tetőtérben a többi Gaudi-mű makettje is megtekinthető. Ja, és a kilátás a tetőről... Szép!






Ciki, nem ciki, most láttam először belülről a Sagrada Familiát is. Valahogy úgy voltunk vele, hogy nem is volt cél mindent megnézni az elején, merthogy a különböző beállítottságú vendégekkel még úgyis rengetegféle helyre fogunk bemenni a következő néhány évben. És igazam lett! De ha valaki idelátogat, és van 3-4 szabad órája erre az egy item-re, akkor nem fogom őt lebeszélni a "Szagradáról". Az valami gyönyörűséges! És hihetetlen! Olyan világos és színes belülről, amilyennek az ember sosem képzelné kívülről. A necces dolog benne egyedül az idő: sorbanállással kezdődik (mi szerencsére extragyorsan haladtunk), majd - mivel a liftes jegyet választottuk - (megjegyzem, a könyvben olvasottakkal ellentétben liftjegy nélkül nem lehet feljutni a tornyokba), több mint 2 órát kellett várnunk a liftünkre. Ami viszont élvezhetőbbé teszi a várakozást, az maga a templom, merthogy nem kell egy sorban tengődni, hanem a jegyre ráírnak egy 10 perces intervallumot, amikor felmehetünk, és elég addigra odamenni. És nagyon könnyen elmegy 2 óra a nézelődéssel! A lényeg, hogy ezért egyszer megéri kifizetni azt a 16 Eurót fejenként!
Más érdekes (és ingyenes) úticéljaink is voltak, mint a Parc Güell vagy a tengerpart, utóbbi már akkor, amikor a jóidő is visszatért. És ekkor szereztünk némi (középtávon) maradandó emléket is: minden szabadon hagyott bőrfelületünk lepirult-lebarnult. Én javarészt barnának tűnök, de a bőrömön érzem, hogy azért ez nem feltétlenül esett olyan jól neki. Na igen, a parti szeles idő elég megtévesztő, nem igazán érzi az ember, hogy pirul...


Mióta Petra-HZs hazamentek csak a még most is tartó hosszú hétvége van. Ebbe belezsúfoltunk egy pár pihentető programot, mint séta a parton ill. a városban, motorozás a hegyre, strandröpi. És nagyon nem vágyunk vissza a dolgos hétköznapokba (haha, főleg én, mi?).


Most meg már várjuk Bali szüleit, akik csütörtön reggel érkeznek hozzánk. És várjuk, hogy nekik is megmutathassuk ezt a szupi várost, amit remélem, ők is megszeretnek majd!

2012. május 15., kedd

Na így 12 fok :)

Petrike, ne aggódj az időjárás miatt!

Sent from my Xperia

Otthon jártunk, villámlátogattunk, visszatértünk

Az elmúlt heti csend annak köszönhető, hogy hazalátogattunk egy hét erejéig. Meg kellett állapítanunk, hogy egy hét nem igazán nevezhető elégnek, leginkább arra jó, hogy csak bele-belekapjunk mindenbe. Volt egy kis Budapest, egy kis Eger, egy kis Pécs, utóbbi kettő között és után persze megint egy kis Budapest. De hár akadt elég intéznivaló is, és naná, hogy minél több találkozót is bele akartunk szőni a rohanásunkba.

Ami az utat illeti ezúttal legalább kipróbáltuk a másik fapadost, a Ryanairt is, és az eltérő szempontjaink alapján eltérő érzéseket is váltott ki belőlünk. Az alapvető különbségek a Ryanair és a Wizzair között a következők:

- 10 perc eltérés az indulásban (nem értem, miért nem érzik "biznisznek" a másik járatot este indítani, ha már az első mindig hajnalban repül...)

- a feladott (természetesen mind2 táraságnál plusszban fizetős) pogyik súlya a Ryanairnél 15 vagy 20 kg - külön díjszabással, és ha az előre kifizetett súlyon felül vagy, akkor kilónként x ft-ot kell ráfizetni... Illetve a 15 felett lehet ráfizetni, a 20 kg felettinél elképzelésem sincs, mi a büntetés, Évivel a múltkor átrendeztették a csomagokat, így 20,1 kg-val felengedték... A Wizzair egységesen 32 kg-ig fizettet, nincs külön árszabás kicsi és nagyobb csomagra, és a tapasztalat szerint igen nehéz elérni azt a bizonyos 32-t, így nekem ez a szimpibb megoldás.


(a kézipogyi mérete mindenhol egységes, 55x40x20 cm, illetve 10 kg, amit mind2 társaság ellenőriz a saját kis keretével, a Ryanair többször is)

- a Wizzair járatai most még a Ferihegy 1-ről, illetve -re közlekednek, de május 30-tól ez is egységesedik, mivel a Ferihegy 1 bezár.

- az utazás minőségében a naaagy különbség W és R között, hogy míg a Wizz teljesen a megszokott módon szállít be és ki, addig a Ryan ezen igyekszik spórolni: Ferihegyen nincs busz a kapu és a gép között, vannak viszont kordonok, és nagyon vicces útjelző táblák, erről csatolok egy képet, mert én szétröhögtem rajta magam. Meg ugye az abszolut nonszensz: Ferihegy 2-n ugye megvan a hely, ahova a gépnek be kellene állnia az épület mellé, és ott vannak a csövek (alagutak), amiken elvileg a gépbe szállnánk. Na itt annak a végéhez odatoltak egy cuki kis lépcsőt, ami a kordonokhoz vezetett, kész! Lassan tényleg jöhetnek az állójegyek.
a lépcső a cső végén, én nem hittem el...Nos ez az a pillanat, amikor dönthetsz ú, hogy Barcelona helyett mégis Milanóba mennél :)
...és a kordonsor végén ott állt ő...
- a váró Ferihegy 2-n: a Ryanair az üvegkuszniból szállít be, ahol nincsenek ülőhelyek... Még fapad sem! Persze ezek a dolgok simán lehet, hogy a Wizznél is így alakulnak majd át, ha átkerül az 1-esről a 2-esre...

- talán az egyetlen, amiben a Ryanairt Balázs - méreteiből kifolyólag - kedvezőbbnek érezte: a lábtér. Míg a Wizznél Bali mindig a folyosó mellé helyezkedik, hogy elférjen a lába, addig a Ryanairnél az ablak mellé is befért, mivel a Ryanair ülésein nincsenek zsebek magazinoknak/hányózsáknak, stb. Persze feltehetőleg ezt nem jófejségből csinálták, inkább azért, hogy igény esetén a hányózsákért is fizettethessenek... Felteszem, nem tudom, szerencsére nem volt rá szükségem.

Nos, kb. ennyi! Amúgy ugyanaz!

Amúgy az otthonlét nagyon jól esett! Más klíma, más levegő (még ha nem is mondanám, hogy feltétlenül jobb) és a legfontosabb: a család és a barátok! Mindenkinek köszi, hogy így alkalmazkodtatok a sűrű időbeosztásunkhoz, és szorítottatok időt nekünk a Tiétekben!!! Kicsit faramuci a helyzet, mert a barátokon meg kellett osztoznunk Balázzsal: ő találkozott az eredetileg ő barátaival, és meg az eredetileg enyémekkel, akik nyilván az évek folyamán már mind közös barátokká váltak, mégis... Hát ezért is bocsi, de ebben a leosztásban, ha valakinek igent mondtunk, akkor egészen egyszerűen valaki másnak nemet kellett :( És azoktól is bocsi, akikre nem volt idő, akiknek esetleg mégcsak szólni sem tudtunk, hogy hali, itt vagyunk, de ez az idő őrült kevésnek bizonyult! A rossz csak az, hogy lévén Balinak ezévre még 10 nap szabija, ezen érdemben legközelebb sem tudunk majd sokat variálni... Erre a helyes megoldás, ha Ti jöttök hozzánk. Csak írjatok előtte, mikor, hogy tervezhessünk.

Jó időnk is volt, élveztük a teraszon kávézást, és azt hogy akkor sem fagytunk kockára, ha a nap arrébb vonult. Megjegyzem, állítólag amíg otthon volunk, itt is nyár volt, és csak akkor jött vissza a lehülés, amikor mi is! De most már sokkal jobb itt is ám: tegnap sétafikáltam a városban, és csak a szél miatt nem volt sok a farmerem. Sok turista egyszál semmiben rohangál, de a spanyolok/katalánok közül jópáran továbbra is csizmában (spanyolcsizmában???) nyomják. Na igen, különbözünk!

Miután kicsaládoztuk magunkat, és visszaröppentünk, meghirdettük a kicsomagolós "bulit", mindenkinek átadtuk, amit otthonról kért (hoztunk volna többet is, ha nincs az a 15 kilós határ), és ismét megismertünk két frissen kiköltözött magyart. Most lennék kíváncsi egy új népszámlálásra, hihetetlen, hogy mennyien vannak kint!

És akkor még zárásul egy friss hír az ide készülőknek: Ma, május 15-én 20% kedvezményt ad a Wizzair a jegyeire!




2012. május 2., szerda

"Melegrekordok"

Ezekben a napokban, amikor otthon sorra dőlnek az április végi-május elejei hőmérsékleti rekordok (és végre nem minuszban!), itt Barcelonában éppencsakhogy eléri a március hőmérsékletet... Kissé csalódásként élem ezt meg, mert sokan mondták korábban, hogy "ez még csak a kezdet, április-májusban a tengerben fogunk fürödni", de igyekszem pozitívan felfogni (mint mostanában oly sok minden mást is), és azt tartani a szemem előtt, hogy ha már a nyár pukkasztóan meleg lesz, legalább nem kezdődik ilyen hamar... Csekély vígasz...












A múlt héten volt olyan nap, amikor a szemerkélő eső ellenére már azért fogtam magam és mentem le a partra, mert mégsem bírhatok ki 3 napot a lakásban! És ugyan az akkor készült fotókon az ég meglehetősen szürke, a tenger pedig igencsak tarajos-habos lett, mégsem bántam meg. Nem mintha erre is különösebb okom lett volna, de szedtem pár kagylót, találkoztam cuki kutyusokkal,

megláttam, hogy felépült a vursli a Forumon,

láttam játszani a sárga-kékeket a piros-zöldek ellen,

és hazafelé megint belefutottam a görkoris edzésbe.

És ezeknek is miért ne örülnék? Mellesleg szuper tengeri levegőn voltam, hallhattam a tenger morajlását, és összességében egy szuper városban lakhatok (manapság az átlagosnál változékonyabb időjárással).



Egyébként a változákonyságról még csak annyi, hogy pont ezután a borús, szomorkás színű parti séta utáni, egyébként szikrázó napsütéses napon épp vasaltam itthon, amikor csak a hangra kaptam fel a fejem: esett, sőt zuhogott, ami önmagában még meg sem lepett volna, de felettünk nem volt felhő. Erről talán csak a három darabos sorozat tudna mesélni:És utána mesélték mások, akik nagyjából 6 utcával laknak arrébb, hogy látták ők is, hogy nagyjából nálunk, de csak egy foltban zuhog az eső. Meglepő élmény volt!


Tegnap, május 1-jén ismét délutáni röplabdázás volt a program, ezúttal csak pár magyar ismerőssel. Megint nagyon jó volt! A part tele volt, mert mégiscsak május 1., végre a nap is gyönyörűen sütött, és egy kis partondöglés után a mozgás iránti vágy is legyőzte a lustaságot, és felállítottuk a kis pályánkat. Most konkrétan minden izmom fáj megint. Tudtam én, tudtam, mert mondták, hogy még nekem is van bicepszem, meg sejtettem, hogy deréktájon is kell lennie izmoknak, de most aztán érzem is, mintha jól megvertek volna... Pedig nem vertek ám, csak egy alkalom volt, amikor az orrom bánta a labda keménységét, de akkor is én ütöttem :) Na igen, a profizmus :) Be kell valljam, az esetek nagy többségében lutri, hogy hova ütöm a labdát :), de ennek ellenére tegnap voltak egész ügyes megmozdulásaim is! A többieknek kicsit több, de az a jó ebben a kis tásaságban, hogy nem igazán ciki a bénaság, mert nagyjából ugyanolyan szinten játszunk.


Azért egy kicsit lehangol, hogy Budapestre előbb ért oda a nyár, mint Barcelonába, de azzal nyugtatom magam, hogy habár hőmérsékletileg nem, de (hm... hogy is mondjam?) érdeklődésileg egészen biztosan Barcelona is dönt melegrekordokat. És azt nem csak a év bizonyos szakaszában :)