Sziasztok!

Az ott én volnék a tengerparton :)

Új pajtások :) csudipárna, mangós cheesecake, primula, bazsalikom, csodalámpa

Ezekkel bővült mostanában a háztartásunk :)

BARCELONA JELKÉPEI, helyek, épületek – ismeretterjesztő bejegyzés érdeklődőknek és utazástervezőknek

A blogra már korábban is felkerült pár jelképnek számító hely, épület, szobor, de most megpróbálom összegezni az eddig látottakat, azok közül is a borzasztó híreseket.
És hogy miért mindez? Hogy ne unatkozzak, hogy megmutassam őket, hogy kedvet csináljak az idelátogatáshoz, hogy akinek már megvan a kedve (esetleg a jegye is), az érezze, hogy jól döntött, hogy aki esetleg rövidebb időre jönne, el tudja dönteni, mit kell mindenképpen megnéznie, hogy ha esetleg nem mindet ismertétek, megismerjétek.
Nem törekszem teljességre, a sorrend pedig olyan eszembejutós lesz, sem az adott hely hírességét, sem a szívemben elfoglalt helyét nem jelképezi, de mivel a bejegyzést én írom, előfordulhat, hogy nem lesz minden ítélettől mentes.

Mielőtt szeptemberben először utaztunk ide, jó előre beszereztem egy Barcelona útikönyvet, konkrétan a National Geographic sorozatból, és – bár ezt elsősorban nem reklámnak szánom – mindenkinek tudom ajánlani, egy csomó szuper ötlet van benne. De még mielőtt mindenki rohanna megvenni, szólnék, hogy ad1 a bookline-on olcsóbb és házhoz is szállítják, ad2 mivel nekünk megvan, minden látogatónknak szívesen rendelkezésére bocsátom :) Csak azért említettem a könyvet, mert bár egyre jobban ismerjük a várost, azért semmiképpen nem nélkülözném a profi irányítást! Apropó irányítás: térképet viszont tényleg nem kell senkinek beszereznie, mert a városban millió helyen ingyen osztogatják őket, még a szállodás időkből nekem is van egynéhány darab, de közben rájöttem, hogy teljesen felesleges volt „halmozni”, tényleg mindenhol lehet szerezni.
(A fotók egy kivételével saját szerzemények, de a nyári és a téli időszakból vegyesen, ne lepődjetek meg a rövidnacis képeken.)
Kezdjük a LA SAGRADA FAMILIAval, Gaudi folyamatosan épülő templomával, amit már most mindenki ismer, hiszen az alapkő letétele (1882) óta volt idő megjegyezni a nevét, és ami a derűlátó becslések szerint 2020-ra akár el is készülhet. Mondhatnánk, hogy hihetetlen, hogy ennyi időn keresztül nem sikerült befejezni, de igaz az is, hogy minden jelképpé avanzsált templomépítés elhúzódott 100évekig… Annak ellenére, hogy a róla készült valamennyi fotóba belerondít néhány daru, tényleg gyönyörű, és – bár engem személy szerint meglep, hogy egy ennyire az átlagostól eltérő, modernista épület terve ilyen támogatottságra talált – kétségtelen, hogy jelkép annyira mint Párizsban az Eiffel-torony. Mese nincs, ezt látni kell!

Maradjunk a híres Gaudinál és az ő színes, vidám PARC GÜELLjénél, amit már láthattatok a blogon, és nekem nagy kedvencem. Nekem nagy kedvencem, és ezzel sokan lehetnek így, mert télen-nyáron tele van. Igaz, a tömeg akár le is vonhatna valamit az élvezeti értékéből, de igazából itt szinte mindenhol rengeteg turista van, amihez azért hozzá lehet szokni.
És Gaudi házai,templomai, pavilonjai itt elég nagy becsben vannak általában is. Van még egy hely, amit minden ideutazó ismer, ez pedig a LA RAMBLA, a sétálóutca a Plaza Catalunyától a Colomig.Itt található a szintén nagyon híres MERCAT DE LA BOQUERIA (piac) is, és még sok más is, de önmagában az utca is nagyon híres. A rambla – az okoskönyv szerint – kiszáradt medret, folyamágyat jelent, és egyébként nem ez az egyetlen Rambla (sugárút), még rengeteg van belőle a városban, pl. itt a közelünkben is a Rambla del Poblenou, viszont kétségtelenül ez a rambla a leghíresebb.
A Rambla tengerpart felőli oldalán találjuk a Colomot (MONUMENT A COLOM), ami egy jó magas oszlop az elméletileg Amerika felé mutató Kolombusszal a tetején (az irány nem stimmel, de az ötlet azért jó).

Kicsit félve mondom, mert szerintem egy kicsit azért durva, de úgy tűnik, hogy frekventált helye, szépsége és jelentősége ellenére Barcelona már „üzemelő” katedrálisa (CATEDRAL DE LA SANTA CREU I SANTA EULÁLIA) nem igazán tölt be jelkép-szerepet, fogadni mernék, hogy a Barcelona és katedrális szavakra 10 emberből 9,5 a Sagrada Familiára asszociál, holott az még nemcsak hogy nincs felszentelve, de még fel sem épült. Nekem azért az igazi katedrális is beillik a sorba, úgyhogy csak megemlítem, már csak azért is, mert a helyi hagyományba illően elég hosszan tartott az építése (igaz, közben már üzemelt) 1298-1460-ig, de a középső tornyot (eredeti tervek alapján) csak a 19. század végén fejezték be. A katedrálishoz élményéhez hozzá tartozik a környezete, a Barri Gótic szűk utcái, ahol – a tömeggel együtt – remekül lehet andalogni, nyáron pedig különösen nagy élmény egy-egy eldugott, árnyékos kertet felfedezni.

Akadnak a városnak igen modern jelképei is, ilyen pl. a Torre Agbar, a Plaza Glóries süveg alakú (többek szerint – köztük Balázs is, igaz nem ezt a szót használta – inkább fallikus szimbólum), 38emeletes felhőkarcolója (egyébként viszonylag közel hozzánk), ami esténként még inkább kitűnik a színeivel.

Van itt nekünk még a W HOTEL is, ami már megannyi fotómon szerepelt, és a Burj al Arab kistestvérének számít a vitorlát idéző alakja miatt, és mert ahhoz hasonlóan ez is a tengerbe nyúló kis „műfélszigeten” áll. Szép-szép, meg nagy is, és jól kiemelkedik az amúgy javában 5-6 emeletes Barceloneta szintjéből!Szintén a tengerparton, szintén Barcelonetában a beachen (Playa) található ez a „szobor”, amit már ideérkezésünk előtt is láttam képeken, de még most sem tudom igazán ki is ő. Mindenesetre ezt találtam róla: „Rebecca Horn’s “Homenatge a la Barceloneta” is especially cool. It was built for the 1992 Olympics and each of the ‘cubes’ remind us of a typical room in an apartment in Barceloneta where, because of space and legal constraints, the buildings don’t reach more than 5 stories and the typical flat is around 30m2.”Aztán a naaaagy arany hal, amiről ezt kell tudni: „Frank Gehry’s “Pez de Oro” (Golden Fish) was an attempt to go back to the roots of humanity. It was also commissioned for the 1992 Olympics.”
Tehát mindkettő az Olimpia után maradt itt, és utóbbi, ahogy közeledik hozzá az ember, egyre kevésbé tűnik aranynak és halnak, nézzétek csak!Aztán vannak itt más csodálnivalók, mint ez a rák, meg Roy Lichtenstein El Cap De Barcelonája is, és persze a Rambla del Mar szétnyíló hídja a Mare Magnum felé.A kikötő felé evickélve szemet szúrnak a földből kiálló, óriási KARIKÁK a Plaza de la Carbonerán.
Ne felejtsük el a PLAZA ESPAÑAT se egyik oldalon a bikaviadaloknak szentelt arénából boltkórosok szentélyévé varázsolt épülettel, a másikon pedig a már szintén külön bejegyzést érdemelt térrel, a Font Magicaval és a Palau Nacionallal, mögötte pedig az olimpiai helyszínekkel és a szintén jelkép szoborral, ami igazából torony (Torre Calatrava).Szintén ezen a környéken van a PARC DE JOAN MIRO a macskával, ami szintén a mintha láttam volna már valahol, mégsem ismertem korábban kategória jeles példája, nekem mindenesetre tetszik! De ha már itt tartunk, tetszik, hogy rengeteg park van, és az emberek ki is használják, nem csak sétálgatnak, kiülnek, de futnak, sportolnak is bennük. Még a Parc de la Ciutadellaban is, ettől a városrésztől ugyan messze van és egész más stílusú is, egy igazán szép gyöngyszem.

A tőlünk nem túl távoli Plaza Glóries szomszédságában találtuk meg – egyébként teljesen véletlenül –az immár használaton kívüli (általam bikaeregetőnek nevezett) arénát (PLAZA DE TOROS), ahova bejutni nem lehet, de kívülről azért elég jellegzetes, a kicsit Dalira hajazó tojásokkal a tetején.

Spanyolországban, és Barcelonában különösen nem hagyhatom ki az ESTADIO CAMP NOUt, a Barca arénát, igaz bent még nem voltunk, szeptemberben a városnéző buszról már integettem neki.

Sok szépség, jóság van még, de félek, arra nem lenne türelme senkinek, hogy azokról is mindent elolvasson, nekem meg hosszú lenne leírni. Ja és persze van olyan is, ahol még nem jártunk, de ha már túlleszünk az élményen, mindenképpen írok majd róluk. Ilyen a Tibidado is, amit a közeljövőben már mindenképpen meg kell néznünk!
Aztán vannak azok a Barcelona-közeli helyek, ahova még szintén nem jutottunk el, de ha kipipáljuk az utazásokat, természetesen beszámolok egy-egy bejegyzésben.

Sorozatok

Mióta nem dolgozom, van időm tévézni! Mit van időm? Csak arra van időm :)

Van itt egy csatorna, a Divinity, amin gyakorlatilag egész nap sorozatok mennek, ráadásul nem olyan kispályásan, mint otthon, hanem egy alkalommal leadnak rögtön 3-4 részt - szerencsére ezen a csatornán is lehet eredeti hangra váltani. Így történt az is, hogy az elmúlt 2 hónapban elmélyítettem a Szellemekkel suttogóval kapcsolatos ismereteimat: olyan részeket láttam, amiket azelőtt adtak otthon, hogy én elkezdtem volna nézni, illetve tegnap nagy valószínűséggel az utolsó epizódot is leadták, mert az utolsó rész ismét egy ősrégi volt... Azért az nem rossz, hogy most így a nagyobb sztoriba is betekintést nyerek, nemcsak az egyes epizódokba. De néztem én már Szex és New Yorkot, Született feleségeket (Mujeres desesperadas, tök vicces), Grey's klinikát is, ősrégi Beverly Hills 90210-et és persze a lakberendezős Colin & Justint, valamint Tony Europe menyasszonyfogyasztós reality-jét a We love reality szekcióból :)

Egyik este valahol (nem emlékszem, melyik csatornán) még Gyilkos elméket is találtam, ami aztán teljesen feldobta az éjszakámat, utána pisilni is félve mentem ki, dehát mit tehetek, ha otthon annyira megtetszett?

És a legfontosabb, hogy ne csak az angolomat erősítő sorozatokról essék szó, nézem a spanyol Yo soy Bea-t, ami szinte tök ugyanaz, mint a délamerikai Betti a csúnya lány és a német Verliebt in Berlin volt, csak Madridban játszódik, egyebekben ugyanaz a totál agyament marhaság. Viszont ugye spanyol, és már egy csomó kifejezést lestem el belőle! Szóval tényleg hasznos, most is az megy!

Ez a kedvenc tévécsatornám, mert még az esős, otthonülős napokat is teljesen ki tudja tölteni - igaz, itt nincsenek olyanok! :) Hogy nekem milyen jó!

Hétköznapok

Most megint csak igazi hétköznapi eseményekről tudok beszámolni. Apróságok mindig történnek, de igazán nem érdemelnek külön beszámolót, ezért is ritkulnak a bejegyzések. Lehetek emiatt egy kicsit csalódott, de végülis a blog rólunk szól, nem mások csillivilli , pörgős életéről, ahhoz képest pedig így is épp elég locsifecsi vagyok...

Nade attól még, hogy egyenként egyik apróság sem ér meg külön bejegyzést, egy közöset írhatok róla - éljen a fecsegés...

Szombaton elindultunk robogót nézni: Balázs már egy ideje nézegeti a honlapokat, és talált olyan helyet, ahol egy utcában több mocibolt is van (itt ez egyébként nem is olyan ritka), oda látogattunk el. A cél az volt, hogy természetben megcsodáljuk a lehetőségeket, kérdezgessünk róla, esetleg fel is pattanjunk egy-kettő hátára. Hát... annyira nem volt eredményes az utunk, mert 1.) ott sem beszéltek angolul (mi meg csak a kulcsszavakat spanyolul), 2.) nem volt készleten az a típus, amit kinéztünk, 3.) mikor beértünk az üzletbe, az egyik muki ugyan velünk foglalkozott, a másik viszont már indult is lehúzni a rolót. Hát igen, későn indultunk neki, de nem baj, így is láttuk, hogy a külön engedély nélkül (értsd sima B kat. jogsival) vezethető, tehát max. 125 cm3-s kategóriában is vannak benganagy darabok, amiktől én személy szerint kicsit megijedtem. Balázs persze nem, de azért vicces, hogy odafelé még nagy arccal mondtam Balázsnak, hogy ha már egy árkategóriában vannak, nehogy olyan kiskerekű, játékmotornak tűnő robogót vegyünk... Most úgy gondolom, ha nagyobbat veszünk, jó időbe beletelik majd, amíg egyedül rá merek ülni. De igazából úgysem én fogom használni, inkább csak potyautas leszek, és mint olyan, nekem végülis mindegy, akkor meg maradok a régi állásponton: legyen szép a színe :)

Ugyanezen sétánk alkalmával meg kellett állapítanunk, hogy a kínai üzletekben (itt bazárnak hívják őket, mint a törökök) bizony mindenre találhatunk megoldást! Persze arra is, amire sosem keresnénk, de mindegy. Röhögnöm kellett, mikor Balázs mondta, hogy menjünk már be egy bazárba USA-európai dugalj átalakítóért. Na, mondom, persze majd pont ott kapunk... És tényleg! Ráadásul potom 2 euróért, ami azért vicces, mert a reptereken 5-8000 ft közötti áron osztogatják. Mindjárt vettünk is kettőt (arra az esetre, ha az egyik nem működne :) ), úgyhogy végre tényleg visszaadhatjuk Joenak és Verának az övéket, amit több mint fél éve kértünk kölcsön. Februárban hazavisszük!

Hétvégén megint elindultunk futni a partra, de ezúttal elég sikertelennek mondanám a próbálkozást, ugyanis annyian voltak a parton, hogy borzasztó nehéz volt kerülgetni őket. De tényleg! Így a szokásos táv töredéke után feladtam, és - kárpótlásul - hazaszaladtam (merthogy amúgy oda és vissza is sétálni szoktunk, hogy kipihegjük magunkat). Így dőlt meg a terv, ugyanis eredetileg a fogyókúra közepére "véletlenül" beiktatott csupacsupaszénhidrátnapot kellett volna egyensúlyozni... Na sebaj!

A tegnapi nap aprósága a Correos (posta) felfedezése volt, ami kis lépés ugyan nekem is, az emberiségnek is, meg úgy általában mindenkinek, de ez volt az első alkalom, úgyhogy mégiscsak fontos. És meglepő is, mert csak 70 centet (centimost) fizettem egy levélért Budapestre, igaz csak "normal correo"-ként, nem "por avion" küldtem, de remélem, így is odaér egyszer :)

Megint volt spanyolóránk, ahova egyre többen járnak. Az eredeti csapathoz először egy német lány csatlakozott, utána Bali cseh kollégája, majd egy indiai srác jött át a hétfő-szerdai csoportból, tegnap pedig egy újabb német leányzó szintén a hétfő-szerdai csoportból. Jó kis vegyes csapat! Igazi közösségi szellemről még nem beszélhetek, de már beszélgettünk ezzel-azzal, és vicces sztorik vannak. Az új német csajszi azért iratkozott be spanyolra, mert Erasmusos, és ugyan korábban tanult spanyolul, most úgy érezte, előlről kell kezdenie. Az egyetemen meg az a vicces, hogy szín tiszta katalán csoportok (katalán tanárral) miatta tanulják az anyagot spanyolul, ezért már alapban hatalmas népszerűségnek örvend, ráadásul spanyolul is kérdezgeti a szavakat :) Na azt hiszem, nem szívesen lennék a helyében! Bár feltehetőleg már én is kerültem hasonló hülye helyzetbe, csak nem is tudok róla. Azokra az esetekre gondolok, amikor valaki megszólított (Barna utcáin nagy eséllyel katalánul), én pedig "tökéletes spanyolsággal" közöltem, hogy no hablo español". Nade ha nem is spanyolul próbálkoztak?! Na mindegy, nagy valószínűséggel leszűrték, hogy katalánul sem hablo...

Tegnap történt a Bicinggel kapcsolatos első (két) negatív élményem is - semmi gond, szintén csak apróságok és könnyen orvosolható is (ami engem illet): szokás szerint kivettem egy bicajt, megpróbáltam leengedni az ülést, de annyira be volt szorítva, hogy meg sem moccant... Gondoltam, megkérem a szintén a Bicing-állomáson szerencsétlenkedő pasit, hogy segítsen, de mégsem mentem oda, mert az ő esete a második negatív élmény (tehát nem saját, de erről majd a köv. mondatben). Így aztán mégiscsak elindultam egy égimeszelő magasságához igazított bicajjal, alig értem el a pedált :) Vicces lehetett (kívülről)! De mivel ennek a fele sem tréfa, mégiscsak volt nekem biciklivel előéletem, két sarokkal később leszólítottam két férfit, hogy segítsen, és bár még a kulcsszavakat sem tudtam produkálni, nagyon segítőkészek voltak. :) A másik aggasztó dolog az, ami csak azért nem nagy cucc, mert nem velem történt. Ahol én kivettem a bicajt, ott tette (volna) le egy srác az övét, de nem fogadta be a rendszer, a lámpa villogott, a képernyő meg piros színekben jelezte, hogy valami nagyon nem jó. Ilyenkor nem regisztrálja be a rendszer, hogy visszavitte emberünk a bicajt, tehát ha nem tesz semmit, átlépi az időhatárokat, és automatikusan megterheli a büntetéssel a regisztrációkor használt kártyát. Okos-okos! Persze az ilyen technikai problémákra is gondoltak a t/szervezők, ott a szám, amit ilyenkor hívni kell. A srác hívta is, és ugyan nem vártam meg a végkifejletet, biztos vagyok benne, hogy nagyon gyorsan, gördülékenyen meg is oldották. Aha, csak abba gondoltam bele, mi van, ha ez velem történik??? Telefonon keresztül ugyanis erősen romlik a metakommunikációs eszközeim hatékonysága...

Azt hiszem, ez az amit nyelvtanulási kényszernek nevezek.

Hétfő óta hírzárlat

Hétvégén elhatároztuk Balázzsal, hogy megreformáljuk az étrendünket: még több saláta, még kevesebb szénhidrát. Ennek jegyében műzlireggeli, salátaebéd, délutáni futás és pároltzöldség vacsora dukált, többé-kevésbé még kedd este is, amikor spanyolóra után elmentünk vacsizni Balázs cseh kollégájával (aki egyébként csatlakozott a csoportunkhoz). Nem tudom, hogy ott ettem-e olyat, ami jellemerősítő hatással volt rám, vagy simán csak a levegőben van valami, de tény, hogy azért nem írtam hétfő óta, mert szerda reggel úgy ébredtem, hogy fáj/görcsöl a gyomorszájam (vagy valami a környéken). Benyalhattam valami bacit/vírust/valamit, amitől ugyan a diétám sokkal hatásosabb lett, de másban nem segített. Sem kedvem, sem erőm nem volt semmihez, különösen nem a laptopot kézbe venni. Persze ez azzal is összefügghet, hogy a laptotot az ölenbe szoktam venni, és nagyjából a gyomorszájamon támasztom meg... Hülye szokás! Na mindegy! A lényeg, hogy ma, gyakorlatilag másfél nap alvás után - kisebb-nagyobb megszakításokkal - ismét képes vagyok a blogolni, és remélhetőleg este spanyolra is el tudok majd menni - bár őszintén kétlem, hogy a bicinget választom, nehogymár leszédüljek róla. De Bazsi azóta is egészségesen eszik, én meg... már eszegettem is.

Esik

November óta most először esik Barcelonában (legalábbis nálunk).

Ma - semmi extra

Ma semmi extra nem történt velünk, a tipikus vasárnapunk így telt:

Késői ébredés, még későbbi kelés :)

Futás a tengerparton - ez kicsit veszélyes, most éppen Balinak fájdult meg (görcsölt be? maga sem tudja pontosan) a vádlija

Reggeli (na ez ma kimaradt, mert tényleg későn keltünk, és a futás és gyors konyhai tevékenykedés/"mások" szerint tévézés után a következő pontra ugrottunk)

Ebéd

Naaagy séta a parton :) - odafele menet megmutattam Balázsnak, hogy kell használni a bicing-et (és nem a képen ábrázolt tekerésre gondolok, hanem az automata használatára, csak az nem minősült igazán látványosnak)

A bicing-ek egyébként így néznek ki, az első kerekük kisebb mint a hátsó, szép pirosak, és összességében elég jellegzetesek ahhoz, hogy senki ne akarja hazavinni/megtartani (mellesleg a technikai hátteret is elég jól kitalálták, mert ha nem vinné vissza az ember, megterhelik a regisztrálásnál megadott bankkártyát). Nekem nagyon tetszik ez az egész bicajos "tömegközlekedés" ötlet!

A séta során most a legközelebbi "hajókikötőhöz" látogattunk (már vagy 100x elmentünk mellette) - igazából csak én hívom így, mert van ott valami vitorláskölcsönző, és annak alakítottak ki a parton egy... mittudoménhogyhívjákot, ahol be lehet tolni a hajókat a vízbe. Ott körülötte (mg még sok helyen a városban) vannak ilyen kockák a vízben, ahova a helyiek előszeretettel kiugrálnak napozni, olvasni, pecázni... Láttunk egy párt, aki annyira nagyot ugorhatott, hogy nem is tudom, hogyan kivitelezték... Meg főleg hogy hogyan jöttek vissza utána (a csaj egy csini kis szoknyában volt, biztos az is könnyítette az ugrabugrát).
És ott láttuk azt a srácot is, aki egy gördeszkán szörfözött (biztos ennek is van valami speckó neve, de azt nem nekem találták ki).
Most pedig még spanyolleckét kellene írnunk, mert ugyan csak kedden lesz az óra, de most egy csomó új szót is tanított a José, úgyhogy bele kell húzni!

Ezen a héten

Hát a sajttortám miatt teljesen transzban voltam, és nem bírtam kivárni, amíg a hét eseményei felvonulnak itt, úgyhogy most kicsit meghajlítjuk az idővonalat...

Ott tartottam, hogy kedden volt az első spanyolóránk. Szerdán nemigen történt semmi, csak megírtuk a házi feladatunkat :) aztán csütörtökön megvolt a második óra is, tovább okosodtunk, és csatlakozott a csoporthoz egy német lány is, ő is rendben van, amennyire eddig megismertük. Ő azért jött a tanfolyamra, mert itt van már három hónapja, de mivel valami német iskolába jár, és más németekkel lakik együtt, még egyáltalán nem beszél spanyolul, holott vizsgázni szeretne belőle.

Óra után indultunk az egyik itteni magyar facebook-csoport pár tagjával megbeszélt találkozóra. Hát a régóta itt tartózkodók már aklimatizálódtak, az újak meg nagyon igyekeznek beilleszkedni, mert mi is késtünk negyed órát, de még senki nem volt ott, és kb. háromnegyed órával később kezdtek szállingózni :) Mindegy jól elszórakoztunk! És ezen az estén éreztem elször, hogy itt is tud hideg lenni (teszem hozzá, átmeneti kabátban). Mostanában akár 10 fok alá is megy a hőmérséklet, meglepő! De azért ez sem tragikus.

Hogy ne annyira fázzunk, átmentünk a "csupitosz" (chupitos) nevű helyre, "csupitoszt" (rövidet) inni. A hely különlegessége, hogy minikoktélokat gyártanak többszáz félét, a neve alapján nem lehet tudni, mi lesz a produkció, de valami mindig van, vagy felgyújtják, vagy pillecukrot sütögethetsz rajta, vagy a Monika Lewinsky nevűt (nem próbáltuk, csak mást néztünk végig) például a nevének megfelelően tálalják...

Aztán másnap (tegnap) én vissza-visszaaludtam vagy 11-ig :) Balázs nem volt ilyen szerencsés :) Szerencsére csak így nyilvánult meg a péntek 13., még a sajttorta is jó lett (bár ez csak ma derült ki).

Cheesecake

Legújabb felfedezésemet a cheesecake világában tettem! Na nem úgy, mert már régóta ismertem, és hódoltam neki, de ezúttal én készítettem :) Egyedül!

Persze az interneten nézegettem a recepteket, és háááát nagyjából követtem is, de ezúttal is úrrá lett rajtam a recepttől való eltérés iránti vágyam. Most már tényleg bátran ki merem jelenteni: egyszerűen képtelen vagyok recept szerint főzni (jelen esetben sütni)!
Miután betettem a sütit a sütőbe, és főleg akkor, amikor még fél óra sütés után is folyékony halmazállapotú volt, akkor azért megijedtem, hogy nem véletlenül találták ki úgy, ahogy, de a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Azt is bátran ki merem jelenteni, hogy sajttorta esetében felesleges annyi cukrot használni, mint amennyit a receptek "javasolnak", és nem kell arra sem hallgatni, aki szükségesnek tartja a keményítőt vagy a lisztet a sajttorta krémjébe!

Ez a költemény tegnap este sült, összességében nagyon gyorsan elkészült, és kb. 12 órát volt a hűtőben tálalás előtt, de nem is beszélek róla annyit, mert ez (ő) magáért beszél, íme:

Ja, és amellett, hogy szép, finom is :)

Messi manos :)

Ma megvolt az első spanyolóránk, hús-vér tanárral (José) és hús-vér csoporttársakkal.

Igazából ott senki sem kérdezte, hogy milyen nyelven pötyögünk, tehát a logika az volna, hogy a kezdetektől csak spanyolul beszéljünk, de azért néha nem árt, hogy mindannyian beszélünk angolul (a magam esetében ezt még mindig pötyögésnek mondanám, de tény, hogy itt ez általában bőven sok).

A csoportban nyolcan vagyunk, rajtunk kívül egy örmény srác (aki az elején orosznak mondta magát, de lehet, hogy költözés van a dologban, ezt még nem derítettük ki), egy iráni pár (a lány igazi fejkendős, amivel nincs semmi bajom, mégis meglepő), egy francia fiú, egy lány Zimbabweből és egy török lány (eredetileg Grúziából; ugye a Georgia Grúzia?). Mindenki teljesen rendben van, vannak egyetemisták és van, aki dolgozik, csak a nevekkel még eléggé küszködünk :) Csakúgy mint a nyelvvel, meg még a betűzéssel, mert hogy a v=b, és a Valenciát Balensziának (nem magyar sz-szel) ejtik, az még mindig nagyon furcsa! Meg, hogy a számok olyan hosszúak... Persze magyarul sem éppen nagyon rövid, hogy ezerkilencszáznyolcvankettő, de az hogy mil novecientos ochenta y dos... főleg úgy hogy ezt gyorsan is kéne kimondani... De José elég türelmes fajtának látszik!

Amikor kifogyunk a szavakból, akkor általában angolul sikerül pótolni, így jött az is, hogy megtanultuk a mas o menos kifejezést. Merthogy Balázs előszeretettel alkalmazta a so-so kifejezést. José elmondta egyszer, aztán Balázs megismételte, így lett a harmadik próbálkozásra messi manos :)

De a nyelvújítás minden nyelvre (spanyolul idioma) ráfér!

Jajj, és még egy hír: mivel tegnap megérkezett a bicing-kártyám, ma azt is kipróbáltam :) Annyira szuper! Nem mertem élesben kipróbálni először, úgyhogy elindultam futni, és a fordulóponton felpattantam egy bicajra :) Szerencsére nem ért semmi meglepetés, és így hogy előre utánaolvastam (előre utánaolvas... elég hülye kifejezés), még az sem okozott problémát, hogy itt nem lehet nyelvet választani a képernyőn. Aztán este már bicinggel mentem az órára is! Kellett a fél óra (ez a max. idő, amíg egy bringát lehet használni), de főleg azért, mert se az utat nem tudtam pontosan, meg azt se, hogy hol tudom lerakni stb. De a végén kiírta, hogy bicicleta vuelta correctamente, úgyhogy minden rendben volt :) És hiányzó aknafedelekkel sem találkoztam...

Kellemes meglepetés

Tegnap délután írt egy sms-t a főbérlőnk, hogy beszélhetne-e Balázzsal. Hm, kicsit meglepődtünk, de felhívta. Majd a srác közölte, hogy vásároltak egy új tévét, ezért a régi 70 centis LCD TV-jüket áthozná egy óra múlva :)

Mi meg még csak durcásak sem voltunk! :) Igazából pont jókor jött, mert kedveltük ugyan a kistévénket (inkább monitor), de Balázs folyamatosan nagy kísértésnek volt kitéve a műszaki boltokban, és ezt csak erősítette, hogy volt alkalmunk hozzászokni a nagy képernyőhöz.

Gondolom, a főbérlőnek a három királyok hozhatták az új TV-t... Meg nekünk is!

Tökjó!

Új frizura

Bár a haja hossza valószínűleg csak őt zavarta, Bali azért a biztonság kedvéért beugrott egy fodrászhoz. Az eredmény magáért beszél, szerintem remek! És így most egy hónapig nem szenved majd tőle!

Azt pedig, hogy hogyan magyarázta el a fodrásznak, mit is szeretne, kérdezzérték meg tőle! :)
Nálam mindenesetre sokkal bátrabb volt, még szerencse, hogy a hosszú haj nem feltétlenül kiáltozik fodrász után havonta :)

Van élet a nátha után (talán utána)

Azt ígértem, hogy a következő helyzetjelentés akkor lesz, ha kilábaltam, háááát, az talán mostanában van, bár a pzs fogyasztásom nem erről árulkodik. A lényeg, hogy már eléggé untam az önként vállalt szobafogságot, volt olyan nap, amikor sehova nem mentem, vagy csak a boltig, hátha attól gyógyulok. Hááát vagy attól, vagy csak simán itt az ideje, nem tudom, de már kapok levegőt, csak még egy alkalommal 3 zsepit is képes vagyok együltő helyemben megtölteni... Hogy honnan jön??? Na de talán ennyire nem is voltatok kíváncsiak :) Most már mindegy! Kissé besangriázva (ez itt az elsődleges közérzetjavító) már nem annyira működik a cenzúra :)

Amúgy arra még mindig nem sikerült fényt derítenünk, hogy a spanyolok isszák-e a sangriát, de végülis arra jutottunk, hogy mi úgysem leszünk spanyolok, úgyhogy néha-néha iszunk :)

Hogy képetek legyen a bezártságom fokáról, be kell számolnom arról, hogy a napi 3 Colin & Justin féle lakásátalakítás, 3 Tomy Europe-féle menyasszonyfogyasztás, 2 Ally McBeal és 3 Szellemekkel suttogó mellett hétfőn befejeztem egy könyvet, szerdán befejeztem egy másikat, pénteken ugyan csak egy IKEA-kataógust (igaz, azt spanyolul), mert a 3. könyvem angol, azzal kicsit lassabban haladok...

Az utóbbi napokban igazából már kimerészkedtem 1-2 órára, de csak mert nem bírtam már bent gyógyulni. De ma, ha már úgyis munkaszüneti nap van (vízkereszt, itt ekkor érkeznek a három királyok az ajándékokkal, ahogy azt a lenti kép tanúsága szerint a metrónál is tudják), kimozdultunk egy kis délutáni sétára.

(ezen a képen az három királyok koronáit kellene felismernetek) Az Úticél a Parc Güell volt, ahol ugyan egyedül már jártam, de az mégsem ugyanolyan, mint kettesben :) Téli esti fények mellett is megéri megnézni, Balinak így is tetszett (ja és 35 fok sem volt, mint legutóbb)

Bali már nagyon szenved a hajától, ezért ezen a képen "levágtam" :) igazából csak így sikerült :) A lényeg, hogy talán így könnyebb elhinni, hogy itt ilyenkor is friss narancsot eszünk :)

Na, itt van Bali "hosszú hajjal"

Ez itt a kilátás a városra és a tengerre két fa közül, amúgy pedig a cukorsüveg-szerű épület a Glories, az kb. 10-15 percnyi sétára van tőlünk, ha valakit érdekel (a másik kiemelkedő épület pedig a Sagrada Familia, ami a katedrálisok sorsára jutva már épül egy ideje, de kétségtelenül nagy durranás így darukkal is)

Persze, muszáj volt a "gyíkkal" is fényképezkedni, kinek "szellemesen"...

...kinek egy kicsit komolyabban

Jártunk a helyi világ tetején, a keresztnél, ami a parknak tutira a legmagasabb pontja, de azért van ennél még feljebb is a városban, csak oda még nem sikerült eljutni

Ami nagyon furcsa volt, hogy itt nem volt korlát, pedig biztosan nagyot lehet esni... A parás mindenemet!

És sikerült lőni pár igazán a jelen besangriázott állapotomhoz illően lila képet is :)

Ha itt jártok, ide mindenképpen el kell menni (még Bali is azt mondja, pedig ő nem az a nagy romantikus parkjáró)!