Mondják, hogy hallgatni arany. Számunkra megérte a két napos hallgatás és internet elvonás: megvan a lakás! Méghozzá sikerült azt a bizonyosat kibérelni, amit annyira szerettünk volna. Nagyon szuper! Jó lakás jó környéken.
Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy az előző bérlőknek gyorsabban kellett távozniuk, mint ahogy eredetileg szerettek volna, és talán részben ezért is akkora koszt és káoszt hagytak maguk után… Mindegy, így két teljes nap takarítás után már merem állítani, hogy tiszta jó!
Elődeink egyébként brazil egyetemisták voltak, akiknek olyan nehezükre esett a kiköltözés, hogy amikor ideértünk, még itt voltak. És bőkezűnek is bizonyultak: meglepően sokmindent hagytak itt nekünk: Pl. még hordatlan, felcímkézett ingeket, dzsekit, egyéb textíliákat, természetesen nem feltétlenül használatlanokat, cipőket, ékszereket, iPod nanot, kaját és beazonosíthatatlan dolgokat… Persze ilyesmihez nem feltétlenül szívesen nyúl hozzá az ember, ha másé, ismeretlené… Márpedig legalábbis a szemétlevitel erejéig szükséges volt (az érintetlen dolgokat azért elcsomagoltuk, hátha visszajönnek). És itt jön a következő problémás pont, a szemétgyűjtés. Ugyanis itt tényleg mindenki mindent szelektíven gyűjt. Állítólag itt Barcelonában megvalósult az az elképzelés, hogy mindenkinek a lakóhelyétől számított 100 méteren belül legyen „hullagyűjtő” sziget. És tényleg! Nekünk mondjuk pont a ház előtt, a járda (nem az út, csak a járda) túloldalán van. Hát elég nagy lelkifurdim volt, amiért sokféle dolgot a háztartási vegyesbe soroltam, de higgyetek nekem, volt rá okom! Például amikor az egyik szekrényben hajat (nem parókát) találtam… Akkor azt hittem sikítok… De amúgy be volt zacskózva ám…
Valójában az a legmeglepőbb, hogy amikor megnéztük a lakást, egy héttel a beköltözés előtt, akkor egyáltalán nem találtuk koszosnak. Lehet, hogy utána lett ilyen? Létezik az? Mivel csak a porszívó és én láttam, hogy mennyi porcica lakott itt pontosan, ezt már nem tudjátok nekem megsaccolni, de én nemmel voksolnék.
Mindegy, most megtapasztaltam, hogy a takarítónők élete nem egyszerű. És a mosónőké sem. És a varrónőké sem. Akkor már a hobby-szakácsnőké áll legközelebb hozzám :) De a viccet félretéve kellett ez a két nap takarítás ahhoz, hogy nyugodtan aludjunk itt. Most már csak a külső beépített szekrényben egyik oldalában lehetnek olyan dolgot, amikről még csak kevés fogalmam van, de félni már azoktól sem félünk!
De visszatérve a lakásra magára: van nekünk szép nagy hálószobánk szép nagy ággyal és egészfalas tolóajtós beépített szekrénnyel. Mind nagyobb mint az otthoni, de mondjuk azt ismerve, ez nem is olyan nehéz. Van nem túl óriási nappali, viszonyításként kisebb, mint az otthoni, sőt még az étkező asztal is ebben van, de jól oldották meg, így teljesen jól élhető. A konyha pici, de igényes bútorokkal és gépekkel van felszerelve, és van egy édi átadóablak a nappaliba, hogy pincérlányt játszhassak :)
Van még egy icipici szobácskánk, ahol egy ágy van meg polcok, ide raktunk be egy halom használaton kívüli cuccot. És van egy jó hosszú, L-alakú folyosónk is, amitől egy kicsit sajnálom a négyzetmétereket, de szépnek szép. Mármint itt is parketta van, az meg ugye szép… És egy másik beépített szekrény, ami meg hasznos. Ó és ami még fontos, van fűtés és légkondi is! Ági, nem feltétlenül kell a bundabugyi! :)
Képeket majd akkor teszek ide, ha belaktuk és elég otthonos is :)
A környékről korábban már meséltem, de a hétköznapibb skillekhez még odasorolnám a másfél saroknyira található Mercadonát (a bolt valahol a szimpla spar-nagyságrendjében), ahol egyfelől gyakorolhatom a nyelvet (általában inkább nem teszem, hanem csak leveszem az árut a polcról), másfelől megtalálom az alapvetően szükséges dolgokat (de szerencsére nem mindenfélét, különben már semmi nem lenne a rámbízott pénzmagból).
Ma viszont gyakorolhattam a nyelvet itthon is: a tulajdonos szerelőt küldött a feladatát túl komolyan vevő fagyasztónkhoz (két fiókja teljesen befagyott és már a normál hűtőrészben is van jópár centi jég). Kedves bácsi volt, és már az ajtóban megbeszéltük, hogy 1. én nem beszélek spanyolul (ezt már álmomból felriadva is el tudom mondani), 2. ő ezt tudja, a telefonban mindent elmondott a „szenyor csavi”, 3. ő egy kicsit sem beszél angolul, 4. a többit nem értettem, de a bácsi fél órán keresztül mondta. És végül a spanyol mentalitáshoz híven nem csinált semmit, hanem a felhívta a tulajdonost, és elmondta (innen tudom a diagnózist, mert bár jelbeszédből részben felfogtam), hogy nincs baja, csak le kell olvasztani, mert valószínűleg nyitva lett hagyva valamikor. Mindezt a semmit viszont 45,67 EUR-ért csinálta, hiszen mégiscsak kiszállt a helyszínre!
Mindeközben Balinak megvolt az első és a második nap az iskolában. Na jó, nem iskola. Régi-új munkahely! Szegény egyelőre reggelente 1 órát „BKV”-zik, amit a 2 átszállás és a reggeli csúcs tülekedése is színez… Ez nem annyira illik bele az autóhoz szokott lelkivilágába… Teljesen meg is értem. Így valószínűleg előre is vesszük a robogó-projektet. Ebben abszolút Bali lesz az úr, egyrészt mert sosem robogóztam/motoroztam (vagy igen, Apa?), másrészt mert én maximum az esztétikájához tudnék hozzászólni. Ez van! Fogalmam sincs mit kell nézni egy robogón. Én csak azt szeretném, hogy ha majd ráférünk ketten, akkor legyen ugyanolyan bukósisakunk! Hiába, mindenkinél máshol vannak a hangsúlyok…
Most már abbahagyom ezt a bejegyzést, mert kiírtam magamból mindent. Még ha Ti ezt nem is láthatjátok, mivel az előző bejegyzésem egy kattintásra eltűnt…
Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy az előző bérlőknek gyorsabban kellett távozniuk, mint ahogy eredetileg szerettek volna, és talán részben ezért is akkora koszt és káoszt hagytak maguk után… Mindegy, így két teljes nap takarítás után már merem állítani, hogy tiszta jó!
Elődeink egyébként brazil egyetemisták voltak, akiknek olyan nehezükre esett a kiköltözés, hogy amikor ideértünk, még itt voltak. És bőkezűnek is bizonyultak: meglepően sokmindent hagytak itt nekünk: Pl. még hordatlan, felcímkézett ingeket, dzsekit, egyéb textíliákat, természetesen nem feltétlenül használatlanokat, cipőket, ékszereket, iPod nanot, kaját és beazonosíthatatlan dolgokat… Persze ilyesmihez nem feltétlenül szívesen nyúl hozzá az ember, ha másé, ismeretlené… Márpedig legalábbis a szemétlevitel erejéig szükséges volt (az érintetlen dolgokat azért elcsomagoltuk, hátha visszajönnek). És itt jön a következő problémás pont, a szemétgyűjtés. Ugyanis itt tényleg mindenki mindent szelektíven gyűjt. Állítólag itt Barcelonában megvalósult az az elképzelés, hogy mindenkinek a lakóhelyétől számított 100 méteren belül legyen „hullagyűjtő” sziget. És tényleg! Nekünk mondjuk pont a ház előtt, a járda (nem az út, csak a járda) túloldalán van. Hát elég nagy lelkifurdim volt, amiért sokféle dolgot a háztartási vegyesbe soroltam, de higgyetek nekem, volt rá okom! Például amikor az egyik szekrényben hajat (nem parókát) találtam… Akkor azt hittem sikítok… De amúgy be volt zacskózva ám…
Valójában az a legmeglepőbb, hogy amikor megnéztük a lakást, egy héttel a beköltözés előtt, akkor egyáltalán nem találtuk koszosnak. Lehet, hogy utána lett ilyen? Létezik az? Mivel csak a porszívó és én láttam, hogy mennyi porcica lakott itt pontosan, ezt már nem tudjátok nekem megsaccolni, de én nemmel voksolnék.
Mindegy, most megtapasztaltam, hogy a takarítónők élete nem egyszerű. És a mosónőké sem. És a varrónőké sem. Akkor már a hobby-szakácsnőké áll legközelebb hozzám :) De a viccet félretéve kellett ez a két nap takarítás ahhoz, hogy nyugodtan aludjunk itt. Most már csak a külső beépített szekrényben egyik oldalában lehetnek olyan dolgot, amikről még csak kevés fogalmam van, de félni már azoktól sem félünk!
De visszatérve a lakásra magára: van nekünk szép nagy hálószobánk szép nagy ággyal és egészfalas tolóajtós beépített szekrénnyel. Mind nagyobb mint az otthoni, de mondjuk azt ismerve, ez nem is olyan nehéz. Van nem túl óriási nappali, viszonyításként kisebb, mint az otthoni, sőt még az étkező asztal is ebben van, de jól oldották meg, így teljesen jól élhető. A konyha pici, de igényes bútorokkal és gépekkel van felszerelve, és van egy édi átadóablak a nappaliba, hogy pincérlányt játszhassak :)
Van még egy icipici szobácskánk, ahol egy ágy van meg polcok, ide raktunk be egy halom használaton kívüli cuccot. És van egy jó hosszú, L-alakú folyosónk is, amitől egy kicsit sajnálom a négyzetmétereket, de szépnek szép. Mármint itt is parketta van, az meg ugye szép… És egy másik beépített szekrény, ami meg hasznos. Ó és ami még fontos, van fűtés és légkondi is! Ági, nem feltétlenül kell a bundabugyi! :)
Képeket majd akkor teszek ide, ha belaktuk és elég otthonos is :)
A környékről korábban már meséltem, de a hétköznapibb skillekhez még odasorolnám a másfél saroknyira található Mercadonát (a bolt valahol a szimpla spar-nagyságrendjében), ahol egyfelől gyakorolhatom a nyelvet (általában inkább nem teszem, hanem csak leveszem az árut a polcról), másfelől megtalálom az alapvetően szükséges dolgokat (de szerencsére nem mindenfélét, különben már semmi nem lenne a rámbízott pénzmagból).
Ma viszont gyakorolhattam a nyelvet itthon is: a tulajdonos szerelőt küldött a feladatát túl komolyan vevő fagyasztónkhoz (két fiókja teljesen befagyott és már a normál hűtőrészben is van jópár centi jég). Kedves bácsi volt, és már az ajtóban megbeszéltük, hogy 1. én nem beszélek spanyolul (ezt már álmomból felriadva is el tudom mondani), 2. ő ezt tudja, a telefonban mindent elmondott a „szenyor csavi”, 3. ő egy kicsit sem beszél angolul, 4. a többit nem értettem, de a bácsi fél órán keresztül mondta. És végül a spanyol mentalitáshoz híven nem csinált semmit, hanem a felhívta a tulajdonost, és elmondta (innen tudom a diagnózist, mert bár jelbeszédből részben felfogtam), hogy nincs baja, csak le kell olvasztani, mert valószínűleg nyitva lett hagyva valamikor. Mindezt a semmit viszont 45,67 EUR-ért csinálta, hiszen mégiscsak kiszállt a helyszínre!
Mindeközben Balinak megvolt az első és a második nap az iskolában. Na jó, nem iskola. Régi-új munkahely! Szegény egyelőre reggelente 1 órát „BKV”-zik, amit a 2 átszállás és a reggeli csúcs tülekedése is színez… Ez nem annyira illik bele az autóhoz szokott lelkivilágába… Teljesen meg is értem. Így valószínűleg előre is vesszük a robogó-projektet. Ebben abszolút Bali lesz az úr, egyrészt mert sosem robogóztam/motoroztam (vagy igen, Apa?), másrészt mert én maximum az esztétikájához tudnék hozzászólni. Ez van! Fogalmam sincs mit kell nézni egy robogón. Én csak azt szeretném, hogy ha majd ráférünk ketten, akkor legyen ugyanolyan bukósisakunk! Hiába, mindenkinél máshol vannak a hangsúlyok…
Most már abbahagyom ezt a bejegyzést, mert kiírtam magamból mindent. Még ha Ti ezt nem is láthatjátok, mivel az előző bejegyzésem egy kattintásra eltűnt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése