Szilveszter

Minden kedves Családtagunknak, Barátunknak és Ismerőseinknek szerencsében, sikerekben gazdag, egészséges, Boldog Új Évet Kívánunk! Jó bulit mára, sok lencsét holnapra :)

Itt az a szokás járja, hogy éjfél és 00:01 között mindenkinek meg kell ennie 12 szem szőlőt, ami a lencséhez hasonlóan a szerencsét, gazdagságot jelképezi, a darabszám pedig a 12 hónapot. A biztonság kedvéért mi lencsét is főztünk és szőlőt is vettünk, nehogy bármiből kimaradjunk :)

Bulizni már biztosan nem megyünk, mert egyrészt "dádhásak" vagyunk mindketten, másrészt be sem fizettünk sehova... De azért az utcára majd kimegyünk éjjel, hadd lássuk, hogy mulatnak itt a népek (gondolom jórészt turisták), addig meg forraltborral kúráljunk magunkat, hogy a pezsi biztosan ne maradjon hatástalan :)

Mobil blogolás

Azért az okostelefonnak is vannak előnyei: most ha igaz, akkor pl. azt sikerült beállítani, hogy a mobilomról e-maillel tudjak bejegyzést írni a blogra :)
Na nem mintha már sikerült volna elsajátítani az itteniek mobilmániáját... De ha akarnám, megtehetném :)

A mai nap fejleménye

Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiigeeeeeeeeeeeeeen, ma tényleg elkezdtem futni! Kocogni, hogy pontos legyek! És persze siralmas az egész kondícióm úgy ahogy van, de elkezdtem :) Tírárííírá!

Csak ennyi! Más nincs!

Illetve, de! Majd' elfelejtettem, Timike, ma megérkezett a képeslap! Nagyon szép, és annyira meghatódtam :) Köszönjük szépen!

Hétköznapok

Kicsit elkényelmesedtem, nem is írtam, de ez elsősorban azért van, mert nemigazán történt semmi. Mármint történgetnek, de inkább Balázzsal, aki újabban ki is írja magából :) Helyes! Miért is én írnám le, ami vele történik?!

Amúgy ez a hét arról szólt, hogy megpróbáltam kevesebbet vásárolni, ugyanis a hétvégén összeszámolgattam az eddigi bevásárlások végösszegét, és ráébredtem, hogy ez így nem az igazi. Nem amolyan csajos shoppingolásokról van szó, hanem pusztán a háztartási cuccokról. Igaz, az elején rengeteg olyan kiadás volt/van, amire csak egyszer kell beruházni, úgyhogy talán mégsem olyan vészes, de azért nem árt az óvatosság.

Valószínűleg arról van szó, hogy amikor bemegyek itt (külföldön általában) egy boltba, akkor elkövetem azt a két alapvető hibát, amit ilyen helyzetben az ember elkövethet (reméljük, annyira még nem vagyok tudathasadásos, hogy egyszerre kövessem el a kettőt): az egyik az árak átszámítása forintra, ami abszolut nem reális, és néha úgy érzi az ember, hogy ilyen áron semmi nem kell... Persze érdemes tudni, hogy nagyságrendileg mennyibe kerül a hazaihoz képest, de ez alapján dönteni akkor éri meg igazán, ha az ember tudja, hogy otthon mennyibe került... Én pedig időnként akkorákat tévedek ebben...

A másik hiba pedig az, amikor az ember könnyedén behajítja a kosárba a dolgokat, mert ez is "csak egy euró", és még csodálkozik is hozzá, hogy "nahát, csak egy?!"...

A baj csak az, hogy nem találom a kettő között az arany középutat... Mármint azt sem szeretném, hogy esetleg rosszabb minőségű dolgokat vegyünk/együnk, mert kajából az rosszat tud tenni, de a mindennap főzőcskéhez könnyedén összevásárolok akár napi 20-30 eurónyit is, esetleg feleslegesen.

Mondjuk ez is csak viszonylag sok, és főleg a magyar agyunkkal (és 310 körüli euróval), mert ebből napi kétszeri főtt kaját lehet kihozni a reggeli szenyók és napközbeni gyümik mellett, miközben ha óvatlanul beül az ember valahova, könnyedén eltapsol egy adag kajára ugyanennyit...

Na mindegy, a lényeg az, hogy az utóbbi 3 napban a spórolásnak azt a borzasztó pihentető formáját választottam, hogy nem mentem vásárolni. Egyáltalán. És most valami nagyon jót csinálhattam, mert mégis minden nap volt mit főznöm :) Valójában attól volt olyan pihentető, hogy a szemétlevitelt leszámítva gyakorlatilag ki sem tettem a lábam a lakásból. Ami mondjuk nem érint olyan rosszul, ahogy talán hangzik, mert mint sokan tudják, mielőtt dolgozni kezdtem volna, egészen sok időt képes voltam relatív passzívan eltölteni minden rossz érzés nélkül. De persze nem mehet így tovább, mégsem töltheti ki a napjaimat a lakás, legyen benne bármennyi tennivaló és a tv-ben bármennyi átalakítós műsor, a polcokon bármennyi izgi könyv, a neten pedig bármennyi spanyollecke!

Azért mégiscsak történt még valami: befizettük a nyelvtanfolyamunkat! Olyan izgalmas! Január 9-től kezdődik, ha minden igaz, és miért ne lenne igaz? :) Ezzel beindul valami nagyon szuper! Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz :)

Addig is, elkezdek kocogni, hogy egy kicsit fizikailag is hasznomra fordítsam a szabadidőt (tudom, ezt már sokszor mondtam...). Meg elkezdett foglalkoztatni, hogy esetleg keressek itt is valami jógastúdiót (esetleg kifejezetten bikramot), mert Pesten végre találtam egy jót, csak már mielőtt eljöttünk, elkezdtek leépülni az órák. Ebben még nem vagyok biztos a nyelvi nehézségeim miatt, de hátha a birkaszellem azon is átsegítene :) Na, majd jól eldöntöm!

De most akkor - tekintettel Szilveszter közeledtére is - megígérem, hogy mozogni fogok :) Itt most számokat kellene írnom, ugye? Ez nehéz... Heti 3? Az nem sok, de akkor azt is megígérem, hogy az eddigi felüléseket nem számolom majd bele :) Így már alakul? Nem merek magamnak sem többet ígérni, hátha hirtelen nagyon elfoglalt leszek, és nem tudnám betartani :) És azt is megígérem, hogy továbbra is aktívkodom a konyhában :) És 2012-ben megtanulok spanyolul! Mondjuk ez alap ugyebár! Ja, és megpróbálok úgy megtanulni spanyolul, hogy közben ne felejtsek el németül, és fejlesztem az angolt is (és nem csak az átalakítós műsorokkal).

Igyekszem továbbra is a betartható ígéreteknél maradni :)

Ja, és még egy ígéret külön a pécsi csajoknak: igenis meg fogjuk ünnepelni a 30-at, és nem sírunk a 20-as éveink után!!!

Első bejegyzés

Hát ez is megtörténik, a mai deci grappa adagom utám én is irok végre egy bejegyzést. Hosszú i betűt nem kell keresni, mert nálam az nincs.

Először is, nagyon jól érezzük magunkat, bár én most éppen a 37,4 fokos 'lázzal' küzdök. De leginkább csak fogyasztom a zsebkendőt. Eléggé megfáztam, ezért is van kiadva minden napra 1 deci grappa, öblögetve :)

Nem kellet volna a karácsonyi hétvégén pólóban sütkérezni a parton. Csalóka ez a napsütés.

Ma utalták az első fizetést. Lehet hogy gyorsan ki is kellene vennem az összest, tanulva a kollégám esetéből. Petr, egy cseh srác, a sorstársam, Prágából költözött ide (a Prágai irodát is bezárja a Kofax), ugyanott nyitott számlát mint mi (ING Direct). Tegnap panaszkodott, hogy be tud ugyan lépni az online bank-ba, de bárhogy szeretné megnézni a számláját, csak valami fura hibaüzenetet kap, "Folder not found...". Be is szaladt az ING-hez, és az ügyfélszolgálatos nő annyit mondott neki, hogy a bankkártyát igen, de a bankszámláját sehogy nem találja a rendszerben, eltűnt... egy bankszámla.... hehe.. Ma reggel viszont kapott a srác SMS-t, hogy megjött a fizuja neki is, csak épp még mindig nem látja :)

Azért remélem ez csak egy egyszeri eset a banknál :) ...

Szóval megjött a fizu, néztem is robogót :) Vannak gagyi használt robogók 800-1000 EUR körül, de 1500 körül már egész jót is lehet kapni. A cégnél az egyik csaj ismerősének van valami kereskedése, majd őket is meg kell nézni... Állitólag az egész cég onnan szerzett motort, jutányosan.

Habár egyenlőre azt hiszem jót tesz nekem hogy napi 1-1 órát oda-vissza "bkv"-zom. Gyalogolni kell sokat, meg lépcsőzni... Nem voltam ehhez hozzászokva, és ezt érzem is.

Aprópó bkv.

Én nem tudom ez Pesten is igy ment-e, csak nem vettem észre (mivel mindenhová kocsival mentem), de itt a tömegközlekedő emberek tényleg birkák. Az a viselkedési forma, hogy "várjuk meg amig leszállnak, aztán felszállunk" ismeretlen. Kinyilik a metróajtó, és az 'erősebb-kutya-b@szik' elve alapján elindul a tömeg. Ki is, be is. Komolyan némelyiket szó szerint arrébb kell rakni, mert nem veszi észre hogy elállja az utat, mivel bújja a hipiszupi telefonját. Egyébként mindenki a telefonját bújja, ez hozzá tartozik a bkv-hoz itt.

Maga a tömegközlekedés amúgy tényleg nagyon jó, kis-közepes kihasználtság mellet tök jól működik. Viszont csúcsidőben, vagyis reggel melóba és este haza, amikor ezer ember van a metrón a fent leirt viselkedési forma figyelhető meg. Ilyenkor, mivel az itteni (Alstom) metrókocsikon nincs az otthon jól megszokott keresztrúd fejmagasság felett kapaszkodni, csak oszlopok vannak itt-ott elszórva, általános az a kép, hogy nem kapaszkodik senki, hanem dülöngélünk egymással mint nádszál a tóparton.

Hiába na, jók azok a 40 éves orosz metrókocsik... amig le nem égnek... Na, Viszlát Iván...

Karácsony másnapi séta a Montjuic-en, a MNAC-nál

A szavak átmenetileg kifogytak, most ismét inkább csak képek következnek, amelyek azt próbálják ábrázolni, hogy igyekszünk tartalmasan és értelmesen kitölteni a szabadidőnket... és hogy nem mindig csak a tengerpartig jutunk :)

A Museu Nacional d'Art de Catalunya (MNAC) lépcsőin, kb. harmadúton felfelé (említésre méltó talán a köztéri mozgólépcsősor felfelé és lefelé, hogy a karácsonyi menü után nehezebben mozgók is feljuthassanak): Balázs és az oszlopok, valamint egy kis részlet a "sáfrányból" :) : Az Espanya felé fordulva (a Font Màgica ezúttal sem működött éppen):

közeledünk...

felértünk

és a kilátás fentről az Espanya felé:

ez itt már az olimpiai stadion és az ő parkja

A Poble Espanyol felé sétálgatva (sajna nem jutottunk be)

És visszatérve a sok lépcsőhöz egy kép a "hegyen álló nőciről" (Bali, szerintem nem hiszik el, hogy ő a hegyen áll...)

Ez is karácsony

Ismét néhány kép az elmúlt napokról
Tegnapi séta a parton

Egy helyibeli mosolya

Ma esti séta a Rambla del Poblenou-n (ti. a Poblenou városrészben lakunk; a Rambla szó pedig állítólag az arab ramlából ered, ami kiszáradt medret jelent; a gyakorlatban a Ramblák is utcák/sétányok, a leghíresebb ugye a La Rambla a város szívében, a Colommal és a tengerrel az egyik végén és a Cataluñával a másikon, de ez a képeken nem az, arról szeptemberi képeim vannak):

BOLDOG KARÁCSONYT!

Mi így töltöttük a Szentestét (eddig):

Első fázis: dekorálás

Nekünk aztán ne mondja senki, hogy nem próbálunk meg alkalmazkodni a helyi adottságokhoz. A "karácsonyfánk" (szobatuja) díszei javában a tengerparton talált "gyárilag" lyukas kagylók, egy darab kőkemény mézeskalács (akinek a társai már elindultak a puhulás útján) és egy helyi alapanyagból készült mandarinhéj fűzér :)

Ami beesteledve kicsit jobban mutat
Vacsifőzés közben asztaldekorálás:

...hozott anyagból dolgoztam :)

Második fázis: Vacsora

Előétel garnélarákocskák két különböző recept szerint sütve (arra az esetre, ha az egyik nem sikerülne... és hát - bár mindkettő sikerült -meg is van a kedvencünk) párolt (vagy valami olyasmi) zöldségekkel és egy kis szénhidráttal

Főétel: Sült lazac és "furcsán rántott" pangasius hagymás majonézes krumplival és borsó-kukori salátával

Mindegyik jó volt, bár én csináltam :)

Azon fázisok, amelyeket a képek nem ábrázolnak: főzés (miközben Bali Starcraft II-t játszott, és ezzel szervesen hozzájárult ahhoz, hogy ne stresszeljek az ízek harmóniáján), vacsi és ajándékbontás... most pedig egy kis nyugis tévénézés...

Nos, és azért egy kicsit közben sikerült családoznunk is Skype-on.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánunk!

Feria de Santa Lucia

Több napos hallgatás után ismét van miről mesélnem. Semmi fontos, csak hogy készülök a karácsonyra. Kell is, mert nincs nagy karácsony-feeling az itteni hőmérsékleten!

Tegnapelőtt beszereztem a szaggatókat/kiszúróformákat a mézeskalácshoz, ami egyébként nem volt egyszerű feladat, merthogy szerintem itt ez sem divat... Mit lehetett tenni, visszamentem az Alcampóba, ahol az előző utam során még magyar feliratos karácsonyi izzósort is találtam (hiszen a magyar piacra is tervez valaki), és meg is találtam: egyféle kiszerelés létezett nyolc formával, amiben a csillagtól a gombáig (gomba???) szerepeltek a dolgok a palettán. Beruháztam rá, és mivel megvettem, nem volt visszaút: megcsináltam Bori mézeskalácsát, mármint az ő receptjét vettem alapul, de elég sajátos lett, mivel nincs még konyhai mérlegem. Szóval elővettem a Déditől tanult "gondolomformán"-képességemet, meg az Anyutól gyorsan eltanult evőkanalas mértéket, és lett is belőle valami:

Ilyen szépek lettek, csak mivel sajnos van egy állandó parám a fogak elvesztésével kapcsolatban, félretettük puhulni, ugyanis (egyelőre) ehetetlenül kemények... Jóóólvanna, első próbálkozás, vanilyen! Mindenesetre finom ánizsillat lett a lakásban, amit ugyan azóta elnyomott a sültcsirke és társai, de akkor is profitáltunk a dologból!

Mivel azonban ezek után még mindig volt mit hozni a karácsonyi hangulaton, tegnap este elmentünk a Feria de Santa Luciába (karácsonyi vásár), ami a katedrális (nem a Sagrada Familia, hanem a már elkészült, gótikus katedrális a Barri Gotic-ban) előtt van. Itt a katedrális belülről [nem most készült a kép, de most is voltunk bent; Bogi, megint ingyenes volt a belépés, én nem értem, hogy csak akkor kellett (volna) fizetni, amikor Veletek jártunk ott]: Itt meg egy kép a vásárról, amit szintén nem én csináltam:Nagyon jó hangulata van! Még forraltbor nélkül is... Bár kétségtelen, hogy ide nem kellett a meleg ital és a sült geszti, hogy elviseljük a hideget... Viszont volt minden szépség: kézműves cuccok, karácsonyfaégők, aztán az itt tradicionális Betlehemhez szükséges felszerelések, bábuk milliói: ezek közül az izgisebbek a "caganerek", amik nem azonosak a Caga Tióval, amiról múltkor írtam (csak a caga azonos bennük), és amik valami (szerintem különös módon értelmezett) termékenységi kultusz részei:

A szokásról itt olvashattok, akár angolul is többet: http://www.bcn.cat/nadal/en/tradicions-nadal.html

Ezeket lehet kapni minden formában: focistát, politikust vagy pl. a Simpsom család tagjait ábrázoló formában. Jól látjátok a képen, ezek a kis izék letolt gatyával ... tojnak...

Nekünk a legnagyobb élményünk az volt, hogy az utcákon andalogva összefutottunk a Mikulással:

Azért nincs közelebbi kép, mert amikor meglátta, hogy fotózok, kiabált valamit, és csak később jöttem rá, hogy nem azt, hogy nem kéne fotózni, hanem, azt hogy menjek oda mellé, és fotózkodjak vele. De a félreértés után meg már ahhoz is nyuszi voltam...

Mielőtt Bali odaért volna, láttam a szent József vezette Máriát is szamárháton motorosrendőrös felvezetéssel :) Sajnos későn vettem elő a fotómasinát... illetve telefont.

Ja és még egy fejlemény: behódoltunk mégis a hagyománynak, vettünk egy jelképes Caga Tiót (komoly 5 centis méretben):

A kép készítése után esett le, hogy a szokás szerint dec. 24-én régen tűzbe rakják szegényt... Pedig én csak helyes megvilágításba szerettem volna állítani :) De hogy megnyugodjatok, nem égett meg szegénykénk, és megegyeztünk Bazsival, hogy megverni sem fogjuk!

Ami itt más

Azt már talán írtam, hogy az itteni boltokban, áruházakban kicsit nagyobb divatja van a hazai termékeknek, mint otthon. Ez jó az itteni gazdaságnak, gondolom az embereknek is, mert mégis csak mondhatják, hogy "a mi fiunk borja", vagy legalábbis értik, hogy mi van a termékleírásban (nem úgy mint mi az otthon leutóbb árukapcsolás útján hozzánk került sörnyitó esetében, amelyen kiskapitális betűkkel, ékes magyar helyesírással az állt, hogy "DUGÓHÚZÓ" :) igazságtalan vagyok, persze ettől még értettük). Na és velük nem történik az, mint velünk a mai facebookon megismert reklám szerint (http://infopapa.hu/video/permalink:az-europai-unio-altal-betiltott-magyar-reklam-2011-12-07/). Én nem tudom, valóban betiltották-e, ennyire nem érdekelt, de egyszer azért érdekes volt végignézni, hátha ezúttal egy fecske is nyarat csinál... Bár félek, itt még fél fecske sem nagyon lehetek. Mindegy, majd otthon!

Szintén írtam már, hogy tényleg nagyon komolyan veszik a szelektív szemétgyűjtést. ... igaz, azért az feltűnt, hogy az organikus szemétgyűjtőbe is műanyagszemeteszacsiban dobják a komposzbavalót. Vagy az csak az én naív elképzelésem volt, hogy legalább oda valami lebomló anyagba csomagolva dobjam a tojáshéjat stb-t???

Talán a szemét csökkentése érdekében, vagy talán csak azért, mert itt átlagosan több fogy az ilyesmiből (az okot még majd kitalálom), itt a tusfürdőket, samponokat és hasonló termékeket az otthon szokásos 200-250 ml-es kiszerelés helyett 400-500 (esetenként 600-800) ml-es méretben árulják. Nemcsak a hazai árukat, de az otthonról ismerteket is. Na nem a WU2-re és a Babára gondolok, mert azt természetesen mostanáig sem találtam :)

Jártunk hétvégén a hozzánk legközelebbi, de Bazsi szerint még így is elég távoli Carrefourban, ahol az Auchanhoz (Alcampo) hasonlóan előfordul sok import áru. Még itt is volt olyan márka, amit nem találtunk (főleg egy-két általam kedvelt és nehezen nélkülözött dolog). Találtunk viszont a fent említett, követendő mentalitásnak ellentmondó, amerikai mintára készült és forgalmazott dolgot: pl. a palacsintapor shakerben vagy a húslevesalap tetrapackban. Hiába, a lustaság terjed... És ezen a helyen kell bevallanom valamit: vettünk amerikai palacsintaport. Igaz, azért nem a shakeres változatot, de így is elég szégyenletes... De a melegszendvicskrémig azért még nem süllyedtem :) Aztán a karácsonyfa, amiből a műanyag a divat...

Szintén más itt, hogy nincsen szaloncukor! Nekünk már van, mert megérkezett anyuék csomagja, de itt nem divat ez sem. Helyette mindenféle kimért bonbont árulnak, még a legdrágább Lindt finomságokat is. Ez utóbbi meglepett!

Szintén nincsen tejföl, de erre előre készültünk lelkileg. Annyira jól sikerült, hogy még egyszer sem hiányoltuk az elmúlt 1 hónapban. Mert bizony szombaton volt egy hónapja hogy ideröppentünk :) Repül az idő!

Tegnap, vasárnap egy rövidke, másfél-kétórás sétát leszámítva egész nap itthon voltunk. Készültünk rá, hogy vasárnap minden zárva van, hiszen nem egyszer szembesültünk zárt ajtókkal/kapukkal vasárnaponként, ezért szombaton jól bevásároltunk. Majd a sétánk során tapasztaltuk, hogy aranyvasárnapon azért itt is kivételt tesznek... A parti Runners world nevű futóbolt és a Port del Forum-nál lévő Decathlon is nyitva volt. Ha már sportbolt, ismét egy vallomás: még mindig nem kezdtem el a tengerpartonfutás(vagy inkább csak kocogás)-programot :( Van kifogásom, persze, nyilván nem a legjobb futásra a nemfutócipőm, de valljuk be, kezdetnek, azért csak elmenne... De akkor most és itt egy ígéret (leginkább magamnak): még idén elkezdem! Mert itt visszhangzanak Ágota szavai, miszerint olyan nincs, hogy holnap bepótolom... Tudom, tudom, pedig nekem most legalább hatévnyi sportolást kellene bepótolnom.

Ami még nincs... Na igen, ma Pécsett óriási hóesés volt... itt nem! Mi még éppencsak hogy esténként bekapcsoljuk a fűtést néhány órára. És a kép a friss pécsi hóesésről aputól:

És még valami más: szintén írtam már a frankón kiépített bicajhálózatról. Ugye írtam? Kicsit keverednek a dolgok a fejemben, visszaolvasni meg időnként lusta vagyok... most is. De a lényeg, hogy nagyon sok bicikli-kölcsönző létezik itt: gyakoriak a turistáknak való is, de még annál is több van a helyieknek kínált bicing-ből. Nagyon szuper dolog: regisztrálni kell (de azt csak itteni lakosok tehetik) a honlapon, kap az ember egy kártyát, amit csak odaérint a bicing-ponton kihelyezett oszlophoz, majd felvillan annak a bicajnak a lámpája, amelyiket elviheti. Nagyon szuper! Bali megnézte a honlapjukat is, valami félórás korlát van, hogy az éves díj ellenében alkalmanként 30 percre viheted el a bicajt, utána van valami nevetséges büntetés. De mivel az éves díj kb. 30 EUR, egész jó biznisz még így is. Ja, és a fél órát úgy értik ám, hogy ennyit tekerhetsz egy bringával, utána lerakod azt és kiveszel egy másikat a következő bicing-pontok egyikénél. És persze biztosan eléred ennyi idő alatt a következőt... még gyalog is. Állítólag be akarták vezetni ezt a turisták számára is, de a többi bringakölcsönzős tiltakozására visszavonták még a szándékot is.


És még egyvalami szimpatikus: itt folyton nyomják a kávéfőzőnk reklámját, úgy mint "el cafe no es solo negro". És milyen igazuk van! Én sosem szerettem a sima feketét.

Na, mára ennyi, nem vagyok én hivatásos :) Valójában pillanatnyilag hivatásos senki sem vagyok... Furcsa és szokatlan ez az állapot...

1-2 kép

Naplemente

Kicsit máskor, kicsit később, kicsit én is

Katalán karácsony

Nos, ezen a bejegyzésen gondolkodtam egy darabig, és csak most szántam el magam, mivel közeledik a karácsony, nem tűr halasztást a dolog :)

A szokásokról szeretnék most írni, vagyis csak egyről. Van itt is minden (mint karácsonykor mindenhol), keresztény ország, tehát a jászol és a Betlehemek állítása is megvan, viszont a hagyományok középpontjában itt mégis ez a kis cukiság áll: A neve Caga tió, és egész konkrétan egy cukira festett, betakargatott, 2 vagy 4 lábon álló farönk! Kedves nem?

Tiót nagymennyiségben árulják mindenfelé, az utcán, a vásárokban, a legnagyobb áruházakban is, különféle méretben és ábrázolási módokon (erről majd később). Nade, a hagyomány nem ennyi: arról van szó, hogy december 8-án, a szeplőtelen fogantatás napján (amit munkaszüneti napként tartanak nyilván) kerül be a lakásba Tió, és karácsonyig etetik, hogy tele legyen a hasa, és pokrócba bugyolálják, hogy meg ne fázzon (itt? ugyanmár!). Karácsonyra lakik jól teljesen, amikor is betöltheti valódi funkcióját: (majdnem máshogy írtam) ugyanis ő tojja az ajándékot!

Többedszerre átgondolva, nem olyan vészes, de amikor először láttam a leírást (katalánul), és beírtam a google fordítóba, előbb meglepődtem, majd csak legyintettem, hogy ugyan, nagyon sokszor hülyeséget fordít a google... De gyanús volt a dolog, így tovább keresgéltem, és a leírást megtaláltam egy magyar blogon is, és persze a wikipedia sem maradhat le, íme:

"The Tió de Nadal (Catalan pronunciation: [tiˈo ðə nəˈðaɫ], Western Catalan: [tiˈo ðe naˈðaɫ]; meaning in English "Christmas Log"), also known simply as Tió ("trunk" or "log", a big piece of cut wood) or Tronca ("log") and popularly called Caga tió ("shit log"), is a character in Catalan mythology relating to a Christmas tradition widespread in Catalonia. A similar tradition exists in other places such as the Cachafuòc or Soc de Nadal in Occitania, or the Tizón de Nadal or Tronca de Nabidá in Aragon, regions with a common history.
The form of the Tió de Nadal found in many Catalan homes during the holiday season is a hollow log of about thirty centimetres length. Recently, the tió has come to stand up on two or four little stick legs with a broad smiling face painted on the higher of the two ends, enhanced by a little red sock hat (a miniature of the traditional Catalan barretina) and often a three-dimensional nose. Those accessories have been added only in recent times, altering the more traditional and rough natural appearance of a dead piece of wood.
Beginning with the Feast of the Immaculate Conception (December 8), one gives the tió a little bit to "eat" every night and usually covers him with a little blanket so that he will not be cold at night.
On Christmas day or, depending on the particular household, on Christmas Eve, one puts the tió partly into the fireplace and orders it to "shit" (the fire part of this tradition is no longer as widespread as it once was, since many modern homes do not have a fireplace). To make him "shit", one beats him with sticks, while singing various songs of Tió de Nadal.
The tió does not drop larger objects, as those are considered to be brought by the Three Wise Men. It does leave candies, nuts and torrons. Depending on the part of Catalonia, it may also give out dried figs. When nothing is left to "shit", it drops a salt herring, a head of garlic, an onion or "urinates". What comes out of the tió is a communal rather than individual gift, shared by everyone present."

Szóval nem vitás, Tiót karácsonykor jól el kell verni, bottal ütni a hátát, esetleg megégetni a kandallóban, és akkor Tió a jó bánásmódot ajándékkakilással hálája meg. Persze csak apróbb dolgokat, semmi Bakugan meg Barbielovaskocsi, csak cukorka, gyümölcs stb. (mint megtudtuk, a nagy ajándékozás csak januárban van).

Tessék, itt egy google-n talált kép is a folyamatról, ha esetleg a fantáziátok egy cseppet cserben hagyott volna:

De nem mindenhol bízzák ám a dolgot a képzelőerőre: volt ahol a hagyományos Caga tió mellett árultak műanyag Tiót is, aminek helyes kis feneke volt és alatta épp a frissen tojt ajándék :)

Mindenesetre én sajnálom Tiót, ezért nem hódolunk a szokásnak...
... abba még csak-csak belenyugszik az ember, hogy valami fadarab "hozza világra" az ajándékokat, végülis ott a húsvéti nyuszi is, aki hm... szintén tud tojni, nade hogy az ajándékot hozó valamit megverjék??? Képzeljétek el mondjuk így a húsvéti nyuszival... Rémes!

Strawberry sky of Poblenou

Az ablakunkból :)

Vacsi

Mivel Balázs ma céges vacsizik, számba vettem, hogy én mit szeretnék estére. Lássuk mi van itthon! Csirkemell, darált sertéshús, sonka, tojás, joghurtok, zöldségek, egy halom száraztészta, rízs, krumpli, gyorsfagyasztott mindenféle, épp csak kenyérféle nincsen, de az úgysem kell, estére nem eszünk szénhidrátot, de amúgy a lehetőségek határtalanok. Nekem mégis a tegnapról maradt fél zacskó mozzarellán akad meg a szemem, hiszen azt úgyis gyorsan el kell fogyasztani. Először csak arra gondoltam, gyere gombóc, hamm bekaplak... de valami azt súgta, finomabb és kiadósabb (és mi tagadás szebb is), ha felszeletelem egy paradicsommal. Közben megjön a kedvem a dekoráláshoz, eszembe jut, hogy van saláta is, abból is mellé dekorálok vagy két levelet, végül megszórom az itt kedvenccé vált olasz fűszerkeverékkel (malomból, nagyon menő és finom). Nyami! Mindez egy helyes kistányéron tálalva. Olyan szép, hogy majdnem lefényképezem. De nem, hiszen már így is eléggé türelmetlen vagyok, meg különben sem játszunk az étellel, ezért úgy ahogy van, behozom a nappaliba (5 lépés a kanapéig, hogy közben tévézhessek és az internet segítségével kitaláljam, milyen új dolgot főzök holnap). Letelepedek, és elégedetten elkezdem majszolni a lássuk be, borzasztó egyszerű vacsimat. Egy falat mindenből. Jó, de lehetne jobb is: nagyjából 5 csepp olivaolajtól. Fogom a tányérkám, kiviszem a konyhába, rácsöppentem az 5 csepp olivaolajat, hmmm már egész más, szuper. A kanapé felé vezető 3. lépésnél kicsúszik a tányér a kezemből, szaltózik egyet, és kajával lefelé landol. Talán egy kicsit ferdén, hogy a tányér 3 nagy és ezer icipici darabra törjön...

Az első pillanatban azt gondolom, sebaj, mióta rengeteg időm van a lakásra, nálunk bizony a padlóról is lehet enni, de sajnos tele van szilánkokkal. Szomorúan belátom, hogy takarítás következik!

Tanúlság: Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra! Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Az olivaolajtól (és pusztán az olajosflakon érintésétől) bizony csúszik a kezed!

Leltár: 150 kalória mínusz, egy kistányér mínusz, plusz a vegyes (szürke) szemétbe kell dobnom az amúgy organikus (barna) kajamaradékot, ez további plusz egy mínuszpont a fejlődő környezettudatosságomnak.

Ma olivabogyót vacsorázom! Magosat, hogy tovább tartson!

Ajándékvadászat, miegymás

Blogpártoló barátnőm, Petra remek ötlete és igazán figyelmes segítsége által talán mégis idejében érkeznek az ajándékok, és nem az itteni szokások szerint januárban. És éljen az ingyen szállítás nap kezdeményezés, valamint a webáruházak!

Viszont nekik köszönhetően egy teljes napot töltöttem az internet rabságában. Nem vicc: inni, enni és lefeküdni is lelkiismeret furdalással mentem tegnap. De hozzájárult mindez az én kis egyedfejlődésemhez, annyi féle pörgettyűt tudok megkülönböztetni... Mondjuk még mindig inkább csak a csomagolásuk alapján... Viszont meglepő, hogy otthon még a webáruház sem feltétlenül jelenti azt, hogy lehetséges az on-line fizetés vagy akár az átutalás. Holott még a MÁV is folyamatosan küldözgeti az e-maileket, hogy milyen újabb on-line vásárlási lehetőségeket talált ki. Na mindegy is! Annyira belemerültem, hogy még Balázs is csak félkész pizzalapokra halmozott mindenfélét kapott vacsira (mondjuk azok a halmok, és összességében a pizzácskák azért így is finomak voltak), pedig erősen kopogó szemekkel jött haza (az egészségesnek szánt salátaköretes ebéd után). Hát mindegy, ma biztos finomakat eszik majd, mert ma lesz a céges karácsonyi vacsi.

Közben ismét közelebb kerültünk a robogóvásárláshoz (egyelőre csak lélekben), mert Balázsnak ma több mint egy órás volt az útja a munkahelyére, holott mocival 10-15 perc lenne (a környéken, de kicsit még távolabb lakó munkatárs ennyi idő alatt ér be). Ez azért nagyon nagy különbség! És mondják ugye, hogy az idő pénz, ráadásul úgy nem is használ majd annyi "BKV"-jegyet, szóval gyorsan megtérül majd a befektetés. Nekem meg csak a "dizájn" fontos :) Ha csini a bukósisak, én már elégedett leszek!

Ebből is látszik, hogy azért vannak még nem tökéletesen működő területei az itteni életünknek, de nem panaszkodom, ezek is alakulnak. A net sem szakadozik már (csak a csillivilli vadonatúj karácsonyi ajándékomon), nyilván mindent egyre jobban a saját igényeinkre szabunk majd.

(Jajj, pillanatra elragadott a TV, Colin and Justin épp egy egész ízlésesen berendezett hálószobát horrible-özött le. Akkor mit kezdenének a mi kis panelünkkel?)

Ez már jelzi is, hogy ezt a bejegyzést ideje lezárni...

Karácsonyi hangulat

Sokaknak mondtam/írtam már, talán még itt a blogon is, hogy kicsit későn esett le (kezd leesni), hogy jövő hét végén karácsony. Előre is elnézést a családjainktól, akiknek már szinte biztos, hogy a posta nem fog időben érkezni!
De hogy kicsit mentegessem magam, jöjjön ide egy kép, ami az itteni karácsony-feelingemet jellemzi:

Szerintem ez az ideális ábrázolása annak, hogy tudjuk ám, hogy a karácsony igazából egy téli, havas ünnep, de azért a napernyőt sem igazán nélkülözhetjük... És a kételkedőknek: Igen, az ott egy műhóval beszórt műfenyő! Egyébként ezt a parton fotóztam még a hétvégén, de csak most, a fotók másolásakor esett le, hogy mekkora kincs is ez!

Egyébként a spanyolok, bocsánat, katalánok is kitesznek magukért, ami a hangulatkeltést illeti. Tegnap voltunk bent a főtérnek számító Cataluna-n ("fodros tetejű N-t" még mindig nem tudok csípőből), és már az utcára telepített hangfalakból is karácsonyi dalok szólnak az El Corte Inglés oldalán (az egy itteni áruházlánc, minden van benne, és minden valamire való városrészben van belőle 2, darabonként legalább 6 emelettel - egyébként a képeken az a nagy saroképület, amin a hatalmas hópelyhek vannak), amit csak a fellámpázott Cataluna látványa tud überelni, ahol még egy jégkori pályát is felhúztak hirtelen (azt nem tudom, mitől fagyna 15 fokban, de megoldották). Erről is csatolok pár képet, mert nem érheti szó a ház elejét...

Szép, nem igaz?

Ami a tegnapi utunk célját illeti: elmentünk, hogy vegyünk néhány ajándékot, de sajnos, annak ellenére üres kézzel jöttünk haza, hogy 2 órán keresztül kószáltunk a gigantikus áruházban. Csak tátottuk a szánkat. Ez tényleg hihetetlenül extra túlnagy...

És még azt is szerettem volna megosztani Veletek, hogy lenne mit tanulni az itteniektől: anélkül, hogy még egyszer a műfenyőkön agonizálnék, nagyon szép dolognak tartom, hogy itt eddigi tapasztalataim szerint gyakorlatilag csak cserepes élő fenyőt lehet kapni. Képzeljétek, még a képeken látható, egyáltalán nem kicsi "mindenki karácsonyfája" is cserepes!

EMLÉKEZÉS

Milyen is az emberi agy! Miután tegnap leírtam az utolsó sort, egész korán lefeküdtem, de mivel én nem hajnali 3 körül keltem, mint Balázs, nem tudtam elaludni, csak járt az agyam. És Dédi „gondolomformán” kifejezéséről Mamiék jutottak eszembe. Ahogy szeretett minket, ahogy terelgetett, és hogy ez neki sosem volt vesződség. Legalábbis mindig azért kampányolt Anyuéknál, hogy minél több időt tölthessünk nála Bolhón, sokszor egyszerre a négy unokája, pedig azért nem voltunk olyan könnyűek. És milyen jó is volt nekünk ott! Velük! Eszembe jutott, hogy nemcsak a Dédi főztjét nem értékeltük eléggé, hanem azt az egész helyzetet, hogy ott lehettünk. És én úgy sajnálom, hogy a Dédivel mindig olyan türelmetlen tudtam lenni, holott ő is mindig csak a jót akarta nekünk, és mindenkinek.
Lehet, hogy a karácsony közelsége miatt is, vagy talán rajtam így jön ki a honvágy, de váltakozva bőgtem és nevettem tegnap az ágyban alvás helyett, amikor rájuk gondoltam. Mert eszembe jutott az az álmom is. Ami csak azért érdekes, mert nagyon ritkán emlékszem az álmaimra, és akkor is csak rövid ideig, de ez azt hiszem örökre megmarad! Mami halála után egy ideig nekem még nem tudott leesni az egész helyzet, talán mert nem tudtunk elbúcsúzni, nem gondoltuk volna… Aztán egyszer vele álmodtam, és újra olyan volt, mint régen, még a betegsége előtt, és én akkor sem búcsúztam, de ő igen! Ott voltunk az elsőszobában, és azt mondta, hogy ezentúl Fentről csal a javamra! És igazán csak akkor tudtam elengedni őt… És persze azóta is, ha ez eszembe jut, mindig bőgök ettől, most is alig látok, mert igaz! És ha valami jó dolog történik velem, amiért nem küzdöttem meg, akkor mindig az jut eszembe, hogy megint a Mami csalt a javamra Fentről! Mert a szeretete mindig elkísér.
És valószínűleg azért, hogy a harmadik zsepit már ne bőgjem tele, felidéztem a millió szép emlék között egyet, amit azt hiszem a legviccesebbként raktároztam el magamban: egyszer amikor Pécsről Bolhóra mentünk Mamival, harmadikos gimis voltam, és akkoriban kaptam fogszabályzót, és út közben Apa megállt a kávésnál, ahol helyben pörkölt kávét lehetett venni, mi meg a kocsiban vártuk, és beszélgettünk. Én durcogtam a fogszabályzó miatt, hogy már megint rámaggattak valamit, ami még „előnyösebbé” varázsol… Mami meg azt mondta, nézzek csak rá, mosolyogjak. Majd mikor odavigyorogtam, csak annyit mondott, „Jól áll neked az ezüst! Szép lesz majd, ha ezüstfogaid lesznek!” :) Nyilván mondanom sem kell, hogy akkor ezt cseppet sem éreztem viccesnek, de azóta tudom humorként értékelni, és ezen meg csak röhögtem éjjel. És most is. Aztán felidéztem a Papával kapcsolatos legviccesebb emlékem, ami ugyan nem velem történt, hanem Petivel: hogy Papa bement az elsőszobába Petihez, megkérdezte, kér-e szörpöt. Peti meg kissé ugyan meglepődve mondta, hogy aha, persze. Erre Papa előrukkolt vele, hogy jó, akkor talán Peti lesz szíves szódát csinálni! :) Valahogy a családban a szódacsinálás mindig olyan nem kívánt feladat volt, mint a szemétlevitel. A ráadás az volt, hogy Peti rávágta, hogy neki vízzel is jó.
Nekem nagyon szép gyerekkorom volt! Mindegyik nagyszülőm és a Dédi is annyi jót tanított, gondoskodtak rólunk. A kertvárosi Mama is, aki akármilyen váratlanul mentünk is be hozzá, mindig kaptunk valami finomat. Azt hiszem nála soha egyikünk sem volt váratlan vendég: mindig várt bennünket! Akkor is ha csak 1-2 percre tudtunk beugrani, mindig úgy örült!
Eszembe jutott Bali Mamája is, akivel szintén nagyon szép emlékeim vannak, bár sajnos csak röpkének nevezhetjük az ismeretségünket. Annyira nyílt volt, és őszinte. Ide kívánkozik róla is két emlék a sírástól a nevetésig kategóriába: az egyik az, amikor elmesélte a Papával való szerelmük iszonyú romantikus sztoriját, amit bármelyik hollywoodi produkció megirigyelne, annyira szép. Csak éppen ez egy európai történet a háborús időkből! Viszont minden kellék nélkül gyönyörű! Amikor összeházasodtunk Balázzsal, Mama azt kívánta nekünk, hogy annyira szeressük egymást, és olyan szép életünk legyen együtt, mint nekik volt. És ennél többet nem is kívánhatott volna. Most persze megint elbőgtem magam… A másik emlék, a legviccesebb pedig az, amikor a cukrászdából hozott, nagy gonddal kiválasztott tortára annyit mondott, mikor megkérdezték, ízlik-e neki, hogy „Hát… ettem már jobbat is!” És persze máris mindenki, őt is beleértve nevetett az asztalnál :)
Most már érthetitek, tegnap mitől rázta felváltva a sírás és a nevetés az ágyat.
Ezzel a bejegyzéssel nem szórakoztatni akartam, de ez is hozzám tartozik, és ha már Dédit megemlítettem, hadd legyenek itt a többiek mind!És van egy dolog, amit mindig ki akartam próbálni, amit otthon kívánságlámpásnak hívnak, és esküvőkön szokták gyakran használni.

Na én most ilyet fogok keresgélni (persze nem olyan nagy mennyiségben, mint a képen), és nem kívánni szeretnék, inkább csak küldeni nekik valamit, hogy jól lássák odafent!

Ma még főzni is volt kedvem

Na igen, a bejegyzés címéhez hozzátartozik, hogy ez megint Szilvi tollából származik.
És az apropó az, hogy 4 napig maximum tojásrántotta miatt kapcsoltam be a tűzhelyet vagy IKEA-s húsgombóc kiolvasztás erejéig a mikrót. De ma "haza"ért Bali, és ennek örömére hirtelen két fogást is összevarázsoltam. Mondjuk azért ezekért a receptekért sem kellett Horváth Ilonát segítségül hívni :)
De egy sütőtök krémleves és egy paprikás-borsós-kukoricás-csirkemelles rizottó erejéig azért "megerőltettem" magam.
Egyébként korábban marha ritkán főztem, de mióta ide beköltöztünk (és mióta állástalan háztartásbeli vagyok) általában minden nap főzök. Kivéve ha ugye egyedül vagyok, mert akkor akár maradékokon is elélek napokig...
Igazság szerint egész büszke vagyok magamra. Leginkább a s.tökleves miatt, mert bár nem nehéz egyáltalán, ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltam. De máskor is fogok! Persze azért nem tudtam magam meghazudtolni: néztem én a neten recepteket előtte, de mindből kiválogattam, ami tetszett, és vegyítettem. Hiába, nem szeretek recept szerint főzni... Inkább csak úgy "gondolomformán", ahogy a drága Dédi mondta mindig, ha megkérdeztük. Micsoda finomságokat is csinált mindig!!! Minden panasz vagy erőlködés nélkül... Csak akkor még nem tudtuk ezt kellően nagyra értékelni! Akkor még nem tudtuk Őt kellően nagyra értékelni! Köszönjük Neked, Dédi!

Hétköznapi FELFEDEZÉSEK

Legfrissebb megfigyeléseim:

- szakadozik a szipiszupi ADSL, ami különösen skype-beszélgetéseknél zavaró (Na, mit szólsz Anya? Milyen higgadtan írok róla :) Semmi dünnyögés, csak a puszta tények.) Remélem, csak átmeneti, mert bár a Movistar/Telefonica talán az egyetlen, ahol beszélnek külföldiül, nem biztos, hogy sikeresen (és idegeskedés nélkül) el tudnám magyarázni.

- itt is van a TV-ben mindenféle átalakítós műsor, lakásátalakítós és öltöztetős is - ezzel biztosan jól elleszek :)

- mindenféle sorozatok is vannak szerencsére (amikről otthon mindig lemaradtam), és

- köszönhetően a digitális műsoroknak (műsorszórás/TV/adás, ezt mondja meg, aki tudja), be lehet állítani, hogy spanyol szinkron helyett eredeti hanggal szeretném nézni :) Ez egyébként nem az én megfigyelésem, és nem is annyira új, csak én most kezdtem el kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket! Tudom, tudom, ezzel talán elhúzom a spanyoltanulást, de egyrészt borzasztó a spanyol szinkron minősége, másrészt (itt jön a következő pont)

- borzasztó áron mérik a spanyolórákat: már nagyon sok nyelviskola honlapját átbogarásztam, és kevés kivételtől eltekintve mind szörnyű drága. Találtam pár olcsóbb (magyar fejjel még így is mocsokdrága) helyet, ahol viszont vagy nem indul tanfolyam még néhány hónapig (esetleg szeptemberig), vagy van valami más bibi. Legrosszabb esetben átmenetileg marad az on-line nyelvtanulás.

- nem lenne szabad mindennek az árát forintra átszámítani (főleg a negatív csúcsokat rengető, kitudjamégmeddigtartó időszakban).

- visszatérve egy pillanatra a szinkronra: itt nem divat a feliratos mozi, még az Amanecert (Hajnalhasadás) is csak egy helyen játszották eredeti nyelven, spanyol felirattal (amúgy ez sem vadiúj megfigyelés)

- a helyi boltokban alig van importáru: a nagyon gyakori Mercadonában pl. van minden, de 90%-ban spanyol. Konkrétan még Colgate fogkrémet sem találtunk, de megvan pl. a Maggi spanyol változata, még a színek is stimmelnek: sárga-piros (na, ezek nem csak a Maggi színei :) nem kéne beperelni?). Ez persze jó, mert támogatják a hazai ipart, ami otthon a Pick és a Gyermelyi kivételével nem igazán jellemző. Úgy tűnik, hogy itt a Nyugat (főleg otthonról nézve Nyugat) kapuja az Auchan, aminek meglepő módon itt Alcampo a neve. Ott áramlik be a sok külföldi tömegáru. Nyilván máshol is, csak még kevés helyen jártunk.

- a boltok hűtőpultjai tele vannak hallal és tenger gyümölcseivel. Nemcsak az Auchan méretűek, de a piaci pultok is, és nemcsak mélyhűtott változatban, hanem mélyhűtött, előrecsomagolt, de nem fagyasztott formában, és csomagolatlanul egy halom jégre szórva egyenesen a hálóból. Nagyon sokféle van, sosem láttam ennyi félét. Mondhatnám guszta, de annyira nem rajongok értük: rákocskát is majd csak akkor veszek, ha megfelelően el tudom készíteni (na ezt azért várom).

- nagyon sok friss zöldség és gyümölcs is van, és hajlok rá, hogy elhiggyem, itt tényleg frissek, mert még ilyenkor is látni a fákon narancsot

- meglepő módon megszerettük az olivabogyót, ami csak azért meglepő, mert én otthon még a görögsaliban is csak kis mennyiségben viseltem el, a többit kiválogattam, a Balázs pedig nem nagyon evett görögsalit :)

- és hát, tudom, ez már a pofátlanság határait súrolja, de nem tudok betelni a tenger közelségével, hihetetlen, hogy itt van két utcányira tőlünk. Le lehet menni a partra, sétálgatni a homokban, kicsit feljebb meg bicajozni vagy görkorizni, esetleg futni (ahogy azt én is tervbe vettem), és ehhez is kapcsolódik

- itt minden járda (tényleg mindegyik) úgy van kialakítva, hogy a gyalogosátkelőnél simán át lehessen gurulni görivel/bicajjal vagy akár kerekesszékkel is. Az egész várost behálózzák a bicikliutak, és hihetetlen fejlett bicajkölcsönző-hálózat is van. A "Bicing" nevű a leggyakoribb, de azt csak itteniek használhatják valami kártyával (amire a lakcímbejelentés után én is pályázom), valami nvetséges évi 30 EUR körüli áron, de persze vannak a klasszikus turista-kölcsönzők is (ahol turistát lehet kölcsönözni :)))

Nagy terveim vannak! Neeem, nem nagyok, csak hétköznapi apróságok - pont elég

Lakás

Bár tartom magam ahhoz, hogy ebben a készültségi és dekorációs fázisban még nem az igazi, de mivel volt, aki kérte, íme néhány kép a lakáskánkról.

1. A nappali - ezt a részét különösen szeretem, pláne amikor besüt a nap, és szerencsére ezt gyakran, hosszan teszi :)

Ha elég figyelmesek vagytok, az ablak közepénél láthatjátok leendő karácsonyfánk kontúrjait is, ugyanis időközben úgy döntöttem, jobb neki kint az ablakban mint szobanövényként bent sínylődni. ...mondjuk a hőmérséklet miatt nem nagyon kellene aggódnom, kb. ugyanolyan kint mint bent.

2. A nappali másik oldala + átadóablak a konyha felől - ezt is nagyon megszerettük!
3. Bepillantás a hálószobába és a jó nagy tükrös gardróbra

A többit, illetve a lakást egészében pedig nézzétek meg, amikor nálunk jártok!

ADSL

Hurrá, mostantól van internetünk is!
Most járt itt egy szimpatikus szerelő, és beüzemelte az internetünket. És, meglepetés, pötyögött angolul. Nem sokat ugyan, de a lényeget elmondta, elmutogatta.
Innentől nem kell wifi hotspotokat keresnünk! Szuper!

Ja, és persze tegnap sikerült mindent ügyesen elpakolnunk, még a ruháim is befértek a szekrénybe (bár nehezen)! És itt kell elnézést kérnem a téves infóért: a tegnapi képen látható két zsák MAJDNEM csak az én ruháimmal volt tele, csak kb 10 törölköző és 3 váltás ágyneműhuzat fért bele, az ágyneműk egy harmadik zsákban voltak...

Megérkeztek a cuccaink :)

Ma reggel ideért Budapestről a teherautó a dobozainkkal és zsákjainkkal, bennük a legfontosabb dolgaink:
No.1 - Bali asztali gépe No.2 - a kedvenc kávéfőzőnk

No.3 - Szilvi ruhái (igazából ezekben már az ágyneműk is benne vannak ám)

És ha már ideértek, az első dolgom volt: neeeem, nem öltözködni, hanem kv-zni a csajokkal! :)

Később majd bővebben is, most csak egy gyors update-re volt idő, menni kell kipakolni...

És egyébként itt ma megint public holiday van, hiszen spanyolék a szeplőtelen fogantatást is megünneplik. Tartsák meg jó szokásaikat!