Ki gondolta volna 2011. november 17-én, hogy az eredetileg tervezett 2-3 éves barcelonai kiruccanás még 5 év múlva is tart?!
Rögtön az elején leszögezném, hogy önként, mindenféle kényszer nélkül jöttünk és maradtunk, és azt is, hogy továbbra is úgy tervezzük, hogy hazaköltözünk.
Szívesen vagyunk itt, mert jó. Élhető a város, tele programlehetőségekkel, érdekes és eléggé megunhatatlan helyekkel, az utca embere kedves, még ha 5 év alatt azért mással is találkoztunk. Nagyon kedvező a klíma, bejön, hogy nincs fagy :) Balázsnak meg nyáron bejön a légkondi :)
Anyukám "önkéntes számüzetésnek" hívja, pedig azért már ő is tisztában van vele, hogy nem senyvedünk/szenvedünk itt. Én különösen odavagyok érte, és tudom, hogy kicsit (nagyon) a szívem szakad majd meg, amikor itt kell hagynom a várost. Persze hazalátogatni nagyon jó, de mindig jó ide hazajönni.
Hogy miért szép itt, azt lehetetlen, amiket itt felhozok, messze nem kimerítő jelleggel sorolom, és biztosan nem fontossági sorrendben. De azért csak hadd soroljam :)
Szeretem a város átláthatóságát, közlekedését és hiperszuper tömegközlekedését. Az időjárást már említettem, és szeretem, hogy bár most épp esik, biztos lehetek benne, hogy ha nem is feltétlenül ma vagy holnap, de biztosan 4 napon belül gyönyörű napsütés lesz. Nagyon ritka, hogy több napig húzza a csúnya idő, de az volt a leghosszabb idő, és a saját elméletem, mely szerint max 4 nap eső után verőfényes napsütés következik, többször beigazolódott.
Szeretem az utca emberét, azt hogy (néha már-már idegesítően) ráérősek, alapvetően derűsek, és ehhez az elmúlt 14 hónapban az a tapasztalat is társult, hogy borzasztóan gyerekcentrikusak: a babához, gyerekekhez mindenkinek van egy-két jó szava, kedves mosolya. Az a fajta nyíltság és közvetlenség, ami itt jellemző, az otthon már gyanús. Persze én nem élveztem, amikor a pár napos Miát mindenki megsimogatta volna az utcán, de hát nekem meg úgyis abban (is) kell fejlődnöm, hogy határozott nemet tudjak mondani. Ha magam miatt nem is, Mia miatt mindenképpen.
Jó az egészségügyi rendszer, amit így gyerekszülés után volt szerencsém tesztelgetni. Kicsit idegesítő, hogy mindenre paracetamolt javasolnak, de ez sok helyen van így. Ismeretlen viszont a hálapénz és mindennemű pénzdugdosás. Magánkórházban szültem, de még ott sem kellett fizetni az apukának is bentalvást biztosító szobáért, és a 3féle választékot kínáló menüért sem, hiszen arra van a biztosítás. Az otthoni állapotokkal összehasonlíthatatlanul jobb az intézmények infrastruktúrája. Nem csak a magánkórház épülete, de a szimpla körzeti orvosi rendelőé is.
Visszatérve az utcára, van és jó a köztisztaság. Rendezettek a parkok, amiket az emberek használnak is, nem úgy mint otthon. A parkokban mindig virágzik valami, szezonálisan cserélik a virágágyásokba ültetett növényeket. Anya azon van fennakadva, hogy az utcai ágyásokba most fehér cikláment ültettek százszámra. "De hiszen az otthon legalább egy ezres tövenként!" Ha már a növényeknél tartunk: pálmák, narancsfák és bouganville-ek között azért vidámabban telnek egy kontinentális éghajlaton nevelkedett ember hétköznapjai.
Az emberek eljárnak otthonról reggelit, ebédelni, vacsorázni, csak úgy kávézni és sörözni is. Ennek itt kultúrája van. És nem kell hozzá kiöltözni, mert annyira mindennapos. Nem mondom, hogy mi is minden étkezést házon kívül költünk el, de az otthoninál lényegesen gyakrabban ülünk be.
Ezer dolgot sorolhatnék anélkül, hogy a végére érnék, de ha már mérlegelek, meg kell említeni, hogy 5 éve nem gondoltuk, hogy itt születik és cseperedik majd Mia, akiért szintén nagyon hálás vagyok. Igen, a városnak is :)
Száz szónak is egy a vége, szeretem!
