Szökőév

Ha már ilyen különleges és ritka nap ez a mai, el kell árulnom, hogy mára virradóra sikerült aludnunk egy egész jót :)

És aztán kedvesen mosolygós volt a napunk, nagyon egymásra hangolódva Miussal. Igyekszem nem rágörcsölni erre az alvás témára, és talán ezért még délután is aludt egyet a babakocsiban. Amiből már a sportkocsit használjuk tegnap óta. A mózesben kezdett dühös lenni rám. Persze lehet, hogy nem attól volt, de ebből jobban kilát, még ha teljesen elfektetem is. Reméljük, bejön! ;)

Nem február 29. örömére, de azon is elgondolkodtam, hogy mennek vissza dolgozni ilyen idős babák mellől az itteni anyukák... Nekünk se rendes napirendünk nincs, se átaludt éjszakánk. És nem mellesleg,  be kell vallanom, én nem érzem magam olyan f@sz@ csajnak, hogy ennyi alvás mellett nemhogy dolgozni eljárjak, de még csak heti egy időre odaérős programot nem vállalok be :D Nyilván lehetne, de akkor talán kevésbé tudnék mindent Mia igényei szerint csinálni. Na nem a házimunkát, mert abban sem ígérek sose biztosat... Lesz ez még jobb!

Van abban valami, hogy az anyák csak a gyerekükről tudnak beszélni. Vagy mindent a gyerek viszonylatába helyeznek. Én is. Bocsi. Ez van. Most ez vagyok.

Ritka pillanat

Bébibogyó reggel sikeresen visszaaludt. Igaz, hogy csak hosszú szopizás után mellettem a nagyágyban, de kétségtelenül alszik <3

Mindjárt 23 hetes kisangyal

Öt órán belül betölti a pocakon kívüli 23. hetét az én pici lányom. Még mindig hihetetlen, és talán egyre hihetetlenebb.
Hogy anya vagyok, és hogy ennyire szuper kis egyéniséget kaptam gyereknek a Jóistentől. Mert tényleg az, mindenben megnyilvánul: ahogy ébredéskor esetenként elmosolyodik, máskor láthatóan nehezen bootol be; ahogy az ágyban kettőnk közénk rakva megcsavarja az orrunkat, vagy épp lekapja a szemüvegünket; ahogy pajkosan felnevet, vagy delfinhangon dumál; ahogy az ölünkbe véve vetődik az őt éppen érdeklő dolog vagy másik szülő felé; ahogy dödörögve jelzi, hogy most már aztán vegyük őt fel, vagy türelmetlenül szól, hogy bizony a babakocsi nem állhat meg; ahogy kuncog, amikor a távolban mutatok neki valamit.
Szeretem mindenhogy, mindenféleképpen,  még akkor is, ha (mint most) az éjszaka közepén közel másfél órája szopizik, mintha ilyenkor ezek volna a legtermészetesebb.

Az anyai szeretet vajon az,  hogy túlcsordulásig szereted azt, akitől épp ki vagy akadva, és akit ezen kötelék hiányàban nagy eséllyel távolra kívánnál a fáradtságtól?
Most épp egészen jól bírom, de amikor felkeltem zombi módban, még egyáltalán nem ébren, és szegénykém végigsírta a peluscserét, hát akkor én is majdnem sírtam.
De mindezek ellenére, vagy épp ezért egyre nagyobbra nő a szeretetem iránta, rajongásom érte, néha tényleg belefacsarodik a szívem.

Nem mintha esélyét látnám, hogy aludni fogok 7:15-kor, de talán épp türelmetlenebb leszek, mint most: inkább most kívánok boldog 23 hetes szülinapot a legcukibb teremtménynek!!!

Tegnap a villamoson ;)

Láttam, láttam

Ma reggel bizony láttam hasról hátra fordulni Miuskát :) Agyon is puszilgattam vinnyogva, amit láthatóan nem értett, de tetszett neki. Annyira édi Baba!
Nincs is ilyen még egy, az tuti ;)


Mondjuk ez sem tesz sokkal kipihentebbé, de boldog vagyok :)

Újdonságok babavilágunkban

Az első itt most egy olyan dolog, amit személyesen nem láttam: a hasról hátra átfordulás. Egyik reggel nagyjából fél órára hagytam magára Babácskát Balival, erre ő pont akkor fordult át először hasról hátra. Komolyan? Pfff!

A másik, amit mindenképpen meg akartam örökíteni itt, hogy amikor a karomban vagy meginkább a hordozóban van, és mutatok neki valamit, tipikusan az állatkertben a nagy "cicákat", akkor ő figyel, keres, és amikor meglátja, kuncog. Annyira tündér!!!

A járókában most már rengeteget van hason, úgy értem akár egy órát is egyfolytában, és már hason is tud forogni az óramutató járásával megegyező irányban, ahogy előtte háton tette. Másik irányba még lassabb, de volt rá példa.

Ahogy már írtam, elkezdett kúszás szerűt is mozogni, konkrétan a fején csúszva ;)

Dear most megyek vele játszani....

Fantasztikus éj (főleg így nátha után)

Kicsi szív ma csak 3-kor és 5-kor ébredt. Még akkor is kirobbanóan jókedvre derít, ha az előbbi óta nem sikerült visszaaludnom, utóbbi óta pedig nem sikerült letenni :) Így is az elmúlt napok többszörösét aludtam. Ez a nátha nem csak az ő álmát, de az én nyugalmamat is megzavarta. Folyton csekkolom (a légzésfigyelő ellenére), hogy vesz-e levegőt. Anyapara. Ez van! Szerencsére egy ideje már nem vagyok nagy alvásigényű tini...

Babits Mihály bácsi

Miával Halász Jutka albumokat hallgatunk,  és bevallom, ma elírtam magam azon, amelyikben Micimackó és barátai Babits Mihály (bármi) versét éneklik. Épp akkor kérte kicsi Mia, hogy vegyem már ki a járókából (megjegyzem, nulla centire voltam tőle ;)), így összeölelkezve táncoltunk rá, míg én énekelni próbáltam a refrént, de inkább csak rázott a sírás. Mert olyan szép! Nem először hallom persze, de most nagyon megérkezett.

Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

A náthán túl

Sajnálom, hogy ilyen negatív bejegyzéseket írok... Igazából Mia a nátha és rossz alvás ellenére is egész vidám, sőt amikor épp jól szelel a nózija, pajkos, huncut, lókötőcske.

Elkezdte például gyakorolni a majdani kúszás előzményét, amit mi csak lárva mozgásnak becézünk, és amivel Mia mondjuk egy telefonért akár fél métert is képes haladni.

Merthogy a telefonok már most a gyengéi, amikkel a kocka és a PET palackok képesek csak felvenni a versenyt.
Itt pl a kocka után kepeszt nagyon.

Tipikus még, hogy hason fekve és haladva hangosan kiabál és sikongat.

Hátról hasra barmely irányba fordul, vissza még nem. Amit újabban nehéz: hátról hasra fordítani, ha ő nem akarja. Régebben annyi volt a feladat,hogy kinyújtsam a kezem, ő belekapaszkodott, és akaratlanul is ment a "gurula-gurula". Ehhez képest most oldalra tárja a karjait, és akadályozza a műveletet.

Tegnap a folyadékvesztős náthára tekintettel kapott vizet. Hozzá kell tenni, hogy a cumis üveget hónapokkal ezelőtt próbáltam utoljára (egyébként sikertelenül),  most meg két kezébe fogta, és ugyan nem szívta, de szépen csócsálta.

Az van, hogy ez a baba tényleg mindent tud, csak meg kell érnie rá, és akkor tanítgatás nélkül csinálja.

Amúgy valami mindig a szájában kell, hogy legyen: mindegy hogy a keze, egy játék, pelus, az én kezem, vagy a ruhája, de az ínyét non-stop macerálni kell. Életkori sajátosság, na...

22 hetes angyalkám

Egyetlen apró fokkal az éjszakánk is jobb volt, bár még így is a taknyosság árnyékában :(
Szerencsére ő jobban pihent. Most igazi kis kópé,pedig igazán alhatna még :)

5 hónapos szülinapos

Nem jó hír: nem tudni, hogy a fogzás teszi -e, vagy csak simán megfázás, esetleg virus, de Babácska nózija tegnap hajnalban folyni kezdett, és feltehetően ettől és az e miatt fáradtságtól (alig aludt) nagyon -nagyon nyűgös lett estére. Olyan keservesen sírt, hogy vele sírtam én is. Mivel a nózija gyorsan megtelik, aludni sem igazán tud, azt is csak karban.
Hát így köszönt ránk az 5 hónaposság hajnala. :(

Annyira sajnálom szegénykémet!

Pedig napközben olyan vidám volt...