Sevilla (csak mobilról, comment nélkül)

Később majd részletesen is...

Utazuuunk

¡Adios Barcelona, hola Sevilla!

Sent from my Xperia

Értelmes időtöltés

Amióta ma (azaz tegnap, de az előző alvásom óta) leírtam, hogy nem írok lelkesen, gyakorlatilag be se áll itt a szám... kezem... Mármint, hogy folyton ütögetem a billentyűzetet is, és ennek ellenére próbálom elhitetni, hogy nagy erőkkel varrok, mi?! :)

De tényleg! És, hogy hihető legyen, megmutatok egy már leleplezett darabot: 

 közelebbről:

 ugyanaz feltekerve:

egy itteni babaváró lányzónak készült, de csak mert viszonylag pici méretű értelmes patchwork munkákat keresgéltem, hogy azért mégse értelmetlenül gyakoroljak, és ennek - még ha nem is feltétlenül praktikus darab - úgy tűnt, van valamai haszna is, meg cuki is. A nem kizárólag kézimunka tutorialokat sasoló, így esetleg avatatlanabb érdeklődők kedvéért elárulom, hogy ez egy feltekerhető babapelenkázó alátét (mármint a gyerek alá, hogy pl. ne a plázarötyi tetejére kelljen kicsomagolni a bébit, vagy ha mégis oda, akkor legalább legyen alá valami). Persze tudom, hogy ennél ezerszer praktikusabb eldobhatós cuccok is léteznek már, de azon ugyebár csak pelenkázni lehet, ezen meg varrást gyakorolni is tudtam :) Szerencsére tetszett is a címzettnek, remélhetőleg tudják majd használni ;)

Másokat is csináltam, de vmi titok, vmi említést sem érdemel, szóval ennyi. Na jó, még megmutatok vmit, amit épp csak tegnap kezdtem, a képen még darabokban:

közelebbről az alja:

Azt még nem tudom, hogy miként fog nekem óriási szolgálatot tenni, de a mintát mindenképp ki szerettem volna próbálni, és eddig tetszik, bár továbbra is mondom, már tudom, mi ihlette a kockázott anyagok gyártóját: marhanagy türelemjáték foszlásmentes formákat vagdosni, néha még a szipiszupi körkésemmel is...

A varrógépemet azonban óriási új abrátnőként tartom számon (a körkést is ám), és hogy megháláljam neki, amire megtanít, a hétvégén - rövid közös életünkben először - megolajoztam ügyesen. És hogy igaz legyen a mondás, hogy jó tett helyébe mit is várhat az ember, a géppel törődés meghálálta magát: ezúttal apróbb darabokra szedtem a gépet, leszedegettem a szinte odanőtt részeket, és - láss csodát - megtaláltam rajta azt a csavart, amivel fel tudom rá szerelni a még Pécsen vásárolt hímző/paplanozó talpat, amiről már elkönyveltem, hogy pénzkidobás volt. Na azóta a gépi hímzést is gyakoroltam, bár abból tuti nem holna lesz vállalható mű :)

De már így is micsoda haladás ez mind a "kisfoltos"-hoz (http://szilvi-balazs-barcelona.blogspot.com.es/2013/01/kisfoltos.html)  képest!

"yogur"

Tegnap elugrottam a Carrefourba (amit az itteni gyakorlat alapján egy fokkal igényesebbnek tartok az Auchan helyi megfelelőjénél, mivel nem a teljes élelmiszer részlegen terjeng a halszag, viszont messzebb van egy kicsit, és nem ismerem olyan jól a kínálatát), és ha már ott jártam, megvettem a napi joghurt adagunkat. Azazhogy ivójoghurtot akartam, és teljesen elaléltam, amikor sajátmárkás barack-marakujás ízesítésűt találtam, azonnal be is esett a kosaramba. Csak ma bontottuk fel, és kortyolgatás közben "kiolvastam" a palack hátulját. Hát, a joghurt nem is joghurt, gyümölcsöt is csak nyomokban tartalmaz, ami egyébként a "semi-tudattalan" vásárlási szokásaim fényében végülis nem is olyan óriási probléma. A végső mosolyt az arcomra mégis a palack elején található felirat csalta, miszerint (nagyon nyersfordításban) "különböző lactobacikkal" (készült/azokat tartalmaz). Ja, hogy lactobacilus?! Akkor oké! :D

Ez is annak a hullámnak köszönhető, ami miatt manapság minden tejtermék reklámja félig latinul megy, benne rongyosra emlegetve az éppen legfelkapottabb baktériumcsalád nevét, aminek köszönhetően különösen az L caseit harsogó címkét keressük (egyes esetekben már nem is vesszük észre, hogy ugyan ráírták nagy betűkkel, de nem azért mert benne lenne a termékben, inkább csak az extrahozam érdekében átkeresztelték az egész cuccot), és a kis műanyagbödönt szopogatva máris érezzük a barátbacik jótékony hatását, vagy amiért omega3 zsírsavak nélkül már a "vajas"kenyér se annyira ízlik.

Az még beugrik néha, hogy amikor mi voltunk gyerekek, a bacikkal még csak riogattak, ahelyett hogy azzal reklámoztak volna?? És rendben, hogy jót tesz nekünk az élőflórás, a baktériumos meg minden, de ez azelőtt is pont így volt, mégsem kellett ezzel eladni a kaját. Nem tudom, nekem ez olyan visszás. De hajrá tudomány, és méginkább hajrá marketingvilág, remélem, hamarosan a boltokba kerül a szalmonellás (és esetleg Szalmon Ella nevű) krémes, és ha már ott tart maj, nyilván az is ötször annyiba kerül majd, mint a sima mezei dobostorta!

Ajj, de a gondolatmenetem ezen oldala meg már oda vezet, hogy ki tudja már megítélni, mi jó, és mi nem... A tejről és a tojásról (hogy a húsról már ne is beszéljünk) is hol azt talalják ki, hogy méreg, máskor pedig létfontosságú és pótolhatatlan anyagok forrása. A gyümölcs a főhős, közben ma már vitamin alig van benne, a génmanipulált cuccosról bennük pedig vitatható eredményeket fedeznek fel (vélnek felfedezni??)

Valahogy azt érzem, a Világ maga se tudja hova tart, a TV mindent el tud adni, mi pedig örömmel visszhangozzuk a frissen szerzett okosságot, pedig csak csupajószándéktól vezérelve akartuk jobbá tenni az életünket :) 

De ha már a mi sem tudjuk, hova tartunk témakörénél járunk, van itt még egy általam kedvelt fejlődés is: a telefonoknál, számítógépeknél. Évről-évre egyre kisebb mobilokat gyártottak egyre több kütyüvel felszerelve, míg végül beköszöntött az okostelefonok kora, amik pedig egyre nagyobbak (???), valamint a legújabb: (újra) feltalálták a csak telefonálásra képes, monokróm képernyős telcsit, aminek az akksija - csodák csodája - több napig is bírja... Wowww! Miért is kell újra és újra feltalálni a spanyol viaszt???

Én már nem igazodom ki ezeken, de akkor most eldicsekszem (mert ezek szerint azt kell, hisz azzal hirdetik), hogy én ma bacis "joghurtot" ittam :) Egészségünkre!

Update

Bizony, mert mostanság nem írok túl lelkesen... Na mondjuk lehet, hogy azért sem, mert nem volt oly sok mit... 

Szóval Balit megműtötték, immár nincs sérve, bejár dolgozni az irodába, igaz, motorra még nem nagyon engedtem ülni. Konkrétan nem engedtem, nehogy meghúzza a bibijét vagy ilyesmi.

A kórház, illetve a műtétettel kapcsolatos dolgok egyébként elég olajozottan működtek. Pár apróságtól eltekintve (az előzetes vizsgálatoknak csak a felét kellett megismételni azért mert az EKG-hoz nem mellékeltek kardiológiai véleményt, de ez valószínűleg csak a kis szókincsünknek is volt köszönhető; és egyszer vártunk csak órákig, akkor is csak azért mert a magánkórházi, egyágyas szobája nem szabadult fel időben) minden pikkpakk zajlott, a műtét másnapján tervszerint hazaengedték, kicsit lábadozott, de most már minden normális. Amíg itthon gyógyult, annyira hiányzott neki a munkája, hogy amint már kifejlesztette a sebhúzódás nélküli felülés technikáját,  gyorsan leprogramozott nekem egy kis alkalmazást, amivel a textiliáimról készített fotókat felhasználva patchworkmintákat modellezhetek kedvemre. Pedig nem kényszerítettem :) Tééényleg nem! Ez aztán a személyre szabott pihenés (=szórakozás). A mélyre hajolással, a gyors mozgással, kapkodással persze akadnak még apróbb bökkenők, de a lényeg rendben van, és állítólag 2 hét múlva már akár szaladhat is.

Ezen a hétköznapjaink szempontjából nagyobbnak nevezhető eseményen kívül semmi extra nem történt. Voltunk ugyan megint egy magyar bulin (a főszervező lányzó hazaköltözésének alkalmából), ahol megismertünk megint pár új arcot, és egy korábban megismert, de közben kicsit elveszített párral is felelevenítettük a kapcsolatot. Az elmúlt hétvégén pedig az itteni kis magyar "törzscsapatunk" egyik lánytagjánál (és a párjánál) vettünk részt a hagyományteremtő lángosevésen. Itt semmi extra nem történt, nem lepett el bennünket a nemzeti ünnep hava sem, szóval egyben vagyunk.

Az közeljövő mesélnivalói közé tartozik már, ezért csak megemlítem, hogy két nap múlva Délre látogatunk: mivel a horrorisztikus repjegyárak miatt hazarepülni mégsem tudunk, leszerveztünk magunknak egy ad hoc Sevilla-túrát. Annyira nem túra, mert repcsi oda is, vissza is, ráadásul a szállásunk sem sátorhoz hasonlítható, de a lényeg, hogy az utazás-felfedezés izgatottsága már érezhető rajtam, minden beszélgetésnél ide lyukadunk ki :) De (és de-vel nem kezdünk mondatot) mivel előre nem tudok élménybeszámolót tartani... ezt a követlező hétre tartogatom :) Addig pedig még varrogatok kicsit, mert ismét bővült az anyagkészletem, és izgatottan próbálom ki a youtube-os tutorialokon látott technikákat :)

Sérv volt, sérv nincs

Csak a mindenki megnyugtatása kedvéért: Bali túl van a műtéten, a doki szerint "todo bien", azaz minden jól sikerült, amit igazolni látszik az a tény is, hogy egy éjszaka bentalvás után hazaengedték, és napról napra jobban mozog. Persze most még varratokkal a sebben, így mindenekelőtt fontolva haladónak tudnám nevezni, de szépen lassan láthatóan gyógyul, egyre kevésbé gátolja.

Szóval jól vagyunk!

Kirándulás Tarragonába

Tarragona, római nevén Tarraco, közel 100 km-re Dél-Nyugatra fekszik Barcelonától, és nekünk a közelsége ellenére is több mint egy év kellett, hogy ellátogassunk oda...

Tetszett a hely, nekem különösen (Bali jóval visszafogottabban nyilatkozna róla), de abban igazat kell adnom Balázsnak, hogy a tengerpart látványát a város magasabban fekvő részei felől igencsak lerontja az óriási kikötő, de ennél sokkal inkább a nagyon jelentős vasútállomás és a tengerpart mellett végigfutó 6-8 sinpár. Barcelonában olyan ügyesen és turistacsalogatóan elrejtették a vasutat, legalábbis nem látszik ennyire markánsnak; a vasúthálózat jelentős része belterületen a föld alatt található. Hát Tarragonában nem, de azt is be kell vallani, hogy ezen kívül sem az építészettel, sem a város látképével nem akadt különösebb baj. (Megjegyzem, a fotókról "véletlenül" lehagytuk a sineket :))

Kilátás a tengerre a ciudad altába vezető lépcsőről

  És a partoldalon fekvő parkból végre megpillantjuk az Amfiteatret:

 ;)
A katedrális hátulról-oldalról narancsfácskákkal szegélyezve

 Az egyik kedvenc épületem:

 ... és egy másik:

 A rómaiaknak a kenyéren kívül cirkusz is kellett. Itt is!

 GyanakvóBali :)

 Sajnos a Bali mögötti erődítménybe (bekukkantva én olyan pécsi Barbakán-kertnek feleltetném meg parányit más stílusban) sem sikerült bejutni, hiszen már elmúlt két óra...

 Minden út oda vezet :)

 Ilyet ("Castel"/"Castellers") már megint csak képről láttunk...

 További romok a Forumon

 Itt már útban vissza a part és a vonatállomás felé

Szép, mi?