Update

Bizony, mert mostanság nem írok túl lelkesen... Na mondjuk lehet, hogy azért sem, mert nem volt oly sok mit... 

Szóval Balit megműtötték, immár nincs sérve, bejár dolgozni az irodába, igaz, motorra még nem nagyon engedtem ülni. Konkrétan nem engedtem, nehogy meghúzza a bibijét vagy ilyesmi.

A kórház, illetve a műtétettel kapcsolatos dolgok egyébként elég olajozottan működtek. Pár apróságtól eltekintve (az előzetes vizsgálatoknak csak a felét kellett megismételni azért mert az EKG-hoz nem mellékeltek kardiológiai véleményt, de ez valószínűleg csak a kis szókincsünknek is volt köszönhető; és egyszer vártunk csak órákig, akkor is csak azért mert a magánkórházi, egyágyas szobája nem szabadult fel időben) minden pikkpakk zajlott, a műtét másnapján tervszerint hazaengedték, kicsit lábadozott, de most már minden normális. Amíg itthon gyógyult, annyira hiányzott neki a munkája, hogy amint már kifejlesztette a sebhúzódás nélküli felülés technikáját,  gyorsan leprogramozott nekem egy kis alkalmazást, amivel a textiliáimról készített fotókat felhasználva patchworkmintákat modellezhetek kedvemre. Pedig nem kényszerítettem :) Tééényleg nem! Ez aztán a személyre szabott pihenés (=szórakozás). A mélyre hajolással, a gyors mozgással, kapkodással persze akadnak még apróbb bökkenők, de a lényeg rendben van, és állítólag 2 hét múlva már akár szaladhat is.

Ezen a hétköznapjaink szempontjából nagyobbnak nevezhető eseményen kívül semmi extra nem történt. Voltunk ugyan megint egy magyar bulin (a főszervező lányzó hazaköltözésének alkalmából), ahol megismertünk megint pár új arcot, és egy korábban megismert, de közben kicsit elveszített párral is felelevenítettük a kapcsolatot. Az elmúlt hétvégén pedig az itteni kis magyar "törzscsapatunk" egyik lánytagjánál (és a párjánál) vettünk részt a hagyományteremtő lángosevésen. Itt semmi extra nem történt, nem lepett el bennünket a nemzeti ünnep hava sem, szóval egyben vagyunk.

Az közeljövő mesélnivalói közé tartozik már, ezért csak megemlítem, hogy két nap múlva Délre látogatunk: mivel a horrorisztikus repjegyárak miatt hazarepülni mégsem tudunk, leszerveztünk magunknak egy ad hoc Sevilla-túrát. Annyira nem túra, mert repcsi oda is, vissza is, ráadásul a szállásunk sem sátorhoz hasonlítható, de a lényeg, hogy az utazás-felfedezés izgatottsága már érezhető rajtam, minden beszélgetésnél ide lyukadunk ki :) De (és de-vel nem kezdünk mondatot) mivel előre nem tudok élménybeszámolót tartani... ezt a követlező hétre tartogatom :) Addig pedig még varrogatok kicsit, mert ismét bővült az anyagkészletem, és izgatottan próbálom ki a youtube-os tutorialokon látott technikákat :)