Tegnap elugrottam a Carrefourba (amit az itteni gyakorlat alapján egy fokkal igényesebbnek tartok az Auchan helyi megfelelőjénél, mivel nem a teljes élelmiszer részlegen terjeng a halszag, viszont messzebb van egy kicsit, és nem ismerem olyan jól a kínálatát), és ha már ott jártam, megvettem a napi joghurt adagunkat. Azazhogy ivójoghurtot akartam, és teljesen elaléltam, amikor sajátmárkás barack-marakujás ízesítésűt találtam, azonnal be is esett a kosaramba. Csak ma bontottuk fel, és kortyolgatás közben "kiolvastam" a palack hátulját. Hát, a joghurt nem is joghurt, gyümölcsöt is csak nyomokban tartalmaz, ami egyébként a "semi-tudattalan" vásárlási szokásaim fényében végülis nem is olyan óriási probléma. A végső mosolyt az arcomra mégis a palack elején található felirat csalta, miszerint (nagyon nyersfordításban) "különböző lactobacikkal" (készült/azokat tartalmaz). Ja, hogy lactobacilus?! Akkor oké! :D
Ez is annak a hullámnak köszönhető, ami miatt manapság minden tejtermék reklámja félig latinul megy, benne rongyosra emlegetve az éppen legfelkapottabb baktériumcsalád nevét, aminek köszönhetően különösen az L caseit harsogó címkét keressük (egyes esetekben már nem is vesszük észre, hogy ugyan ráírták nagy betűkkel, de nem azért mert benne lenne a termékben, inkább csak az extrahozam érdekében átkeresztelték az egész cuccot), és a kis műanyagbödönt szopogatva máris érezzük a barátbacik jótékony hatását, vagy amiért omega3 zsírsavak nélkül már a "vajas"kenyér se annyira ízlik.
Az még beugrik néha, hogy amikor mi voltunk gyerekek, a bacikkal még csak riogattak, ahelyett hogy azzal reklámoztak volna?? És rendben, hogy jót tesz nekünk az élőflórás, a baktériumos meg minden, de ez azelőtt is pont így volt, mégsem kellett ezzel eladni a kaját. Nem tudom, nekem ez olyan visszás. De hajrá tudomány, és méginkább hajrá marketingvilág, remélem, hamarosan a boltokba kerül a szalmonellás (és esetleg Szalmon Ella nevű) krémes, és ha már ott tart maj, nyilván az is ötször annyiba kerül majd, mint a sima mezei dobostorta!
Ajj, de a gondolatmenetem ezen oldala meg már oda vezet, hogy ki tudja már megítélni, mi jó, és mi nem... A tejről és a tojásról (hogy a húsról már ne is beszéljünk) is hol azt talalják ki, hogy méreg, máskor pedig létfontosságú és pótolhatatlan anyagok forrása. A gyümölcs a főhős, közben ma már vitamin alig van benne, a génmanipulált cuccosról bennük pedig vitatható eredményeket fedeznek fel (vélnek felfedezni??)
Valahogy azt érzem, a Világ maga se tudja hova tart, a TV mindent el tud adni, mi pedig örömmel visszhangozzuk a frissen szerzett okosságot, pedig csak csupajószándéktól vezérelve akartuk jobbá tenni az életünket :)
De ha már a mi sem tudjuk, hova tartunk témakörénél járunk, van itt még egy általam kedvelt fejlődés is: a telefonoknál, számítógépeknél. Évről-évre egyre kisebb mobilokat gyártottak egyre több kütyüvel felszerelve, míg végül beköszöntött az okostelefonok kora, amik pedig egyre nagyobbak (???), valamint a legújabb: (újra) feltalálták a csak telefonálásra képes, monokróm képernyős telcsit, aminek az akksija - csodák csodája - több napig is bírja... Wowww! Miért is kell újra és újra feltalálni a spanyol viaszt???
Én már nem igazodom ki ezeken, de akkor most eldicsekszem (mert ezek szerint azt kell, hisz azzal hirdetik), hogy én ma bacis "joghurtot" ittam :) Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése