21 hetes boldogság

Igazán szerencsés vagyok, hogy Mia anyukája lehetek!
Nyilván elfogult is vagyok, de szerintem ő a legcukibb 21 hetes a Világon :) Egy igazi kedves kisbaba, aki ha teheti mosolyog. Az eddigi jelek alapján nagyon jó természet, még ha az alvás nem is a legnagyobb erőssége. Ma egy jól alvó éjszaka után (egyébként hosszú ideje először) ismét kanapézunk, mert egyszerűen képtelenség letenni. Pár órás alvás után sírva ébredt a kis angyalkám, és ringatás után mélynek tűnő álomból egyetlen pillanat alatt felébredt, ahogy letettem, vagy azt követően pár percen belül. Már vagy ötször.
Itt fekve épp az jutott eszembe, hogy szinte már hiányzott ez a póz a rajtam viszont nyugodtan alvó Babácskámmal.
Hülyeanya ;)

Ami viszont szörnyű, hogy az alattunk lakó egy hónapos baba folyton sír. Ma éppen órákig, keservesen, hogy azon agyaltam, ha le tudnám tenni Miust mit kellene tenni? Lemenni felajánlani a segítségem, vagy rendőrt hívni. Egyik nap kétszer is bekopogtam, de nem nyitottak ajtót. Így azért nehéz segíteni.

Az a szörnyű gondolatom támadt, hogy Mia is a sírásra ébred. És hát az nem kellemes, ezért sírva. Holnap megindult lemegyek, és ha nem nyitnak ajtót, megkérdezem a szomszédasszonyt, hátha tud valamit.

Mégse hagyhatom Miát is és a szomszéd kisfiút is szenvedni!

Negatívum mellett volt bőven jó dolog is: szombaton 23 fok volt szikrázó napsütéssel. Ki is mentünk a parkba ezúttal nem csak sétálni, de kiülni pokróccal. Innen a képek a ma 21 hetes "szülinaposról".

Liliputis Mia babával

Nagyon tudom ajánlani a liliputi mei-tait,  Mia 2 nap alatt másodszor alszik benne. 

Mai szabadnap

A mai nap santa Eulalia, aki a város régi védőszentje, ergo nem munkaszüneti nap. Viszont mivel Mercé, az új védőszent ünnepe hétvégére esik, jó spanyol módra ezt adták ki helyette, hogy meglegyen az évi 13 munkaszüneti nap 😝
Ez a spanyol fiestas virtus!

Értjük ugye? Ha március 15. szombatra esik, akkor kiadják mondjuk július 4-ét???
Kész komolytalanság, de persze jól jött: hogy kizökkentsük Miát a rossz éjszakázásból, mindenképp hosszú sétát szerettünk volna, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a park helyett az állatkertben kötöttük ki babástul és Bali anyukájával egyutt, és Mius babus először aludt a szipiszupi új Liliputi mei-taiban :)

Alvástéma - tart egy ideje

Az én kislányom, még csak jövő héten lesz 5 hónapos, de Szilveszterkor történt valami az alvással (előtte sem volt éppen problémamentes, sokat aludt karban, de legalább a fektetés után tudott aludni egyben 6 órát). A január nagyon sok éjszakai ébredéssel járt, Balival mindketten kimerültek voltunk, de Babácska nappal mindig kiegyensúlyozott és vidám volt. Az éjszakai nemalvással párhuzamosan a nappali, babakocsizás sem mindig biztos altatószer már mint előtte: van hogy 3 órát is alszik benne (egyre ritkábban), máskor másfél órát tologatom 20 perc alvásért (egyre gyakrabban), de a legrosszabb, amikor annyira nyűgös benne, hogy ki kell venni, és ilyenkor fél kézben babát tartok, másikban kocsit tolok.

Február elejétől kicsit jobb volt, 2-3 órákat is bírt aludni éjjel (bár az első, 6 órás alvás már nem tért vissza... Eddig), bár hajnal felé egyre kevesebbet. Egész eddig jókedvű volt ébren. Most ma éjjel viszont keservesen sírt minden ébredésnél. 20-30 percenként. Fogacskái még nincsenek, de rág és nyálzik folyton :(
Eddig is (a jókedv ellenére)  aggódtam a kevés alvás miatt, főleg ha számoltam, hány órát is aludt),  de ha, ne adja Isten, odalenne a jókedv, hát én is odalennék...

Közben itt alattunk megszületett kb egy hónapja egy baba, akivel ugyan sosem találkoztunk, de azóta falon keresztül végigasszisztáljuk a folyamatos sírását, ordítását. Már próbáltam lemenni, hogy Helló, mi 4 hónappal előrébb járunk, tudom-e segíteni stb, de vagy nem voltak épp itthon, vagy nem nyitottak ajtót, stresszelni meg nem akarom a csajt, tudom milyen érzelmi hullámvasút ez. Csak közben félek, hogy Mia is rá ébred fel! És hát felváltva az alulról jövő gyereksírásra és a felülről jövő bús kutyavonításra ébredni nem túl vidám dolog. Nem akarom, hogy stresszelje szegény kicsi lányt :-(

Hát szóval a rengeteg öröm mellett ilyenek is vannak ám egy csecsemővel.

A pretty princess barátnőzik

Tegnap délután Móni barátnőnk baby showerére voltunk hivatalosak, egy véletlen során ide mellénk 4 sarokra. Mint ahogy az a legközelebb lakónak szinte kötelessége, kissé elkéstünk egy kevésbé jól időzített babaetetés miatt. Az már csak hab a tortán, hogy Móni meg kissé korábban érkezett a nélkülünk is kicsit szervezettlen előkészületek közé, de összességében egész jól sikerült. Remélem, ő is így gondolja!

Ezúttal sikerült Miát és Marát a babasarokban összeereszteni (karácsony óta először),  és hát az eredmény egy pár tündéri kép, és az emlék, hogy bizony a Lányok jól szórakoztak együtt, most már igazán nyitnak egymás felé, amit ma odáig sikerült fokozni, hogy megfogták egymás kezét ;)

Arról sajnos nem készült kép, ahogy egymás szájába nyúlnak, de hát minden egy pillanat műve volt.

Jó volt kicsit újra társasági életet élni, még ha ezek az alkalmak egyre babaközpontúbbak is :)
Ami viszont a legjobb, látni, hogy Miára milyen jó hatással van a társaság, ilyenkor még egy kevésbé jól evős, alvós napon is úgy felpörög, hogy egy kicsit se sír, nem ijed meg, hanem végtelenül nyitottá válik a külvilágra, közben ha muszáj elfogad egy biztonsági etetést, de hosszan azzal sem időzik, szerintem tudja már, és bízik benne(m), hogy lesz alkalma utána kényelmesen bepótolni. Nagyon örülök ennek :)

Ami még új, hogy erre a rövid távra kipróbáltuk a vadiúj, szuperszép népmesés Liliputi mei-taiunkat, ami nem egy koktél, hanem egy eredetileg ázsiai babahordozó eszköz, amit egy magyar gyártó készített, és a nagyszülők hozták ki nekünk. A hosszú (vagy 10 folyóméter) pánt ellenére nagyon szuper, könnyen kezelhető cucc, csak ajánlani tudom (igaz, ez a szerkezet 3-4 hónapos kortól ajánlott a kendőkkel ellentétben, amihez én nem éreztem magam elég origami bajnoknak. Ennyi kötözés után (mert a mei-tai eredendően egy téglalap négy hosszú kötöző pánttal) mondjuk lehet, hogy a kendőt is kipróbálnám, de ezt már elszúrtam, az újszülött korban a legjobb. Mindegy, nem bánom, Mia nagyon szerette a banán hordozót is, amit egyébként később  más formában még lehetne használni, de vmi azt súgja, hogy a mei-tai kényelmesebb.

Itt még reggel pizsiben :)

Nemalvás, avagy kell a megerősítés

Mia nem alszik túl jól. Mondhatni nem alszik. Mi sem sokat, és ez hajlamossá tesz az elbizonytalanodásra. Még olyan alapvetően egyértelmű kérdésben is, mint az, hogy lehetőleg ne hagyjuk sírni Miát.
Hát ezért kell a megerősítés!

Ezt a cikket forrással együtt, teljes tartalmával idézem, mert ha csak egy (leendő) anya /apa megerősítést nyer belőle, hogy jól csinálja, már megérte :

A cikk az eredeti helyén itt olvasható!

"Megtanítsam elaludni?

Az alvástréning

Amikor gyakran ébred a baba éjjel, és kimerültek vagyunk, sokféle tanácsot kapunk, sokszor  kéretlenül is. De gyakran kérünk mi is tanácsot, mert azt gondoljuk, hogy ez így nem normális, és valamit tennünk kell, hogy ne így legyen. Ilyenkor előbb-utóbb felmerül valamilyen alvástanítási módszer, alvástréning. Ezeknek a lényege, hogy a babát több-kevesebb időre magára hagyjuk egyedül az ágyában azzal a céllal, hogy néhány nap (hét) alatt megtanulja, hogy hogyan kell a segítségünk, a jelenlétünk nélkül elaludni.

Ezek a módszerek, és minden módszeres, szándékos sírni hagyás (= sírni hagyom, mert azt gondolom, hogy ezzel teszek jót neki) bizonyítottan és hosszú távon árt a babának.

Miért káros? Hogyan árt?

Azért, mert a babák, jobban mondva a gyerekek csak akkor tudnak önállóan, segítség nélkül elaludni, amikor az idegrendszerük már megfelelően érett ehhez. Ezt az érést lehetetlen sürgetni. Az alvástréningek mégis hatásosak! Valóban elalszik a baba valamennyi sírás után, és valóban egyre kevesebb sírással, majd sírás nélkül alszik el úgy, hogy közben nem vagyunk mellette. És ha nem megyünk oda hozzá az éjszakai ébredéseknél sem, akkor az éjszakát is átvészeli csöndben, nélkülünk. Miért mondom, hogy átvészeli? Mert ezek a babák, akikről a szüleik úgy tudják, hogy átalusszák az éjszakát, valójában ébrednek éjjel, csak éppen nem sírnak hozzá, hanem a cumijukat keresik, vagy a macijukhoz bújnak. Ezt infrakamerás kísérletekből tudjuk biztosan. Segítség nélkül ők sem boldogulnak. Az alvástréninggel nem azt tanítjuk meg nekik, hogy átaludják az éjszakát (hiszen ébrednek), és nem is azt, hogy segítség nélkül, valóban önállóan aludjanak el (hiszen cumi/maci/rongyi stb. nélkül nem mernénk elindulni velük sehova!), hanemleszoktatjuk őket arról, hogy jelezzék nekünk, ha segítségre van szükségük: megtanítjuk, hogy nem számíthatnak ránk.

Nagy a tét

Azt is érdemes tudni az alvástréning hatásáról, hogy – a nyálból végzett stresszhormonszint-vizsgálatok tanúsága szerint – az így, egyedül, csöndben levő babák sokkal nagyobb stresszt élnek át, mint a mellettünk/karunkban sírók, és úgy elalvók. A babák ugyanis nem csak elaludni, tisztálkodni, öltözködni stb. nem tudnak a segítségünk nélkül, hanem a stresszhelyzetből kikeveredni sem, azaz a felfokozott stresszválaszukat sem tudják leállítani a gondozójuk segítsége nélkül. Az alvástréning során egyedül maradt baba ugyan több-kevesebb idő múlva elalszik, de a stresszhormonszintje (ami az egyedüllét miatt biztosan megnő) a felnőtt gondozó testközelsége, segítsége nélkül nem tud lecsökkenni, és alvás közben is abnormálisan magas marad! Ez pedig jócskán kihat az egész életére. Hogyan? Miért? Mert az ember stresszválasz-szabályozása úgy alakul ki, hogy életünk első félévében tanulja meg, állítja be a szervezetünk azt, hogy mi a számunkra normális stresszhormonszint, vagyis, hogy milyen hormonszintnél áll be az egészséges, stresszmentes állapot. Tehát a féléves korunkig tapasztalt stresszszint lesz az a szint, aminél a szervezet közbelép, hogy csökkentse a stresszt, védve ezzel az egész szervezetet. Az ennél kisebb stresszt kezeletlenül fogja hagyni. Úgy, ahogy a gondozóink is kezeletlenül hagyták babakorunkban…

Nem az önállóság a tét tehát, hanem az öngondoskodás minősége. Amilyen odafordulóak, érzékenyek, megértőek vagyunk a babánkkal, olyan érzékenységgel fog majd odafordulni önmagához, amikor eljön az önállóság ideje.

Azt is jó szem előtt tartani, hogy az alvástréningek hatása törékeny: vagyis nagyon sokszor csak időleges; pár hét, hónap után újra gyakran jelezhet gyermekünk."

20 hetesség éjszakáján nagypapázva

Már-már azt hihetnétek, hogy elfelejtettem s vasárnap hajnali bejegyzést, pedig nem, csak valahogy elakadt az életben... Pár órán belül talán triplán érkezik meg...

Szóval tegnap éjjel megérkeztek az egri nagyszülők. Nem is sokat aludt a gyermek az izgalomtól, rengeteg ajándéktól. 20 hetesnek lenni ezek szerint nagy ünnep, mert hirtelen annyi játéka és rucija lett Miusnak, amit -ahogy az apukája mondta - elrakni sem tudunk ;)

Boldog szülinapot Miuska! 

Tükrös röpcsi

Miának az utóbbi időben gondja van az elalvással, így alkalmam nyílt egy újabb bejegyzésre... Fél kézzel, telefonról...

Kicsi Mia életében újabb mérföldkő - a ma tökelyre fejlesztett hasra forduláson túl - az első nagyobb létszámú babatali. Van egy Facebook csoportunk a szeptembertől idáig szült barcelonai magyar lányokkal, ahol már hónapok óta tologatjuk a nagy bemutatkozást. Nem is mind ismerjük egymást, sokakkal csak a terhesség utolsó hónapja és az azóta eltelt idő hozott össze, másokkal szorosabb a viszony,és ha személyesen nem is jön össze túl gyakran a talalkozás, telefonon folyton chatelünk. Szoptatás közben azt is remekül lehet csinálni ugyanis. Fura, hogy pont ebből az eredeti összetartó négyes fogatból most is csak ketten tudtunk részt venni az eseményen, de legalább összehoztuk végre: kedden négy 4 hónapos és egy 2 hónapos babát hordtunk össze egy kellemes és babázásra alkalmas csokoládézóba. A ráadas egy 2 éves kissrác volt, aki édesen szórakoztatta az arra folyékony piciket.

Nagyon jó kis esemény volt, és a sok élmény hatására Mia elfelejtett azóta hümmögni, amit a gyanú szerint az unatkozás miatt kezdett el előtte 2 nappal.
Mivel ilyen sikerrel vette a szociális élete nyitányát, hetente lesz ilyen ;) Elvégre anyukákra is ráfér heti egy forrócsoki :)

A képen a 4 hónapos szekció :

Azért is szeretem ezt a várost, mert vannak ilyen helyek, ahol szivaccsal várják a kicsiket, és mert az emberek, közte a magyarok is tudnak olyan lazák lenni, hogy ez összejöhessen, a pincérek egy pillanatra se akadjanak fenn egy, vagy akár öt nyilvánosan szoptató nőn. Mondjuk az sem árt, hogy egy majdnem teljesen akadálymentesített város legkülönbözőbb pontjairól el tudjanak jönni az anyukák babakocsistul. Nem tudom, melyik magyar város állná ezt a próbát.

Egy hét a "nénikkel"

Ezt a bejegyzést eredetileg nyugisan a laptopomról szerettem volna, de már 4 napja halasztom, és Mia épp ölben alszik, úgy döntöttem, nem várhat tovább... Előre is elnézést, ha kevéssé összeszedett ;)

Ugyan több mint 4 évet kellett rá várni, de végre eljöttek hozzánk a legeslegrégebbi barátnőim, Bogi és Timi!
Valójában meg kell ismételniük, mert most nem is annyira hozzám, mint Miushoz jöttek :)
Már az érkezésük éjjelén egymásra hangolódtak Miával, hiszen a szokásos 11 órás ébredéskor Mia elfelejtett sírni, annyira mosolygott a rögtön a nyakunkba boruló csajokra, akik érzésem szerint egy cseppet sem "nénik", Timike nyomán mégis így emlegetem itt is őket :)

Pár nap alatt aztán kiakakult a napirend, ami előtte 4 hónapig nem, még ha az abból is állt csak, hogy Mia számára non stop zenés-táncos mulatságot produkáltak. Élvezte is a kis pretty princess, már a Lányok puszta látványától is fülig ért a pici szája.
Amellett, hogy Miának óriási élménycsomag volt, nekem is óriási segítséget jelentett, hogy jókat örömfőztek, így közvetve Mia is a legjobb kosztot élvezhette!
Nagyon jó feltöltődés volt, köszi, Csajok!