Almafa

Ha már a telefonról töltöttem fel képet, ideje volt megtalálnom a szüleim almafáját is. Hát nem gyönyörű?! És mennyi fincsi almát adott...

Ma két képben

Ma furcsa időnk volt, egyfelől 28 fokot mutatott a hőmérő, másfelől viszont fátyolfelhős, szeles nap volt. Nem túl sokat aktívkodtunk, de délután megint meg kellett állapítanunk, hogy a barcelonai őszben nem meglepő egymás mellett rövidgatyás-flipflopos emberkét látni egy csizmás-kabátos mellett. És valóban mindkettejüknek igaza van, és egyiknek sem, hiszen ma is volt, hogy rövidujjúban melegünk volt, majd 5percre rá kabátban is fáztunk, és így tovább.

Ami viszont tuti100, hogy szeles idő volt, és mint ilyenkor általában, kite-os csúcsforgalom volt a strandon. Ennyit ritkán látunk egyszerre...

A cicás kép csak egy pillanatkép azt bizonyítandó, hogy kerítésen pihenő madarat látni snassz dolog :)

majd elfelejtettem...

... megmutatni a hazautazásunkkor átadott újabb "meglepetésvarrományomat"...

Ezúttal Szilárd, a nagyfiú unokaöcsém részesülhetett abban a szerencsében (vagy csapásban), hogy összepatchwork-öztem neki valamit. Mégpedig egy falvédőt az ágya mögé, hogy télen ne fázzon a háta.

 egészben nem nagyon fér bele a képbe...

 a hátulja megannyi pörgő Bayblade-del :D (egy kis képzelőerővel)

Sajna arról nincs képem, amikor Apa, azaz Istipapa felszerelte :)

Hát, ezzel is, mint eddig minden "alkotásommal" eddig óriási gondban voltam, menet közben sokszor elbizonytalanodtam, többször elakadtam, félretettem, míg a végén már annyira kétségbeestem, hogy azon kezdtem gondolkodni, mi is legyen a szülinapi ajándék ehelyett. Merthát egy 7 évesnek már nem lehet kisautósat, bilikéket, túl gyerekeset sem, nade azért komor se legyen már. Pedig beleadtam mindent, úgy válogattam az anyagokat, hogy fiús is legyen, ne legyen túl világos, de azért vidámság is vegyüljön bele, kipróbáltam pár új megoldást: a steppelés formája, a rögzítőléc bujtatója stb, és hát eddig ez a legnagyobb (de legalábbis a leghosszabb, hiszen 205 cm) munkám. Hát ez van, legfeljebb majd leszedeti a falról, ha nem tetszik (és van más, aminek nekidőlhet).

Óraátállításra várva

Amióta azt írtam, hogy reggelente már ugyan világos van, de a nap még nem süt, amikor "mókába" indulok, pont annyi idő telt el, hogy ez az állítás már nagyon nem igaz. Egy jó ideje sötétben indulok reggel, és gyakran erősen sötétedik, amire hazaérek. Elég rossz ebbe belegondolnom is... Ma éppen nem így történt, mert reggel Bali és robogóúr vittek (és reggel nyolckor már erősen dereng azért), és rövid péntek lévén már háromkor (plusz a ráadás, ami már csak negyed óra volt a javuló tendencia és a kevésbé "magamalattásomagödröt"-hozzáállás jegyében! :)) eljöttem a vilgág végéről be a civilizációba. Nagyon jó érzés volt megint munka után, még fényes nappal bóklászni a Barri Goticban!

Amúgy a héten egyik nap, amikr Bali szintén elvitt reggel, olyan gyönyörűségben volt részem ott a hátsó ülésen: láttam a tenger felől felkelő napot még pirosas narancssárgán izzani. Igazi hihetetlen, mármár valami nyálas filmbe illő látvány volt. Ezt a képet nem én csináltam ugyan, és a part homokja helyett én a kikötő daruit és konténerépítményeit láttam előtérként, de akkor is ilyen volt, csak még szebb :)

Eddig valahogy még sosem láttam itt ilyen igazi napfelkeltét, ami a kevéssé korán kelő természetemnek is köszönhető. Meg annak is, hogy nem mindig látszik ám ilyen tisztán a napfelkelte: ma pl. direkt figyltem, mit látok, de a horizonton felhők takarták ki a napot, és csak azt lehetett látni belőle, ahogy a felhők peremére élénkpiros kontúrt fest a nap. 

Szóval most ezek az érzések kavarognak bennem, amikor a munkábajárás szempontjából hasznosnak, majdnem motiválónak tartanám, ha világos lenne már, amikor útnak indulok, viszont így most megint sokkal kisebb esélyem lesz napfelkeltét látni, hiszen ezen a hétvégén óraátállítás... Talán még holnap, ha valamiért kidobna az ágy... Esélyes!

Más mi is történt? Ja, azt hiszem, kb. meggyúgyultam, bár néha még taknyom-nyálam összefolyik, de alapvetően már elmúlt a vész. A szememet, nehogy már megint begyulladjon, egész héten kíméltem, mármint azzal, hogy ma - nem hazudok - 9. napja nem volt a szememben kontaktlencsike. Egészen hihetetlen, viszont - főleg a munkahelyen - borzasztó esetlennek éreztem magam tőle. Meg mellesleg én tényleg azt hiszem, hogy a hosszú évek alatt a napi 12-18 óra lencseviselettel sikerült azt elérnem, hogy amolyan védőrétegként érzékelem (Balázs erre a gondolatra mindig begurul, mondván, hogy hogy lenne már normális folyton lencsével élni), és sokkal érzékenyebbek a szemeim nélküle. Talán hihetetlen, de nem vicc: nekem nem szokta a lencse irritálni a szemeimet (max néha kicsit beopálosodik dörzsöléstől), sőt, konkrétan akkor szokott a nap végére könnyezni a szemem, ha nincs benne... Komolyan, tegnap is a buszon hazafelé már alig győztem törölgetni a szememből a könnyeket...

Ezen a héten történt, hogy a munkahelyen a költözés miatt hozzánk (térben) legközelebb került német team egy (másfél) tagja elkezte a magyar nyelvleckéket :) Vagy a beszélgetéseinket akarják lefülelni, vagy tényleg az az ötletgazda lány perverziója, hogy megtanul pár alapkifejezést mindenféle nyelveken. Aranyos :) A köszönöm szó hallatán persze ő is rögtön a törököt tartotta a legközelebbi rokonnak :D

Tegnap befejeztem egy jó könyvet, ami meglepően lebilincselt - főleg ahhoz képest, hogy véletlenül választottam, nem ajánlották, nem hallottam róla, csak éppen beleillett az egy sor fekete könyv-koncepcióba :D Mikkel Birkegaard dán író első regénye, Libri di Luca (a felolvasók társasága alcímmel). Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit, kis romantikus szállal és egy ondolatnyi fantáziával fűszerezve.

Történt még valami jó is: ma, a korai szabadulás miatt rákényszerültem egy kis shoppingolásra - hát mégsem lehet a városban csak úgy sétálgatni és nézelődni!!! -, és közben (nem teljesen véletlenül) ráakadtam egy boltra, ahol már korábban érdeklődtem kívánságlámpás-ügyben, és meglepő módon előkerítették nekem a raktár aljában megbújt utolsó darabokat. Olyan régóta kerestem (itt írtam róla) már, hihetetlen, de lassan 2 éve akarok lámpát küldeni Mamiéknak... Igazság szerint most egy itteni barátunk, Andi papájának halála kapcsán merült fel újra, és vált ismét aktuálissá a beszerzés, továbbra sem a kívánság-funkciója miatt, sokkal inkább amolyan üzenet szerepét fogja betölteni. Még nem tudom, mikor sikerül majd kipróbálni, de bevallom, izgatott vagyok, úy szeretném, ha szépen szállna, fényeskedne nekik...

Lerobbanás

Megint régen írtam, de legalább azóta is gyűjtögettem a témákat:

- voltunk otthon,

- mire visszaértünk Barcelonába az irodánk átköltözött ugyanazon épület másik felére (aljas módon megúsztam a költözéssel járó hercehurcát)

- hoztam magammal jófajta, erős, magyar bacikat/vírust, és ennek okán

- kipróbáltam, milyen a spanyol táppénz: most éppen azon vagyok, ugyan csak két nap erejéig, mert erősen szuggerálom, hogy hétfőre már kicsattanóan jó formában, erőm teljében léphessek vissza a pástra meggvívni a mindennapi szélmalomharcocskáimat.

Na nem fogok most mindenről aprólékosan beszámolni, mert minek is, meg épp nem bírom köhögve az ölemben tartani a laptopom... Majd - ahogy egy itteni kedves ismerősünk mondaná - apránként.

Most simán csak lefőzöm magamnak a napi harmadik (vagy negyedik??? nem is tudom) liter extra citromos és gyógyító eukaliptusz mézes teámat, hogy tényleg elég legyen már ebből a kórból! (Szülők megnyugtatására: ezúttal talán már tényleg jobban érzem magam - bár tudom, hogy szerdán is ezt mondtam, pont azelőtt, hogy éjszaka "bekötőhártyultam", és erőteljesen kellett kapirgásznom a szemeimet, hogy ki tudjam nyitni. Szóval talán tényleg nem lódoktorhoz kerültem, és még a szegényes spanyolom alapján is megértették, mi kell nekem. Még köhögök - különösen esténként -, a "dátdhám" is még jelen van, de a szemem, gondolom a cseppektől már jóval kevésbé váladékozik, és a bika adag C-vitamit, tea, méz, propolisz is megteszi a maga hatását.) Különösen azért utálom most ezt a nyavaját, mert már a második hétvégénket teszi tönkre :( De nem, most pozitívnak kell lenni: holnap, ha jó idő lesz, kimegyek a parton sétálni a napra. Elvégre az segít, nem?!

Családlátogatás

Múlt héten Bali szülei látogattak meg minket, így együtt róttuk a köröket a város utcáin és szerencsére a tengerparton is. Annyira örülök, hogy ezúttal volt olyan jó az idő, hogy még egy kis strandolás-fürdőzés is belefért a szeptember végébe :)
Együtt láttun castellers-eket is (az emberi tornyokat, amiről múltkor már beszámoltam a Gracia városrész ünnepe alkalmából), és egy kis shoppingolás sem maradhatott ki. Én ugyan munka ürügyén a bolhapiacot kihagytam, de a szülőknél is nagy tetszést aratott!

Sajnos vannak momentumok, amiről csak mobilos képem volt... a mobilom fényképezőjének pedig látszólag rosszat tett a homok...

Még egyszer köszönjük a rengeteg ajándékot és a busás ellátmányt a magyar üzletek polcairól :)

Ami kimaradt...

Volt itt pár esemény, amit csak egy-két kép erejéig említenék... holott nyilván többet érdemelne...

Elsőként pl. a brazil nap, amire Mónival és Gáborral néztünk el: volt brazil kaja, innivalók, tánc- és dob bemutatók, este pedig buli, amit már nem vártunk meg. A képen a nagyon lelkes és fáradhatatlan dobosok. Igazán jó bulit csináltak, és érzésem szerint 10 perc alatt izzadhattak 1 literr a tűző napon táncolva verve a tamtamot.

 Volt itt még Poblenou (a mi városrészünk) ünnepe is vurslival, céllövöldével, feldíszített utcákkal és bábszínházzal.

 Megültük Bali "25." szülinapját is :)

 Elnéztünk a Mercé pár programjára is: láttunk a Katedrális előtti néptáncolókat (élőzenére járták a katalánok "függetlenségi" táncát)...

 Egy másik színpadon a régi gyarmatok országaiból érkeztek mesélők és táncosok...

 Ma pedig ellátogattunk a Barceloneta (a belvároshoz legközelebb eső városrész, egyben a legbelső strandszakasz) fiestája alkalmából felállított vursliba. A legvonzóbb atrakció (nyilván a céllövölde mellett) az óriáskerék volt, amit tavaly messziről láttam már egy másik helyen, de felülni csak most sikerült.

 Szép nagy, belülről - felülről kicsit félelmetesebb... "Szilvike" ezúttal is megmutatta, a vakmerőség csak odáig tart, hogy beszállna a masinába :)

 Próbáltam őszintén mosolyogni...

 A szép naplementeszínű képekért megérte felülni, még ha a szín csalóka is, hiszen a kabin üvegei eleve sárgák voltak.

Hír!

Hát én olyan zizi vagyok, majd elfelejtettem: október 5-én éjjelre hazaérünk! Merthogy egy icipici rövidre hazaugrunk :)

Kész, tönkretesz ez a munka...

Kétségtelen, hogy máris nem vagyok a régi - még ha akkor sem voltam teljesen nomális -, hiszen szombat 7:48 van, én pedig ébren vagyok, ráadásul már túl egy önvisszaaltatási kísérleten, amin totálisan elbuktam... Nem, nem akarom magamról azt mondani, ha valaki megkérdezi, hogy koránkelő vagyok!

Na most erre nyilván lehet azt mondani, hogy viszonylag van csak korán, meg hogy azért ha nagyon igyekszem, tudok én sokáig aludni, hiszen pl. amíg itt voltak Balázs szülei, egyik nap - igaz maratoni éjszakai olvasás után - 10-ig sikerült kómáznom, és még az sem segített felébrednem, hogy tudtam, a lakás többi lakója már órák óta tettrekész.

Ja tényleg, még be sem számoltam anyósomék nyaralásáról :( Hiába, ez a munka hibája... Múlt csütörtöktől a hosszú hétvégét kihasználva keddig jártunk-keltünk együtt Barcelonában, aztán nekem sajnos szerdától hónapzárás ürügyén 11 órás munkanapjaim voltak (és lesz még hétfőn is), így leginkább a "kimerült" szóval jellemezném magam. Erre mi történik ma? 7:30-kor végérvényesen kidob az ágy... {&#>\|°˘%!+"@#&$€%°}

Meg hát úgy általában is rohanósabb minden, amióta dolgozom, például ide is nagyon ritkán írok... Most majd hétvégén igyekszem pótolni a lemaradásaimat: blogolás, varrás, "Balázsozás", merthogy mostanában Balázs is többet foglalkozott velem, mint én vele. Amikor kifogytunk mindenből, bevásárolt egyedül, kéretlenül is elvitt mocival dolgozni, eljött értem, amivel már önmagában és utanként 40 percet spórolt nekem, nem beszélve arról, hogy vagy fél órával tovább alhatok az olyan reggeleken. Most rajtam a sor! Ha már úgyis fent vagyok, azt hiszem, el is indulok bevásárolni... Vagy csak a pékségbe, hogy itthon croissant-reggelizzünk :)

Na, hát szaladok is!

Így kezdődik egy ideális nap

...merthogy ma nekünk, Katalónia nap örömére, szabadnapunk van. És bár az idő most közel sem nyári, mondhatni zápor, eső és vihar váltakozik, azért valahogyan majd eltöltjük ezt a napot is :)

Pár hete elővettem a pólótakarót is, bár akkor még csak azért, hogy a hűvösebb éjjelek miatt még ne kelljen újra paplant húzni az ágyneműhuzatba, de most is hasznos szolgálatot tesz a begubózásban :)

Sent from my Xperia