Sevilla - Cadiz - a nagyhét Andalúziában

A hazaútra anyagilag vállalható alternatívát nem találva, hirtelen felindulásból Sevillát választottuk utazásunk célpontjául. Nem bántuk meg!

Hat napot töltöttünk Andalúziában érintve a Semana Santat, azaz a nagyhetet is, ami külön élvezet itt. Hogy miért? Már tavaly is írtam a Húsvétról, a spanyol szokásokról, köztük olyanokról is, amikkel itt, Barcelonában még nem találkoztam. A sevillai nagyhét egy kicsit korábban kezdődik, mint normálisan, ugyanis a templomok és közösségeik növekedésével a hétfőtől péntekig terjedő időszak nem elég a tradicionális felvonulásokra.

Itt ugyanis minden templom felvonulást szervez a város katedrálisába, melynek keretében bibliai (nagyheti) jeleneteket, szenteket ábrázoló szobrokat (ez a szó talán nem elég kifejező erre) hordanak körbe a város utcáin sokszáz, esetenként több ezer Nazareno, dobosok és fúvószenekar kíséretében. A Nazarenok azok a csúcsos csuklyás ruhába öltözött emberek (férfiak és a 21. század vívmányaként immár nők és gyerekek is), akik gigantikus gyertyákkal, ereklyékkel, esetenként mezitláb vonulnak. A menetben minden esetben helyet kapnak a vezeklők is, akik Jézus szenvedéseiből némiképp részt vállalva keresztet hordoznak, állítólag nem ritkán önostorozókkal is lehet találkozni (nekünk nem sikerült, de nagykedden véget ért a kiruccanásunk, szóval ez nem mérvadó). A monumentális azonban a jelenetek körbehordozása: én az összehasonlítás kedvéért "kocsinak" kereszteltem ezeket a szerkezeteket, mert méretre leginkább a karneválokon szereplő karneváli kocsikhoz tudtam hasonlítani. Szóval nagyok! De semmi másban nem is hasonlít a kettő, ezek közel sem gurulnak ugyanis, mérettől függően 30-50 férfi hordja a vállán, ami óriási odafigyelést, erőt és logisztikát is igényel. Kívülállóként talán a hihetetlen szó az, ami leginkább leírhatja. A rövid betekintés alatt megállapítottuk, hogy a sevillaiak nem viccelnek ezzel, ez többet követel tőlük, mint egyszerű vallásosságot: ezek az emberek gyerekkoruktól kiveszik a részüket a menetből, nemcsak a Húsvét öröméből, de az előtte lévő időszak szenvedéseiből is. Aki nem vonul a menetben, azok is szépen felöltöznek, és csendben figyelik a menetet. Sokan csak a saját templomukét, de sokan egymás után több templom menetét is. Ja, és hogy ez nem is tűnik olyan megerőltetőnek?? Egy-egy menet - az adott templom katedrálistól való (földrajzi) távolságától függően 12-14 óráig is eltarthat! Ebben semmi vicces sincsen. Láttunk 5-6 éves kisgyerekeket is a menetben, akiket persze a szüleik kísértek, mert a legkisebbek nyilván az utat sem tudták volna, de nem kevésbé azért, mert egy fél napos menet alatt nem árt ugye, ha esznek is valamit...

A lényeg, hogy ez óriási esemény ott minden évben, és mi most az elejét egy kicsit lefigyelhettük.

A város maga csodaszép! Sevilla is nagyon régi, a katedrálisa az egyik legnagyobb és legrégebbi Európában (mindkettőt modták róla, ahogy pl. a cadiziról is, így kissé tamáskodva állunk a kérdéshez), ahol (elvileg) Colombusz csontjait is őrzik (igazából ez vitatott), a tornya nemcsakhogy látogatható, de bravúros módon majdnem lépcsőzés nélkül megmászható a benne csigázó 35 rámpának köszönhetően.

Nevezetessége még a városnak a Torre del Oro, a bikaviadal aréna (Plaza del toros) és a Real Alcazar is.

A nagyon kedves, szűkös utcácskák már az elején elbűvöltek; mindig csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy a következő kanyar után mit rejteget az épp felfedezett utca. 

Ottlétünk alatt kijutott napsütésből és esőből is, de legalább képet kaptunk mindkettőről. Andalúzia ugyan a forró nyárról híres, ami még majd ezután jön, de megállapítottuk, hogy amikor süt a nap, akkor nagyon-nagyon süt. Ezt érezzük itt Barcelonában is mindig, de ott még inkább. Nem is annyira meglepő, ha arra gondolunk, hogy onnan már nem sokkal kell délebbre menni, hogy elérjük Afrikát.

És ha már a Délre menés szóba került: muszáj volt elnézni a tengerpartra is, amire Cadiznál alkalmasabb helyet nem is találhattunk volna tekintve, hogy inkább a sziget szóval jellemezném mintsem bármi mással. Egy hosszú híd köti a szárazfölddel, és ahogy néztük, talán elkezdtek építeni még egyet, de ettől még inkább sziget. Bájos az óvárosa, bár őszintén szólva a róla szóló wikipedia cikket olvasva egy kicsit tradicionálisabbra számítottam. Van egy nagyon régi katedrálisa, egy újabb és egy csomó kisebb temploma, valamint egy óratornya. És szinte csak tengerpartja az Atlanti-óceán felé, a Cadizi-öböl és a szárazföld felé. Van egy kicsi erődítménye, ami a szigeten túlnyúló sétányon keresztül közelíthető meg (vagy a tengeren ugye), ami elég hangulatos kis séta, főleg a szokásos szeles időben, amikor a hullámok nyaldossák az utat.

De beszéljenek helyettem a képek, amiket informatikai talentum lévén nem sikerült teljesen időrendben felpakolni...

Képek a Real Alcazarból:

Csak úgy az utcáról:

ez itt egy édességbolt kirakata Nazarenokkal és egy jelenettel a passióból

A következők pedig az utcáról ugyan, de kifejezetten a felvonulásról:

 Az úgynevezett "setas"-ból, azaz a gombát formáról "napernyő kilátójából...

... ami mellett egy kis pille szállt a kávésalátétemre :)

 Csak egy szimpla ház belső kertje:

 Az első napunk csudinapsütése és a katedrális:

 Ha Andalúzia, akkor Flamenco

 És egy szimpi kalózfigura a gyerekek szórakoztatására (andalúz tanár???)

 Aztán be is mentünk ám a katedrálisba...

 ... és fel is ám a tornyába:

 Az egyetem, régen dohánygyár éjjel:

 Cervantez nappal:

 Aréna

A következő két kép az apukáink kedvéért:

1. a Citroen bar

2. a királyi dohánygyár (ma egyetem) kerítését díszítő csempe:

Torre del oro / aranytorony

Plaza de España

csupa csempe tér, monumentális csak úgy, ahogy a Plaza de Españák általában:

 Szintén a gombák...

Cadiz:

 A cadizi nazarenok (úgy látszik, ott is már virágvasárnapon elkezdődik):

 A nazarenok csuklyáját idáző nyalóka, stb édességek:

Ismét Sevilla - amikor Cadizból visszaértünk, már virágvasárnap este belekeveredtünk egy menetbe (ugyanis nem könnyű elkerülni sem őket... igaz nekünk nem is volt célunk):

 Ez is spanyolos szenvedély, csak a másik oldala :)

 A sevillai kedvenc ételeink a Taberna del Ppalónból (Atun encebollado, azaz hagymás tonhal; Papas con bacalao, azaz tőkehalas paprikás krumpli; Papa rellena, azaz töltött krumpli):

 Nazarenok hétfőn-kedden:

Sevilla (csak mobilról, comment nélkül)

Később majd részletesen is...

Utazuuunk

¡Adios Barcelona, hola Sevilla!

Sent from my Xperia

Értelmes időtöltés

Amióta ma (azaz tegnap, de az előző alvásom óta) leírtam, hogy nem írok lelkesen, gyakorlatilag be se áll itt a szám... kezem... Mármint, hogy folyton ütögetem a billentyűzetet is, és ennek ellenére próbálom elhitetni, hogy nagy erőkkel varrok, mi?! :)

De tényleg! És, hogy hihető legyen, megmutatok egy már leleplezett darabot: 

 közelebbről:

 ugyanaz feltekerve:

egy itteni babaváró lányzónak készült, de csak mert viszonylag pici méretű értelmes patchwork munkákat keresgéltem, hogy azért mégse értelmetlenül gyakoroljak, és ennek - még ha nem is feltétlenül praktikus darab - úgy tűnt, van valamai haszna is, meg cuki is. A nem kizárólag kézimunka tutorialokat sasoló, így esetleg avatatlanabb érdeklődők kedvéért elárulom, hogy ez egy feltekerhető babapelenkázó alátét (mármint a gyerek alá, hogy pl. ne a plázarötyi tetejére kelljen kicsomagolni a bébit, vagy ha mégis oda, akkor legalább legyen alá valami). Persze tudom, hogy ennél ezerszer praktikusabb eldobhatós cuccok is léteznek már, de azon ugyebár csak pelenkázni lehet, ezen meg varrást gyakorolni is tudtam :) Szerencsére tetszett is a címzettnek, remélhetőleg tudják majd használni ;)

Másokat is csináltam, de vmi titok, vmi említést sem érdemel, szóval ennyi. Na jó, még megmutatok vmit, amit épp csak tegnap kezdtem, a képen még darabokban:

közelebbről az alja:

Azt még nem tudom, hogy miként fog nekem óriási szolgálatot tenni, de a mintát mindenképp ki szerettem volna próbálni, és eddig tetszik, bár továbbra is mondom, már tudom, mi ihlette a kockázott anyagok gyártóját: marhanagy türelemjáték foszlásmentes formákat vagdosni, néha még a szipiszupi körkésemmel is...

A varrógépemet azonban óriási új abrátnőként tartom számon (a körkést is ám), és hogy megháláljam neki, amire megtanít, a hétvégén - rövid közös életünkben először - megolajoztam ügyesen. És hogy igaz legyen a mondás, hogy jó tett helyébe mit is várhat az ember, a géppel törődés meghálálta magát: ezúttal apróbb darabokra szedtem a gépet, leszedegettem a szinte odanőtt részeket, és - láss csodát - megtaláltam rajta azt a csavart, amivel fel tudom rá szerelni a még Pécsen vásárolt hímző/paplanozó talpat, amiről már elkönyveltem, hogy pénzkidobás volt. Na azóta a gépi hímzést is gyakoroltam, bár abból tuti nem holna lesz vállalható mű :)

De már így is micsoda haladás ez mind a "kisfoltos"-hoz (http://szilvi-balazs-barcelona.blogspot.com.es/2013/01/kisfoltos.html)  képest!

"yogur"

Tegnap elugrottam a Carrefourba (amit az itteni gyakorlat alapján egy fokkal igényesebbnek tartok az Auchan helyi megfelelőjénél, mivel nem a teljes élelmiszer részlegen terjeng a halszag, viszont messzebb van egy kicsit, és nem ismerem olyan jól a kínálatát), és ha már ott jártam, megvettem a napi joghurt adagunkat. Azazhogy ivójoghurtot akartam, és teljesen elaléltam, amikor sajátmárkás barack-marakujás ízesítésűt találtam, azonnal be is esett a kosaramba. Csak ma bontottuk fel, és kortyolgatás közben "kiolvastam" a palack hátulját. Hát, a joghurt nem is joghurt, gyümölcsöt is csak nyomokban tartalmaz, ami egyébként a "semi-tudattalan" vásárlási szokásaim fényében végülis nem is olyan óriási probléma. A végső mosolyt az arcomra mégis a palack elején található felirat csalta, miszerint (nagyon nyersfordításban) "különböző lactobacikkal" (készült/azokat tartalmaz). Ja, hogy lactobacilus?! Akkor oké! :D

Ez is annak a hullámnak köszönhető, ami miatt manapság minden tejtermék reklámja félig latinul megy, benne rongyosra emlegetve az éppen legfelkapottabb baktériumcsalád nevét, aminek köszönhetően különösen az L caseit harsogó címkét keressük (egyes esetekben már nem is vesszük észre, hogy ugyan ráírták nagy betűkkel, de nem azért mert benne lenne a termékben, inkább csak az extrahozam érdekében átkeresztelték az egész cuccot), és a kis műanyagbödönt szopogatva máris érezzük a barátbacik jótékony hatását, vagy amiért omega3 zsírsavak nélkül már a "vajas"kenyér se annyira ízlik.

Az még beugrik néha, hogy amikor mi voltunk gyerekek, a bacikkal még csak riogattak, ahelyett hogy azzal reklámoztak volna?? És rendben, hogy jót tesz nekünk az élőflórás, a baktériumos meg minden, de ez azelőtt is pont így volt, mégsem kellett ezzel eladni a kaját. Nem tudom, nekem ez olyan visszás. De hajrá tudomány, és méginkább hajrá marketingvilág, remélem, hamarosan a boltokba kerül a szalmonellás (és esetleg Szalmon Ella nevű) krémes, és ha már ott tart maj, nyilván az is ötször annyiba kerül majd, mint a sima mezei dobostorta!

Ajj, de a gondolatmenetem ezen oldala meg már oda vezet, hogy ki tudja már megítélni, mi jó, és mi nem... A tejről és a tojásról (hogy a húsról már ne is beszéljünk) is hol azt talalják ki, hogy méreg, máskor pedig létfontosságú és pótolhatatlan anyagok forrása. A gyümölcs a főhős, közben ma már vitamin alig van benne, a génmanipulált cuccosról bennük pedig vitatható eredményeket fedeznek fel (vélnek felfedezni??)

Valahogy azt érzem, a Világ maga se tudja hova tart, a TV mindent el tud adni, mi pedig örömmel visszhangozzuk a frissen szerzett okosságot, pedig csak csupajószándéktól vezérelve akartuk jobbá tenni az életünket :) 

De ha már a mi sem tudjuk, hova tartunk témakörénél járunk, van itt még egy általam kedvelt fejlődés is: a telefonoknál, számítógépeknél. Évről-évre egyre kisebb mobilokat gyártottak egyre több kütyüvel felszerelve, míg végül beköszöntött az okostelefonok kora, amik pedig egyre nagyobbak (???), valamint a legújabb: (újra) feltalálták a csak telefonálásra képes, monokróm képernyős telcsit, aminek az akksija - csodák csodája - több napig is bírja... Wowww! Miért is kell újra és újra feltalálni a spanyol viaszt???

Én már nem igazodom ki ezeken, de akkor most eldicsekszem (mert ezek szerint azt kell, hisz azzal hirdetik), hogy én ma bacis "joghurtot" ittam :) Egészségünkre!

Update

Bizony, mert mostanság nem írok túl lelkesen... Na mondjuk lehet, hogy azért sem, mert nem volt oly sok mit... 

Szóval Balit megműtötték, immár nincs sérve, bejár dolgozni az irodába, igaz, motorra még nem nagyon engedtem ülni. Konkrétan nem engedtem, nehogy meghúzza a bibijét vagy ilyesmi.

A kórház, illetve a műtétettel kapcsolatos dolgok egyébként elég olajozottan működtek. Pár apróságtól eltekintve (az előzetes vizsgálatoknak csak a felét kellett megismételni azért mert az EKG-hoz nem mellékeltek kardiológiai véleményt, de ez valószínűleg csak a kis szókincsünknek is volt köszönhető; és egyszer vártunk csak órákig, akkor is csak azért mert a magánkórházi, egyágyas szobája nem szabadult fel időben) minden pikkpakk zajlott, a műtét másnapján tervszerint hazaengedték, kicsit lábadozott, de most már minden normális. Amíg itthon gyógyult, annyira hiányzott neki a munkája, hogy amint már kifejlesztette a sebhúzódás nélküli felülés technikáját,  gyorsan leprogramozott nekem egy kis alkalmazást, amivel a textiliáimról készített fotókat felhasználva patchworkmintákat modellezhetek kedvemre. Pedig nem kényszerítettem :) Tééényleg nem! Ez aztán a személyre szabott pihenés (=szórakozás). A mélyre hajolással, a gyors mozgással, kapkodással persze akadnak még apróbb bökkenők, de a lényeg rendben van, és állítólag 2 hét múlva már akár szaladhat is.

Ezen a hétköznapjaink szempontjából nagyobbnak nevezhető eseményen kívül semmi extra nem történt. Voltunk ugyan megint egy magyar bulin (a főszervező lányzó hazaköltözésének alkalmából), ahol megismertünk megint pár új arcot, és egy korábban megismert, de közben kicsit elveszített párral is felelevenítettük a kapcsolatot. Az elmúlt hétvégén pedig az itteni kis magyar "törzscsapatunk" egyik lánytagjánál (és a párjánál) vettünk részt a hagyományteremtő lángosevésen. Itt semmi extra nem történt, nem lepett el bennünket a nemzeti ünnep hava sem, szóval egyben vagyunk.

Az közeljövő mesélnivalói közé tartozik már, ezért csak megemlítem, hogy két nap múlva Délre látogatunk: mivel a horrorisztikus repjegyárak miatt hazarepülni mégsem tudunk, leszerveztünk magunknak egy ad hoc Sevilla-túrát. Annyira nem túra, mert repcsi oda is, vissza is, ráadásul a szállásunk sem sátorhoz hasonlítható, de a lényeg, hogy az utazás-felfedezés izgatottsága már érezhető rajtam, minden beszélgetésnél ide lyukadunk ki :) De (és de-vel nem kezdünk mondatot) mivel előre nem tudok élménybeszámolót tartani... ezt a követlező hétre tartogatom :) Addig pedig még varrogatok kicsit, mert ismét bővült az anyagkészletem, és izgatottan próbálom ki a youtube-os tutorialokon látott technikákat :)

Sérv volt, sérv nincs

Csak a mindenki megnyugtatása kedvéért: Bali túl van a műtéten, a doki szerint "todo bien", azaz minden jól sikerült, amit igazolni látszik az a tény is, hogy egy éjszaka bentalvás után hazaengedték, és napról napra jobban mozog. Persze most még varratokkal a sebben, így mindenekelőtt fontolva haladónak tudnám nevezni, de szépen lassan láthatóan gyógyul, egyre kevésbé gátolja.

Szóval jól vagyunk!