Hétfő óta hírzárlat

Hétvégén elhatároztuk Balázzsal, hogy megreformáljuk az étrendünket: még több saláta, még kevesebb szénhidrát. Ennek jegyében műzlireggeli, salátaebéd, délutáni futás és pároltzöldség vacsora dukált, többé-kevésbé még kedd este is, amikor spanyolóra után elmentünk vacsizni Balázs cseh kollégájával (aki egyébként csatlakozott a csoportunkhoz). Nem tudom, hogy ott ettem-e olyat, ami jellemerősítő hatással volt rám, vagy simán csak a levegőben van valami, de tény, hogy azért nem írtam hétfő óta, mert szerda reggel úgy ébredtem, hogy fáj/görcsöl a gyomorszájam (vagy valami a környéken). Benyalhattam valami bacit/vírust/valamit, amitől ugyan a diétám sokkal hatásosabb lett, de másban nem segített. Sem kedvem, sem erőm nem volt semmihez, különösen nem a laptopot kézbe venni. Persze ez azzal is összefügghet, hogy a laptotot az ölenbe szoktam venni, és nagyjából a gyomorszájamon támasztom meg... Hülye szokás! Na mindegy! A lényeg, hogy ma, gyakorlatilag másfél nap alvás után - kisebb-nagyobb megszakításokkal - ismét képes vagyok a blogolni, és remélhetőleg este spanyolra is el tudok majd menni - bár őszintén kétlem, hogy a bicinget választom, nehogymár leszédüljek róla. De Bazsi azóta is egészségesen eszik, én meg... már eszegettem is.

Esik

November óta most először esik Barcelonában (legalábbis nálunk).

Ma - semmi extra

Ma semmi extra nem történt velünk, a tipikus vasárnapunk így telt:

Késői ébredés, még későbbi kelés :)

Futás a tengerparton - ez kicsit veszélyes, most éppen Balinak fájdult meg (görcsölt be? maga sem tudja pontosan) a vádlija

Reggeli (na ez ma kimaradt, mert tényleg későn keltünk, és a futás és gyors konyhai tevékenykedés/"mások" szerint tévézés után a következő pontra ugrottunk)

Ebéd

Naaagy séta a parton :) - odafele menet megmutattam Balázsnak, hogy kell használni a bicing-et (és nem a képen ábrázolt tekerésre gondolok, hanem az automata használatára, csak az nem minősült igazán látványosnak)

A bicing-ek egyébként így néznek ki, az első kerekük kisebb mint a hátsó, szép pirosak, és összességében elég jellegzetesek ahhoz, hogy senki ne akarja hazavinni/megtartani (mellesleg a technikai hátteret is elég jól kitalálták, mert ha nem vinné vissza az ember, megterhelik a regisztrálásnál megadott bankkártyát). Nekem nagyon tetszik ez az egész bicajos "tömegközlekedés" ötlet!

A séta során most a legközelebbi "hajókikötőhöz" látogattunk (már vagy 100x elmentünk mellette) - igazából csak én hívom így, mert van ott valami vitorláskölcsönző, és annak alakítottak ki a parton egy... mittudoménhogyhívjákot, ahol be lehet tolni a hajókat a vízbe. Ott körülötte (mg még sok helyen a városban) vannak ilyen kockák a vízben, ahova a helyiek előszeretettel kiugrálnak napozni, olvasni, pecázni... Láttunk egy párt, aki annyira nagyot ugorhatott, hogy nem is tudom, hogyan kivitelezték... Meg főleg hogy hogyan jöttek vissza utána (a csaj egy csini kis szoknyában volt, biztos az is könnyítette az ugrabugrát).
És ott láttuk azt a srácot is, aki egy gördeszkán szörfözött (biztos ennek is van valami speckó neve, de azt nem nekem találták ki).
Most pedig még spanyolleckét kellene írnunk, mert ugyan csak kedden lesz az óra, de most egy csomó új szót is tanított a José, úgyhogy bele kell húzni!

Ezen a héten

Hát a sajttortám miatt teljesen transzban voltam, és nem bírtam kivárni, amíg a hét eseményei felvonulnak itt, úgyhogy most kicsit meghajlítjuk az idővonalat...

Ott tartottam, hogy kedden volt az első spanyolóránk. Szerdán nemigen történt semmi, csak megírtuk a házi feladatunkat :) aztán csütörtökön megvolt a második óra is, tovább okosodtunk, és csatlakozott a csoporthoz egy német lány is, ő is rendben van, amennyire eddig megismertük. Ő azért jött a tanfolyamra, mert itt van már három hónapja, de mivel valami német iskolába jár, és más németekkel lakik együtt, még egyáltalán nem beszél spanyolul, holott vizsgázni szeretne belőle.

Óra után indultunk az egyik itteni magyar facebook-csoport pár tagjával megbeszélt találkozóra. Hát a régóta itt tartózkodók már aklimatizálódtak, az újak meg nagyon igyekeznek beilleszkedni, mert mi is késtünk negyed órát, de még senki nem volt ott, és kb. háromnegyed órával később kezdtek szállingózni :) Mindegy jól elszórakoztunk! És ezen az estén éreztem elször, hogy itt is tud hideg lenni (teszem hozzá, átmeneti kabátban). Mostanában akár 10 fok alá is megy a hőmérséklet, meglepő! De azért ez sem tragikus.

Hogy ne annyira fázzunk, átmentünk a "csupitosz" (chupitos) nevű helyre, "csupitoszt" (rövidet) inni. A hely különlegessége, hogy minikoktélokat gyártanak többszáz félét, a neve alapján nem lehet tudni, mi lesz a produkció, de valami mindig van, vagy felgyújtják, vagy pillecukrot sütögethetsz rajta, vagy a Monika Lewinsky nevűt (nem próbáltuk, csak mást néztünk végig) például a nevének megfelelően tálalják...

Aztán másnap (tegnap) én vissza-visszaaludtam vagy 11-ig :) Balázs nem volt ilyen szerencsés :) Szerencsére csak így nyilvánult meg a péntek 13., még a sajttorta is jó lett (bár ez csak ma derült ki).

Cheesecake

Legújabb felfedezésemet a cheesecake világában tettem! Na nem úgy, mert már régóta ismertem, és hódoltam neki, de ezúttal én készítettem :) Egyedül!

Persze az interneten nézegettem a recepteket, és háááát nagyjából követtem is, de ezúttal is úrrá lett rajtam a recepttől való eltérés iránti vágyam. Most már tényleg bátran ki merem jelenteni: egyszerűen képtelen vagyok recept szerint főzni (jelen esetben sütni)!
Miután betettem a sütit a sütőbe, és főleg akkor, amikor még fél óra sütés után is folyékony halmazállapotú volt, akkor azért megijedtem, hogy nem véletlenül találták ki úgy, ahogy, de a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Azt is bátran ki merem jelenteni, hogy sajttorta esetében felesleges annyi cukrot használni, mint amennyit a receptek "javasolnak", és nem kell arra sem hallgatni, aki szükségesnek tartja a keményítőt vagy a lisztet a sajttorta krémjébe!

Ez a költemény tegnap este sült, összességében nagyon gyorsan elkészült, és kb. 12 órát volt a hűtőben tálalás előtt, de nem is beszélek róla annyit, mert ez (ő) magáért beszél, íme:

Ja, és amellett, hogy szép, finom is :)

Messi manos :)

Ma megvolt az első spanyolóránk, hús-vér tanárral (José) és hús-vér csoporttársakkal.

Igazából ott senki sem kérdezte, hogy milyen nyelven pötyögünk, tehát a logika az volna, hogy a kezdetektől csak spanyolul beszéljünk, de azért néha nem árt, hogy mindannyian beszélünk angolul (a magam esetében ezt még mindig pötyögésnek mondanám, de tény, hogy itt ez általában bőven sok).

A csoportban nyolcan vagyunk, rajtunk kívül egy örmény srác (aki az elején orosznak mondta magát, de lehet, hogy költözés van a dologban, ezt még nem derítettük ki), egy iráni pár (a lány igazi fejkendős, amivel nincs semmi bajom, mégis meglepő), egy francia fiú, egy lány Zimbabweből és egy török lány (eredetileg Grúziából; ugye a Georgia Grúzia?). Mindenki teljesen rendben van, vannak egyetemisták és van, aki dolgozik, csak a nevekkel még eléggé küszködünk :) Csakúgy mint a nyelvvel, meg még a betűzéssel, mert hogy a v=b, és a Valenciát Balensziának (nem magyar sz-szel) ejtik, az még mindig nagyon furcsa! Meg, hogy a számok olyan hosszúak... Persze magyarul sem éppen nagyon rövid, hogy ezerkilencszáznyolcvankettő, de az hogy mil novecientos ochenta y dos... főleg úgy hogy ezt gyorsan is kéne kimondani... De José elég türelmes fajtának látszik!

Amikor kifogyunk a szavakból, akkor általában angolul sikerül pótolni, így jött az is, hogy megtanultuk a mas o menos kifejezést. Merthogy Balázs előszeretettel alkalmazta a so-so kifejezést. José elmondta egyszer, aztán Balázs megismételte, így lett a harmadik próbálkozásra messi manos :)

De a nyelvújítás minden nyelvre (spanyolul idioma) ráfér!

Jajj, és még egy hír: mivel tegnap megérkezett a bicing-kártyám, ma azt is kipróbáltam :) Annyira szuper! Nem mertem élesben kipróbálni először, úgyhogy elindultam futni, és a fordulóponton felpattantam egy bicajra :) Szerencsére nem ért semmi meglepetés, és így hogy előre utánaolvastam (előre utánaolvas... elég hülye kifejezés), még az sem okozott problémát, hogy itt nem lehet nyelvet választani a képernyőn. Aztán este már bicinggel mentem az órára is! Kellett a fél óra (ez a max. idő, amíg egy bringát lehet használni), de főleg azért, mert se az utat nem tudtam pontosan, meg azt se, hogy hol tudom lerakni stb. De a végén kiírta, hogy bicicleta vuelta correctamente, úgyhogy minden rendben volt :) És hiányzó aknafedelekkel sem találkoztam...

Kellemes meglepetés

Tegnap délután írt egy sms-t a főbérlőnk, hogy beszélhetne-e Balázzsal. Hm, kicsit meglepődtünk, de felhívta. Majd a srác közölte, hogy vásároltak egy új tévét, ezért a régi 70 centis LCD TV-jüket áthozná egy óra múlva :)

Mi meg még csak durcásak sem voltunk! :) Igazából pont jókor jött, mert kedveltük ugyan a kistévénket (inkább monitor), de Balázs folyamatosan nagy kísértésnek volt kitéve a műszaki boltokban, és ezt csak erősítette, hogy volt alkalmunk hozzászokni a nagy képernyőhöz.

Gondolom, a főbérlőnek a három királyok hozhatták az új TV-t... Meg nekünk is!

Tökjó!

Új frizura

Bár a haja hossza valószínűleg csak őt zavarta, Bali azért a biztonság kedvéért beugrott egy fodrászhoz. Az eredmény magáért beszél, szerintem remek! És így most egy hónapig nem szenved majd tőle!

Azt pedig, hogy hogyan magyarázta el a fodrásznak, mit is szeretne, kérdezzérték meg tőle! :)
Nálam mindenesetre sokkal bátrabb volt, még szerencse, hogy a hosszú haj nem feltétlenül kiáltozik fodrász után havonta :)

Van élet a nátha után (talán utána)

Azt ígértem, hogy a következő helyzetjelentés akkor lesz, ha kilábaltam, háááát, az talán mostanában van, bár a pzs fogyasztásom nem erről árulkodik. A lényeg, hogy már eléggé untam az önként vállalt szobafogságot, volt olyan nap, amikor sehova nem mentem, vagy csak a boltig, hátha attól gyógyulok. Hááát vagy attól, vagy csak simán itt az ideje, nem tudom, de már kapok levegőt, csak még egy alkalommal 3 zsepit is képes vagyok együltő helyemben megtölteni... Hogy honnan jön??? Na de talán ennyire nem is voltatok kíváncsiak :) Most már mindegy! Kissé besangriázva (ez itt az elsődleges közérzetjavító) már nem annyira működik a cenzúra :)

Amúgy arra még mindig nem sikerült fényt derítenünk, hogy a spanyolok isszák-e a sangriát, de végülis arra jutottunk, hogy mi úgysem leszünk spanyolok, úgyhogy néha-néha iszunk :)

Hogy képetek legyen a bezártságom fokáról, be kell számolnom arról, hogy a napi 3 Colin & Justin féle lakásátalakítás, 3 Tomy Europe-féle menyasszonyfogyasztás, 2 Ally McBeal és 3 Szellemekkel suttogó mellett hétfőn befejeztem egy könyvet, szerdán befejeztem egy másikat, pénteken ugyan csak egy IKEA-kataógust (igaz, azt spanyolul), mert a 3. könyvem angol, azzal kicsit lassabban haladok...

Az utóbbi napokban igazából már kimerészkedtem 1-2 órára, de csak mert nem bírtam már bent gyógyulni. De ma, ha már úgyis munkaszüneti nap van (vízkereszt, itt ekkor érkeznek a három királyok az ajándékokkal, ahogy azt a lenti kép tanúsága szerint a metrónál is tudják), kimozdultunk egy kis délutáni sétára.

(ezen a képen az három királyok koronáit kellene felismernetek) Az Úticél a Parc Güell volt, ahol ugyan egyedül már jártam, de az mégsem ugyanolyan, mint kettesben :) Téli esti fények mellett is megéri megnézni, Balinak így is tetszett (ja és 35 fok sem volt, mint legutóbb)

Bali már nagyon szenved a hajától, ezért ezen a képen "levágtam" :) igazából csak így sikerült :) A lényeg, hogy talán így könnyebb elhinni, hogy itt ilyenkor is friss narancsot eszünk :)

Na, itt van Bali "hosszú hajjal"

Ez itt a kilátás a városra és a tengerre két fa közül, amúgy pedig a cukorsüveg-szerű épület a Glories, az kb. 10-15 percnyi sétára van tőlünk, ha valakit érdekel (a másik kiemelkedő épület pedig a Sagrada Familia, ami a katedrálisok sorsára jutva már épül egy ideje, de kétségtelenül nagy durranás így darukkal is)

Persze, muszáj volt a "gyíkkal" is fényképezkedni, kinek "szellemesen"...

...kinek egy kicsit komolyabban

Jártunk a helyi világ tetején, a keresztnél, ami a parknak tutira a legmagasabb pontja, de azért van ennél még feljebb is a városban, csak oda még nem sikerült eljutni

Ami nagyon furcsa volt, hogy itt nem volt korlát, pedig biztosan nagyot lehet esni... A parás mindenemet!

És sikerült lőni pár igazán a jelen besangriázott állapotomhoz illően lila képet is :)

Ha itt jártok, ide mindenképpen el kell menni (még Bali is azt mondja, pedig ő nem az a nagy romantikus parkjáró)!

Boldog új évet!

Hát a Szilveszterünkről csak pár képet tudok közre bocsátani, ugyanis - mint említettem - a vírusok kissé keresztülhúzták a terveinket. A partról azért pár tűzijátékot végignéztünk, de a képek hagynak némi kívánnivaló maguk után (többségében homályosak).

Mivel a helyi vitorla alakú hotel (W) mellett fellőtt rakéták bizonyultak a legtartósabbnak, nagyjából mindegyik képen ez szerepel:

- ultrahomályosan (megjegyzem, van ennél még rosszabb is) -
- a Bali karja és a minipezsi által alkotott lyukban -

- valamint Szilvi mögött (épp nem látszik egyetlen rakéta sem, pedig tényleg ott volt) -

Az eredeti terv szerint valahol sokkal beljebb ért volna bennünket az éjfél, mármint nem a tengerben, inkább a város szívében, de mindketten elég nyomik lettünk estére... Na mindegy, majd pótoljuk valamikor! De a szőlőevés megvolt még ott helyben :)

Amire felfigyeltünk, hogy a kikötőből számos hajó (azok a jó nagyok) vonult nagyjából a W Hotellel szembe, gondolom, nem véletlenül. Onnan és a szeptemberben megcsodált Eclipse bárból elég nagy élmény lehetett a tűzijáték (utóbbi a hotel 26. emeletén van).

Azóta megint nem sokminden történt. Ami viszont abszolut pozitív, hogy regisztráltattam magam a bicing weboldalán, állítólag 10 napon belül küldik az elkészült kártyámat, és utána én is kipróbálhatom, használhatom végre azt a rengeteg bicajt, amiről már annyit áradoztam!

Addig viszont nem ártana meggyógyulni! Márcsak a nyelvsuli miatt is!

Azt hiszem, legközelebb akkor írok, ha legalább 3 órán keresztül akadálymentesen kapok majd levegőt...