Jártunk már itt szeptemberben, jók az emlékeink (és mindenekelőtt az akkori fotóink, egyelőre elsősorban ezekből táplálom majd a blogot is), és jó lesz nekünk itt!
Jónak kell lennie! És miért is ne lenne jó?
Szép város, ezt bárki látja. A spanyolok (és katalánok... és akiket még itt az utcákon látni) vidámak. Vidámabbak mint mi otthon. Mondjuk az időjárás is hozzájárul: november van és 15-20 fok... Otthon pedig röpködnek a nullák és a mínuszok. Meg persze örülhetnek még a csodaszép tengerpartjaiknak is.
Talán ez a sok pozitívum teszi őket olyan magabiztossá. Talán ezért is nem nagyon beszélnek idegen nyelveket :)
Persze azért ők ezt nem így tálalják, hiszen kapásból két nyelvet beszélnek.
Na mindegy, mi egyelőre egyiket sem, bár kétségtelen, hogy anyanyelvi környezetben csak úgy ragadnak az emberre a szavak. Elsősorban célirányosan. Nekünk ez az egy hét leginkább a lakáskeresés körül forgott, így nagyon mennek a következők: piso, amueblado, alquiler, habitacion, dormitorio, planta, néhány berendezési eszköz és helyiség neve. Esetleg pár melléknév, mint a pequeno (a spec. karaktereket mellőzőm, ha nem haragszotok), grande, bonito, barato (Ági jóvoltából). Még néhány szó/kifejezés a "nyaralásból": vamos a la playa, desayuno, almuerzo, cena és Desigual :)
És már arra is fény derült (nem tudományos fény, inkább csak olyan homály féle, mert még a google-ben sem ellenőriztem), hogy bizony a calle katalánul carrer, a peluqueria pedig perruqueria. Azaz nem én emlékeztem rosszul a 15 perc spanyol című cukikiskezdőkönyvecskémből, hanem ez itt a helyi specialitás. Mint ahogy az itteni lakásokban a bejárat melletti kis szobácska is, ami leginkább az otthoni cselédszobákra hasonlít.
Még egy pár gondolat a vidámságról/a más beállítottságról: itt a parkokban (és sok helyen simán z utcákon is) rengeteg ember fut. Nem a busz után, mint otthon, hanem csak úgy kikapcsolódásképpen, és meggyőződésünk, hogy minden gyerek Messi szeretne lenni, mert annyian fociznak (csak úgy és felmezezve egyaránt), hogy az már feltűnő.
Az idősek pedig nem otthon ülnek a szobában, hanem a parkokban "öcsigolyóznak" (sosem jegyzem meg a nevét) csoportokba verődve. Hát nem sokkal jobb ez így?
Jónak kell lennie! És miért is ne lenne jó?
Szép város, ezt bárki látja. A spanyolok (és katalánok... és akiket még itt az utcákon látni) vidámak. Vidámabbak mint mi otthon. Mondjuk az időjárás is hozzájárul: november van és 15-20 fok... Otthon pedig röpködnek a nullák és a mínuszok. Meg persze örülhetnek még a csodaszép tengerpartjaiknak is.
Talán ez a sok pozitívum teszi őket olyan magabiztossá. Talán ezért is nem nagyon beszélnek idegen nyelveket :)
Persze azért ők ezt nem így tálalják, hiszen kapásból két nyelvet beszélnek.
Na mindegy, mi egyelőre egyiket sem, bár kétségtelen, hogy anyanyelvi környezetben csak úgy ragadnak az emberre a szavak. Elsősorban célirányosan. Nekünk ez az egy hét leginkább a lakáskeresés körül forgott, így nagyon mennek a következők: piso, amueblado, alquiler, habitacion, dormitorio, planta, néhány berendezési eszköz és helyiség neve. Esetleg pár melléknév, mint a pequeno (a spec. karaktereket mellőzőm, ha nem haragszotok), grande, bonito, barato (Ági jóvoltából). Még néhány szó/kifejezés a "nyaralásból": vamos a la playa, desayuno, almuerzo, cena és Desigual :)
És már arra is fény derült (nem tudományos fény, inkább csak olyan homály féle, mert még a google-ben sem ellenőriztem), hogy bizony a calle katalánul carrer, a peluqueria pedig perruqueria. Azaz nem én emlékeztem rosszul a 15 perc spanyol című cukikiskezdőkönyvecskémből, hanem ez itt a helyi specialitás. Mint ahogy az itteni lakásokban a bejárat melletti kis szobácska is, ami leginkább az otthoni cselédszobákra hasonlít.
Még egy pár gondolat a vidámságról/a más beállítottságról: itt a parkokban (és sok helyen simán z utcákon is) rengeteg ember fut. Nem a busz után, mint otthon, hanem csak úgy kikapcsolódásképpen, és meggyőződésünk, hogy minden gyerek Messi szeretne lenni, mert annyian fociznak (csak úgy és felmezezve egyaránt), hogy az már feltűnő.
Az idősek pedig nem otthon ülnek a szobában, hanem a parkokban "öcsigolyóznak" (sosem jegyzem meg a nevét) csoportokba verődve. Hát nem sokkal jobb ez így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése