Mia 19 hónap+2 napos

Olyan remekül sikerült ez a nemköszöntömfelmindenhéten projekt, hogy már a 19.hónapjára sem írtam... Micsoda anya vagyok én... Az a baj, hogy annyit pötyögök mindig, hogy a blogra már alig írok, mert mindent kiírtam magamból.
Ma aztán ünnepeltük, hogy nincs semmi extra, de minden nagyjából rendben van.
Kicsi Mia újra eszeget, de nagyon változó, hogy mit, hogy, hol és miként fogad el éppen. Az alvás 2 napja (éjjel) csoda, először fél hatkor kelt, és picit még vissza is aludt.

A beszéd nagy erőssége Miusnak: gyönyörű, jól összerakott mondatokban, helyes toldalékokkal és ragozással beszél, hihetetlen! Az emlékezetes beszólásait bővítette olyanokkal, mint "Három... Szeme... Van... Anyának!" (alvásból ébredve, félálomban). De nagyon édesen emlegeti fel a mesehősöket (az ősrégi, otthonról elcsent Vidám mesék mostanában újra nagy kedvenc): "óriásinagy medve mondja meg, kié legyen almám!", "sünikém állj meg, hová viszed almám, Miamia almáját?"
Igen, sokszor emlegeti magát Miamiaként: "Miamia mit csinál?",  néha aggaszt is, hogy az én számonkérő hangsúlyomat hallom viszont. Amúgy persze, hogy azt, egészen meglepően visszaadja az aggódó, vagy épp nem túl kedves szóösszetételeimet is a Jézusmáriától kezdve sorolhatnám őket... De épp aludnom kéne, úgyhogy remélem, máskor eszembe jut, mert kár volna nem leírni.

Jártunk ma bababarátokkal a labirintusban, amiből a gyerkőcök leginkább a porban homokozást és a bottal víz/szökőkútpisztergálást élvezték. Csodásak ezek a kicsik!

Nem mellesleg ők azok a fiúk, akiktől Miust csak 2-2 nap választja el, Dávid 18-án, Nimrod pedig 22-én született. És mellesleg az anyukáikkal naponta sokszor rongyosra chat-elem az ujjaimat. Jó kis délután volt!