Egy ideje megint nem szorgoskodom az írásban, mert hát volt jobb dolgom: másfél hónapja mindig van valami nyűgünk, bajunk. Vírus vagy éppen fejbeverés, ami miatt 3 napig izgulok, egészen addig, amíg a következő vírus utól nem ér...
De betegség ide vagy oda, a kislányom fantsztikus személyisége így is megmutatkotik. Okos és együttérző: amikor nekem kellett dokihoz menni, egy napig hajtogatta, hogy anyát is megvizsgálta doktornéni, anyának fáj a torka. Amikor már napok óta gyakorolta azon új szokását, hogy szopizás közben macerálja a másik cicimet, és már eluntam elhuzigálni a kezecskéjét / fogni a ruhám,hogy ne tudjon benyúlni, rászóltam, hogy ne bántsa, mert fáj, ő azonnal abbahagyta, láttam, hogy nagyon agyal, kattognak a kerekek, majd egy perc múlva megszólalt, hogy "nem bántjuk anya másik szopiját". Annyira értelmesen,és saját szavakkal, hogy nem is értettem, miért nem azzal kezdtem, hogy megkérem. De amiért most ez a felismerés újra belém hasított, az az volt, hogy reggel a cica szokásától eltérően köhögni kezdett, mintha szőrlabdát akarna feköklendezni, amilyet még sosem láttunk tőle, Mia persze ébredés után rögtön hozzá indult, én viszont mondtam, hogy ne kövesse, kergesse, mert a cicának fáj a pocakja. Erre ő ismét egy picike gondolkodás után mondja, hogy "fáj cica pocakja, megvígasztaljuk! Meggyógyuljon!" Hát mennyire jófej, tündér, angyalka!!!
És igen, saját maga alkotta mondatokban beszél már, csuda választékosan. Persze a mesékből szedi, pl. hogy morfondírozott vagy hogy üldögél, fejvakarva, összeölelkeztek. Szóval nem spórol, nem kíméli a belefektetett energiát, a legnehezebb szavaknak is nekifut!
A kedvenc tévesztéseim az "ipici" (ti. iciripiciri), a "tornytorny" (torony), a "kömv" (pedig szépen mondta régebben, hogy könyv), "Apimp", bár pár napja, április 5-én, hogy pontos legyek, kimondta, hogy "Ammipanni" (Annipanni).
A legutálatosabb dolgok a Világon jelenleg az orvoslátogatás (mindig nagyon sír, annyira, hogy nem hallom a diagnózist) és az orrmosás, ehhez a témakörhöz kapcsolódik még időnként a keserű sinupret oldat benyelése, ami után rögtön szopiznia kell, annyira megviseli és a hörgőtágító spray befújása, ami hasonló hatással bír.
Az orrszívó-porszívót egy hónapja már szinte megszerette, aztán a taknyos időszak elmúltával ez leszállt, és amikor egy hete újra el kellett kezdeni szívni, megint világégést okozott. A pelenkacsere mostanában csak alkalmanként szörnyűség, legtöbbször teljesen jól tűri, esetleg közben ő is bekrémezi a kutyusát stb.
Most épp kiszaladt a konyhába. Bali kérdezi, mit keresel? Azt mondja "palacsintát, hátha megeszi Mia" :)
Igen, az evés megint nem az igazi. Most a hányós vírus miatt vagyunk újrakezdők a hozzátáplálásban.
De nem is lehetne kevesebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése